Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-10-05 / 80. szám
80. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Csütörtök, október 5. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal : oBetml'e i и 01 Cd zfi KÖN Y VNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő.------------ ----• E l Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati A „Haramszifct if-еgyesiítet13 hivatalos közlönye, XII. évfolyam. •-------------------------» M egjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre G írt — kr. lel évre 3 írt — 1er. Negyedévre 1 írt. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. P-------- . T -1: :- » ^ Előf izetési felliivás a „N E M E R E“ tizenkettodik évfolyamának utolsó negyedére. Előfizetni feltételek: Egész évre..........................6 frt — kr. H áromnegyed évre . . . . 4 frt 50 kr. Félévre................................3 frt — kr. Negyed évre............................I frt 50 kr. Egy hóra..............................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedékel idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE*1 kiadóhivatala. Politikai szemle. Nepsi-Szontgyörgy, 1882. okt. 3. Az e g y p to m i ü g y r e vonatkozólag semmi újabb mozzanatot nem jelentenek a tudósítások. Anglia még mindig nem felelt a porta ama jegyzékére, melyben ez kijelentette, hogy reményű, hogy most már az angolok nem sokára ki fogják üríteni az egyptomi területet s hogy már köze- lebbre várja az ide vonatkozó rendszabályok közlését. Erre az angol kormány, mint említők, még nem válaszolt, de valószínű, hogy a közte és a porta közt folyó tárgyalásokban a részleges vagy | teljes kiürítés kérdése szintén előfordul, még pedig oly módon, hogy ézt szükségtelen lesz külön diplomáciai értekezés vagy jegyzékváltás tárgyává tenni. Magában Egyptomban a nyugalom látszólag teljesen helyreállott, s habár a kairói vonatrobbanás nagyobb mérvű izgatottságot keltett is, komolyabb zavaroktól nem tartanak. Az alexandriai vérengzés óta Egyptomból elmenekült lakosok mind nagyobb számban kezdenek az országba visszatérni. így legutóbb tegnap Marséi 1 léből az Erymantlie hajó 489 menekülttel indult, Egyptomba, kik közül 400-an Marseilleben, a többiek pedig Franciaország belsejében találtak menedéket. F rancziaorsz á g 11 а к az egyptomi kérdésben való magatartását a berlini lapok a re- vanclie-politika szempontjából Ítélik meg s azt fejtegetik, hogy lia a francia politika belenyugszik Egyptom angol protektorátusába, ezt azon utógondolattai teszi, lmgy Franciaország erejét a Rajnán való támadásra tartsa össze. A félhivatalos „Post“ egy történeti áttekintésben kimutatja, hogy ilyen spekulácziókkal a köztársaság csak a franczia abszolutizmusnak azt a végzetes politikáját folytatja, mely a kontinensen való uralomra s e czélból a német nemzet károsítására törekedvén, eljátsza a tengerek fölötti hatalmat, s lehetővé tette Angliának az ezek között való egyeduralmat. E politikának legutóbbi végzetes sakkliuzása az 1870-iki háború volt. Ezóta fontos kérdéssé lett, hogy íVancziaország el birja-e szívelni azt, lmgy a német elérte a maga politikai nemzetiségét. Ha nem, akkor az ellentétnek tovább kell tartania mindaddig, mig a két nép közül az egyik annyira meg nincs gyöngítve életerejében, hogy többé nem képezhet, nagy államot. S valóban ez a franczia revanclie-polilikusok törekvése : semmivé tenni a német nép életei éjének csiráját. Francziaország csak arra gondol, hogy Németország elleni politikáját, melyet háromszáz év óta folytat, — végre megkoronázza. E gondolatnak készül most feláldozni még középtengeri állását is. Senki sem tartóztathatja föl azt a sorsot, melyet magára egy nép gyógyíthatatlan elvakultságában és fékezhetet- len szenvedélyében hozott. Oroszországnak a dunai bizottsággal szemben való magatartására a berlini félhivatalos „Nordd. Alig. Zfg.“ megjegvzi, hogy úgy látszik, Oroszországnak a törekvése oda megy ki. hogy a Ivilia-torkolatot kizárólag önmagának vindicálja s a dunai bizottság illetékességéta Szu'ina torkolatra korlátozza. A nevezett lap ezért nem rój ja meg Oroszországot, de történelmi áttekintést közöl, a melyből kitűnik, hogy Oroszország magatartása e.l- lenmondásban van a párisi szerződéssel. A hivatalos lapból. О császári és apostoli királyi Felsége lugkegyelmesebben méltóztatott : ö cs. és kir. fenségét Rudolf íőherczeg- trónörököst, vezérőrnagyot s a 18 gyalog-dandár parancsnokát — a IN. gyalog-hadosztály parancsnokává, báró Schönfeld Antal altábornagy or, a VII gyalog hadosztály parancsnokát és trieszti hadparancsnokot — nagy-szebeni hadparancsnokká kinevezni. Ő császári és apostoli királyi Felsége f. évi szeptember hó 25-én kelt legfelső kéziratával báró Kemény Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi miniszternek a belső titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen legkegyel- mesebben adományozni méltóztatott. Az orosz kö;intíiy és a Duna bizottság közti összeütközésből — mint bécsi táviratok értesülnek — komolyabb következmény nem fog származni. A vitás kérdés felmerültét illetőleg is utólag eltérő verziót jelentenek, mely szerint a nemzetközi bízói tság a múlt tavasszal méréseket tett a Duna К ilia ágában, s később a bizottság végrehajtó coin téj it az orosz biztos felszólította, hogy a mérés eredménye közöltessék orosz mérnökökkel, hogy ez*‘k is szondálhassanak a Kilia ágában, zv. végrehajtó comité erre azt felelte az orosz biztosnak, hogy kérését nem teljesítheti valamennyi meghatalmazol t beleegyezése nélkül, e meghatalmazottak közül p‘dig többen távol voltak. Ezen visszauta- sitó nyilatkozat óta az ügy nem is fejlődött tovább, nem több tehát puszta találgatásnál, ha ez ügyet oly fontos következményekkel hozzák kapcsol itba, a minő a Dana-bizottság felosztása. Az etyplomi kérdés rendezése tárgyában egymást éri a sok hírlapi fejtegetés, mely a hatalmak közti viszonyokat akarja világossá tenni. Első sorban figyelmet érdemelnek ezek között az Anglia és Oroszország közti viszonyra vonatkozók. így egy elsőrangú orosz lap kifejti, hogy az angolok által folytonosan hangoztatott panasz, hogy Oroszország India ej foglalását tervezi, csak elidegenítheti a két államot egymástól. Oroszország nem törekszik arra, hogy Indiában az angolok uralmát megsemmisítse ; a mi pedig a kereskedelmi téren való versenyt illeti, Angolország lépjen a sorompóba Oroszország ellen,és ha akarja, kiépítheti az Eufrut-völgyi vasutat is. A német befolyást is mindenképen gyengíteni óhajtanák — a francziák. így érdekes tudni, hogy a „Times “ama czikkét, mely Angliái figyelmez - tetvén Németország tolakodására, a FrancziaországA „Nemere“ tàrczàja. Molnár György Kézdivásárhelytt. Kezdi VihsV he'y, 1882. okt. 2. A művészet terén nincs háládatosabb pálya, mint a színészi, ha t. i. maga a színész hivatása magaslatán áll; ő ugyanis már alkotásának per- czeben elnyeri a kitüntetést, aratja a tapso'.at. De másfelől huladatlanabb pálya sincs, mint épen ez, ha ennek szemelyesitője nem valódi művész, hanem mindennapi, közönséges lélek. Erre ha a deszkáról lelépett, többé senki sem emlékszik visz- sza, egész működésének egy cseppel sem marad több emléke fenn, mint a végnélküli tenger egy piczinke kis hullámának, a mely a legközelebbi par.tóli s 100 meg 100 mértföldnyi távolban képződvén, még csak egyetlen porszemet sem mozdíthat helyéből ki. Es mégis — főleg itt a vidéken — elnézzük oz utóbbit is, megbocsátjuk gyarlóságait — mert hát „színész“, — ha nem pöffeszkedve, nem arro gantiával lép föl ; nemcsak, sőt hogy tanulságra serkentsük, olykor-olykor meg is tapsoljuk őt. Mig ellenben, ha valaki a művészt arrogálva lép előttünk a deszkákra, az itt nálunk is csak úgy, csak akkor számíthat tapsokra, csak úgy nyerheti meg a közönség tetszését, ha képes jellemeket festeni, alkotni, érzelmeket a maguk valóságában előadni, szóval, ha mint azt már a görög dráma kritikus nagy mestere, kriterion gyanánt fölállította, képes bennünket megindítani. Ezen elvek, ezen nézetek befolyásának, ura lomra való jutásának köszönheti Molnár is ha nálunk tapsokat nem igen aratott — vagy legalább is, mint a német mondaná — csak spärlich sőt még „tele házat“ is, az egy első előadá-át, „Otbel- lo“-t kivéve, nem csinált. Első fellépteül „Othellot“ választotta. Részint ezen halhatatlan mű, főleg pedig, mert közönség Molnárban egy valódi művészt vélt láthatni, ezen előadáson zsúfolásig megtelt a színkör. De épen első fellépteül nagyon szerencsétlen választás volt Molnártól „Othello“, ezen nagy tra- goedia, a melyre ő még színészete fénykorában sem volt ráteremve, annyival kevésbbé most, a midőn az egykori művészi zománcza az arcz fintorgatásá- ban, a szemforgatásban, a grimászok végnélküli alakjában zsugorodik össze. S rá még oly személyzettel, amely absolute képtelen egy Shakespeare darab előadására. Ma napság minden színésznek, ha a művészetnek csak alfáját ismeri is, tudnia kell, hogy több mint 120 évvel ezelőtt a legmélyebb igazságot mondotta ki a „Hamburger Dramaturgie“ szerzője, Lessing, a midőn azt állította, hogy a classikus darabokat — in specie a Shakespearemket — még a középszerű színészek is tönkretehetik, nem csak megbuktathatják. Igen: ennyit, mai napság minden színésznek, még ha az csak középszerű művész is, tudnia kell. Fs Molnár egy vidéki színtársulatnál, a mely még a vidéki „ván d о rs z i n é s 7 « k“ közt is legfönnebb csak „középszerű“ rangot követelheti magának meg, a világ irodalom legnagyobb alakjait — egy „Othellot“, egy „Tartüffe;‘-t egy „Lear királyt“, s egy „III. Richard“-ot kívánt bemutatni. Nem emlékszünk, hogy magát művésznek tartó színész a közönség józan Ítéletét valaha eny- nyire fitymálta volna, ennyire lenézte volna. A kéz- divásárhelyi színházi közönség intelligensebb nagy része nemcsak hogy müizléssel, ilélő képességgel bír, de még egy Egressy „Lear“-jét, egy Tóth József „III Richard“-ját sem feledte el. Tehát ennek egyszerűen csak a nagy nevekkel imponálni nem lehet : nem malom alatt politizáló közönség ez. Es igy nagyon tévedt Molnár, midőn annak nézte. Hogy különben színházi közönségünk mit tarthat a Molnár művészetére, azt jelezte az által, hogy végig hallgatván „Othellot“, a következő előadásokban egész padsorokat hagyott üresen, (ezutánra színházi közönségnek ugyszólva csak a bérlők maradtak meg). De nem is lehet ez másképen. A Molnár „Othellő“-jában egy mákszemnyi sem volt a Shakespeare „Otthello“-jából, abból a szenvedélyes vasjellemü, heves afrikai szerecsenből. A Molnár „Othelló“-ja semmi egyéb nem volt, mint egy zsör- telkedő, mind maron veszekedni akaró utczai „Schuster-Pub“, a ki ijesztő szemeket mereszt, rettenetes grimászokat, arezfintoritásokat visz véghez. — Természetesen aztán az eredmény is olyan volt : nem egyszer a legmélyebb tragicumnál hangos nevetésben nyivánu t a tragoedia megindító hatása, úgy hogy maga Shakespeare is, ha véletlenül nézője leend saját darabjának, undort kapott volna ezen előadástól. Hogy ne csömörlött volna tehát attól a közönség meg, a m ly azon alázatos véleményben merészel lenni, hogy a szemforgatás, a grimászvágás még nem művészet. Pedig Molnár csakis ezekben excellált. Az alakitói tehetség, a plasztika egészen ismeretlenek voltak nála. Sőt még dikeziója is épen olyan rósz volt, mint bármelyik más szinésztársáé. Ott van például az ötödik felvonás 2-ik jelenete, midőn a bősz, de szenvedélyesen szerető Othelló bemegy az alvó Desdemona hálószobájába, hoy y e/t — a forrón szeretett hűtlent — megfojtsa. (Folytatása következik)
