Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-17 / 66. szám
66. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csütörtök, augusztus 17. ХП. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Caiki-uteza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: úD&t-mteiu QYCázk KÖN Y VX VOMDÁJA, hová a hirdetések és 'előfizetési pénzek bémentesen intézendó'k. A hirdetmények és nyiltte- íek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. ftfrratalüs Megjelenik ezen lap keteu- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ^lóüzetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 ki-. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. « Sepsi-Szentgyörgy, 1882. aug. 16. Anglia és a porta közt a katonai egyezményre vonatkozólag úgy látszik, közeledés jött létre ama pontot illetőleg, mely körül a kontraverzió eddig forgott. Ez a pont, mint ismeretes, az expediczionális hadtestek s illetőleg az Egyptomba küldendő török haderő főparancsnokságának kérdése, melyre nézve Anglia azt követelte, hogy az angol kézben legyen, a mibe a porta sehogy sem akart beleegyezni. Az újabb tudósítások most már azt jeleutik, hogy ez a nehézség valószínűleg azzal desz megdöntve, hogy az Egyptomba érkező törők csapatok a khedive parancsnoksága alá helyeztetnek, a mi ellen Angliának végre is alig lehet kifogása, annyival inkább, mert kiköti magának, hogy a török csapatvezérek mindig csak az angolokkal egyértelműig, illetőleg ezeknek előre való értesítése mellett tehessék meg hadinozdula- taikat. E szerint a két haderő, ha nem is egy test gyanánt, de együttesen folytatná majd a hadműveleteket. Valószínűnek tartják, hogy erre a pontra nézve mielőbb létrejön a megegyezés, úgy, hogy a konferencziának legközelebbi ülése kizárólag csak a szuezi csatorna kérdésével foglalkozhassék. Ez utóbbira vonatkozólag a franczia minisztertanácsban Ducler kijelentette, hogy a franczia kormány bizonyos fentartások mellett hozzájárul a szuezi csatorna megvédelmezését czélzó olasz javaslathoz. Francziaország egyúttal felszólítást intézett a portához, hogy tegyen intézkedéseket Syriában a mohamedán fanatizmus esetleges kitörése ellen. A porta erre azt felelte, hogy mindent meg fog tenni arra nézve, hogy területén a rend és nyugalom fentartassék. A szuezi csatorna semlegesítésére vonatkozólag a berlini „Kreuzzeitung“ egy nyilván inspirált czikkben a következőt javasolja: „A rendezett viszonyok helyreállítása után meg kellene egyezni az iránt, hogy a csatornán ч ennek két végétől körülbelül 10 angol mértföldnyire a hadviselők semminemű hadi akcziót De folytathassanak; ez a határozat a nagyhatalmak és a porta együttes garancziája alá helyeztetnék. Ezzel elég lenne téve a gyakorlati szükségletnek s van is rá pre- czedens az 1850. április 19-iki Bulwer-féle konverzióban, melynek alapján Anglia és az Egyesült- Államok nemcsak a Micaragnan át tervezett csatornát, liánéin minden későbbi panamai közlekedési utat semlegesnek nyilvánítottak. A szuezi- csatorna hasonló sémi égési tése örök időkre biztosítaná a hajózást s egy állam jogos érdekével sem lenne ellentétben. Az angol-török katonai egyezményre visszatérve, fölemlítjük azt a konstantinápolyi tudósítást, mely szerint a török minisztertanács a Jildiz-kioszk- ban f. hó 14-én éjjel hajnalig tanácskozott az Angliával kötendő konvenczió feltételei fölött. Azt hiszik egyébiránt, hogy a porta a konferenczia ülésén elő fogja terjeszteni a konvenczió feltételeit. Edd igeié a török expedicziónak csak létszámára, odaérkezésének és ottmaradásának idejére vonatkozólag történt megállapodás. A „National Ztg.“ szerint legújabb megállapodás után a török hadtest csupán 5000 emberből fog állni, — mivel igy az esetleg angol parancsnokság alá való helyezés kevésbé kompromittáló lenne a portára nézve. Szerver pasa mellé, ki Dervis pasát mint diplomácziai ügynök kisérné Egyptomba, hadi törvényszéket is adnak Huszm pasa elnöksége alatt — valószínűleg a lázadók ellen megindítandó fegyelmi eljárás végett. Szerver pasa utasításul fogja kapni, hogy íolytonos érintkezésben legyen Dervis pasával, kibocsássa a kellő, nem Konstantinápolyból keltezett proklamácziókat, s differencziák esetén legyen közbenjáró a török és az angol parancsnokságok közt — lehetőleg az utóbbinak teljes megelégedésére. Szükség esetén további utasításokat kell kérnie a portától. Ordódy lemondása. Ordódy Pál közlekedésügyi miniszter lemondása — miután teljességgel nem volt rábírható, hogy még csak az országgyűlés őszi ülésszakáig is megmaradjon hivatalában, irja a „Búd. Corr.“ — legkegyelmesebben s a legmagasabb elismerés kifejezésével elfogadtatott. Hieronymi államtitkár lemondási kérvénye fentartásával teendőit még némi ideig tovább folytatja. E helyen csak azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy Ordódy lemondása semminemű összeköttetésben sem áll az osztrák állam- vasút igazgatótanácsával megkötött szerződéssel. E szerződés az országgyűlés jóváhagyásáig teljes jogerejü éá érintetlen, s az osztrák államvasut igazgatósága, teljesen függetlenül a Magyarországgal létesített szerződéstől, most már kétségtelenül az osztrák kormánynyai is megállapodásra fog jutni. A hivatalos lap következő legfelsőbb kézira tokát közli : I. Kedves Ordódy! Midőn Önt, saját kérelme folytán, közmunka- és közlekedésügyrniniszteri állásától ezennel kegyelemben felmentem, egyszersmind ezen minőségben önfeláldozó buzgalommal kifejtett sikeres és kitűnő tevékenységének elismeréséül, Önnek első osztályú vaskorona rendemet díjmentesen adományozom. Kelt Ischlben, 1882. augusztus hó 9-én. Eerencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. II. Kedves báró Kemény! Magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán, Önt a közmunka- és közlekedésügyi magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével ezennel megbizom. Kelt Ischlben, 1882. augusztus hó 9-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Komán vendégek Hosszufalukan. Hosszufalu, 18S2. augusztus 10. A műfaragó ipartanmühelylyel egybekapcsolt m. kir. állami felső népiskolának folyó hó 8-ikán ritka látogatói voltak. A szomszédos román királyság Moldva részéből a berládi állami tanintézet 76 növendéke derék igazgatójuknak, Popesku János urnák katonás vezetése alatt, egy hicoktató és egy rendes tanár társaságában paedagogiai utazást tartván, iskolánkat is meglátogatták. Délelőtt 10 órakor a csernátfalusi gör. keleti hitfelekezet gyönyörű templomában a vendéglelkész s még két helybeli kollegája fényes isteni tiszteletet tartottak, vallás és nemzetiségű különbség nélkül összegyűlt díszes közönség jelenlétében. A tanulók egy karban magasan voltak elhelyezve s részint a szertartással kapcsolatban, részint attól függetlenül gyönyörű négyes hangú énekeket énekeltek az egész tenplomozás alatt nagy szabatossággal s hatalmas hangerővel, egyik tanáruknak mint karmesternek kitűnő vezetése mellett. A vándor múzsák innen a müfaragó tanműhelybe mentek, hol a szebbnél-szebb faragványo- kat, rajzokat és mintázásokat nagy érdeklődéssel vizsgálták s példás rendben és csendben mindent végig nézegetve s az intézet szervezete és czélja iránt tett kérdésekre adott feleleteket udvarias kifejezésekkel fogadva, a terem elé katonás rendbe sorakoztak. Itt igazgatójuk egy aznap délutánra határozott énekes előadás iránt nehány szót intézve hozzájok, a már megelőző napon elrendezett szállásokra bocsátotta. Öröm volt szemlélni az egyszerű népies egyenruhába öltözött derék fiuknak értelmes ar- czukon a műveltség hatását az emberi kedélyre. A helyesen fegyelmezett és kitűnő vezetésről tanúskodó szerény magatartásu ifjak kellemes benyomást hagyta* leikeinkben s meggyőztek a felől, hogy a keresztyén műveltségnek elvégre mégis sikerülni fog a különböző s gyakran ellenségeskedő országok népeit békés szomszédokká, test vérekké tenni. Sajnáljuk, hogy az idő rövidsége és elfoglaltság miatt intézetükről csak annyit tudhattunk meg, hogy az Berlád nevű falun elhelyezett s in- ternatussal egybekötött olyan teljesen állami tanintézet, hol még ruházatot is az állam ád s a fényűzésnek a nép közt való elharapódzását meggát- landó, a legnagyobb egyszerűségben neveli az ifjúságot, melynek javarésze az ország különböző vidékeiről mind falukról van összetoborozva — s mint többnyire leendő néptanítók, falukon elhelyezkedni van hivatva. Az intézet állandó népessége 100 növendék, kik az elemi tanfolyam végeztével lépnek az intézetbe, hol négy évig az általános ismeretre szükséges tanulmányokat s még négy évig a néptanítói pályára képesítő tudományokat tanulják. Katonásan fel vannak osztva szakaszokra s testgyakorlásul katonai gyakorlatokat végeznek. Másnap a főutczán erős karének, román nemzeti induló érczes hangjainál katonás rendben, szabályosan ütenyezett léptekkel haladt az egyenruhás csapat, nyájas arczczal fogadva az ablakokból jövő bucsuintegetéseket. Elül derék igazgatójuk, ki nyelvünket is igen jól beszéli, tanártársaival, kik között a karmester a tanulókkal egyformán népies egyenruhában, a helybeli müveit román lelkészek s jól képzett tanítók társaságában. Brassóba mentek innen. Isten velük! Őszintén örültünk Románia fiainak, mert a mellett, hogy a két állam közt barátságos viszony áll fenn, a művelődés nem ismer nemzetiségi kérdést. Megemlítem még, hogy mindenik ifjúnak szabály szerint megvolt dalfüzete s úti naplója katonásan hátára csatolt szerelvényében. Vájjon nem férne rá a mi tanintézeteinkre is egy kis olcsószerü formaruha s katonai fegyver- gyakorlat a tornázás közé ? Ósánczi. Borszéki levél. 1882. augusztus 12-én. Szeretnék a „Nemere“ számára egy szellemdús levelet Írni (hát ki ne szeretne szellemes lenni?!) ; de félek — mert hát, mint mondani szokták: ember kell a gátra, — hogy a szerkesztő ur mint ismeretlen betolakodónak, már a szerkesztőségi küszöbről „rechts um“-ot kommandéroz, s igy az én silányságomnak csúfosan meg kell hátrálni. No de se baj. Egy hasznot még is fogok tenni : tűzgyújtónak jó lesz levelem. S ez sem megvetendő valami oly általános dermedtség, hogy ne mondjam fagy közepette. Igen, szellemes szeretnék lenni; de fátumok- fátumal annyi a tárgy, a mi élőmbe tolakodik, a mi toliam hegyére szeretne csimpaszkodni, hogy talán még néhai boldogult Kecskeméty Aurél sem volt volna képes ennyi földi dologról szellemesen irni. Mert hát kérem, nemcsak hogy : sok bába közt elvesz a gyermek; de még: a sok szakács is elsózza a levest. Már pedig a sok só, még ha az attikai is, épen oly Ízetlenné, fanyarrá teszi a különben minden tekintetben pompásan elkészített leve ;t, mint a teljes só-hiány. Szóval: ha legnagyobb akaratom mellett is, ezen levelem a szellemtelenségben fog tündökölni, azt a tárgy halmaznak tudja be a nyájas olvasó (igy legalább az én reputatióm is megmarad); a szellem egy nagyon finom karcsú teremtés, a melynek a nagy anyagi súly alatt szükségkép össze kell roskadnia. De a dologra. Mégis sokkal hátrább maradtak ezek a gyer- gyói székely góbé atyánkfiái, mint pl. a mi grand senyör elöpataki birtokos uraink. Ezek, már t. i. a gyergyói székely góbék, még gscheftböl sem tudták (az együgyüek!) magyar jellegüket levetkőztetni. Borszéken megmaradt minden tiszta magyarnak (ezideig csak „Hotel Mélik“ bukkant ki, hogy válnék ez is egészségére !) Mily egészen más — árkádiai — világ van Élőpatakon. Itt már aztán universalis cuitura és hazaszeretet dívik: akár Károly király ő felsége birodalmában lenne az ember. S ez Há- romszékmegye csaknem kellős közepében van igy, — azon Háromszékében, a melyet még 1848-ban sem tapodott ellenség: még a hős Gedeon vagy Haydte sem bírták lábukat oda betenni. És aztán szidjuk a zsidót, hogy az ö hazája csak addig terjed, a meddig g’scheftelhet ... dt» hjah !... megbotlottam (szellemem már is elhagyott) ; sőt ellenkezőleg nagyon okos dolog az, ha a zsidótól eltanuljuk azt, hogy: „was nekürn Vaterland, wenn ich nur mein Beuteí voll habe l Mai szamunkhoz a kolozsvári államilag* segélyezett felsőbb kereskedelmi iskola Értesitője van mellékelve.
