Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-26 / 8. szám

pártonkivüli állást foglalt el. És ezen egyén mondja — hogy legalább pár tételet idézzem — a többek között :

„Egyébiránt a kormány soha sem elégített ki. . . . Л jelen kormány még nehezebben elégíthetett ki, minthogy a helyzetet, ha úgy szabad mondanom, cum maleíicio inventarii vette át, t. i, nélkülözte az újjászületés hajnalán lángolt lelkesedés és bizalom támaszát és nélkülözé a másik varázseszközt, a minapi szüzhitel végső foszlányát

És mindamellett, ha részrehajlatlanul vonjuk le ténykedése mérlegét, nem vitathatunk el három kimagasló, létünkre fontos eredményt.

Először és mindenekfelett, hogy a magyar nemzeti programm, a magyar embernek fundamentális hitágazata, megvalósulás felé oly öntudatos erélylyel nem vezetett soha, mint ma.

Másodszor, hogy hazánk votuma a magyarosztrák birodalom sorsára oly befolyással nem birt soha, mint ma.

Végre, hogy állami hitelünk és pénzügyi helyzetünk — bár ez utóbbi nyomasztó ma is — kiragadva lön a fenyegető örvény széléről és biz- t osabb alapra fektetve.“

Igen, ez oly három fundamentális tétel, a melyek közül már egy is elégséges volna, hogy bárhol a világon egy kormányt fenntartson. S én magam is — íőleg az elsőt — olyannak tartom, a mely egymagára is a Tisza nevének örök időkre szóló fényt fog a magyar történelemben biztosítani. Л Széchényi nemzete előtt a mérleg azon serpenyőjét, a melyben ez van, még akkor sem nyomhatná le a másik serpenyő, ha abban csupán csak nagyszerű tévedések és bűnök volnának ; — mert hát : ha már csak azért is, hogy „magyar“, még az apa gyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, — mennyivel inkább kellene ezt azzal tennünk, a ki száz meg százezereket, milliókat tesz nem magyarokból magyarokká!?

S ezt nekünk székelyeknek, a kik annyira be vagyunk az elleuségea idegen elemek közé ékelve, még sokkal inkább kell tennünk, mint hazánk más vidéki lakosainak.

Sorakozzunk tehát azon zászló alá, melyet ama férfi lobogtat. Ragadják meg Háromszék vezér egyéniségei az alkalmat, bogy a nemzetiségünk existencziáját, (mint láttuk, ezé sóink a hires szelem oláh programmot is dicsőítették) s a társadalmi rendet koczkára tevő szélbali agitáczióknak gát vettessék. Ez csak őseink — a kik ezen szép hazát ránk örökségül hagyták — hagyományos, bölcs politikájának folytatása leend.

Rust ic ti*.

Azok a „fekete angyalok“,

Virgula a „Nemere“ 7-ik számában ig<-n rokonszenves hangon oly fájó sebet tár fel, amely valóban megdöbbentő. Pusztulunk, fogyunk feltar- tózhatatlanul ! Ha ez még tovább is így megy, a költővel majd még azt sem fogjuk felkiálthatni, hogy: „isten csodája, hogy még áll hazánk“, mert ha a haza tagjai sírba szállnak, megszűnik maga a haza is.

De hát vájjon ennek „igy kell e lenni?“ — Nem! Hogy igy van, az ön hibánk. S még nem is annyira a falusi és városi hanyag és lelkiisme rétién elöljáróságok hibája, mint hibája gyenge, erélytelen közigazgatásunknak.

Valóban furcsa dolog ez a Virgula által felemlített bereczki eset! Hát közigazgatásunknak nem ad a törvény hatalmat a kezébe, hogy az ily fajta elöljáróságokat megtanítsa moresre ? Nemcsak hogy ad, de épen kötelességévé teszi. Miért nem teljesiti közigazgatásunk ezen törvényrendelte kötelességét ?

Vájjon ki a hibás egyedül csak a bereczki nemes tanács-e? — azért, hogy például azon 400 forintot, a melyet Bereczk városa költségvetésébe az orvos fizetésére fölvett, a nemes tanács kénye- kedve szerint költheti el a saját mellékes, privát czéljaira s aztán a közegészségügyi kiadásokat — még ha azt a megye rendeli is el — teljességgel nem fedezi ? — Vájjon ily eljárással szemben nem első kötelessége lett volna-e közigazgatásunknak hogy azon tanács ellen, mely nemcsak a törvényt »érti meg brutaliter, hanem még a város vagyonát is meg nem engedett czélokra fecsérli el, hogy azon tanács ellen, a szigorú fegyelmi eljárást elrendelje ?

En azt hiszem, igen !

•S bizony az közigazgatásunknak sem igen hoz valami fényes dicsőséget, a mi most — mint hallom — a bereczki nemes tanács ellen folyamatba tétetett, hogy tudniillik a bűnvádi eljárás megindítása lett kérve azért, mert ezen nemes takácsnál még az iktatói jegyzőkönyveket is ablakoson (azaz szabad rubrikák hagyásával) vezetik. Az egyébiránt lehetséges, hogy ez csak az éber tanács szórakozásából történik igy, valamint a netán ezen ablakoknak későbbi betöltése is csak a szórakozás müve. Hanem hát az ennyire szórakozott urak nem egy autonómiával biró város élére valók ! —

Es dúl a himlő is. Egy némely községet épen rettegésben tartott és tart. S vájjon meg lett-e a törvény rendelete itt is tartva ? Tudtommal nem. Volt szó arról a „Nemerében“ is, miszerint nemcsak hogy a törvény rendelte járványbizottságok fel nem állíttattak, de még csak a közegészség- ügyi bizottság is soha egybe sem hivatott. Vájjon türhet-e egy erélyes közigazgatás ily törvény- sértéseket?

S aztán meg: hát nincs a himlőnek óvszere? A törvény legalább feltételez ilyent, midőn a köteles himlőoltást elrendeli. S biz azt nem légből kapott argumentumokra rendelte el csaknem valamennyi cultur állam törvényhozása. Itt ott a tudatlanság declamálhat ellene, de egyetlen tudományosan képzett orvos sem fog a föld gömbjén akadni, a ki a himlőoltás üdvös voltát kétségbe vonhatná.

Es a himlő mégis dúl. S még pedig aligha azért, mert a védhimlőoltás a törvényrendelte szigorral történik. De hát várhatni-e ott az oltás szigorú keresztülvitelét, hol maga a hatósági oltóorvos az oltás kárhozatos voltát hirdeti. Pedig hát nem ily hatósági orvosunk is. Természetesen mint magán orvosnak jogában van ily scrupulosussal bírni — ez egészen privát dolog ; — hanem ak kor a lelkiismeretes eljárás azt követeli, hogy oly állomást ne foglaljon el, a hol tudományos meggyőződése, lelkiismerete törvényszabta hivatalos kötelességével összeütközésbe jő; mert különben vagy egyiken, vagy a másikon erőszakot kell tennie. Ezt pedig aligha nem a közegészségügy bánja meg.

— h —

Egy kis körút Hátfalúban.

(Folytatás.)

— Mi történt veled ?

— Hja barátom a véletlen. Képzeld, a feliratokat vizsgálva, többek közt egy ajtó felett következő feliratot pillantottam meg: „Polgári Kaszinó Hosszufalu, Csernátfalu, Türkös és Bácsfalu.“ Ut czu neki, ez kellett nekem is; ajtóstól rohantam be, hogy ujságvágyamat lecsillapítsam, mert hiába ! ki megszokta a napi eseményeket figyelemmel kisérni, — a mi pedig minden olyan egyénnek, ki az intelligens névhez jogot formál, kötelessége —

1 annak úgy esik a fris lap olvasása, mint tikkadt I vándornak az enyhitő forrás. De fájdalom, csalatkoztam, mert a kaszinó helyett — borbély mühely- ! re találtam, és igy a foorász ur szívességét igény- I be kellett venni. Éhez azt hiszem, commentár nem : szükséges.

— Milyen nagy községek ! folytatá barátom a társalgást, bizonyára sok lehet a tanító féle itt?

— Bizony meglehetős számmal vagyunk.

— Milyen szerencsés helyzet — viszonzá ő, sok szépet produkálhatnak a tanító urak, nemde??

Ki mondjam-e a szót, mit erre válaszoltam, ki?

— Volt összevissza egy dalárdája, de valamint az előbbi, úgy e felett is egyenetlenség és visszavonás, a magyarnak ezen közös betegsége, meghúzta a vészharnngot s vége lett, vége.

— Barátom, ebből tudósítást nem kérek, ha csak addig Phönix hamvaiból fel nem támad.

Isten veled ! a mai vonattól nem akarnék elmaradni.

Nap nap után, hét hét után, év év után tölt, de Phönix nem mozdlut, aludta szégyenteljes álmát. Aztán egy napon eszembe jutott, hogy ideje volna már barátomnak tett Ígéretemet beváltani. Hozzá fogtam a levélíráshoz, szerencsésen be is fejeztem, s épen a postára akartam küldeni, midőn kopogást hallottam ajtómon. — Szabad! Egy perez és előttem állt barátom, kinek a levél szánva volt. — Mielőtt szemrehányásait megkezdhette volna, átnyújtottam a levelet azon kéréssel, hogy tegye zsebre, és majd visszautaztában szórakoztassa magát vele. Ittlétét pedig arra használtuk tel, hogy a jelenleg már működő, és alakulófélben levő társulatok mentői helyesebb alapokra leendő fektetéséről tanácskoztunk.

Szerencsémre jelenlegi előadásunknak egy müsorozata kezeim közt lévén, azt bemutattam neki, és az önképzőkörnek irányáról rövid felvilágosítást adtam.

— Ehhez ez idő szerint sem hozzátenni, sem belőle elvenni nem szükséges, — vélekedék ő — csak kitartás, és a siker biztos.

Midőn az alakuló félben levő, négyfalusi köz- mivelődési kör alapszabályaival megismertettem, és arról is szóltam, hogy kiknek kezei közé van letéve annak sorsa, azon meggyőződésének adott kifejezést, miszerint hiszi, hogy ez a hétfalusi Phő- nixet fel fogja támasztani, de csak azon esetben, ha a közösen megállapított tanácsunk követve lesz, a mi nem egyéb, mint az, hogy legyen egy központi csarnok, hol az egyesületi gyűléseken s nyilvános mulatságokon kívül különösen télen népszerű tudományos előadások tartassanak, ugyan e helyen legyen. Az igaz, hogy még csak a kegyes olajok sorába tartozó községi könyvtár is olvasó szobával, és egy teremmel, hol a tán meglevő, és leendő dalárdák működhetnének; megjegyzendő, hogy a könyvtár a tagoknak házi használatra is átengedhető legyen.

Az ily szellemi központ, vagy nevezzük közművelődési csarnoknak, valódi éltető eleme lehetne a társas-életnek. Itt fogamzanának meg az üdvös eszmék s nyernének rögtön alakot, itt lenne azon találkozási hely, mely előbb a templom, később a korcsma volt, s melynek egymagában létezése kimondhatatlan hatással lehetne az említett czélok megvalósítására.

Ne forgácsoljuk -szét, hanem öszpontositsuk, a különben is kevés szellemi erőket; ne elvont czélok, ne a főváros majmolása, hanem az életből kutassuk ki létjogát, mert úgy hatása a társadalmi életre jelentékeny leend.

Tanácsnak jó, követni szükséges.

Vége következik

VEGYES HIEEE.

— A házi ipart és ipari oktatást terjesztő székely egyesület választmányát a hó 28-án szombaton délután 3 órára a megye házához ülésre meghívom. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. január 22. Potsa József, elnök.

— Gyárfás Jenő, fiatal festőművészünk tiszteleiére, mint annak idejében közöltük volt, barátai lakomát rendeztek s ez alkalomból üdvözlő táviratot küldöttek hozzá Florenczbe. Gyárfás Jenő nagyon szívesen vette szülővárosa megemlékezését és ezt egy meleg hangon irt levelében köszönte meg barátainak.

— Értesítés. Az ifjúsági önképzőkör legközelebbi gyűlésén nyert megbízásból, van szerencsém a vidéki tagoknak b ecses tudomására hozni egyletünk azon legújabban hozott határozatát, hogy könyvtárának használati diját a vidéki tagokra nézve három forintban állapította meg, mivel koszorús írónk nagybecsű ajándéka által könyvtára azon szerencsés helyzetbe jutott, hogy képes a magasabb igényeket is kielégíteni, és mivel az eddig fizetett csekély használati dij nem állott arányban a könyvek elhasználásával. — Ilyefalva,

1882. január 24 án. Gál Károly, titkár.

— Petőfi első fordítóját, Kertbeny K.

M.-t, szélhüdés érte s reménytelen állapotban fekszik a Rókus-kórházban, hol a jobb sorsot érdemelt veterán iró a kórház kemény ágyát nyomja.

— Az uj patriarcha beiktatása. Ange- lics patriárchának végbem mt beiktatása a tisztelet és bizalom nagyszerű nyilvánítasában nyert kifejezést. A vendégek és előkelők száma, kik számos hitközségből sereglettek össze, mintegy ezerre tehető. A szomszédos községekből a nép csoportosan vonult a városba. Az idegenek száma több ezerre rúgott.

— A rubel Bécsben. Mint a bécsi rendőr- igazgatóság államrendőri osztálya kiderítette, Bács egyike az Oroszországból érkező izgatók főbb gyülhelyeinek. Az izgatók természetesen az orosz pánszláv egyletek küldöttei, Bécsben az emis3á- riusokat bizonyos Sch. Gozudor szokta fogadni, kit Bécsben úgy ismernek, mint valamelyik orosz hírlap levelezőjét. Sch. Gozudor egyenesen a becsi orosz nagykövetségtől kapja utasításait. O a szállásmestere, tolmácsa, kalauza a hozzáérkező izga tóknak, ő küldi el valamennyit a kijelölt helyre. Az utóbbi időben legkivált Prága felé fordult Sch. tekintete, s mint a rendőri nyomozásokból kiderült:, a legutóbbi cseh mozgalmak alatt tiz orosz ügynők időzött szent Venczel városában. Sch. Gozudor volt az, ki a pétervári Klovajszki és a kievi Andonovlcz tanárt Prágába küldte, s őket az in- dóházig elkísérte. Pénze {természetesen bőviben van, mert számos váltó érkezik hozzá igen nagy összegekre, miket a bankárok jó pénzre váltanak föl. Miután a rendőrség megsokalta az emissáriu- sok tevékenységét, s ezek is látták, hogy működésüket a megkezdett módon nem folytathatják, más eszközökről kellett gondoskodni. Orosz nyelv- tanitónöket hívtak be, kik, miután hónapokon^ át megbízható, ügyes kémeknek bizonyultak, különféle irányban szétküldettek. Bécsben Sch. Gozu dór főmeghatalmazott mellett még négy almegha- talmazott is van, kik valamennyien a Josephstadt kerületben laknak. Egy főbb izgazgató egy szegény cs. kir. hivatalszolgánál lakik, kinek természetesen sejtelme sincs arról, hogy milyen ember az ö lakója. Mikor az orosz a napokban prágai kirándulásából viszatért, szobájában az Ő nevére czimezve egy kis ládát talált, mely meglehetős nehéz volt, s állítólag ólom volt benne. A szegény hivatalszolga csak a fejét csóválta: azt hitte, hogy nihilista lakik nála, de azért nem mert jelentést tenni a rendőrségnél. Mikor az orosz a ládát megpillantotta, halotthalvány lett. Gyorsan elvitte lakásáról, s mai napig sem tudni, hogy mi volt a ládában. Az illető kerületi rendőri biztosság javasolta az izgatónak BécsbŐl való kiutasítását, de a rendőrigazgató e javaslatot mellőzte. Mikor Ma* tanovics Perot Triesztben elfogták, a bécst rendőrség már tudta, hogy a montenegróinak több szellemi rokona Bécsben azon fáradozik, Rogy a boccheiek javára rokonszenvet ébresszen, s Mata- novics egyik Bécsben lakó rokonát szoros rendőri felügyelet alá helyezte.