Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-31 / 70. szám
fig-yptorniyal és tíz ágyúval álltunk szemben. Az egyptomi tüzérség igen jól viselte magát, de nem okozott nagyobb kárt, mert a szokásos bombákkal tüzeltek, s midőn később a shrapnellekke! kezdték, kanóczaik roszul voltak elmetszve A mi lovas tüzérségünk egész nap túl volt szárnyalva, de azért két ágyunknak nagy hasznukat vettük. A tengeri tüzérség felváltotta tüzéreinket midőn azok elfáradtak. Veszteségünk csekély, egy tiszt megsebesült. Csapataink mind kitünően viselték magukat. Л gaiuhettisták, mint Parisból jelentik, újra megkezdők az ágitálást a lajstromos szavazás mellett, s a parlament újra összeillése alkalmával mindkét házban javaslatot készülnek benyujra i a választások e nemének életbeléptetése iránt. Az orosz czáriól a napokban azt jelentették, hogy szemlét fog tartani hajóhada felett. Egy Londonból érkező táviratit mondja, hogy a czár csak azért tart szemlét az összes hajóraj felett, mert nejével a hajóraj. fedezete alatt el akar utazni. Úgy a száraz földön, mint a hajókon már hetek óta előkészületeket tesznek erre az utazásra. Tudvalevőleg mikor a czár Vilmos német császárral Danzigban találkozott, szintén tengeri hajóhada kíséretében, utazott. Spanyolország határán a karlisták újra mozog nak, egyes csapatok nyugtalanítják a pyrenei hegyek határvidékeit. A Székely Nemzeti Muzeum. Bronzkori tárgyak.*) (Folytatás.) Az árja népek közt a görögök és Kis-Ázsia törzsei tűnnek fel legelébb a történelem színpadán. A Kr. e. XV. században kezdenek az egyiptomi föliratok beszélni róluk; első rablókalandjuk 1. Ramszesz király idejéből (1443 körül) van följegyezve s ez időtől fogva másfél századon át, It. Ramszesz, I. Menephtah és III. Ramszesz faraók uralkodása alatt gyakran fölkeresték Egyiptomot. Az északi barbárok megnevezett törzsei közt ott találjuk Hidászból a pelaszgokat és achajokat, Kis Ázsiából a tyrrheníket, myszokat és lykiaiakat s Trója lakósait, a dardanokat és teukrokat. A thrako-pelaszg és görög nép első csapatai tehát a Kr. e. XV—XVI. században érték el azt a földet, mily ezentúl hazájuk lett; de belekerült félezer évbe, mig az egyes törzsek a dórok Pelo- ponnesusba va'ó bevándorlásával, az achajok és iónok kis-ázsiai térfoglalásával, Trója bevételével s a myszok és dardanok kiszorításával elhelyezkedtek s az ötszáz éves népáramlat utolsó hullámai is lecsillapultak. Ez ötszáz éves néphullámzás azonban csak egyik részletét képezi a nagy árja népvándorlásnak, annak is csak az utolsó felvonását. Többi részlete még ennyire sem ismeretes. Legkisebb adatunk sincs ar ra, hogy mikor kezdődött s mely irányban indult meg; az iránok és hinduk kezdték-e meg a vándorlást kelet felé, vagy a keltók és italuk nyűgöt felé, vagy pedig a görögök és thrá- kok dél feléJ Annyi bizonyos, hogy a Ramesszidák idejében Egyiptomban ka'andozó árják legalább is ezer évvel előbb szakadtak el az őshazából. Egy későbbi nagy népvándorlás, mely már a történelem világánál folyt le, körülbelől ennyi időt szab ki egy-egy népfaj hullámzásának, kilenczszáz évig tart a kelet európai ural-altáji néptörzseké, mely a hunnokkal 374-ben kezdődik meg sa XLJL század második leiében a mongol becsapással, a ku- nők Magyarországba való költözésével s a tatároknak az A1 Dunáig érő terjeszkedésével végződött, s ezer évnél tovább foly э germán népáram lat, melynek első hullámai Rrisztus születése táján indulnak meg s a normannok Oroszországban, Siciliában, Normandiában és Angliában való megtelepedésével (а IX—XI. század közt) szűnnek meg. M'ntegy négy vagy ütüdfél évet lehet tehát fölvenni,amely elmúlt azon idő óta, hogy Európa kőkori lakósaival egy hóditó népfaj megismertette a bronz hatalmát. Az őslakók idomtalan kő- és csontfegyverei nem versenyezhettek az árják bronz kardjaival, lándsáival, nyilaival. Mindenfelé visz- szaszórittattak, az árják egész Európát b rtokukba vették ; csak a Pyraenaek mögött tudott a kőkori lakosság egy része, az iber nép, határt adni a betolakodó idegenek hódításainak; maradékaik, a baszkok egész a mai napig fentartották magukat. Magyarország — úgy látsz к — nem esett ut- jába az első arja csapatoknak. Relet és észak felé a Kárpitok zárják el, ez oldalról könnyen védhető; valószínű hogy a Dnieper síkságairól jövő árják mi ként háromezer évvel később a szlávok, megkerülték a Kárpátokot s Ausztriából és a Balkan félszigetről, nyűgöt és dél felöl kezdtek ha- zánkbannagyobb erővel terjeszkedni. E terjeszkedés azonban nem járt oly irlóhá- boruval, mint Nyugot-Európában. Már többször utaltunk azon átmenet nélküli D Krtelemzavaró sajtóhibák előbbi i-zikki'mkbcu: a czikk kezdetén' a 4. sói ban „lebet“, e helyett : „szokták“, a 274. lap el ö hasábját! a ■>. sorban „történelmünk“, e helyett : „történelmük". a Üt. sorban „Drnia“, « helyett: „Dviua“ s a/, utolsó sorban „ily“, e helyett: „oly“. — 278 — éles különbségre, mely Európában a kő- és bronzkort egymástól elválasztja. E különbség némely helyen oly nagy, hogy m nt a svájezi ezölöpépii- rnényeknél, még a czölöpok alakjából is megh itá rózható a/ egyes telepek kora. A mi őstelepeink nem mutatnak ily különbséget, sőt — mint egyik fiatal tudósunk megjegyezte - az eszközök anyagának fölszerelésén s aztán a telepeknek, melyek a kőkorban síkságon, a bronzkorban pedig hegyer- völgyes vidéken, könnyen védhető domb old tlá- ban terültek el, a fekvésén kívül egyéb tulajdonságaikban annyira egyeznek egymással, hogy bronzkori telepeink lakásainak egy részét, mintapilini, gombai és felső dobszai telepeket, nem lehet ellenséges invasio által bejutott idegeneknek tartanunk, hanem a nagyváradi, tószegi, szelevényi, szihalmi s egyéb a Lisza mentén elterült kőkori telepek kiköltözött lakosainak, kik mint egyes a legfelsőbb rétegekben előfordul«» bronzdarabkák mutatják, kevéssel kiköltözködésük előtt már ismerni kezdték e fémet. I j lakhelyeiken pedig lassanként kicserélték vele kő-, ciont és agancsszerszám iikat, egyebekben pedig tovább űzték eddigi életmódjukat. Ezen a kökoii czivilizáczióval való többszörös kapcsolaton kivid egyszersmind oly' kiilönbsé- gekot is találunk Magyarország bronzkori kultúrájában, melyek elég világosan rámutatnak az ethnographiai különbségre. Bronzeszközeink jellege részben az olaszországinak felel meg, — úgy látszik, hogy a latin faj, mielőtt az Appennini félszigetre sodortatott volna, egy ideig Magyarországban tartózkodott. O y leletek, mint a tordosi és nándorvályai, a balkán félszigeti s a kisázuai östrojai thrako-pelaszg nép sajátságaival mutatnak közelebbi rokonságot. Vannak aztán olyan bronztárgyaink, melyeken az. etruszk befolyás félreis merhetlen, —- ezeket a bronzkor vége felé s a vaskor kezdetén fordulnak elő oly tárgyakkal, melyek nyilván a keltáktól származnak A következtetéseket, melyeket bronz kultu ránk thrako-pelaszg jellegéből Magyarország bronzkori néprajzi viszonyaira vonhatni, a történelmi adatok is megerősítik A történelmi kor kezdetével egész Magyarországban thrákokat találunk. A Duna mellékén, főleg a Dunántúl a pannonok laktak, kikről fenmaradt, fogy a Balkán félszigetről, Makedonia szomszédságából, a thrákság kellős közepéről vándoroltak be ; keleten, a Maros partjain az agathyrszek tartózkodtak, ezekről Hérodotoszból tudjuk, hogy thrák szokás szerint éltek. A thrákok bevándorlása — úgy látszik — a görögök kisázsiai terjeszkedésével esett össze a Kr. e. Xü — XI. század körül, azon eseménydus idöbül, melynek egyik epizódja, Trója ostroma és elpusztítása a görög hősmonda központja lett ; népnevek, melyeket az egyiptomi föliratokbul s az Iliászból ismerünk, az Al-Duna mellékén kezdenek föltűnni: a myszoké Moesziában, a dardanoke Dardaniában (mai Szerbia) s a turszáké az aga-tyrszák nevében. Valószínű, hogy a görög és thrák törzsek e hullámzása kihatással volt az ital törzsekre is; Magyarországból való kiszorittatásuk s Itáliába költözésük ekkor történhetett. Nyugati Magyarországban a thrákok helyét Kr. e. IV. században a bajor s egyéb kelta törzsek foglalják el, kik a régi Etruriából jőve, bronz- kulturánk etruszk motívumait hozzák magukkal. Magyarország keleti felében azonban a thrák elem egész a római hódításokig fennmaradt, habár az is változáson ment keresztül. Kevéssel a kelta bevándorlás után a dákok, kik eddig az Al- Duna és Balkán hegység közt laktak, az Al-Duna balpartjára költöznek, s a délkeleti Kárpátokat átlépve, Erdélyben s keleti Magyarországban egész a Tiszáig terjeszkednek, kiirtva, vagy magukba olvasztva a rokon agathyrszeket. E két néptől, az agathyrszektől és dákoktól származik Erdély bronztárgyainak nagyobb része, a többi is -- ha nem az agathyrszek voltak itt az első árják — bizonyára thrák eredetű. A kökornak a thrákokok bevándorlása vetett végett, más árja nép nem előzte meg őket Erdélyben, mint azt a tordo i és nándorvályai leletek tanúsítják; e két hunyadmegyei őstelep a kőkorból való, de lakosai megérték a bronzkorba való átmeneteit is, s ezen időből oly tárgyak maradtak itt fenn, melyekhez hasonlót a tr<>- jai leletekben találni. (Vége köveik *zik.) N'ngy Géza. A kepe-váltsig. Piirkerecz, 1882. augusztus 26. — Két czikk. — I. Hosszufalu, J'utrang, Zajzon és Pürkerecz év. egyházközségei, mintegy 15—20 évvel ezelőtt természetbeli gabona- s fa-kepét szolgáltattak ki papjaiknak. Azonban ezen fizetési mód czélszerütlen j nek és sok kellemetlenségekkel összekötött gyakorlatnak bizonyult be Azért is nevezett egyház- községek illetékes egyházi hatóságoknál a természetben kiszolgáltatott kepét, készpénz fizetésre kérték átváltoztatni, mit a hatóság meg is engedett, Hosszufalunak 1000, Tat. rangnak 800, Bürke- reeznek 700, Z tjzonnak 600 frt évi megváltási ösz- szegekben; de azzal a kikötéssel, hogy ezen ösz- szegek hasisul szolgálnak ugyan arra nézv*3, hogy a már megállapított évi járandóságok többé le nem szállíthatók, hanem mégis 5 évről 5 évre a tényleges piaczi árak szerint újra felszámitandók, i s Ja netaláni többlet a megállapított összegekhez. I csatolandó és az 5 év lejártáig azon arányban ti- I zetendő ki a lelkészeknek. Ha pedig a gabona ára ! netalán lejebb szállna, akkor nincs többlet íi/etés, i vagy pótlás, de megmarad csonkitatlan hasisul 1 az egyszer mindenkorra megállapított fő és alap I évi összeg. Hogy ezen ügyben helyesen, jogosan és méltányosan járt el az egyházi hatóság, hogy a lelkészek ezen elvitázhatlan egyenes jogát hatóságilag és szerződésileg is biztosította minden lelkésznek, hogy megváltási fő feltételül tűzte ki azt a nevezett egyházaknak, még ezelőtt 15 — 20 évvel: az minden elfogulatlan és igazságosan Ítélő előtt világos és bizonyos ténynek tekinthető. Hogy a természetbeli kepe pénzzel megváltatott, akkor kiindulási pontot s megváltási főalapot kellett keresni és alkotni; különben mi szolgálhatna ez ügyben alapul, ha nem éppen az akkor tényleg feltalált természetbeli termények meny- nyisége s azoknak azon időbeli tényleges piaczi folyóáruk összege? Ha terményről, annak mennyiségéről s pénzértékéről volt szó, akkor bizonyára az ezt adó évi pénzösszeg főtétel számának is elő kellett fordulni, különben a kepének pénzzeli megváltásáról miképen lehetne beszélni ? Minthogy azonban a nap alatt minden a vál- tozandóság törvénye alatt áll: azonképen a gabona termény is. S igy az egyházi hatóság nagyon bölcsen tudva azt, hogy a termények értéke alig szállhat alá, hanem hova tovább, inkább csak emel kedni fog; tudva azt, hogy a szántóföld, területek, mint már mindenütt elfoglalt tulajdon birtokok, míg egyszer annyira nem fognak megbővülni, fel szaporodni ; hanem inkább a fokozott népesedés és igények következtében több kézre kerülnek megoszolva, s az évi szükséglet csak növekszik minden oldalról; de ezzel egyszersmind hovatovább a gabona ára is értékesebb s drágább lesz: azért tehát méltányos és jogos, hogy az élethossziglan megválasztott közhivatalnok az adott tények és viszonyok szerint egyszer megállapított évi java dalmában meg ne csonkittassék, hanem az ö illetéke az igazságos s tényleges piaczi gabona árak értéke szerint 5 évről 5 évre felszámittassék. Mert hiszen, ha 15 — 20 évvel ezelőtt a hitközség tagjainak be kellett szolgáltatni természetben évente 150 köböl gabonát — tegyük fel csak 3 írtjával — azon időben ez tesz 450 irtot; azon ban ez idő szer nt ugyancsak 150 köböl gabonának kellene befolyni, a mit számítsunk csak 4 frt szerény piaczi árban; ez tesz |üoo irtot. [Kérdem már most, hogy a szerződés szerinti közhivatalnok nincsen-e megrövidítve évenkint 150 írttal ? ii- zenöt-husz évvel ezelőtt az akkori tényleges viszonyok szerint, a két és 4 fogatú igas/ám szerint évente a lelkésznek be lett szolgáltatva mintegy 20 bécsi ölfa természetben, szekérszám alapján, a minek értéke lehetett per 4 frt, tehát összesen 80 frt; ma ugyanezen mennyiség helybeli nyilvános árlejtés szerint tényleg (bécsi öle 6 frt) 120 Irtot tesz. Vájjon nincsen-e a lelkész ezen számítás szerint is legkevesebb 40 írttal megrövid tve ? De vegyük a dolognak a másik oldalát is. Tizenöt év óta a földbirtok nem hogy szaporodott volna, hanem fogyott; mert idegen kezekre is kerülhettek, sőt legnagyobb részben — apa és gyermekek között igen megoszlott az. igen, de a szerződés áll és állni fog, mig a hitközség magában tagokat számlál; áll pedig vagy a természetben ki- szolgáltatandó gabona- és fa-mennyiségben, vagy pedig az alapul elfogadott megváltási összegben. A földbirtok tehát nem szaporodott, hanem megoszlott, az erdő, nem növekedett, hanem fogyott. Azonban a hitközségek tagjai, mind ezeknek daczára is évente és folytonosan szaporodtak létszámban és fizető mennyiségben. Es pedig oly arányban, hogy ha a gabona 15 év előtti mennyiségét természetben kellene kiszolgáltatniok ; mivel a földbirtokok megoszlottak, kevesebb mennyiség jutna ugyan egyre-egyre a felosztandó részlet által, de mégis mivel a gabona árak azóta sokat emelkedtek, aránylag jóval többet kellene fizetniük, mint a régóta gyakorlatba vett 5 osztályú pénzrovatai ufján, mely körülbelől ezen arányszámokat adja 4, 3, 2, 1 frt és 60 kr. Ezen kulcs szerint tehát a legjobb s legvagyonosabb gazda évente gabona és fa helyett kepe-váltság altpján 4 frtot fizet. Kérdem azért, lehet e mai nap egy köböl gabonát és 4 igavonó barom utáni nagy szekér fát 4 о é. írttal megvenni? Kétségkívül a leggyengébb gabonát s az elkorhadt szekér fát sem, együttvéve. — /V hitközségi agjai közül tehát egy sincs megterheltetve a kepevultsag álla', sót inkább ők lényeges könnyebbséget nyertek. S hogy nem volt ik megterhelve még 15 évvel sem ez előtt, bizonysága ennek a következő példa. — Egy kepe fizető gazda a pénzzeli megváltás után vonakodott készpénzt adni, ő a szolgálmányt természetben kívánta beadni. Erre egy élelmes ti* előbbinek azt az ajánlatot teszi: ,.hozd el hozzám a papi gabona és fa-illetéket, ч én neked minden évijen átadom a 4 frt készpénzt.“ (Folytatása következik.) Fejér Gjula.
