Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-08-20 / 67. szám

Ritkán szavalt ő s ott is, például a katonai pályá­tól való remek búcsújában, ment volt előadása minden dagályosságtól. Játéka csupa beszélgetés és ez a beszélgetés számtalan hangváltozatosságá- val, finom árnyalataival egészen a költő gondola­tát fejezte ki s kifejezte az érzelmek végtelen ská­lájának minden fokozatát. Ez áll főleg iartüffé- jénél. Molnár Othelloja remek alkotás volt, nem­csak azért, mert hangjának bámulatos erejét össze- han<;zásba tudta hozni az indulatok rohamos vál­tozataival, hanem azért is, mivel úgy alakított, hogy minden egyes mozdulata, nézése, nem a sze­repnek eggyes töredéke volt, hanem megfelelő része annak az egységes nagy gondolatnak, a melynek az incarnatioja a költő világhírű tragödiája. Molnár emellett előkelő jítéku színész, kinek egyet­len mozgása sem volt olyan, mely a helyzet szük­ségeivel legfinomabb arányban ne állott volna Üthe- lóban, fökép harmadik felvonásnál ragadta óriási tapsokra a közönséget s Tartuffe-ben, mely úgy látszik, Molnárnak igen kedvencz szerepe, Elmi- rival való rendkivül ügyes n részletezett jelenete az alakítás tökélyét közelitette meg. Ezen két estén a közönség elehalmazta Mol­nárt a kitüntetés minden jeleivel. Mindjárt első meg­jelenésekor valóban perczekig tartó tapsokkal fo­gadta, nyílt jelenetekben egymásután sűrűn kihívta; a szebbnél szebb virágcsokrok csak úgy özönlöt­tek lábaihoz. Bényei lekötelezte maga iránt a kö zönséget, hogy alkalmat nyújtott neki Molnár já­tékában gyönyörködhetni. Molnár pedig e rokon­szenves meleg fogadtatás után bizonyára legkelle mesebb napjai közé fogja számítani sepsi szent- györgyi vendégjátéka idejét. Sajnáljuk, hogy a melékszereplókről semmi jót nem mondhatunk. A készületlenségnek legboirá- nyosabb baklövései egymást érték, a mik a darab összhangjának igen sokat ártatak. Tartuffe-öt tökéle­tesen összetörte a mellék személyzet s ha Rótt Mari (Dórira) nincs (ki különösben Otaelloban is igen kedves, Desdemona volt,) Molnárnak szép játéka sem lett volna elég, hogy a közönség türelmetlen­sége tetőpontra ne hágjon. Különösen figyelmez­tetjük Kápolnait, ne kapáljon annyit a lábaival, ne hadanásszon annyit a két kezével s ne ődöngjön oly Ízléstelenül, hogy a közönség kénytelen legyen félrefordulni a színpadtól miatta. Ma este Molnár Learnek a 3 ik felvonásában III. Richardnak 1 ső felvonásában s az „Angolo-i san“ czimü kepves vígjátékban fog fellépni. Vasár, nap Molnár búcsú felléptéül „Don Cézár“ lesz s azután színre kerül „Titilla hadnagy“ és „Üdvös­ke“, melyeket a közönség régóta vár s a melyekre vidékről is számosán készülnek. VEGYES HÍREK, — Király őfelsége születésnapját Sepsi Szentgyörgy város megünepelte. Csütörtökön este a város ki volt világítva, a piaczon szives lampionok égtek s a zenekar játszott. Másnap dé­lelőtt nagy mise volt a helybeli rom. kath. templom­ba, hol Kovács Simon plébános 4 lelkész segédle­te mellett végezte a szolgálatot. Jelen volt a temp­lomban megyénk főispánja vezetése alatt a megyei tisztikar, árvaszék, járásbíróság, tanári és tanító­testületek, a közönség nagyszáma. Mise végeztével a menet zászlókkal, zeneszóval vonult fel a ref. temp­lomba, hol Révay Lajos mondott megható imát. Délután 2 órakor megyénk főispánja diszebédet adott, melyen a különböző hivatalok képviselve voltak. Az ebéden Potsa József főispán mondott pohárköszöntőt a királyra és királyi családra. A lelkes toasztot a vendégek állva hallgatták meg és sokszoros éljen hangzott fel annak végeztével. — A farkasok garázdálkodása, mint leve- zönk irja a legvakmerőbbé vált az Ojtoz környé­kén. E hó 10-én este az ojtozi telepen, közvetlenül az ut mellett, Tuzson Mihály kertjében három or­das négy juhct tépett szét. Egy másik alkalom­mal egy egész társaság azon ritka látványnak volt tanúja, hagyan az a két farkas egy őzet a meg­áradt patakig, melyet átúszva, az őzike szeren­csésen megszabadul. Séta közben tudosiónk pár lé­pésnyiről gyöngyörködött egy bozontos inaczkó azon háládatlan táplálkozási módjában, hogyan ka­parja fel a hangyabolyokat és nyalogatja fel az ap­ró állatokat. A „Konintos“ nevű erdőségben olyan öt darab maczkó jár egy társaságban, mely ritkít kitja párját. Egyáltalában annyira biztosra lehet venni a medvét, hogy a trónörökös őfelsége több példány bundáját saját golyójával szerezhetné meg, s ha erre a vidékre rendeznének udvari va­dászatot. F.gy vadászkastély számára, olyan gyö­nyörű pont kínálkozik, melyhez hasanlót keresve sem találhatni sehol. — Necrolog. Borosa Mihály Bácsfalusi ev. ág. lelkész neje szül. Baczoni Borbára f. hó 14-én éjjeli il órakor élete 51-ik évében agy-typhuszban elhunyt. л. boldogultnak temetése f. hÓf ió-án dél­után 4 órakor volt. Béke hamvaira! — Szende Béla, honv. miniszter, folyó hó 18-ikán meghalt. Temetése valószinüleg hétfőn lesz. (Jövöszá- számunkban részletesebben szólunk a szomorú veszte­ségről. — Régi holttest. Kassán pár hét előtt a kassai domb alapfalainak javítása alkalmával, a templom belsejében egy oszlop alatt egy rézko­porsót találtak, mely függőlegesen volt beásva. A külső vékony rézkoposó hossza 2 m. 43 mm., magassága 75 cmtr. Ebben egy tiszafából készült vászonnal borított közönséges sima koporsó voit. | A fakoporsó teteje teljesen el volt korhadva és en­nek részei és az abban foglalt gömbölyű üvegab- lakkoczka, mely a halott arcza fölött lehetett al­kalmazva, a koporsó belsejében feküdt. A holttest egészen el volt porladozva. Egyedüli maradványa egy 16 centimeter hosszú körszakái és 11 centi­mer kacsknringosor kipödört bajusz, csekély ko­ponyarész gvér, a többihez hasonló rőtszinü haj­zattal. A holttest többi része, kivéve néhány kéz- ujcsontocskát, egészen elenyészett, mely körülmény a jelenlevők csodálkozását felgerjesztette, és mit dr. Henszlmann a talaj minőségének tulajdonitott. Feltűnő, hogy a hullának egyetlen foga sem volt megtalálható. A rnkázat még meglehetős jó álla- potbau volt Állott pedig tökéletes magyar diszöl- tönyből; vörösbarna hosszú bérsony mente és se- lyam (tafotz) dolmány, sötétkék vagy lillaszin bar' sonynadrágból alól csatokkal — szőrzsinorzattal, és ugyenily gombokkal, melyek egészdn épek vol­tak, vörösre cserzett bőrsaruk, melyek a patkó nyomait viselték. Fején bara peluche féle magyar kucsma volt, sodrott gyapjúból. Mindezekből kos- tatáltatott, hogy a hálla nem Iljenfeld András né­met császári táborszernagyé, kinek sírköve az osz­lopon látható, hanem egy magyar mágnásé. A réz- koporsó két végén kivert sarkantyú vagy inkább iv és nyíl Siebmacher János nagy czimertana(75- oldal) szerint azt bizonyítaná, hogy a halott a Szedl- niczky nemes — most grófi családhoz tartozik — mint a kiknek ugyauily jel van családi czimerük- ben. A ruházet szabása után Ítélve a holttest 200 éves lehet. Említésre méltó, hogy a koporsóban semminemű értékes tárgy, ékszer avagy felirat nem találtatott, sőtt a fejvánkos is közönséges szalmával volt kitöltve, mely a nadvesség követ­keztében inkább szeméthez hasonlított, — Egy iskola a levegőbe repült. Grod- vóból, a hasonnevű orosz kormányzóságnak a Nié­men mellett fekvő fővárosából borzasztó katasztró­fáról értesítenek. Annak a háznak a pinczéjében, a mely a zsidóiskola, volt, egy lóporos hordó ex- plodált, miáltal az egész ház a benne lévő felnőt­tekkel és gyermekekkel együtt a levegőbe repült. Az exploziót az okozta, hogy egy vaskeretkedö, ki tiltott kereskedést űzött lőporral, vigyázatlanul bánt el a gyertyával egy lőporos hordócska kö­zelében. A durranás oly erős volt, hoey a szom­széd templom ablaküvegei eltörtek. Nyomban a katasztrófa után rendőrök és katonák jelentek meg a robbanáá színhelyén s az összedőlt ház romjai körül számos holttestet és testrészeket szedtek elő. A szerencsétlenül jártak számát még nem lehetetg megállapítani, mert nem tudják, hány gyermek volt a katasztrófa alatt az iskolában. — - V erekedés választá snél. Pencze Gás­pár steyerlaki községi biró, ki e minőségben több éven át a községnek derék szolgálatokat tett, agg- keránál fogva kénytelen ez állásáról lemondani. Uj választás tartatván, a bírói állomásra ez évi aug. 6-án Vinkovics Rddolf községi képviselőket választották meg. A választásra Összegyűlt válasz­tók és nem választók egy nagyrésze azonban egy bizonyos Schling nevű külföldi illetőségű bányászt kivánt'ik bírónak megválasztani, ki azonban, mi­vel a községi képviselőtestület által mint külhoni illetőségű egyén a törvény alapján kijelölésbe nem hozattatost, meg nem választatott. Az elégületlen tömeg ez után a választás színhelyéről eltávozott ugyaib de más nap, azaz e hó 7 én ismét össze­csoportosul, minek folytán a steyerloki csendőrségi őrs parancsnok egy őrjáratot küldött ki. Az őrjá­ratnak szükséges volta legott be is bizonyult, mert az egy és agyanazon párthoz tartozó bányászok közt a „Vasúthoz“ czimzett fogadóban verekedés keletkezett, melynek elhárítására a csendőrség köz­belépett. Aó e közben előfordult dulakodás annyi­ban tekiuthntő nagyobb mérvűnek, a mennyiben a csendőrség is megtámodtatolt, sőt egy csendőr­nek a szérónya le is csavartatott a fegyverről. A dulakodás folyama alatt letartoztatott két egyén­menő felbüszült csoporr nyomban megjelent a községháza előtt azzal a kijelentéssel, hogy halomra nönti a hözségházát, ha a foglyok szabadon nem bocsáttatnak. Ez erőszakos kérelem nem teljesit- tetett s ők erre a foglyokat erővel kiszabadították. A szolgabÍróság az nap este Steyerlakon megje­lent és nemsokára utána Rákoczy csendőfőhad- nagy is több csendőr kísérletében, kivel egyetér töleg tartotta meg a szolgabiró a további nyomo­zásokat. Egyébiránt az említett szolgabiró bejelen­tette utólagazt is, hogy az e hó 7 én uratgott iz­gatottság már lecsilapult. A zavargás szitóit vád alá helyezik. — Múlt vasárnap, augusztus 13-án a helybeli római katholikus anyatemplom ritka ünne­pélynek volt színhelye. Ekkor tartá ugyanis ki- lyéni Zsigmond Endre ujonan felszentelt áldozár első miséjét nagyszámú papi segédlet és minden rendű és rangú díszes közönség tömeges részvéte mellett. Az alkalmi megható beszédet a helybeli plébános Kovács Simon tartotta; a kézvezetői sze­repet Szabó István gyulafehérvári főgymn. tanár és finöveldei aligazgató teljesítette. Az ünnepélyt mintegy 50 teritékü diszlakoma fejezte be, melyen lelkes felköszöntések mondattak a felszentelő er­délyi püspök urra, az uj misés papra és ennek szülőire, Künle Józsefre mint keresztatyjára s több másokra. — Köszönet nyilvánítás. Zabolai gróf Mikes Benedekné ő méltósága nemcsak, mint ne­— 265 — messzívü emberbarát, a human eszmék pártfogója, a tanügy egyik vezére és páratlan tapintatu gon­dos édesanya, ismeretes megyénk közönsége előtt, hanem mint áldozatkész honleány, ki a zabolai ősi kastélyban megvonulva, minden fillérét a hon és és gyermekei boldogitásáraszenteli. Nem sérjétjük meg ö méltósága szerénységét, ha számtalan sok human tettei közül azért, melyet családa közében rendes szokássá avatott, itt a nyilvánosság terén leghálásabb elismerő köszönetünket nyilvánítják. E dicséretre nem szoruló magasztos tett nem más, mint az. hogy ö méltósága a háromszékmegyei „Erzsébet“ árvaleánynevelö intézet növendékeit a vezető személyzettel együtt ez évi aug. 11-én ma­gas uricsaládi körébe kivitette s fényes megven- déglés után mindnyájukat értékes emléktárgyak­kal halmozta el. Hogy mily áldásos és lélekemelő e kirándulás árváinkra, azt mindenki átláthatja s s mennyi hálával tartozunk a nemes grófnénak és családjának e magas kegyért őszinte szivvel érez­zük. Nem késünk e helyen is ö méltóságának nagy­lelkűségét megköszönni, kérve az ég urát, hogy ö méltóságát s főúri családját hosszú élettel és boldogsággal önzetlen nemes tettéért áldja meg. Kézdi-Vásárkelytt, 1882. aug 14. Az igazgatóság. — Sülyedő hegy. Igen figyelemre méltó természetű tüneményről ád hirt á prágai „Bohe­mia“. A minapi esőzések következtében iszonyatos robajjal süppedt le déli leejtője annak a hegynek, melyen Hasonburg várának impozáns romjai nyug­szanak. A lassú sülyedés álló tiz éráig tartott s nagy rémületbe ejtette a hegy alatt elterülő fa­lucska lakosságát. Attól tartanak, hogy ha meg­újul az esőzés, nagy baj éri Klappai népességét. — Szörnyű testvér. Valkanesku Tamás kanstancziai lakós pár nappal ezelőtt elment Já­nos testvéréhez valami családi ügy megbeszélése végett. Beszélgetés közben azonban erősebb szó­vitába e’egyedett, mire János hirtelen fe'ugorván, bátyját agyonlövéssel fenyegette. Mig a felbőszült testvér fegyverét és forgópisztolyát kereste, bátyja a kellemetlenségek, a véres jelenetek kikerülése végett, elillant. János haragja ezzel nem szűnt meg, fegyverét magához vette s nagy szitkozódások közt sietett ablakához, mindent összevissza zúzott s az­tán bátyjára akart rontani, rá is lőtt, de nem ta­lálta. Valkanesku Tamás és neje az ablakon me­nekültek el, de a bősz testvér utánok rontott és fozgópi.sztolyával több ízben lőtt rájok, a nélkül, hogy erősen megsebezte volna. — A bánátkomlói csendőrségi írs egy portyázó őre haladt el vélet­lenül a ház előtt s halván a lármát, a jajgatást, letartóztatta a veszedelmes embert. — Szenzácziós leányszöktetés. Bécs főúri köreiben nagy feltűnést kelt egy fiatal gróf­nő elszöktetése. W. gróf 19 éves Adelhaid nevű leánya, már körülbelül 2 év óta szerelmes egy fiatal egyetemi hallgatóba, ki magyar születésű és egy nagy földbirtokos családból származik. — A grófi család a két év alatt mit sem tudott meg. Múlt hó 28-án a fiatal ember azzal vált el kedve­sétől, hogy családi ügye miatt birtokára utazik. Haza is utazott, de csak azért, hogy nagy összeg pénzzel térjen vissza Bécsbe. E hó 5-én délelőtt • 9 órakor egy ffatal ember kért bebocsáttatást a grófhoz. A gróf hosszasabban társalgóit a fiatal emberrel, ki a grófi uradalom egyik lengyelországi uradalmi tisztniselőjének adta ki magát és állító­lag a jószágigazgató megbízásából járt a grófnál, nem volt azonban más, mint Adelhaid kedvese. Alig, hogy a gróftól távozott, egy levelet csem­pészet a grófkisasszonyhoz, melyben felszólítja őt hogy a délután folyamán látogassa- meg H. gróf­nőt. Úgy is történt. A grófkisasszony társalkodó nőjével öt óra után lejött a grófné lakásából és a kapu előtt egy magánhintó várta, melybe a nélkül hogy azt figyelmesebben megnézte volna, társal- kodónöjével beszált., abban a hiedelemben lévén, hogy az ugyenaz a kocsi, e melyen jött, A mikor lakásuk elé értek, a társMkodónő először kiszállt, hogy a konteszt lesegitse a kocsiról, ebben a pil­lanatban a kocsis leugrott a bakkról, a társalkodo- nőt félretolta, a kocsiajtaját becsapta és gyorsan e hajtott. A grófkisasszony eltűnt. Másnap a grófi családot levélben értesítették, hogy leányuk útban van kedvesével Olaszerszág felé. Ázt hiszem azon­ban, hogy a kontesz maga is beleegyezett már elölegesen a szökésbe. A rendőrségnél még nincs jelentős téve, de a szöktetésről már széles körben beszélnek. Az öreg W. gróf elutazott Becsből, va­lószinüleg leánya keresésére. A grófi kocsis azt beszélte, hogy őt egy ur küldte el H grófnő háza elől, azt mondván neki, hogy a kontesz a grófnő­vel együtt, ennek kocsiján megy haza. — Elégette magát. Múlt kedden Nápoly­ban egy tizenhét éves leány különös módon vetett véget az életének. Miálatt ugyanis a leány roko­nai esti sétán voltak, leszállt a pinezébe, forgá­csot, aprófát és szalmát felhalmozott, rá ált és a szalmát meggyujtotta. Midőn a ssülők haza jöttek, már csak gyermekünk holttestét találták. Hátraha­gyott levélben azt Írja az öngyilkos lány, hogy szerencsétlen szerelem vitte a lépésre. — Londonban meghalt czigányp rí­ni ás. Bijus Lor czigányprimás körülbelül 8 évvel ezelőtt egy zenekarai nehány heti távoliét után visszajött Magyarországba, csak a primás, ki a lon­doni életet nagyon megkedvelte, maradt ott. Né­hány száz forint megtakarított pénze lévén, nejét és fiát is kihívta Londonba. A mig a pénzben tar­tott, úgy a hogy megtanulta az angol nyelvet - és

Next

/
Thumbnails
Contents