Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-10-01 / 79. szám
— 315 — nagy ur, a kik „czifra hint ókból kóstolgatják a fő 1 det.“ Es rájöttem, hogy a szegény nép.amely talpalatnyi földjét tekinti egész kincses bányájának, attól ijedt meg, hogy megduplázza a kormány a — jövedelmi adóját. — Rosszul gondolkozik bátya! Ezek az urak épen azért jöttek, hogy kóstoljanak bele abba a keserű földbe, a mi olyan nehezen termi meg a mindennapit s ha maguk is meggyőződtek arról, hogy ez a föld nem egészen a Kanaán földje, hát akkor levesz valamit abból a teherből, a mi most a vállunkat nyomja. — Dejszen, nem a szegény ember földjét ko- csikázták azok meg, s nem a mi főztünkből vettek kóstolót, hanem ott kereskedtek, a hol a mag özön lik a kalászból s a hol az asztalon araszos belü puha fehér kenyér kaczag a vendég szemébe. Az a 17 nap, a mit az urak az ország körülkocsikázá- sára szenteltek, nagyon kevés volna arra, hogy a mi szegénységünket füliről farkára megismerjék. — Hát olyan szegények keetek, hogy a nyomorúságukat még piaczra vinni sem restelnék? s aztán mondják csak, miből is áll az a nagy, földhöz tapadt Ínség, a miről beszélnek? Hát olyan sok az a földadó, hogy azt egy becsületes székely ember, a ki számot vet a vetéssel és leszámol az aratással, meg nem tudná fizetni ? Kaptam én erre olyan feleletet, hogy papirosra alig tudnám tenni, ha még egyszer olyan szépen körülírnám is. Benne volt abban a felelet ben a székely embernek minden kötelességérzete megyéjével szemben; kikiabált abból a székelynek egész hazafias gondolkozása, fellázadt abban egy élő történeti emlék, és lázas ragaszkodás azon drága föld iránt, a melynek neve: haza. Itt aztán megtudtam, hogy a székely nemzet legegyszerűbb polgárainak lelke is teljes-teli van a haza iránt való mélységes mély szeretettel; hogy jöhetnek elemi csapások, meglátogathatja őket az ur az elemek minden haragjával, de az soha eszébe nem jut egyiknek sem, hogy állampolgári kötelességéről valaha megfeledkezzék. Kápolnát Háromszékmegye földabroszára berajzolni lehetetlen. A székelynek minden kápolnai és aradi dráma egy egy visszataszító rém, melyet imádságával, a hazaszeret legmelegebb fohászával tart magától távol. Es ebben tündöklik ki magasan a többiek felett a székely. S hogy mégis van oka panaszkodni, azt a ki a mi helyzetünknek ismerője, bizony nem tagadhatja. a szegény földmivesnek van egy terhes földadója, a mit már már képtelen lesz többé abból a „talpalatnyi“ földből fizetni: — az uzsorakamat. Még mindig nyög alatta a szegény nép, s akárhogy ontsa az áldást a kalongya : a legkövérebb szemeket mégis az a moloch nyeli el, a minek telhetetlen gyomra ellen h ába üzent hadat a törvényhozás, a mit hiába gyaláz egész a sárig a sajtó, mert a társadalomból mindig megkapja a maga szere ícsétlen áldozatait. Most már csak lappang a tisztességes ember köpenyege alatt, de minél titkosabban jár, annál veszedelmesebb. A torkon csipett áldozat annál bizonyosabban hal meg a kezei között Megpróbálták a népet gyilkosai körmei közül kimenteni sokféle jóravaló eszközökkel és nincs látszata még sem. Ez a legsúlyosabb adó, mely azt a kis földet terheli, a miből annyi sok szegény embernek kellene megélnie. Ez elle«» kérünk társadalmi utón gyógyító szert. Virgula. CSARNOK. Zsidó Zsuzsi. — Rajz. — Epén a templomot söpörték Erdőkéren. Szent Borbála volt a falu védasszonya Apró-cseprő leányok, felnőtt hajadonok tisztogattak, padokban, oltár körül, chorusban. Némelyek virágfüzéreket helyeztek egyik-másik oltárra. A sekrestyés misemondó ruhákat rendezett, az aranyost vörös mezőben tette felülre. . . Kaczagtak, nevettek, most nem zúgott az öreg harang, nem búgott az orgona. A ió kedv az ártatlanság kaczagásban kifejezett zsolozsmáit nem zavarta senki sem. Egy veréb izetlenkedett, csőrével kutatta az oltár kelyhet, melyen ostya hulladékok voltak. Egyszerre egy árnyék esett be a nyitott ajtón keresztül. — Megnőtt a Mária székénél, elfogyott az orgona mellett. Leány alak volt, még a pántlika fonatát is lehetett az árnyékon látni. Ide s tova hintáit a hajfonadék s elárulta a deli járást. Mindenki megismerte. Félbehagyták a seprést, kiálltak az ajtóba, és irigyen néztek a Zsidó Zsuzsi után. . . — Már ez aztán modi 1 Ezt sóhajtották a lányok, és magában egyik a piros csizmát, másik a babos szoknyát, piros s/.élü fehér kötényt irigyelte. — Könnyű neki, felszedhette migát az apja boltjában, a teinsasszonyt csalogató, kisasszonyt hívogató, magyar lánynak kedves portékákból. Pinczétől padlásig tele van ott bécsi gyolcscsal, török bársonynyal, szinaranynyal kivert oláh szövetekkel. Selyem viganó, bársony pruszlik kitelik a Meddighajolsz Áron boltjából. . . A leányok néztek egy darabig utánna, azután elkezdték szóval szapulni, szappanozni, mosófázni. Forgatták, verték. Talán nem is igaz, de bizony Erdőkéren megesett az, hogy a Meddighajolsz Áron leánya, a mint a bátyja f lcsapott zsidó herczegnek, levetette a tunikát s a helyett, hogy nagyságos kisasszonyt játszott volna, beállt parasztlánynak. Eddig csak az apját tegezték, abból most nagy uram lett ; őt a legények szívesen Zsuzsi, gyöngy virágom Zsuzsinak nevezték. Egy hétig játszotta a parasztlányt, s már majd nem elfelejtették róla, hogy zsidó. El is felejtették volna, ha az apjának kamatot nem kell fi zetni, de ez eszökbe juttatta. Zsidó Zsuzsi nem sokat törődött vele. Öltözhetett volna selyembe,. bársonyba, de bizony azt gondolta, hogy kartonba szabadabb a szív. . . — Ugyan mi jutott hozzá? kérdezte vak. Mi kell neki ? találgatta világtalan. Nem egyhamar találták azt ki. Szapora csillaga éjszakában kinyitotta az ablakát, a czimbalom ott volt a politúros asztalon. Faggatta, verte, szinte a szive szakadt meg annak, a ki hallgatta. Ha zsidó leány nem lett volna, bi zony meg is könnyezik, de hát akárhogy harapott is a szívbe a zsidó Zsuzsa nótája : eszökbe jutott a kurta rőf, hamis itcze, nagy ár. . . Hallgatták, azután megállapodtak benne, hogy jól ki van verve, hazamentek és álmodtak arról, a mit kinek-kinek a szive eibirt. . . meg az eszéhez való volt. Zsidó Zsuzsi kihajolt az ablakon, kinyújtotta patyolat kezét, hogy megfogjon vele egy barna kezet, lehajolt karmazsin szinü ajkával, hogy fel forralja a vérét Bandi Pista ajakán. Olyan jól esik, ha valaki titokban szeret; édes a tilalmas, lopott csók, Felhő, csillag nem árulkodnak ... Csókot csókra, ölelést ölelés után . . . szép szó, pehely gyenge simogatás elhúzta az éjszakát hajnalig. Zsidó Zsuzsi behúzta az ablakát, és tovább álmadta az éjszakát, a mit szeretett volna örökké kihúzni . . . „Hej Áron, Áron, öreg Áron, miért nem vigyázol ? Elég volt már, hagyasd abba, ne járja bolondját a lányod . . . !“ De hiába, Áron nem halgatott, nem szólít . . . nem szólt, , mig a bokor meg nem mozdult, és nem tudta meg, hogy nyúl van benne . . . ígérhetett már aranyat, mennyországot, csillagot, nem kellett már a háza legszebb virágának . . ; Nem szinből paraszt, de szívből. — Leány leány, hát elfelejted, hogy vén apádnak mivel tartozol? Leány, leány, ha letérsz a becsület útjáról ... Légy átkozott! De csak akkor, szivemnek vére, szerelmem gyermeke! — Verjen meg az Isten ha nem szeretlek, soha viz ne érintse lázas ajkam, ha nem szeretlek, száradjon el a virág, ha rá nézek, égjen ki alattam a fü, ha valaha elszakadok tőled . . . Meddig hajolsz Áron nem tudta útját ál Inni, hogy leánya ne játsza a parasztlányt, most már látott, hallott mindent. Nagy hatalommal kellett küzdeni a szerelemnek. Erősebb ez vallásnál, törvénynél. Mi lehet ennél erősebb? Talán az átok? Oh nem. Bibliára tett kézzel hiában átkozod a leányod. Meddighajdsz Áron. Eljött már a csillaga, nem is hull le soha, nézd ott van a kaszás csillag. Ez az ő csillaga ... A zsidó Zsuzsi csillaga. Azt hiszed, ha a pusztai szél elhozza a nótát leányod füléhez, ha a magyar róna, az árva- lányhaj, az esteli harang elfogja lelkét, ismerni fogja az, hogy mi a tartozik és követel? Es ha a hömpölygő Tisza, a büszkén repkedő kócsag, szállongó fecske, sóhajtozó fü'.faágak kinyitják a szivét, alakot adhatsz, utat mu tathatsz a szerelemnek . . . Nézd, hogy hagyja el leányod a bőséget, a vagyont a nincsenért. Mit adnál, ha úgy tudnál hozzá szülni, mint a Bandi Pista furulyája . . . Felemeled kezed átokra, jó van . . . Itivd ki a világot, hívd ki az emberek társaságát, a törvényt, mely leányod é-i a juhász bojtár közé áll. Oda tolakodik a vallás, távolitsd el . . . a zsidó lánynak nem szabad azt szeretni, a kit akar, ha megizlelte szive, lelke, a mire a magyar dal tanit. Hiába lehet akármilyen erős előítéleted Jerikója, lehull a juhász bojtár furulyája szavára . . . Béküij meg ! De már késő. Leányod künn a pusztán, szemed előtt fekete felhő, ott csapong előtted sötét szárnyaival. Hallod, halló i a furulyát, ez a szent zsolozsma, lehajló fák ágai az áldás, pázsit az oltár, madarak a násznép. Menj te is. De már nem mehetsz. Megölt büszke előítéleted s a társadalom törvénye Visz- sza nem vonhattad átkodat, m >g nem áldhattad leányodat. Nézd, az emberek most már értik, de te nem értheted, milyen divatot kezd a zsidó Zsuzsi. Odahajol a pusztai füzesben Band' Pista vállára, megesküsznek a természet templomában. Mit szól ehez az erkölcs? Akármit, de kién gesztelheti a népdal. íme, itt a zsidó Zsuzsi románcza : Kinyílik a zsidó Áron ablaka, Zsidó Zsuzsi sokat tekint ki rajta ; Bandi Pista az ablakhoz oda áll : Édes rózsám ! nem vesz el —r csak a halál ! Letagadok napot, eget te érted,. Keblem süni dobogását nem érted ? Nagy a világ, de nagyobb a szerelem, Lágy kebleden, ott lesz nekem jó helyem. Zsidó Zsuzsi, hűséges egy szerető ! Nászágyad hejli ! minek lenne temető? Tágas pusztán, szent oltár a fényes na]»; Hogyha szeretsz, minek volna akkor pap ? Tágas pusztán selyem juhnyáj legelész ; Fűzfa tövén juhász bojtár heverész, A babája oda hajlik hozzája: Tud szeretni zsidó Áron leánya. Plébános ur, nem tehetek felőle : Nem fizetem én a párbért kettőre ; Szálljon perbe a törvénynyel, birákkal, Nem törődünk mi az, egész világgal. Ez a nóta él. Iíneklik Erdőkéren. Ha arra mennétek hatalmas törvényalkotók, meghallanátók meséjét is, és megmozdulna lelkiismeretetelc. Hallgasd meg a zsidó Zsuzsi történetét és pirulj el, megko/.másodott előítélet. Erdélyi Gyula. VEGYES HÍREK, — Lapunk azon t. olvasóit, kiknek előfizetése szeptember hóval lejár, tisztelettel kérjük előfizetéseiket a jövő negyedre megújítani; valamint fölszólítjuk azokat is — különösen a községek t. elöljáróit — a kik még régebbi előfizetési összegekkel hátralékban varrnak : szíveskedjenek tartozásaikat mielőbb kiegyenlíteni. Tisztelettel Bernstein Márk, a „Nemere“ kiadója. — Lakatos tanműhely. A sepsiszentgyörgyi polgári fiúiskolánál létesítendő lakatos tanmü hely a napokban nyílik meg. A tanműhely vezetésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter a budapesti középipartanodát kitűnő sikerrel végzett Téglás Józsefet nevezte ki. *A növendékek közül eddig 15 jelentkezett a mülakatosság tanulására. — Köszönetnyilvánítás. A sepsiszentgyörgyi ref. „Mikó-tanod 1“ méltóságos elöljárósága polgári leányiskolánk részér« 313 darab értékes könyvet kegyeskedett adományozni. Fogadja a tanodái mélt. elöljáróság nemeslelkü és hazafias adományáért a nemes czél nevében ezúttal is kifejezett leghálásabb köszönetiinket. S -Szentgyörgy, 1882. szept. 26-án az iskolaszék. — Gyász hir. A Mikó-kollegium progymna siumi (előkészítő) osztályának egyik jó magavise- letü tanulója, Kis Albert (Kis Mózes helybeli ipa ros fia) pályájának hajnalán, f. hó 26-án (csütörtökön) este hagymázban elh ilá'ozott, magával vivén a gyermekük jólétéért, jövőjéért mindent-teláldozó, szerető szülék rém íny kedéseit. Temetése, melyen a kollegyumi ifjúság s a tanár-tanitói kar testületileg megjelent, melyen megható gyász-szertartással végeztetett Révay Lajos helybeli ref. első pap által. — A sepsiszentgyörgyi iparos fiatalság felerészben a helybeli „iparos olvasókör“ és felerészben a helybeli népzenekar javára 1882. évi október hó 7-án a városház dísztermében táncz- estélyt rendez. Belépti dij : személyjegy 1 frt; csa. ládjegy 2 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak, Jegyek előreválthatok Fogoly án Lukács ur kereskedésében; Kezdete 8 órakor. — Meghívás. A helybeli iparos olvasó-kör minden aláirt iparos és ipar pártoló ügybarátait folyó 1882. évi október hó 1 én, vasárnap délután 3 órakor a kör helyiségében tartandó közgyűlésre tisztelettel meghívom. Közgyűlési tárgyak: 1. Felolvasási estélyek meghatározása; 2.) az utolsó negyedévi hírlapok beszerzése ; 3.) az utolsó negyedévi tagsági dijak beszedése; 4.) folyó tárgyak. — S. Szentgyörgy, 1882. szept. 29 Kovács Gábor, egyleti elnök. — Molnár György kitűnő tragikai színművészünk jelenleg Bényei társulatánál Kézdi- Vásárhelytt szerepel vendégként. Eddig „Othelló“, „Don Caesar de Bazan“, „Molière élete és halála“ és „Tartüffe“ czimü darabokban lépett fel általános tetszés mellett. Bényei előadásait — tudósításunk szerint — általiban középszámu közönség látogatja, mely teljességgel nincs arányban az előadások sikerével és az igazgató tetemes kiadásaival. Értesülésünk szerint Bényei ur a telet Maros- Vásárhelyen tölti, de mielőtt ottani működését megkezdi, Brassóban vagy Sepsi Szentgyörgyön rendez egy előadási cyklust. — Nyéki János színigazgató társulata — mint lapuhknak Írják — jelenleg Nagy-Szebenben működik és az ottani magyar közönség részéről
