Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-21 / 76. szám
— 302 — S ebből következik az, a mit czikkem elején mondottam, hogy e kérdésből társadalmilag is fontos következések vonhatók. Társadalmilag is orvosolni kell a visszásságokat. Az államnak gondja lesz rá, hogy az adóbehajtással járó visszaélések lehetőleg megszűnjenek. A pénzügyminisztériumban már készül az erre vonatkozó javaslat s a képvi- selöház jövő ülésszakának egyik legfontosabb tárgya lesz. De minden javaslatnál s törvényes intézkedésnél többet fog használni, ha azok, kik a néppel közvetlenül érintkeznek, társadalmi utón felvilágosítják, hogy nem az az ő ellensége, a ki az adót kéri tőle, hanem az. a ki akár egyenesen, akár kerülő utón arra biztatja, hogy ne fizesse. \ isi hum Politikai hirek. A két megüresedett miniszteri tárcza átvétele ügyében a miniszterelnök legközelebb egyes politikai egyéniségekkel tárgyalásokat fog kezdeni. A leendő . honvéd miniszter gyanánt ilj. gróf Ráday Gedeont említik, a ki valóseinülcg hajlandó is c tárcza elvállalására, Írja a „Iliid. (.'orr.“ Államtitkárnak előreláthatólag tovább is hr. К ej ér váry fog a honvédelmi minisztériumban megmaradni. A közlekedésügyi tárcza átvétele tárgyában a miniszterelnök я „Nemzet“ informácziói szerint elsősorban gróf Csáli y A Ibi nnal fog tárgyalásba bocsátkozni ; hogy azonban a szepesi főispán, a ki megyéjében rendkívül tisztelt és kellemes állásnak örvend, hajlandó lesz-e a kabinetbe való lépésre, ma még éppen nem állítható bizonyossággal. A közlekedésügyi államtitkár állomása ügyében való intézkedés természetesen csak az illető minisztert illetik s ennek kinevezéséig ez irányban nem is várható határozat. A közös állami költségvetés és ezzel együtt a Bosznia-Herezegovina számára szükséges hitel fölötti tárgyalások a „Nemzet“ értesülése szerint, folyó szept. hó 23-ika körül fognak Budapesten megkezdetni, mely alkalomra a közös és az osztrák miniszterek is ide fognak jönni. Az angolok győzelme Egyptomban valóban teljes és fényes győzelem. A rabi pasa tényleg elfogatott és pedig hir szerint sebesülten, mert midőn menekült, saját. tisztje rálőtt. A menekülő Arabit egy másik pasával együtt a kairói rendőrfőnök fogta el, — állítólag azért, mert a lakosságot 'gyiijtógátásra és rablásra kísérelték fellázítani. Arabira nézve a „Times“ ^kijelenti, bogy A rabi politikai bűntettes lévén, mint olyannal és nem mint közönséges gonosztevővel kell vele bánni. Angolország most nagylelkűen viselheti magát és csak az nem engedhető meg Arabinak, hogy Egyptomban maradjon vagy Konstantinápolyban keressen menlielyet. A háború Egyptomban tehát befejezettnek tekinthető, s mint Londonból jelentik, az angol hadügyminisztérium mar intézkedéseket tesz, hogy az Egyptom, ban működe angol hadsereg zöme visszatérjen. Az an- ; golok fényes fegyverténye után most már előtérbe lép i Egyptóm rendezésének kérdése, mely hihetőleg sok időt j veend igénybe. Meghiúsult bomba-merénylet. Trieszt, szeptember 17. Tegnap délután Hondában, két állomással Nabresina után Görz felé. az olasz határ közelében két bombát magárai hordó eg gént t'og- tak et. Tegnap az esetet el akarták hallgatni, de később hivatalos tudósítások történtek, mivel, egy erőszakkal végrehajtott el fogatás nem volt eltitkolható. Meghízható magántudósitások jelentik, hogy egy tisztességesen öltözött férfi tegnap Honchiban egy oarettát (kis kocsi) akart Triesztbe fölfogadni. Arra a megjegyzésre, hogy egy óra múlva a vasúttal kényelmesen s olcsón mehet Triesztbe, kijelentette, hogy kocsin kell mennie. Ez feltűnt. Esendői okért mentek, kik az illetőt a Mo- retto vendégfogadóban megtalálták. Ez védte magát, de rövid küzdelem után két csendőr elfogta. Hivatalosan ellenben azt állítják, hogy a csendőrség üldözőbe vett egy, két gyaníts egyénnel a határon átjövő kocsit s Roncliihan, a hol a két gyanús ember kocsit cserélt, — meg akarta vizsgálni a két. embernek egy kis kézi bőröndből álló podgyászát. A két utazó rerolcerlöcésekkel fogadta a csendőröket, kik közül az egyik balkezén egy golyó által suroltatott is. A csendőrök ennek daczára az idegenekre vetették magukat s ' egyiket küzdelem közben megsebesítve elfogták, mig a másiknak sikerült megmenekülni. — A kis bőröndben tényleg két teljesen fölszerelt, megtöltött bomba találtatott, mindenik ló pisztonnal. A széibali sajtó vivmánya. — 1882. szeptember 18. (T.) Veri a vasat a szélsőbali sajtó, veri melegében; veri azzal a szándékkal, hogy a mig á a szenvedély heve tart, kovácsolhasson belőle a maga számára fegyvereket; hanem kovácsol a helyett láncz.okat azok számára, kikben a szenvedélyt a kitörésig lázitotta. Es azt hiszi vájjon a széibali sajtó, hogy mert akadt tömeg, hol a lá/.itás szikrája gyúlékony anyagot fogott, hogy az a szomorú esemény most már az ő malmára hajtja az ártatlan áldozatok elhullt vizét? Oly kiskorúnak tartja a széibali sajtó az ország közvéleményét még ma is, miszerint el- higyjék, hogy e lázadásnak az adó türhetetlensége, nem pedig egy dologtalan komisz, falunak iszákos és renyhe közönsége az oka, tisztességes és szorgalmas néptől ilyen fellépést várni nem lehetvén. Mert a hol csak egy-két ember issza el az adóra valót, ott a falu közönsége, mely az eféle embereket ismeri és maga se nézi jó szemmel, hát ott bizony a falu közönsége nem lázad fel a miatt az egy kettő miatt, hanem a hol az egész falu issz.á kos, és inkább iszik, mint polgári kötelességét tel jesitse, hát mert ott minden ember tartozik: ott az egész közönség fellázad. Mert bizony ma már ; > itiitiijj vágj ASZclkos embernek, vagy rósz gazdának tartjuk azt, ki adjóát nem képes megfizetni, hiába akarván őket a széibali sajtó martyrok gyanánt feltüntetni. Csakis kompromittálja magát azok előtt, kik ama martyrokat ismerik. Es ha fogna egy újkori Diogenes egy korhely palóczot, ezzel a szavakkal eresztvén be a széibali Platók ablakán : íme itt a szélbal embere, hát nagyon eltalálná a valóságot. Es most harangoz a széibali sajtó és hirdeti az egész országban, hogy akadt végre egy hazafias (!) falu, mely meghallgatván az ő, t. i a szél. báli sajtó atyai lázitó tanácsát „türelmét végre elvesztette“ és fellázadt. Egy szegény nyomorult adóvégrehajtót, ki önvédelem közben egy e 1 lene töret meglőtt, agyonvert, és most a hősök börtönre dobatva várják hősi hazaliságuk (!) jutalmát. Ezzel aztán dicsekedhetik a széibali sajtó, de nem hiszem; hogy haszna legyen a dicsőségből; a hazának pedig még kevesebb. Mert az adófizetésről lebeszélni valakit? hát az ilyen cselekedetet a mi szélbalunkon kívül a világ egy alkotmányos országában sem ismerik el hazafiságnak! Egyébiránt biztos helyen, szivart pöfékölve és pamlagon rieverészve, mikor az illető jól tudja, hogy a lázitásért egy haja szála se görbült meg, könnyű lázitani; még fellázadni is könnyű, hanem a lázitás felelősségét elvállalni és a lázadás következményeit viselni : az már nehezebb dolog. Es- ha széles Magyarországon szét megy a hire annak, hogy a kápolnai lakosság fellázadt, és pedig a széibali sajtó felforditott hazafiságának frázisai szerint azért, mert türelmét vesztette: bizony nyal szét megy a Ifire annak is, hogy a lázadókra mi sors vár, s hogy miképen nem kell az embernek elveszteni türelmét, hanem miképen kell inkább megfizetni adóját. Es józanodó népünk még inkább való kiszámítására ez csak több egy eszközzel és tapasztalással arra nézve, miképen kiöl a széibali sajtónak lázitó atyai tanácsát meghallgatni, a mit most a kápolnaiak megköszönhetnek s/.é;>'-n. Ilát csak móltóztassanak lázitani tovább, ám hadd tudja meg a n íp itt is, hogy ki az ő Ara bija. Minél hamarább, annál jobb. Hadd járja le magát ez a széibali lázitó sajtó tragédia minél előbb, és majd ha tapasztalni fogja az eszköznek nézett nép ezt a lázitó jóaKaratot, mely tömegestől hajtja a kenyérkereső családapákat a börtönökbe, majd akkor móltóztassanak fogni újabb lázitól és ^szavazatot. Dejszen ! A ki egyszer ezen az iskolán keresztül ment, azelőtt jó lesz nem emlegetni a széibali politika józanságát, a mi nem csak ebben az egyben, hanem mindenben ilyen. Most csak Kápolna sínyli, mert ő fogadta meg iramlik alá a hegyszakadékon, s végre, mintha maga a tutaj is nekiszilajodott volna, súlyánál fogva még jobban rohan a víznél, versenyt száguld a hullámokkal, s hol azok gyűrik őt maguk alá, hol ó gyűri maga alá azokat. Néha nem is lehet a tutajt látni, csak a tutajosoknak boszorkányi módon íohanó, vízből kiálló alakjai jelzik, hogy hol megy. Mikor aztán nem bírnak vele, s nem bírják elfordítani a szirttől, melynek neki rohan, akkor térdre hullnak, a szálfákba vert czölöpökhöz kapaszkodnak,, élet-halál közt várva a lökést, melyet a tu táj vagy kiáll, vagy összetörik. A válságos pilla- nat után ismét talpon vannak, ismét birkóznak a víz őrült dühe által csavargatott kormány rúddal. Ez is mulatságos élet egynek, hanem azért mi megtettük, hogy hazafelé Kőrös Mezőtől Nagy- Hccskoig ilyen vad tutaj hátán rohantunk le. Nem lévén pedig a Tisza egyetlen gyermek, a tő forrásnak itt százakra menő testvére van melyek csoportonként külön külön völgyekben gyűlnek össze s e szerint öt völgy van'itt keresztül huzva viztogó gáttal. Ebből az öt völgyből szerdán és szombaton hajnalban egyszerre eresztik Гл1&1 \ í,4*?“ V1,Zet' egyszerre rohan az öt völgyien € e ’ ^s-Mezó előtt a közös mederben találkozván. A Tisza családi nevét viselő fő ág eredete neveztetik a lisza forrásának: ezen fő ágtól jobbra- balra azonban már számtalan forrás fakad, melyek a völgybe leerve. már tekintélyes patakot képeznek. Ezt a patakot fogja fel az a gát, hova mi épen megérkeztünk. Igen szép és vadregényes pontja ez a havasoknak. A gát keresztül fogja az egesz völgyet s a gát felett ott ragyog a kristály tiszta alpesi tó, mintegy 5-6 holdnyi nagyságban. Ebben a tóban kaczéran fürödnek a napsugarak s játszadoznak benne gazdag szinpompájokka! Kőrös körűig sötét fenyüerdőtüi benőit ‘hegy-öv állja az őrt, mintha e tó lenne itt a rengeteg fejedelmének legféltettebb kincse, melynek mélyébe szere- lemittasan bocsátkozik le az égooit, s éjjel keblén re függeszti csillagait. Itt ölelkezik Numa Kndy- mionnal, s mikor az éjfél halk sóhaja meglebbenti a víztükör fölött rezgő ezüst fátyolt, mogorván rázzák meg magukat a hegysorok, s a boldog sze relmi ömlengést megzavarandó, rászórják leveleiket a szerelmes párra. Es ide, ettől a hegyfaltól körülvett ragyogó pontra nem tekint le más éló hatalom, csak az élő Isten. A tó mellett áll a gát őr lakása; ebben a házban ismét van egy szoba az oda menekülő vagy onnan működő' kincstári erdészek számára, vakkor, mikor mi ott jártunk, három erdész gyakornok tanyázott ott, kik az erdők felmérésével foglalkoztak. Mindhárom tüzrőlpattant, akadémiát végzett fiatal ember, egy közülök mint hadnagy a boszniai hadjáratokban is résztvett. Mikor oda é, tünk, épen egy vadkacsát hajkurásztak, mely ez ismeretlen, nem neki való vidéken eltévedvén, tavat látott és ott megragadt. A tó tükre tiszta lévén, nem igen lehetett hozzáférni. Ez volt tehát az állomás, hol le kellett szállni a szekerekről, vállra venni a puskát és hozzáfogni a gyalogolás feladatához. Elemózsiát, más egyéb bagázsiát a szekerekből kifogott lovak hátára pakoltunk ; az erdész segédek bocskort rántottak s mint aféle fáradsághoz szokott, juxot kedvelő fiatal emberek, szívesen csatlakoztak a társasághoz. Állt tehát a hegyi karaván számra nézve épen 10 intelligens emberből, a lovakat vezető nehány ru- thénből és egypár kerülőből. Ezenképen indultunk meg a fáradságos útra és mélyedtünk a fényüktől takart szűk völgybe, hol a vadon vidám beszélgetéseinktől és fütyörézéseinktől viszhangzott. IV. Eddig csak láttunk elöre-hátia, a mennyiben t. i. a szűk völgyek többé-kevésbé egyenes irányban nyúltak el, de itt már nem igen lehetett messzebb látni 20—30 lépésnél, úgy hogy karavánunk utolja soh'sem látta karavánunk elejét. A völgykanyarulatok nagyon czikk-czikkosan mennek és a ember magát minden pillanatban egy misik völgymederben látja megfogva. — A hely itt már nem annyira nagyon szép, mint nagyon vad. Túlságosan vad, akár az amerikai őserdőkben járnánk. Vannak itt erdőrészek, melyekben ember talán még nem. járt és a hova képtelenség behatolni. Festők, kik fogalmat akarnak maguknak szerezni az ős erdőkről, ide jöjjenek, mert a ki ilyent nem látott, annak nincs logalmi azon járhatatlanságról, milyet egy úgynevezett „őserdő“ kepez. j Évezredek turfája, a fahulladék, a keresztben-kasul tösz- ,szédült fák, melyek egy része elrothadt, a másik rothadófélben; a sűrűén egybefogódzó száraz ágak s a néhol öles magasságú hulladék és lesüppedő túr fából kinőit bozót és rettentő gaz oly áthatlan valamit képeznek, melyet ember vagy állat átgázolni nem képes. Ez csakis a csúszómászóknak és viperáknak tanyája. Es ha úgy kívülről nézi az ember azt a sötét zöld fenyő tábort, melynek sátrai felhuzódnak a havasok koronájáig, nem képzeli, hagy az alatt mily borzasztó tengere van a féreg szörnyetegek rajának, hogy mily undok állatok hemzseghetnek ott az ő förtelmes társadalmuk méregrétegeiben, s hogy mily csodabogarakat fedezhetnének iit föl a tudósok, hol hasonló minőségű kétlábuak még nem kaparásztak vízözön óta, legfelebb is egy-két kitévedt eféle undok teremtményt csípvén nyakon. Szóval, itt már nem volna kedvem egyedül sétálgatni, de még lakni sem, és a havasok oldalában mégis látunk galibákat mindenfelé. ív szegény ember, csak hogy nyomorult életét tengethesse, fel к úszik a felhőkig és leturja magát a föld gyomráig, — mégis meghal. Sem fenni, sem lent, sem tengeren, sem szárazon nem bújhatunk el azon hatalom elől, mély épen úgy tapossa földbe a nyomorult embert, mint a nyomorult ember a nyomorult férget. Es aztán tessék henczegr.i !... (Folytatása következik.)
