Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-24 / 68. szám
68. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Csütörtök, augusztus 24. •— ------------------------------• Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Mathoovics-.féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cb<zt-iotéiii 01cátü KÖNYVN VOMDÁ.I A. hová a hirdetései' és ’előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek díja előre fizetendő. •------rr=r=-z==z=Jt P olitikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászai hivatalos közlönye. XII. évfolyam. ...................................... - — » M egjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre ti írt — kr. Eel évre 3 írt, — kr. Negyedévre 1 irt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. íiyilttér sora 15 kr. •------------ ------• A háború. Sepsi-Szentgyörgy, 1882, augusztus 23. Ismét megújult a harcz és pedig — ha már csakugyan eredménytelenek maradtak a diplomatiai tárgyalások, fel lehet tenni, hogy ezúttal komoly háborúnak nézünk elébe. Csak annyit tudunk az eddigi jelentésekből, hogy folyó hó 19-én délután Alexandriában Abukir felől erős ágy udörgés volt hallható. Közelebbi részletek nem ismeretesek. Wolseley és Adye tábornokok a Salamis gőzössel hagyták el Alexandriai. Ugyané napon tiz szállitóhajó s az Invincible és az Inconstant kivételével va'amennyi pán ezélos hajó kelet felé indult Alexandrából — teljesen fölkészülve. Ennyit lehetett tudni szent István napján a megkezdett hadi akczióról. Hogy melyik ponton kezdette meg Wolseley tábornok az ágyúzást, azt még nem tudni pontosan, mert az előzetes hírek, mint ma állítják, csupán a valódi akczió leplezésére akartak szolgálni s mint erősítik, az akczió alapját Izmailának, a csatorna középpontjának elfoglalása képezi. — Hozzávetőleges számítás szerint az angol haderő következőleg van felosztva : Első csoport: Alexandriában és a Mahmudie- csatornán. Ez áll két hadosztályból Hamley tábornok vezérlete alatt s körülbelül 12,000 főre rúg. Második csoport: mely keletre Abukir és Port- Szaid felé működik Wolseley tábornok személyes vezérlete alatt. Ez áll a Willis-féle hadosztályból, melyhez a lovasság, tüzérség és műszaki had test zöme csatlakozik, körülbelői 10,000 ember, ehhez járul még 2—3000 matróz és tengerész gyalogság. Harmadik csoport : Szuez körül. Ez az indiai dandár s a skót felföldi ezred, mely Ádenből érkezett ; körülbelői 7000 ember. A két első csoporttal Arabi pasa körülbelői 18,000 emberrel áll szemközt, kiken kivül még nehány ezer lovas beduinnal rendelkezik, a kiknek azonban csekély hasznát veheti. Az állítólagos 00 70 ezer emberről szó sem lehet. Alexandrából később érkezett hírek szerint az abukiri erődöt. 7 pánezélos hajó lődözte. A parton egy Ízben e.gy p to mi lovasság jelent meg, mire a hajók shrapnel!-tüzet, irányoztak rá. A lovasság természetesen azonnal megfutott. Két órai lődözés után az eredből, mely addig élénken tüzelt vissza, két nagy robbanást hallottak, a minek okát azonban nem tudják. Az ágyúzás a Mahmu- die-csatornán is megkezdődött szombaton délután s este 6 óra után még folyvást tartott. Azt a hitt, mintha Lord Dufferinnek szombaton ultimátumot, kellett volna a portához a katonai konvenczió tárgyában intéznie, Londonból alaptalannak jelentik ki. Az egyezmény megkötése iránt még akkor is folytak a tárgyalások s Törökország nem utasította vissza Anglia javaslatai, hanem igenis tett ellenjavaslatokat- Az is bizonyos azonban, hogy a konvenczió most már egészen tárgytalanná lett. A mi a diplomácziai tárgyalásokat illeti, Rómából azt jelentik, hogy a konferenczia által a Szuezi csatorna biztosítására elhatározott rendszabályok gyakorlati végrehajtása kétséget sem szenved. A végrehajtás gyorsítását illetőleg, mint ismeretes, elállót lak attól a szándéktól, hogy a részleteket a kabinetek egymás közt beszéljék meg, hanem Corti javaslatára a csatornarendőri szolgálat teljesítésére az ez ügyben érdekelt hatalmak részéről kiküldendő hajók parancsnokainak közös megegyezésére bízták. Minthogy pedig az összes nagyhatalmak hadi hajói a Szuezi csatornában vagy annak közelében állanak, a parancsnokok a kormányaiktól nyerendő utasítások után azonnal hozzáláthatnak a rendszabályok életbeléptetéséhez. Az utasítások, mint jelentik, több részről már el is küldettek. Anglia hadereje. A britt birodalom szárazföldi haderejét, India és a gyarmatok beszámításával, 800,000 főre tehetni. Ebből le van kötve: Indiába 192 ezer, a gyarmatokban 23.000 s az anyaországban, és pedig az irlandi zavargások által 25 ezer ember, továbbá 433.000 önkéntes és ir.ilicz-csapat. Es igy legfejebb 125.000 ember alkalmazható az egyptomi hadi ope- ráczióknál. Ebből is csak 72.000 ember, két hadtest van a rendes hadsereg kötelékében; a többit előbb a milicziából s az önkénytesek közül kell a rendes csapatok közé áthelyezni, hogy még egy hadtestet lehessen mozgósítani s az országon kivül alkalmazni, mert a miliezia s az önkénytesek nem kötelezvék az anyaországon kivül való vonulásra. E harmadik felállithata hadtestbe már b ? van foglalva a középtengermelléki helyőrségi szolgálatot teljesítő il 000 ember is. Indiából legfel jebb 20.000 ember küldhető az országon kívülre. A 250 hajóból, mely az év elején teljesen felszerelve, az angol kormány rendelkezése alatt állott, egy ötödrész van felállítva az egyptomi ex- pediczióra. A legközelebb fekvő flottákból oda küldhető még: az indiai flottából 12 pínczél nélküli, Afrika keleti partjáról 3, a nyugoti partról s a Cap-tól 10 hajó. A. chatami, portsmouthi, deven- porti s plymouthi kikötőkben levő tizennyolez pánezélos hajóból hét készen áll az elindulásra Nincs kétség benne, hogy a hadjáratnak, melyet Angliáé haderővel megindított, az angol fegyverekre nézve kedvező lesz az eredménye. De igen nehéz lenne e pillanatban még annak meghatározása, vájjon mennyi időre fog nyúlni e háború. Belső Egyptom ez idő szerinti visszonyait sűrű ho, mály borítja ; nem tudni, minő előkészületek történnek ott, Arabi minő intézkedéseket teszen- hogy vereség esetére biztosítsa embereinek vis szavonulását s paralizá ja az angolok gy''ze'mér. Nem tudni, vájjon az egész fanatikus néppel, vagy pedig csupán Arabinak fegyveres erejével lesz-e dolguk az angoloknak. De el is tekintve e körülménytől, 30 000 főnyi haderővel gyorsan s tartósan paczifikálni Egyptomot, valóban ne.nleiz könnyű feladat. Epen nem lesz tehát feltűnő, ha Wo’seley tábornok, közvetlen tapasztalás utján, megismerkedvén a dolgok állásával, jelentékeny újabb haderő к ül désére fogja felhívni az angol kormányt. A zsandárságról. (O ) Magyarországban nagy még az ellenszenv a „csend őr“ elnevezés ellen, melyet az ellenzéki lapok persze per „zsandár“ emlegetnek s igyekeznek rajta, hogy az elnevezést illető ellenszenvet magára az intézményre is átvigyék. És miért ? -- Mert kormányi intézmény. Hát a mi kormány intézmény, az ellen fel kell költeni az ellenszenvet : ez ellenzéki frázis. Látják ugyan, hogy nem sokra mennek vele, hogy van egy bizonyos törzs publikum, mely az eféléket már megszokta, mig ellenben amaz a másik, melyet csak az izgalmas idők tettek ellenzékivé, ámde gondolkozik, nem hiszem, A „Nemere“ tàrezàja. „3 о хэ: — Rajz. — A két szép fehérszőrü tehén ott állt az udvaron és csendesen kérőd/ött. Néha néha felemelték okos fejőket és olyan szomorúan néztek Mókus György uramra, mintha azt mondták volna: — Bizony, György gazda, el visznek innen bennünket örökre. Mi már nem látjuk többé egymást ; nem is lesz többé kigyclmeteknek két ilyen szép jószága. György gazda pedig úgy összehúzta magát a szalma boglya tövében, akár egy sü i. Rágta'erő- sc-n a pipaszárát, pedig dohány se égett a pipájában ; törülgette az arczát az ingeujjával, pedig nem is izzadt, csak a könyvi nedvesítették meg egy kissé. . . .-- Hatvankét forint . . . először . . . drum! Ki ád többet érte? Hatvankét forint . . . először drum !... Jaj de szeretett volna György gazda felugrani, azt a mafla dobost torkon ragadni, a földre teperni, s к lavírozni a dobverővel a háta közepén. — Jíát még mit tenne аг/.а! a nyurga végrehajtóval, a ki olyan hetykén döföli kalamárisába a kalamu- sát, s nagy árkus papirosra körmöli — a halálos Ítéletét. Meg ősz tán mit tenne azzal a hiénával, a ki az ő szép jószágaiért hatvankét forintot mer Ígérni. Dd nem tehet semmit, mert jártányi ereje sincs, úgy oda vari Különben is megvédelmezné az a két vitéz drabant, a ki a végrehajtó ur mellett h iptákot áll Azután meg, — szó a rni szó, — ö bizony ad j sa a „félbajuszu“ I* ülöpnek, irás szerint száz forinttal; de megesküdnék rá, hogy abból csak ötvenöt forintot kapott készpénzül, a többi interes, meg az interesnek a kamatja. — Hatvankét forint. , . másodszor. . . senki többet ? Szegény György gazda nagyon fészkelődik a helyén. Egyszerre csak pipáját kiejti szájából, mi közben fájdalmas nyöszörgést hallat. Hát, zavarában a pipaszára helyett, mit különben is majd egészen elrágott, a balkeze hüvelyk ujját találta megharapni. Elszégyelte magát, felkelt ingadozva a helyéről, s rá sem nézve senkire, bement a tornácz alá. Onnan nézte közönségesen a szomorú komédiát. Nézte, hanem azért nem látott, nem hallott semmit ... Eszébe jutott az ő kis Tercsikéje. gödrös ál- lával, pozsgás pofácskájával, kék szemeivel, mikor itt a tornáezon, a szűrén lábatlankodoct. motyogott mindent össze-vissza neki, az apjának. Milyen nagy lehet már azóta, milyen szép és okos ! Meny nyi örömet okozhat az anyjáak, u kit ő megvert és elkergetett a háztól, Efuj! megverni az asszonyt, a feleséget, az anyát. Meg is verte az Isten. Úgy kell neki: megérdemli sorsát. Hej! csak az a bor ... az a bor ne lett vön’ a fejébe, meg az a kampós bot a markában! Igaz, hogy az asszony is hibás volt, nem kellett volna az urát ingerelni haszontalan fdeseléssel. Hiszen neki fs szabad egyszer másszor a korcsomában megfordulni, legénykori nótáját a Lajcsi czigány nyal elhuzatni, azt a nótát melynek oly szép verse van, lőkép ha érzéssel éneklik hozzá, hogy: „Fogd fel pajtás a vas-veszőt, verd meg véle . . .“ óh nagyon is szomorú nóta az, de a magyar ember szereti, ha vigad Hát György gazdán is megeshetett, hogy többet vett be a jóból mint kellett volna, bizony .még a czigánynak is kijutott a bankóból. No hát, mi az ördög — a czigány sem élhet levegőből . . . Hajnal felé vergődött haza György gazda, virágos jó kedvében az asszonynyal enyelegni, tréfálkozni akart; a’ meg akkor nem értette a tréfát, rosszul aludt, (nem csuda !), lekorholte férjét, hogy ilyen korhely. amolyan korhely, igy s amúgy .. . Szó, szót követett, egyik sem engedett, ittas ein bérnek hamar eljár a szája, meg a keze-------ej nó ! ne is beszéljünk róla. — Hatvanöt forint . . először . . . drum ! A dobszó ismét felriasztá György gazdát merengéséből. lvürüljártatá szemeit az embereken, kik meg akarják fosztani két kedves jószágától. Mély sóhaj tört ki kebléből, m'kor tekintete a jámbor állatokra tévedt. Ezeket is akkor szerezte még a szegszárdi őszi vásárkor százötven formt volt az ára, de most megér testvérek közt kétszázat, ha nem többet. Aztán most eladják potom áron. A „félbajuszu“ zsidó sehogy sem akart György gazdával kiegyesülni. Bepörölte, mert tovább nem várhatott a pénzére. Hej! hiszen nem volna az olyan nagy baj, csak itthon volpa az az áldott feleség, meg a kis Tercsikéje. De félesztendő óta a hírét se hallja. Az atyafiak as/.ondták, hogy el ment szolgálatba egy nagy városba, a kis 1 ercsit meg kiadta tartásra egy jó asszonynak . . . Lehetetlen pedig az, hogy meg tudna válni az ö jó te- 1 sége attól az egyetlen kis gyermektől. Ha tudná, merre vannak, ha tudná, hogy feltalálja őket, keresésére indulna nekik. Elmenne a világ végére érettük, mert most érzi, mennyire árva, tehetetlen igy azok nélkül. Tönkre megy előbb utóbb. Azt a kis gazdaságát nem hogy szaporítaná, hanem las sanként feléli, mert a dolgot nem bírja mostanában. De meg minek is dolgoznék. Nincs miért, nincs kinek. Ö már majd csak elél holtig, ha ha
