Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-09-03 / 71. szám

-■ behívásáéira távirati utón fogják kikérni beleegye­zését." Athén, aug. 29. Л király nemsokára ide visz- ■ zatér. A kamara összehi vatása legközelebb várható. Athén, aug. 29. A tartalékosok három kor­osztálya behivatik, miután a határon csapatösz- pontositás fog történni. A görög és a török kor­mány azon parancsai daczára, hogy a csapatok a tü/eíést szüntessék be és előbbi állásaikat fog­lalják el. a csatározások folyvást tartanak. Divide et impera. _______ ( ?) Хеш akarunk azok közé tartozni, a kik minden fordulónál rémeket látnak, de ha a viszo­nyokat cornbináljuk rákell jönünk azon végered­ményre, hogy az utóbbi evek alatt kifejlődött nem nemzetiségi heczczekben nagy szerepet játszik a feliratnak választott, mindenki előtt ismeretes régi j *-1 szó. Hogy hol vannak azon titkos rugók, a me lyeknek érintésére a magyar állam nemzetiségei íogvicsoritva teszik positioba magukat: találják ki azok. a kik a múltat ismerik és azt összetudják egyeztetni a jelen viszonyokkal. A magyar ember­nek mindig szerencsétlensége volt túlságos loyali- l'itása, tolerant iája bőbeszédűsége és ebből folyó иVi 11 jelleme, lia csak árnyalatával is bírna annak, u mit uralkodásnak neveznek, ma nem ütköznénk lépten nyomon az oláhok, szászok, vagy szerbek /Ural inscenirozott nemzetiségi kérdésekbe, Ezen népfractioknak sokkal többet adott ama- g y a r kormány, mint a mennyit azoknak hazafias érzülete megér d emel n e, s mégis szakadatlanul jajgatnak panaszkodnak s fajrokonaik .előtt játszódják a magyarság kisebbítésére a de­lator szerepet. Mit akarnak ezen urak a maguk részére? Államokat az államban, vagy előlegezni Berlinnek, Szentpétervárnak? Talán ők sem tudnák megmondani. Elég az, hogy szünet nélkül gyanu- sitnak szószátyárkodnak. Szegénység, elnyomatás ellen panaszkodnak? Nem mulják-e felül sokszoro­san vagyonban a jó szász szomszédok a székelyt. Tekintsen bárki a Barczaság sik rónáira, a több ezer holdra menő legelőkre szántóföldekre, és a székely kopár bé^czekre, hova a szegénység ütötte lel tanyáját a legodaadóbb szorgalom mellett is, lekinbe meg a szász zsírban úszó községeket és a székely szegényes falukat: megfog győződni arról, hogy mi a szász és mi a szegény székely a mellett .1 milliókra menő állam segély mellett, a melyet a j (iuzetta szerint a magyar kormánytól- kap. Az or­szágból kiseprüzni való az olyan hálátlan nép, mint a milyen a szász. A székely cselédeknek adja gyermekeit, maga Moldvába, vagy a jó szá­szokhoz megy napszámra dolgozni, mert pár da­rabka íöldje, ha t. i. van ilyen, a mindennapi ke­nyeret sem termi meg. Ki látott valaha szász cse létlet, vagy messzeföldre, vagy éppen a szomszéd­ba menő napszámost? Senki! Pedig a székely szor­galomban nem enged a szásznak. Talán azt akar­ják a circumspectus atyafiak, hogy a magyar kor­mány iskoláikat dotálja, hogy vagyonukat a ma­gyar érdekek ellen majd annál inkább felhasznál­hassák? Hát ad-e a magyar protestáns taninté­zeteknek csak egy batkát is? — Nem, épen úgy, nem, mint a szászoknak, vagy oláhoknak. Hát a katholikus tanárokat, Hol fizetik az. ál­lampénztárból. Sehol? Részesülnek-e előnyben a magyar autonom felekezetek? Nem, épen úgy nem, mint a szász lutheránusok. Magyar nyelvet kell ta­nulni? Azt bizon, épen úgy, mint 'Németországon németet, vagy Francziaországban francz át. Es a Gazettáék ? • Ezeknek annyi megbocsát- ható, hogy ók is szegények, földönfutók, mint a székely, ők is húzták a fegyvert, akkor, mikor a. szász nyugodt m pöfékelt ábrándozva nagy Ger- miniáról, ők is akarnak mivelődni, mint a szé­kely. Csak hogy a kolomposok tele vannak ha­zugsággal; ft-rditnek a magyarok és székelyek rovására. Azt mondja a Gazetta, hogy a magyar urak 48 előtt nem engedték meg, hogy az oláhok gyér- j mekeiket neveltessék. Hát a székely jobbágy tani- | tathatta gyermekét, nem is szólva a székely kato | naságról, a melynek nem tanulónak, hanem kato nának kellett lenni egy oly kormány kegyelmé­ből, a mely a „divide et impera“ elvét bevitte még a családok szentélyébe is, a melynek lidércz- nyomása alatt nyögünk ma is. Ha a Gazetta szer­kesztője ismerné a mi múltúnkat, bizony nem ke/érné hóbortjai közé a székely nevet. Az országgyűlésen hozott törvények egyfor­mán köteleznek mindenkit. Csak a titkos rugók által mozgásba hozott nemzetiségi fajgyűlölet mon­datja velük, hogy ők elnyomottak. A törvény kor­látáin belül ok épen úgy mozoghatnak, mint mi ; de törvénytelen tetteket sehol egy alkotmányos államban sem lehet elkövetni. A „divide et impera“ titkos rugói működnek. Ettől kell jó előre óvni magunkat. A magyar reformátusok zsinata. A magyar birodalom két millió lel­ket tevő összes református hi vek közsina- ta folyó év szeptember 10-én fog Debreczenben összeülni. Nevezetes, mondhatni korszakot alkotó f-semény ez; nem csak az egyesült református hit fVlekezet híveire — hanem hazánk általános kultú­rái. fejlődésére nézve is. A múlt évben D ibreczenben egy hó tanig . ülésező zsinat által alkotott nagy fontosságú törvé­nyek felterjesztettek királyi szentesítés végett. A ! királyi leirat, midőn meleg hangon üdvözli a re formátusok egyesülési törekvéseit, és helyesli álta­lában az alkotott törvényeket: általános állami szempontból némi kifogásokat teszens felhívja a zsinatot, hogy ezeket újból vegye tár gyalás alá. Különösen felhívja a zsinatot, hogy a közép- j tanodákra vonatkozó törvényt, addig, a mig a ma- : gyár törvényhozás is letárgyalja, a minisztérium által többször előterjesztett törvényjavaslatot sza- I kitsa külön a többi alaptörvénytől. Ezen lényeges kérdésen kívül még mintegy 9 módosítást hoz ja­vaslatba a leirat Egy része az ajánlott módosításoknak olyan, hogy reményünk szerint, a zsinat minden habozás nélkül el fogja fogadni. Vannak azonban olyan differencziák is, melyek előre láthatólag éles vitá­kat fognak előidézni. S ha a zsinat tagjai némely ellenzéki la­pok nagy hangú izgatásaira fognak hallgatni: igen könnyen megtörténhetik, hogy azijoo —oi-ik évi budai zsinat által alkotott törvények sorsára jutandanak a mostan alkotott törvények is; t. i. nem nyernek királyi szentesítést. De reméljük, hogy egyfelől a zsinat tagjait azon higgadt bölcses­ség és egyetértés szelleme fogja áthatni, mely a múlt évi tanácskozásokat jellemezte, miért az ér­dem oroszlán része, az elnökség bölcs vezetése mellett, az erdélyi képviselők öszetartó tapintata- tos, eszélyes eljárását illeti: Más felöl reméljük, hogy kormányunk nem fogja feledni, hogy két millió lelket számláló tiszta magyar felekezet meny­nyit nyo n a latban ; nem fogja feledni, hogy a magyar református egyház minő fontos szolgá­latokat tett, minő áldozatokat hozott a magyar al­kotmányos szabadság és közművelődés terén ; nem fogja feledni, hogy Bocskai, Bethlen és a Rákóczi- ak — és a gályarabok ivadékaival van dolga. Erdélyt egy nehány kivételével az ifjabb nem­zedék képviseli. Ott lesznek egyházi részről a zsi- nat egyik elnökének Nagv Péter püspöknek ve­zetése alatt Szász Domokos, Benkő János, Dr. Ko­vács Ödön, Hegedűs Eajos, Szabó Pál, Silvester Domokos. Bai tha Lajos; a székely ség egyházme­gyéit Révay Lajos képviseli; világi részről egyik idősebb főgondnok, Lészai Lajos, Mezei Albert, Szász Béla, Kolozsvári Sándor, Jenei Viktor, stb. A tanári kart Hegedűs János és Parádi Kálmán képviselik. Az egyesülésnek, és ennek következtében al­kotott törvényeknek, üdvös következményeit első sorban az erdélyi szegény egyházak pajajai, a de- tolutio törvénye előtt álló és már desolált egyhá­zak fogják élvezni. Ezekre való tekintetből elvár­juk, hogy az erdélyi képviselők, nem fognak ugyan bárhonnan jövő hatalom előtt meghunyászkodni és nem fogják az ősi magyar és székely szabad­ságot semmi árért koczkáztatni ; de másfelől nem fognak a szabadoskodók zászlója alá állani és úgy az összes magyar haza, mint a magyar ref. egyház általában Erdélynek pedig specialis érde­keiről megfeledkezni?! Gondoskodtunk, hogy annak idejében lapunk olva ói hú tudósitásokat nyerjenek ezen fontos gyűlés folyamáról. .— 282 — A Székely Nemzeti Muzeum. IC он лк őri tárgyak.*) (Folyt afin.) Valószínű, hogy a Székelyföld bronzkori em­lékei is thrák eredetű lakosságtól származnak, ezt azonban inkább csak az általános ethnographiai v* szonyokból lehet kövekeztetni, mintsem az emlékek részlete* összehasonlítása után, mely ma még, mi­dőn a Székelyföld őstelepei nincsenek átkutatva, nagyon szűk körben mozoghatna. E nélkül pedig at őslakosság életmódjáról, telepeinek szerkezeté­ről, temetkezési szokásairól sat. alig tudhatunk va­lamit, pedig a lépten-nyomon előforduló emlékek­ből, melyeket a véletlen napvilágra hoz, kitűnik, hogy a Székelyföld már a bronzkorban is elég sűrű lakossággal birt. így egykori telepre \agy temetőhelyre mutatnak a vastag, durva cserépd 1 rabok, melyek az aldobolyi, angyalosi, illyefalvi, kis-borosnyói, kovásznak maksai és torjai határban találtatnak. — Egyes bronzeszközöket A1 torján, Futásfalvári, Kovásznán és Martonoson, Udvar­helyszéken Alsó Rákoson, Bardóczon és Szent- Ábrahámon lelt k. — A Gémvár a sepsi szent- györgyi határban egyike volt a megerősített ős­kori telepeknek; ilyen az őskorból származó po­gány váraknak látszanak még az árkosi Várhegy, a bereczki Leány vár, a bölöni Várhegy, a kisboros- nyói Pogányvár, a miklósvári lortogó vára, a nagypataki Várbércz, az eresztevényi Óriás, vagy Csikhan a csomortáoyi Várdomb, Udv-arhelysz.éken a nagygalambfalvi Vártető, a malomfalvi \ árnyak - I fok sat. — Az Örkön található cserépdarabok s a ! polgári fiúiskola telkén vagy harmadéve lelt j bögrék és koponyák azt mutatják, hogy Szent- ! György határában a Gémváron kívül egyebütt is voltak telepei az őskori lakosságnak. Igen jelen­) K/tcIfimzavarú sajtóhibák előbbi czikküiikbon : a 4-ik ki- ! kezdés első sorában „ütődfél évet“, e. hfdyett: „ötödfél ezer évet“, a 2-ik hasábon a s-ik socha.11 „fölszerelésén“, e helyett: „trtleseré- lesen“, a llj-ik sorban „nagyváradi“, e beívelt: „magyaráíli“ s ugyané hasáb 4 ik kikezdésének 2-ik sorában „bajor“, e helyett: „bojok“­J tékeny telep volt a bronzkorban a bessenyőt és zagoni s^ C d varhely széken a musnai. Az utóbbi a segesvári gymnasium gyűjteményét gyarapította 30 db brcnzeszközzel. Ressenyőn, mint előzőleg ni.ir említettük, nehány ev előtt mintegy 15 — tu darab csákányt és baltát találtak, ezekből egy dí­szes rézbaltát a Mikó kollégium bir, a többi hol­létéről nem tudok; urnák és bögrék is gyakran kerülnek napvilágra; a Székely N, Muzeum pedig j е£У kis arany lánczszemet kapott innen, eddigelö i az egyetlen tárgyat e nevezetes bronzkori telep­ről, mely mint az. ilynemű láncztagoknak az asz- szir babyloni sulymé tőkkel való egyezése mutatja, a bronzkor nagyobb részben Erdélyben úgy mint Magyorországban nemcsak ékszer hanem pénz gyanánt is használtatott, — a tulajdoképeni pénz, görög, makedoniai és thrákiai érmek azok barbár utánzatai, majd kés bb a római köztársasági ér­mek a kr. e. 1\. századtól kezdenek forgalomba jönni. Alig a bessenyői őstelep a bronzkor elejéről valónak látszik, a zágoni emlék, honnan a múzeum 58 darab bronz tárgyat kapott, melyeket a „Cse- remiás hely“ nevű erdőb-n leltek, e kor végénél való. A lelet jobbára tokos vésükböl. sarlókból és karikákbó>l áll, főértékét azonban egy kivert pat­kókkal díszített edénvtöredék és egy, tiz kisebb- nagyobb karikákból összeállított lószerszám-disz képezi. E két utóbbi tárgy határozottan a bronz­kor végére helyezi a lelet korát, azon időbe, mi* din Erdély őslakosai a Magyarozszág nyugoti ré­szében letelepedő keltákkal érintkezni kezdtek. Ez pedig nem leh-t régibe a Kr. e IV. »zúzádnál. A lelethez tartozik továbbá egy boglár, egy füles ко rong és egy kés. Vannak be me töredékek is, me­lyek azért érdekesek, mert arra engednek követ­keztetni, hogy a zágoni őst-lep egyike volt az. er­délyi öntőmïhelyeknek, hol b onz-eszközeikot ma­guk a benszülöttek készítették Bronz eszközeink nagyobb r/szét e lelet szol­gáltatta. Jelentékenyen gyarapodot még bronz, gyűjteményünk a magyar kapusi leletből, mely szintén, mint a zágani, karikákból, vésőkből ós sarlókból áll ; Van a-tán benne két kés, továbbá fürésztöredékek, egy lemezdirab s öntési varrány- darabok. Egy kisebb leletet Bihar megyéből kapott a Muzeum, molyét a mezőfalvi h itárban nem messze a bihari vártól, a Kösmőpatak medrében találtak. Az egész lelet mindössze is három bronz rögbid, s két lószérszám-diszből áll mindamellett egyike a legérdekesebb bronzkort emlékekn :k. A bronzrö­gök kétségtelenné teszik, hogy itt is öntőmöh-ly maradványaival van dolgunk; a két egymáshoz tel­jesen hasonló s négy küllős kereket képező ló szerszámdisz pedig a késő brozkornak mindene­setre a ritkább darabjai közé tartozik. tVége következik.) Nagy (1C/,a. A kepe-váltság. Bürköm;/, 1882. augu*zlut 26. (Folytatás.) Az atyafi, mint tudom, több éven át termé­szetben fizetett, amaz. pedig készpénzzel. Mig ké­sőbb saját maga belátta, hogy neki Kára, aman­nak pedig haszna van s igy ő is, mint ti többi, készpénzzel rótta le éventei papi illetékét. Hogy továbbá az egyházközség tagjai a legközelebbi években sem voltak megterhelve a pénzbeli kepe­rovatai 5 osztálya szerint, annak eccletans bizony­ságai, nevezett egyházközségek könyvei, melyek 100 — 150 frt kepe felesleg összeget tüntettek fel s igy a felvető, kirovó bizottságnak volt elég pru- dentiája arra, hogy az ezután következő évben 100- 150 Írttal kevesebb évikepét róvjonki, természetese 1 az egyházközségi kepefizető tagok könnyebbsé­gére, de egyszersmind a lelkészek egyenes meg­rövidítésére. Mert hát nevezettek saját érdekükben úgy vélekedtek, hogy „nekünk csak a 15 évvel ezelőtt elfogadott megváltási összeggel van bajunk- hogy kijöjjön a 15 évvel ezelőtti gabona- és fa­megváltási áraknak főösszegei, hogy mi szaporod tunk, hogy mi most kevesebbet fizetünk, mint ez­előtt s évvel, az a mi előnyünk és s/ rencsénk, a papnak ahhoz semmi köze, semmi joga nincs. Ennek a feleslegnek átad ísa végett minket sem az egyházi hatóság, sem a h lkész.ek nem hábor­gattak ; mert amazok elnézték az 5 évről 5 évre történendő kepefelszámrást, emezek pedig nem mertek felszólalni szerződés szerinti jógá k érvé­nyesítéséért mert hiszen jól tudták, hogy annak megbolygatása rájok nézve nem lesz e^yéb, mint egy bősz'' daráz-fészek“. Pedig a jámbor atyafiak, m dón igy vélekedtek, m *g kellett volna gondol- шок egy kis jóakarattal, s némi igazságérzettel, hogy a lelkészek szerződéseinek azon pontja, mely a kepének 5 évről 5 évre történendő újbóli fel­számítását kiköti s biztosítja : azt vagy ki kell szá­mítani s megfizetni, vagy, pedig az egyházi ható ság tu Itávol, bír a kepefelesleget a lelkészeknek átsz.olgáltatni. Hiszen Bácsfalu hitközsége, mely természet­ben adja ma is a papi kepét, a mit készpénzben, 2 és 4 fogatú teher fában egyszer megállapított kepeosztályzat szerint, ugyanaz fizeti ma is lelké­szének, de azzal a különbséggel — ama kepevált- ságos 4 községgel szemben — hogy olt a hány I uj házaspár, a hány uj 2 ós 4 marhás gazdával sza-

Next

/
Thumbnails
Contents