Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-10-05 / 80. szám

РТУ életig", hálás marad azon színtársulat iránt, milyen ott talán soha meg nem fordult.

Bényei ur Sepsi-Szentg) ürgyről át-átrándult Élőpatakra is, hol ott időz5 brassói magyar für- dővendégeink közül egytől-egyig meggyőződhettek, hogy a szóban levő színtársulat a szokásos „vidéki"1 kivánalmaknak nemcsak megfelel, hanem azt messze túlszárnyalja. Részemről a leghizelgőbb nyilatkozatokat hallottam. Ma végül még ezekhez vesszük, miszerint Sepsi-Szentgyörgy városa és vidékének intelligentiája csak „egy mielőbbi szives viszontlátásra“ vett búcsút a nagyrabecsült társulattól s most is minden perczben őszinte örömmel fogadná kebelére: úgy, remélem, nem sértek meg senkit vele, ha kimondom, hogy: Brassó város müvészetkedvelő magyar közönsége szerencséjének tarthatja, hogy Bényei ur színtársulatával kö rébe jő. Mert mi sem természetesebb, mint hogy a mi viszonyaink közepett egy valóban „jó“ magyar színtársulatnak Brassóban szerzett babérai egyszersmind a brassói magyarság érdemeit is növeli a más nemzetiségek előtt, kik meghajolván a „magyar“ színtársulat előtt, a magyar közönséget, s a magyar művészet respektálásával hőn szeretett hazánkat süvegelik meg.

Azért most, midőn a Bényei ur színtársulata n indi n kétségen felül meg fog felelni a benne helyezett legszebb reményeknek ч nemzeti küldetését a legszebben be fogja tölteni : mi nekünk el- odázhatlan kötelességünkké válik eme derék társulatot szívből üdvözölni s minden kitelhető erőnkből pártolni. Állami tisztviselőink mind magyarok vagy magyar érzelműtek ; derék kereskedőink legfontosabb része a magyar intelligenczia zömét képezi ; és van olyan tekintélyes magyar iparos osztályunk, minővel messze földön nem dicsekedhetik egy város sem ! Ha mindezek vállvetett erővel karolják fel a magyar színészet ügyét — mely ügy nemzeti ügy — itt Brassóban : úgy, de csak úgy előre is el merem mondani, hogy : a Bényei szín- társulata olyan meleg pártolásban még sehol sem részesült, mint Brassóban.

Úgy legyen !

HaztifiA baróthi gazdasági felső népiskola történetéhez.*)

A hazai gazdasági felső népiskolák létesítése körül elévülhetlen érdemeket szerzett mavának nem rég elhunyt jelesünk: Molnár Aladár. Ö szilárdul meg volt győződve a felől, hogy népünk úgy gazdászati értelmiségét, mint későbbi tovább művelődését csakis az iskolai oktatás által eszközölhetjük a Jegbiztosabban s legalaposabban. Tüzetes tanulmányozás után erős volt a hite abban, hogy kisgazda népünk fiainak gazdasági szakoktatását csak u ;y eszközölhetjük sikerrel,

ha e czélból a növendékeket oly korban járatjuk az iskolába, midőn a szülők azok munkáját még inkább nélkülözhetik:

ha az elemi tanfolyam bevégzése után a tanulást ismét minél hamarább megkezdik ; s végre „ha a gazdasági szaktanitást minél szorosabb kapcsolatba hozzuk a nép általános műveltségét is eszközlő elemi népiskolai oktatással.“

Ez erős meggyőződésből kifolyólag jött — mint maga mondja — i86g. év kezdetén azon gondolatra, „hogy a népiskolai törvény 59—66. >?§-ai- ban rendelt íelső népiskolák egy részét kellene akként szervezni, hogy a növendékek részletesebb elméleti • és gyakorlati oktatást nyernének azon munkásságban, mely az illető községben vagy vi- déken a nép legfőbb életfoglalkozását képezi.“

Ezt illetőleg tervét és javaslatát emlékiratba foglalva benyujtá dicsőült br. Eötvös akkori köz- oktatásügyi és Gorove akkori földmivelési miniszterhez. Terve és javaslata tetszett, mert a miniszter urak és különösen b. Eötvös azon nézetben volt, hogy a népnél az életfoglalkoz.ásra szükséges szakismeretek csak úgy terjeszthetők, ha azok tanítása a népiskolai oktatással kapcsoltatik össze. S e mellett még azért is tetszett Molnár javaslata b. Eötvösnek, mert azt hitte s biztosan is reményiette, hogy a felsőnépiskoláknál szervezendő gyakorlati tanfolyamok a népnél erősebben fogják felkölteni és fokozni az oktatás iránti érdeklődést és szeretecet az által, hogyha a szülők látni fogják, miszerint gyermekeik az iskolában nem csupán elméleti ismereteket tanulnak, melyek értékét ők nem igen tudják méltányolni, hanem oly gyakorlati képzettséget is szereznek, melyek hasznait szemmel láthatják.

Ilyen czéiból s ilyen alapon állítattak fel az ország különböző vidékein a gazdasági felső népiskolák, melyeknek történetéből és czéljából ennyit röviden elmondani azért tartottunk szükségesnek, hogy a lábrakapott téves nézeteket rendre utasítsuk.

л jeleztem szép és nemes czélból lett felállítva a bárót hi gazdasági felső népiskola is, melynek ez ünnepélyes pillanatában tizedik tan évét vagyunk szerencsések bezárni.

Ez intézet létesítésében igen nagy érdeme van a kezdeményező baróthi birtokosságnak. Ez ugyanis 1870. junius hó 18-áról keltezve nemes Három- és Miklósvárszékek központi bizottmányához egy in

Mutatvány a Bedö József igazgató által szerkesztett múlt lzBJ'sMk tanévi értesítőből.

— 319 —

dokolt föliratot terjesztvén be, azon Ígéretet tévé, hogy ha Baróthon, mint Erdővidék kétségbevon- hatlan központján, állami segélylyel egy felső népiskola állittatik föl, kész leend az intézetnek ingyen helyiséget és iskolaház-épitésre 3000 forintot adományozni.

Három- és Miklósvárszékek akkori főkirálybi- rója gróf Káin ok у Dénes ő nagy méltósága a minden szép és nemesért áldozatkész főur, azon szilárd meggyőződéstől vezettetve, hogy a nép között a helyes gazdálkodáshoz szükséges ismereteket és szakértelmességet az ilynemű intézetek nagy mérvben mozditandják elő, s elérkezettnek vélvén az idő teljességét, melyben az erdővidéki kisbirtokos nóposztály gazdászati kultúrájáról komolyan kell gondoskodni, a baróthi birtokosság feliratát a legmelegebb pártfogásába vévé. О excellentiája, ki vidékünk népének életét közvetlen tapasztalásból ismerte, látta azon szomorú jelenséget, hogy a czi vilisatiónak fokozottcib, finomabb igényei s több nemű más életszükségletei sokkal korábban és nagyobb mértékben eljutottak e vidék lakosaihoz, „mint az azok szükségleteire és e czélból szükséges eszközök előteremtésére megkivántató értelmiség, ügyesség, szellemi és anyagi erV‘ Aggódott népünk megélhetése fölött, midőn azt látta, hogy e vidéken c ak az emberek száma és az életnek csak szükségletei szaporodnak, a föld pedig- évről- évre inkább megoszlik, de nem növekedik sem a szakértelem, sem azon eszközök, melyekkel a ke vés talajból több termést biztosíthatni, s azon mó dók, melyeken a czivilizáltabb élet szükségletei a saját munkálattal fedezhetők lennének, népünk előtt nem ismeretesek, a baróthi birtokosság kifejezett óhajtását a legmelegebb ajánlattal terjesztő föl hazafias kormányunkhoz.

Ez alapon a tárgyalás a magas kormány, Háromszék törvényhatósága és Baróth község között megkezdetvén, rövid két év alatt az ige testté vált.

A magas kormány vallás- és közoktatásügyi' minisztere a kinevezendő tanerők fizetését, Háromszék törvényhatósága a berendezendő gazdaság költségét, és Baróth község az intézet ingyen helyiségének és 3000 frtnak adományozását vállalván el, az intézet 1872. évi november hó 4-én dis/es közönség jelenlétébee ünnepélyesen megnyittatott.

Az egyszerű, de megható ünnepélyen gróf Kálnoky Dénes ő méltósága, akkori háromszéki főkirálybiró és a megboldogult Antall! К írói y, akkori tanfelügyelő lelkesítő szavakban mondák el, hogy ezen uj intézet képzése, a szakértelmiség terjesztése, a kitartó munkásság és szigorú rendre való szoktatás, a gazdasági haladás megindítása, az okszerű gazdasági eljárások meghonosítása, az üdvös példával való előmenés czéljából áll itatott föl ; elmondák, hog-y az uj intézet a mezőiparnak, mely vidékünk legtöbb jövedelmi forrása, mely lételünk alapja, virágzásunk támasza s melyből vagyont, jólétet, hatalmat meríthetünk — fog szolgálatában állani; elmondák, hogy ez uj intézet speciális czélja: egyfelől a növendékeket az általános miveltséghez megkivántató alapismeretekkel ellátni, másfelől a gazdászattal foglalkozó nép ifjait, mint leendő kis birtokosokat, elméleti és gyakorlati szakoktatás által saját birtokaik okszerű s a haladó kor kívánalmainak megfelelő kezelésére oktatni, a mezei gaz dászat, állattenyésztés, állatgyógyászat, méhészet kertészet, erdőszet, gyümölcstenyésztés, mezei rendőri törvények, gazdasági statisztika és nemzet- gazdászat főbb elveivel megismertetni, a legszükségesebb gazdasági eszközök faragásában begyakorolni, kisebb gazdaságok okszerű vezetésére képesíteni s egyszersmind értelmes haszonbérlőkké kiképezni. Végül igérék, hogy a magas kormány, Háromszék törvényhatósága és В irólh község áldozatkészsége mindazon kellékeket előteremtendő ! melyekre az uj intézetnek c/élja elérésében szüksége leend. Ezek után a szülőket figyelmeztetve szülői kötelességük teljesítésére, az uj intézetet megnyitódnak nyilvánítván, átadták a közhaszná- I latnak.

Lélekemelő látványt nyújtott a pezsgésnek indult iskolai ólet. A vidék különböző községeiből és Baróthról az 187 -/;J. tanévre beiratkozott 70 első osztályos tanuló hangya-szorgalommal buzgól- kodék a tanulásban, a tanítótestület magasztos hi- vatisa teljes tudatában kellő szakképzettséggel és lelkiismeretes buzgalommal teljesítő az einb"ri kötelmek legszebbikét, az intézet iránt érdeklődők pedig lelki gyönyörrel szemlélek az uj intézet működését, alkotásait.

VEGYES HIRES,

— A trónörökös pár kíséretével együtt* október 2-án délután 2 óra 55 perczkor utazott Görgényből. Elinduláskor a trónörökös a rr.eglii vott vadász-vendégektni a kastély udvarán egyen- kint igen szívélyesen búcsúzott, ismételve hangsúlyozván a jövő évi viszontlátást A trónörökös az udvari hivatalnokoknak legmagasabb megelégedését nyilvánította, a nagyszámú tisztelgő közönség éljen kiáltásait igen kegyesen fegadta és buc.su köszönéssel viszonozta. A trónörökös-pár és Lipót bajor herczeg Teleki Sámuel gróf diszfogatán foglaltak helyet, melyet hosszú kocsisor követett.

— Zarándi d r. Knöpf 1er Vilmos orsz. képviselőt rendkívüli részvét mellett szombaton d. e. temették el. Maros-Vásárhely város összes la kossága kísérte a koporsót a szentk'rá y utgzán

végig. A koszorúkkal borított koporsó felett Szá'Z Gerő kolozsvári ev. ref. esperes mondott megható gyászbeszédet. A holttest a Szentiványi csaiádi sírboltba szállíttatott,

— Fényes esküvő. Székely János kilyén: földbirtokos múlt hó 25-én tartotta esküvőjét Kis- Bunban báró Szentkereszty Anna urhölgygyel, br. Szentkereszty Zsigmond szellemes és bájos leányával. Már előz á napon gyülekezett a vendégsereg az örömapa vendégszerető házához, mely ez alkalomra egészen megélénkült. Násznagyok voltak báró Szentkereszty György, nászasszony ennek neje gróf Komis Teréz urhölgy ; nvoszolyó leányok: gróf Haller Antonia és báró Szentkereszty Teréz; vőfélyek: ifj. gróf Teleki Domokos és ifj. báró Szentkereszty Zsigmond. — A díszes násznép között jelen voltak : gróf Haller György és neje, gróf Béldi Ákos és neje, Macskási Ferenc/né született Grundemann grófnő, továbbá gróf Haller Eugen és neje, báró Szentkereszty Stephanie, báró Garnera CGzkír és neje, báró Blintit József és neje, gróf Bethlen Gábor főispán, Smyi Sándor huszár kapitány, Székely György, Gyárfás Endre, Macskási Ferencz, báró Szentkereszty Béla orsz. képviselő. Az esketést br Gamera Arthur ohnützi plébános végezte. Az esküvőt lakoma és táncz követte, melynek lefolyása után az ifjú pár a vőlegény kilyéni birtokára utazott. Állandó boldogságot kívánunk frigyökre!

— A „Tetemre hi vás,“ Arany János remek balladája, tárgyánál fogva sokoldalú eszmecsere alapjául szolgált nemrégiben a sajtó terén. Egy háromszéki fiatal festő, Gyártás Jenő, a mint tudva van, szerencsés felfogással jelenítette a szép költemény legdrámaibb részletét. Érdekesnek látjuk ez alkalommal megemlíteni, hogy e babonás istenítéletet épen a székelység törülte ki legelőször törvényei közül. Kállay Ferencz ugyanis „A Nemes Székely nemzet Eredetéről“ irt s N. Enye- den 1829-ben kiadott históriai értekezésében a „magyar és székely törvények között némely külömb- ségek“ I. pontja alatt a következőket Írja: „A tetemre való fel hívás és halál ujjitás, mely még a pogány világból jött a székelyekre által, (lásd a szokásbeli törvényeket Nr. 13. és az 1594- beli 2-a Február Fejérváron tartott Gyűlés végzéseit in Thesauro aetorum comitialium Transylvan. p. 701. c. Collectione Cameralis Szabó, a Nagy'’ Enyedi könyvtárban), mely szokás végiére apr. C.

P. V Edict, 54. ekképen töröltetett el: „A gyilkosságnak Casussában ez a régente bejött, s ke- resztyénséghez nem illendő szokás, mely miatt а holttest sok ideig a föld szilién tailatott, úgymint a mely mondatott tetemre való hívásnak és ugyan akkor való hit feladásnak, azért való fizetéssel együtt, viszont a mely halál ujjitásnak is hivatüa- tik, mindezek a székelység közül in perpetuum tol- láltalnak.“

— A „N emzet“-hez özönlő előfizetők tökéletesen megczáfolják az ellenzéki sajtó azon állítását, hogy a szabadelvű párt közlönyét nem olvassa senki. Oivassa biz azt, és olvasta volna eddig is, csak kielégítették volna az. igényeket, de mert annyira tulszárnyaltatták magukat az ellenzéki lapok által, mint az tapasztalható volt, tehát semmi különös nincs benne, ha mindenki a jobbhoz igyekezett. Mióta azonban a „Nemzet“ mint a hazai napi sajtó kitűnősége a szabadelvű párt láthatárán megjelent, előfizetőinek száma napról napra szaporodik; most pedig az előfizetés idejében, mint halljuk, — az elpártoltakat seregestül hódija vissza.

— A pozsonyi tüntetés. Nehány nap óta nagy zavargások színhelye Pozsony városa. Nagy csoportosulások történnek, éltetik Istóczyt, Onodyt, Simonyi Ivánt, s szidják a zsidókat. A tömeg tegnap erőszakoskodásban tört ki. A Fehér ökörhez czimzett vendéglő kiraboltatott. Az. ablaktáblákat bezúzták; az ágynemüeket az utczára szórták, a honnan azokat ellopták —• A Fischer-féle szeszfőződében a pálinkaárus boltja kiraboltatott. Éppen úgy kiraboltatott Strausz pálinka- és szivarárus boltja. Ezenkívül kiraboltatott Schwarcz rongyke- reskedő magánlakása, melyből minden bútort az utczára dobtak, s részint elvittek, részint összetörték. A házak száma, a hol az ablakokat betörték, hatvanra rúg. A zsidók közt nagy a rémület, száz család Becsbe menekült. A belügyminiszter értesülvén a zavargásokról, erélyes eljárásra utasította a főispánt, s a katonaságot szükség esetén a polgármester rendelkezésére bocsátotta.

— A kairói robbanás. E hó 27-én nagy szerencsétlenség történt Kairóban. Egy vonatot indítottak útnak az angolok Alexandriából, mely 40 waggónból állt, mely sebesülteket, betegeket szállított, 4 waggón pedig lőporral és nehéz ágyuknak való gránátokkal volt tele. Az ily robbanó szereket nem tartották tanácsosnak Alexandriában hagyni, azért szállították Kairóba. A mint a vonat a kairói pályaudvarba ért, egyszerre borzasztó ropogás keletkezett, s a robbanó szerek a waggonokát a szó szoros értelmében darabokra tépték. A sebesültek, az orvosok mind odavesztek, csak testroncsokat találtak meg belőlük. A vasúti hivatalnokok szerint a robbanás gyujtogatók müve. Két arabot el is fogtak, a kik a robbanástól távolabb eső kocsikat meg akarták gyújtani.

— A gépkezelők és fűtők tanfolyama. A földmi Vidés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által a budapesti állami középiparta-