Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-09-07 / 72. szám

— 287 —

dem én most a budapesti lapok szerkesztőitől : Hány 1600 lélekkel biró község van Magyarországon, a mely egy jél rendezett színtársulatot két hónapig úgy kitartson, hogy az igazgatónak panasza ne leg-yen ? Azt hiszem, nem sok.

Egyik budapesti lap hízelgő szavakban dicséri meg Nagy-Borosnyót a magyar színészet meleg pártfogásáért.

Egész légióját tudnám még az adatoknak felsorolni a végett, hogy bebizonyítsam, miszerint ez a Hagy-Вorosnyó még sem olyan hotentotta falu, hogy ne tudná a papot a képviselőtől megkülönböztetni. D) elég legyen ennyi. A székelységrôl Budapesten sok sületlenséget mondanak és Írnak. A lapoknak volna kötelessége megakadályozni azt, hogy a firkás70k ne űzzenek gúnyt egv oly népből, a mely sem hizafiság, sem értelem, sem szorgalom tekintetében nem enged Magyarország egyetlen népének sem. Jókai Mór látta ezt a népet. Bizonyítsa be az ellenkezőt.

Koiicz György,

n.-borosnyói birtokos.

Nyilt levél N. Gy. főerdősz úrhoz.

Rablókat- lelketlen gyilkosokat hurczo- lok a te Ítélő széked elé, a te büntető ostorod alá.

(Ne ijedjen meg a kedves olvasó, ki e sorokat olvassa ; nem Rózsa Sándor, sem Farkas Béni rablóbandájáról szólok).

A természetnek, közös jó édes anyánknak fel- jajdulására, a természet legszebb, legerőteljesebb gyermekeinek, az élőfáknak, az erdőknek védelmére a rabló-, pusztító gazdálkodás ellen eme lek szót.

„ Szeretem én a szép élő természetet; szeretem én a természetnek mindenik gyermekét; kertecs- kémbe járkálva óvatosan irányzóm lépteim it, nehogy egy szorgalmas hangyát munkája közben eltiporjak, félve járok a rét virágai közt, nehogy egy illatos nyiló virág kelyhét beszennyezzem; de egy árnyas erdőben hol százados tölgyek, bikkek terjesztik szét lombos árnyaikat, hol karcsú fenyők nyúlnak ég felé, hol a cserjékben dalos madár fészkel; leveszem kalapomat, dobogó kebellel bo rulok le a tiszta, szennytelen puha moha szőnyegre ; s a fák leveleinek titkos susogásával, a madarak hymmusával összeolvad imádságom.

Szerettem én a rezedát illatjáért, a rózsát szir mainak utolérhetlen szépségéért, az ibolyát, nefe lejcset kék szemeiért, a gyöngyvirágot, liliomot kelyheiknek hófehér szűz kebléért; szeretem a gyű möicsfát gyümölcséért a gabona-növényeket önzésből, ' sokszor egy kis fűszálnak bámulatos alkö tásán uuy-ngy elmerengek; de az erdő fáit tisztelem. Nem csodálkozom, hogy a légi görögök és rómaiak istenítené^ a fákat s mint nyrntákat imádták. Székely őseink sűrű erdők sziklás ormaira, hol a sasok fészkelnek, épiték váraikat, erdők, szemberkekből eredő fonások mellett áldozlak Hadúrnak.

De most az okos, életrevaló székely nép nem becsüli meg erdeit, erdeinek tömérdek milliókat érő élöfáit. Kíméletlen durva kezekkel irtja, pusztítja, nem gondolva a jövőre, nem gondolva a türelmes természetnek, későn-korán bekövetkező szörnyű boszuállására.

Midőn ezelőtt pár ezer évvel Palesztina környéken a hegyeket halmokat égbe nyúló Jczedru- • ok, árnyas olajfák és pálma ligetek koszoruzták a tejjel mézzel folyó Chanahánt a terméket pazarul szórta áldásait. A kíméletlen kezek kipuszti- to’.ták az erdőket, kiszáradtak a források, patakok, c-n rmelyek, — ott hol kövér nyájak legeltek, és a harminc/-, hatvan- és százszorosán ».adta vissza a földmivesnek a behintett magot, a népes faluk és városokban jóllét és gazdagság lakozott ; most a kopár kietlen hegyeken és völgyekben a régi lakosság számának alig egy ezred része tengődik, a kopár hegyeken legeiő néhány kecskéjével.

Leirjatn e milyen volt Dalmatia és a magyar tengerpartvidék ez előtt századokkal, midőn annyi vért ontottak őseink birhatásaért — s mniklák most a „Bora“ viharaival ostromolt kopár sziklák ?- Nem a mi jovoltunkból nem jutott Erdély és különösen a Székelyföld a Palestine és más kopárra tett országok sorsára; a természetnek sok helyt kiaknázhatatlan reproductiv erejének köszönhet- jük, hogy a mit mi kegyetlen rabló módjára pusz titunk, azt áldó kezeivel visszapótolja.

De gondoljanak vissza székely atyámfiái hogy a jelen élő nemzedék a mi századunkban /agy csak egy emberöltő alatt minő pusztítást vitt véghez ?

Ne:n igaz-e, hogy Csikban, Gyergyóban, sőt Pd varhely széken is egész bérczeket, rengeteg erdőket égettek le szándékosan nem régiben csak azért, hogy nehány évre szolgáló silány legelőt nyerjenek barmaiknak. Kérdezzétek meg, hogy most a csiki, gyergyói és oláhfalvi székely, a há- romszeki szegény fakereskedő „dosztá“-ját és épületfaját honnan, mily távoli bérezkről, minő fáradtsággal és minő árért szerzi? Mert akkor midőn „óhajt“ a falu mellett voltak aszázados sudár fenyők, azt hitték hogy annyi van, hogy azt soha sem lehet elpusztítaniV

Kérdezzétek meg apáitokat, nagyapáitokat, ti a fát lanság miatt fázó, didergő székely atyámfiai, bogy a befüggő nyír és borsika fenyővel itt-ott alig árnyalt befüggő erdőket, völgyeinket könyező kopár hegyeket minő erdők ékesítették az ő idejükben. Hová lettek a székal/ rónák és völgyek szép koronái?

(Folytatása következik.)

A kepe-váltság.

Pürkerecz, 1882. aug. 26.

(Folytatás 6a vége.)

Ezen most idézett magas rendeletre az egyházi főtanács igazolásul ezt válaszolta : „Ha azonban a megállapított öt évi határidő lejárta után a kepemegváltásokra nézve semmi uj árhatározmá- nyok iránt egyezkedés nem történt, ebből a megyei consitoriumra szemrehányás nem háromolhat. A kiegyezés ugyanis első sorban a községek s ezek lelkészeinek és tanítóinak dolga volt, és mindenek előtt az érdekelt lelkészek és tanítóknak állott érdekében — az egyezkedések megújítását illetőleg egy uj ár megalapítását, ha egy ilyest igazoltnak véltek — indítványba hozni. Ezt az érdekelteknek csak kérni kellett — és a megyei consitorium bizonyosan nem késett volna, a megváltás uj szabályozását, ha szükséges, kezébe venni. IR ezen irányban soha semmi oldalról kérés nem fordult elő“.

Ezen irat kelte után nehány év múlva — csakugyan kéretett is a kepe felszámítása a lelkészek részéről, és 1880-ban a tek. consistorium minden kepeváltságos egyházközségeket fel is Hívott több rendeleceivel az öt évről öt évre történendő kepefelszámitás keresztülvitele iránt. Mint tudom, Pürkerecz hitközségben — egy egyházi, és egy világi biztos urak — meg is tették ebbeli munkálataikat — épen a jelen hó közepe táján. Hogy azonban ezen munkálatnak mi lesz eredménye — az a Nt. tele. egyházi hatóságok bölcsessé gétől és jóakaratától függ. — Nem lehet azonban e téren elhallgatni a világi biztos ur tapintatlan és hiányos eljárásait, a kiküldő hatóság iránt úgy, mint magával a közügygyei szemben! — Ezen jó- akaratu jogtudós ur első sorban a tárgyaláskor megnevezte azt a 2 lelkészt, a kik törvényes jogukat hatósági utón kérelmezni merték; hogy igy czéltáblául tűzhesse ki az illetőket — a nép haragjának. Ez által nevezett biztos ur kiküldő, megbízó hatósága ellen cselekedett, mert az, úgy gondolom, nem 2 személy érdekében, hanem általában a kepeváltságos lelkészek közügyi érdekében к ül dötte őt.ki. Erinél fogva ezen urnák semmi szia alatt nem volt joga a közügy bői személyi ügyet alkotni, csakis 2 személy érdekét feltüntetni, és azokat a gyűlésben nevük szerint felsorolni! — A megbízó hatóság, úgy gondolom, érintett ural arra sem jogosíthatta fel, hogy a pürkereczi lelkészhez ezen helytelen, tapintatlan kői d,est intézze : „Megmarad-e ma is- Szerződése szerint- kikötött jogának érvé- nyesittetése mellett?“ Mert hiszen a hatóság nem azért küldötte ki a biztosokat, hogy eféle kérdéseket —- csupa jóakaratból — koczkáztassanak ; hanem, hogy -a kepe felszámítását megejtsék. E kérdést csak az illetékes hatóság tehette volna, de az sem anélkül, hogy maga alatt ne vágta voln 1 a fát Mert hiszen mig a kérvény áll mig az illetők saját maguk — vissza nem vonták ugyanott, hova benyújtották: — addig nincs értelme a-z e féle igazolatlan kérdezgetésoknek. — Különben ebből a világi biztos ur jóakaratát ki lehet venni, és teljes mérvben meg lehet érteni, hogy hova czél- zott. Nemde, szerette volna hallani egy lelkésztől a közvetlenség, a férfiatlanság an a the máját ? Nemde, örvendett volna annak, ha egy lelkész hatóságával szemben incón°equens left volna?

Nemde, kitűzött nemes czélj’ánák hízelgőit vo na azon abnormis tény, midőn ' egy lelkész által saját hívei előtt — nyiltan aláiratik — a testimo iiiurn paupertatis.

Végül csak azt jegyzem még itt'meg, hogy nincs oka, nincs joga senkinek elitélni, kárhoztatni azokat, kik saját maguk, kartársaik és' utódaik érdekében törvényes utón és alapon — szerződés- szerinti jogaik érvényesítését kérelmezni el nem mulasztották ! . ;

Hiszen ezek csakis szoros é.s elődízhatlan kö teiességüket teljesítették ! étert minden személy, minden testület —- ezen alkotmányos államban, ezen autonomikus egyházban —szabadon érvényesítheti jogait — az igazság és a törvények korlátain belül.

A ki pedig az ilyenek ellen támad, az nem tél józanon, az roszakaratu, annak nincs fogalma a jogról, az igazságról; az egy elfogult, egyoldalú é- félszeg gondolkozása ember ! — Mindenki felelős Isten, saját lelkiism mete, a világ, a hatóság, a törvények s a jelen é.s az utókor eiőtt — egyaránt — és minden tetteiért! Ki-ki tegye meg azért kötelességét, még akkor is, ha az ügy darázsfészeknek, tövisbokornak tűnik is fel ; tegye meg, ha mindjárt üldöztetés, keserűség, ürömpohár lenne is érefte osztályrésze; tegye meg kötelességét akkor is, ha csak egy cseppecske, egy porszunec ;ke lesz is a siker vagy eredmény. — Mert a ki a közügy-'k élén — hol férfi kell a gátra, — félénk, gyáva, tétlen, bárgyú, lágymeleg, önérzetlen, jellemleien, féríiatlan : az átka a hazának, kártevője az egyháznak, nyűge a társadalomnak és rn helye az emberiségnek !

Fej (ír G .tűin

ev. lelkész.

Kárpáti levelek.

IV.

КЛзоп, Moldvában, 1882, aug. 27.

Rongyos, igénytelen falucska a keleti Kárpátok tövében. Rá sem lehetne találni, ha nem volna oly hires a vásárja, „j ár maró к ká“ csavart „Jahrmarkt,“ mely a régi német átess et juttatja eszünkbe háromhetes tartamával.

A hacárszélen túl az első község, Herzsa semmi igénynyel nem lép föl; az Ojtoz vizében gyapjút mosó asszonyok működése legfölebb azon probléma megfejtését nehezíti, hogy mi a tatárért kell a Soósmezőn bekarbolsavazott gyapjút Brassóba szállítani — mosatásért, mkor helyben korhad az e végből emelt épület. De liât nem hiába, hogy ők a jó szomszéd о к „circumspecti et prudentes.“

A „degett-kutak“, melyek a becses bitument szolgáltatják, elmaradnak az ut mellett, melyen azóta, hogy Ghika herczeg aus triai katonaság segítségével — a mint egy nagy köbe vésett felirat mondja — megépíttetett : az árvizek munkája látható főképeu. Mikor Fűrész fal vát elérjük, a sors mostohaságát gyászosan illustrálva találjuk a teljesen elszegényedett kis falu rozzant viskói között őgyelgő emberi teremtések nyomorúságában. Ma már nyoma sincs ott egyetlen fűrésznek sem, elpusztultak abban a rendben, a mint kihalt a fürésztőkét szolgáltató erdőség. Nehány padlókból szerkesztett rácstartós híd feketére festve a czivilizáczió kátrányos lekével üdvözöl útközben, mígnem annyi históriai remiuiscentiik után ismét a múlt emlékei foglalják cd a lelket, midőn Gorza falva végénél egy m egrongált kőr£ figyelmeztetnek.

Több kegyelet férhetne az utmunkát vezető műszaki közeghez, hogy ne. engedje azt a már is megrepT-sztett kődarabot els/ilánkoitatni a kőfaragók vésője által, annál kevésbé, mert nem csorogja az. a királyság dicsőségét legkevésbé sem. Aztán : „1 men schadt's nicht, Uns macht’ > Freude“. Arról a kőről olvastuk :

от :гнг. s.

( Je-s ils hrvmiamn sn.1 ator )

Ao I 78.5 A -Székely Katonák Jönek Molduvára a

Bog ..... • snitt letört a folytatás, de tudtunk.szerint a:

Pogány Törökre

mentek a jó öregek nolle-velle, akár kellett a határőrségi intézmény, akár nem ; s i c u 1 ic Ld i u m itt is, ott is.

Gorzafalvát nagyrészben csángók lakják, csak beszédjük után ismerhetők ki az oláhok közül. Alapja egy terjedelmes sótelep, m dyből itt-ott egy-egy zöm a föiszinre is kitör. Negropontes bir itt szép jószággal, ugyanaz, ki ajánlkozott az ojtozi vasút kiépítésére, ha megnyerheti a gorza- falvi sótelepek müvelhetési szabadalmát.

Gorzutalvártál elhagyják az Ojtoz szép részletekben bővelkedő szűk völgyét, a lapály növekvőben, a Kárpátok előny ulványai alacsony utóban. A kukoricz.a átveszi uralmát a mezők • fölött, a dombokon a szőlő venyigéje nyújtózkodik. Bogda- nestire érve, az ősi vajda-telepnek alig aka 1 nyoma; egyedül a keleties imola mellett valami rommaradvány, hol hajdan Bogdán, Drágos vajdasága alatt az oligarchák gyülekeztek Kárpát medvéit vadászni. Régi fényét sóh’sem kapja vissza.

Átgázolva az Ojtoz árterét,Tilipesti községet érjük, melyről siettünk ben alig veszünk tudomást. Előttünk három völgy nyílik össze, a Tatrog Ojtoz és а К ásón völgyei. Közepeit O i n es t i terül el, melyről sokat tudnának beszélni a magyar emigránsok. Otthonra, barátságra, segélyre talált itt mindnyáj 1 a derék boernál, ki pelikánként : alj fiiinak tekintett .magyarokért magát is feláldozta,-Nem elegyült politikai conspirácziókba, hogy abban szegje nyakát a derék Asz lám, k;ette öt a — vendég. Hálából még csak a családi nevét sem tudják, de keresztnevét konyhájáról mindenki ismerte Aszlámöt.

Délnek, a Kászon völgynek tűrünk. A meX-ei utat magas barna porréteg födi a sűrű szekérjárás miatt. Jövő-menő csoportok késleltetik a haladást.

Már meszir.,-1 nagy fehér folyt ri ki a falu barnaságából. Ott foly e baromvásár akkora kínálat mellett, melyhez illő számban; tábornyi vásárló kellene

A ká«zoni vásár tarka képei tárulnak fö- előttünk, keleties szokatíanságuk által lépten-nyol mon érdeket keltőén. Kényelemről,- szállóról szó sem lehet. Szerencse, ha a zsidó, ki a falusi oláhnak egész udvarát előző kibérelte, megengedi hogy alku jöjjön létre hány frankért állhat meg fogatunk éjszakára apusita udvarban. Egy másiktól kénytelen az utas egész szekér szénát megvásárolni, hogy a lovakot ellátni „lehessen. Abból telik ki a puha derekalj is. Moldvában nagyon kényen lehet valaki antiszemitává. Az egyetlen Л/ egyetlen utczát kétfeíől huszszu sorban foglalják el a vásárosok bódéi. Komédiások panorámá- mások, bábuszinházok siketötő zsibajjal ajánlják a látni valókat.

Közben-кőzben (egész csoport, tömött liiez i- konyha érdekes készülni uiyei, a feldolgozás, minden stádiumában, rémátően illatoznak, mindenik- ben legalább egy pár zenész hegedűvel és pönge-