Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-17 / 75. szám
75. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Vasárnap, szeptember 17. •----------------—---:------—0 S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Osiki-titeza, Mathoovics-féle ház, hová a lap szellőim részét illető köziemén) ok küldendők. Kiadó hivatal: cfte miMj i и 01cci t fi KOXVVXVOMDÁJA, horú a hirdetések és előfizetési pénzek bérmontesen intézendőle, A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. NEM "RE. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. A „Háromszék! házíípar-egyesülefc" hivatalos közlönye« XII. évfolyam. • —» Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért tí kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. • - - ------• A z angolok győzelme. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. szept. ió. „Teb-el-Kaljir lie van véve, 40 ágyú elfoglalva, Arabi serege szétrobbantva“. Egy ily tartalmú siirgönvr érkezett Londonból. E liir az Egyptom elleni hadjárat, s nem lehetetlen, hogy az egész hadjáratnak befejeztél" jelentené s teljesen igazolná Wolseleynek sokak által kifogásolt ama „geniális diversió“-ját, mely Ível a hadjárat bázisát Alexandriából s illetőleg a Földközi tenger egyptomi partjáról a Szuéz-csatornára s Tzmailiára helyezte át. A tulajdonképeni hadjárat, ha azt a Szuez kanálisnak az angolok általi megszállására következő első összeütközésektől számítjuk, húsz napja tart. Az angoloknak első nagyobb összeütközése az egyiptomiakkal Magfar és Mahuta niellett volt, s ezekben Willis egész első hadosztálya s Lowe egész lovas dán dara részt vett 16 ágyúval. A völgy, melyen az angoloknak Zagazig irányában előnyomnlni kellett Wadi Tumilat — az arab sivatagnak egv mélyedéséből áll. Az egyptologok szerint a történetelőtti időkben erre vette útját a Nílus egy ága a Timszá- és Keseriitavon át a Vörös tenderbe. A fáraók alatt itt volt az a csatorna, mely a Nílust a Vörös tengerrel összeköté. A völgy ma félig-meddig sivatag, Izmaiba mellett futó homok, belebb nyugotra már szilárdabb a talaj, sőt köves. Augusztus 26-ikáig az angolok Mahsamáig jutottak el s elérték a bibliai Ramzest a Gózen földjén s közel hozzá Pithomot, a hol a fáráók számára sártéglát szárítottak Izrael fiai. A vidék termékeny része egész az édes vízi csatornára .szorítkozik, mely Kairóból kiindulva, két ágra szakad, az egyik Izmailiának, a másik Szueznek vévén útját. Ezen hadjárat alatt nagv szerepet játszottak e csatorna zsilipéi. 26-án az időőrsi lovasság egész a kasszaszini zsilipig jutott el. Aug. 28-án meleg napja volt az angoloknak. Reggeli T óra tájban erős ágyúzás hallatszott Kasszaszin felől, s 11-kor jött a jelzés, hogy az ellenség közeleg. Graham tábornok 2 ágyújával eléje nyomult s a tüzelés megkezdődött. De ütközetre nem került a dolog, s csak miután a legénység egész nap ott állott az ár- nyéktalan, rekkenő melegben s a gyalogság főzni, a lovasság leszerszámozni kezdett, támadt az ellenség — és pedig komolyan. Csak Drury Lowe tábornok vakmerő mozdulata, melylyel az ellenségnek lovasságával hátába, kerül, mentette meg az angolokat a legnagyobb kudarcz- tól. — Ezen csatával mutatta meg Arabi pasa először, hogy komolyan számba veendő ellenség s a csapatai demoralizált voltáról keringő minden hir csak valótlanság. Kasszaszin bevételével az angolok erős po- ziczióhoz jutottak, melyet siettek is fölhasználni s azonnal berendezték akkép, hogy visszavonulás esetében felvehesse őket, s egyúttal élelmezési állomásul szolgáljon. Az egyptomiak fölé- rezték a kasszaszini állás megerősítésének veszélyes voltát s mialatt saját állásaikat megerősíteni siettek, szept. 6-án lovassággal kémszendét indítottak, melyre másnap komoly támadás intéztetek angol hadállások ellen. De még komo- lyabb volt Arabi támadása szept. 9-én. Ebben állítólag 11 ezer gyalog, öt század lovas, 22 ágyú és 300 beduin vett részt, s czélja nem kevesebb, mint Kassasin elvétele volt. Az egyptomiak hajnali 3 órakor rohantak ki Tel-el-Kebirből s homlokban s balszárnyán támadták meg az angol hadállást, mialatt Szalihie felől egy 2500 emberre becsült szakasz balszárnyukon rohanta meg az angolokat. Ali Férni volt a vezér, s nem a vezényleten mult, hogy a támadást siker nem követte. Magok az angolok beismerik, hogy helyzetük egy ideig igen kritikus voltAz arabok rohamának visszautasításával megindult a Tel-el-Kebir melletti erődített tábor ellen az akezió. Még az nap, szombaton, a főhadiszállás Izmailból Kasszaszinba lön áthelyezve, az angol hadállások legelőbbre tolt pontjára. Vasárnap nyomban megindultak a Mahuta melletti ezredek, az u. n. testőrdandár Connaugth herezeg alatt, kinek helyét a Nefisében állomásozó csipátok foglalták el. A skót hadtest Ilam- lev és Alison tábornokok alatt az indiai csapatok maradékával Nefisében találkozva, hétfőn csatlakozott a többi haderőhöz. Az igy Wolse- lev alatt egyesitett egész sereg két hadosztályba osztatott, melyből az első Graham tábornok és Connagth herczeg dandáraiból alakult, a második az Alison skótjaiból és Macpherson indiai csapataiból. Amannak Wilis, az utóbbinak Ham- lev Ion a parancsnoka, mig a lovasság Wilkinson és Ewart, a tüzérség 54 ágyúval Goode- nougth alá helyeztetett. Az édesvizi csatorna mindkét pártján elo- nvomuló ekkép felállított sereg vívta meg tehát azt a döntő csatát, melynek lefolyásáról még nincsenek részleteink. Még azt se lehet pontosan meghatározni, hogy mennyi volt e seregben a kombattans szám szerint. Az ellenégg számát az angolok táborában a csata előtt néhány nappal 50—60 ezerre becsülték, nem is számítva a beduinokat! No de ez már ismert taktika az angoloknál s arra szolgál, hogy annál kedvezőbb színben tüntesse föl vitézségüket. Aligha csalódunk, ha Arabi számbavehető haderejét Tel- el-Kebirnél nem tesszük nagyobbra. 25 ezer embernél. Politikai hírek. Mint Bécsitől írják, gr. Csáky Albin, szépei főispán lesz a közlekedésügyi miniszter, államtitkára pedig Záhorszky Albin miniszteii tanácsos. A lmgy átéli iigyekre vonatkozólag a belügyminiszter e napokban kibocsátott körrendeletével utasította az összes közigazgatási bizottságokat, hogy az 1881. évi junius végével folyamatban ma- radt s a folyó junius hó 30-áig gyámhatósági intézkedés alá jutott hagyatéki ügyek elintézésének előhaladását Kitüntető kimutatásokat a megyei városi és községi árvaszékektől kívánják be, s azokat — a netaláni hátralékokra nézve tett intézkedéseiknek bejelentése mellett — f. é. október hó 20-ig terjeszszék tel. A kiilpol tikai viszonyokat, illetőleg különösen fontosnak tartja egy berlini távirat azt a körülményt, A „Nemere“ tàrczàja. A hol a Tisza ered. Irta Tóvölgyi Titusz. (Folytatás.) Mikor Columbus már közel volt Amerikához, s a hajókosárban ülő tengerész földet észlelt, úgy mereszthető szemeit, mint a hogy mi meresztettük, hanem azért egyikünk sem merte száján kiereszteni ezt a szót, hokíy : torony! Mert hátha nem az? Talán valami fehér szikla, avagy égi tünemény, de még ha menyország is, H hova nem akarunk menni testamentum-csinálás nélkül és elevenen, mily szomorú csalódás lett volna reánk nézve falu helyett, kik nDg vissza akartunk térni a feleségeinkhez. Mig végre a kaftános polgártárs öröme nyilatkozott hangban legelőször, s „toronyi“ kiáltva o’y elemébe jött e keresztényi jelvény látásán, müyet Ábrahám kebelének megpillantása bizonyára nem okozott volna neki. fiz perez múlva aztán min ! négyünk által konstatálva lett: hogy valóban torony! IJj fatemplom fenyő tornya volt az, mely a sötét égkupola alatt gyertya-egyenesen állva úgy fehérlett előttünk, mint az ur isten mentő ujja. Tehát csakugyan igaz, hogy mindenütt, tengerek végtelenségében, puszták sivatagában, rengetegek mélyében, de az Isten mindenütt jelen vagyon. J.orony tehát, valóban torony. Jvgy kis, szerény fa templom nem magas tornya, de a hitet, a vallást képviselve, oly magasztosai áll e szikla szörnyetegek közt a hegyek rém :s hasadékainak fenekén, mint D miel próféta állt az oroszlánok barlangjában, tudva tudván, hogy mi ideneknek ura az, kit ő itten képvisel. Közelebb érve a templomhoz, még ki lehetett venni, hogy a keresztnek négy kisugárzása van, s hogy az Istennek ez a háza, a görög egyház alapjára támaszkodik. Falu azonban nem volt körülötte, szétszórva egy két fa viskó, aztán legközelebb a templomhoz kicsinyke ház, meghajlott fedelével de fehér falakkal, a mit ily helyen látni ritkaság. Ez a görbe fedelű kis ház a sugár tornyu templom mellé simulva, úgy nézett ki, mint egy összetöpörödött anyóka, délezeg fia mellett, abban lévén most már minden öröme, minden gyönyörűsége. Megálltunk a kis házikó előtt, és elkezdtünk tanácskozni, hogy mit tevők legyünk. Az eső mindig jobban esett, a sötétség mindegyre feketébb lett, s a hegyorrook óriási körvonalúi kísértetiesen néztek ki a sötétszürke borult ég alatt, mintha azok tartották volna a meny boltozatát. Szél nem fújt, a csendesség nagy volt. A völgyön végig s a hegyekről lehallatszott a pásztorok kiáltása, vihogása. Bár halkan beszélgettünk a ház előtt, de a nagy csendben eléggé hallható zaj volt az még is. Ki lakik itt, mi lakik itt? kérdeztük egymástól. Pap-e? Tani tó-e ? Vagy valami zsidó haszonbérlő? De hát bárki lakik is, be kell kopogtatnunk és éjjeli szállást kérnünk, még ha a padláson is, még is jobb lesz, mint valami pocsolyában henteregni. Es a mint igy beszélgettünk, tűnődtünk, tanácskoztunk, megnyílt a házikó ajtaja és kilépett azon egy vén asszony, taréjos nagy fejkötővel a fején, kezében guzsalylyal, arczán harag és indulattal, az; orra pedig epe szinü vasból volt ! Tehát kilépertt azon a vas orrú bába? Tombolt mérgében és verte guzsalyát a falhoz: Mit akartok itt az én házam előtt ? Takarodjatok innen, a I mig haza n<^jn jő uram, a hét fejti sárkány, mert az tudom, széttép benneteket? De nem igy volt. Kilépett azon egy fiatal ember, modora kedves volt, hangja barátságos és biztató, szívesen fogadta üdvözletünket és udvariasan hajtotta meg magát előttünk. E váratlan jelenség mind hármunkat határozottan meglepett. Magyarul beszélt, oly tisztán, mint mi, hanem modora sokkal udvariasabb volt mint a mienk. Előadtuk neki, hogy kik vagyunk, mik vagyunk és mi járatban vagyunk. Azonnal kezet szorított mindnyájunkkal, és bemutatta magát mint lelkészét azon falunak, melyet ugyan nem lehet látni mert szét van szórva a hegyek közt, de a me'y falunak legújabb magyarosított neve Borkút, az ő neve pedig: Románétz Béla. Es ezzel ismerősökké lettünk. Engemet karon fogott és bevezetett, társaimat pedig behívta szerény hajlékába, hol vendégeiül fogadott, felajánlván mindenét, a mivel csak rendelkezik. Képzelhetni, hogy mily hatást gyakorolt reánk e fogadtatás. A kedves arczu mi veit fiatal emberben itt a vadon közepén, valóságos nemtónkét láttuk. Zavarban voltunk és nem bírtuk eléggé bele találni magunkat ez óriási változásba. Csak perczekkel előbb még lakatlan rengetegben, üvöltő vadak barlangos sziklái közt, s perozek múlva már barátságos szobában, hol szívesen mosolygott felénk minden, s egy oly müveit, előzékeny, szives és vendég sz.erető házigazdával szemben, a milyet bizony soha, de soha nem képzeltünk volna egy ilyen helyen. S ime, itt ismét b-tbizo- nyúltak ama szavak: akkor jelen meg a mentő, mikor legnagyobb szorultságban van az ember. Nem lehet tehát csodálni, ha az első pillanatokat e varázslat hatása alatt töltöttük el. Mikor aztán kiment belőlünk zsibasztó deleje a meglepetésnek, a házi gardánkat hozzánk ha-
