Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-03 / 62. szám
62. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csütörtök, augusztus 3. ХП. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cßz'insl'ein Ölcát/F KÖNYVNYOMDAJA. hová a hirdetések és (előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap heteu- kint kétezer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyílttá г sora 15 kr. A r e g a 1 é k. Budapest, 1882. julius 30. A regálék megváltása, úgy látszik, rövid idő alatt be fog következni. A kormány már elő is lépett egy idevágó tervvel s az e fölötti discussiot a napi sajtó már meg is kezdte. A regálé-jog a földbirtokosnak ősi joga, a nélkül, hogy arra nézve törvényekben kimutatható régi jogalap léteznék ; a minden földesúri tulajdonnak forrása, az adományozás nem is ismeri a regálét s csak I. Ferencz alatti birtokdonatioknál történik arról említés. A regálé tehát az ősi földesúri jognak értékes maradványa s a nemesi birtokoknak tartozéka. A regálék megszüntetése, a mennyiben az a régi jobbágyi földesúri feudális világnak a mai szabad viszonyokba épen nem illő maradványa, a közvélemény általános óhaját képezi s miután a regale-jog legitim jog, mely a földesúri birtok állagához tartozik s annak egyik jövödeimi ágát képezi, — természetes, hogy a rigaié megszüntetése csak megváltás utján képzelhető. E szerint a megváltás, ha az igazságos alapon történik, a minthogy az máskép nem is lehet, a földbirtokosság érdekét sem sérti, sőt ellenkezőleg szolgál annak jelentékenyen. Mi terve vau a kormánynak a regale megváltásra nézve? Elmondjuk röviden. A regale-megváltásuak három módja képzelhető. Magához válthatja ezt az állam. De erre a modalitásra a mostani pénzviszonyok, a deficzit s az úgy is nagy létező terhek mellett gondolni nem lehet. Vagy az összes regálék bérbeadása valamely részvénytársaságnak, a mely a kiszámított, megváltási összeg lefizetése után bizonyos időtartamra az eddigi regale-birtokosok jogait gyakorolná kellő ellenőrzés mellett. A megváltás czéljának e mód is megfelelne; de kétségtelen, hogy a kon- szorczium a vállalatot minél nyereségesebbé tenni törekedvén, zaklatásainak, a regale-jövödelem foko zására irányuló üzleti fogásainak — minden ellenőrzés daczára — a nagy közönség adná meg az árát. A kormány egy harmadik módot választott. Az általa kiválasztott modalitás a következő. Tör- vényhozásilag kimondatik, hogy valamennyi község tartozik megváltani a területén létező idegen regale jogot egy bizonyos meghatározott átalány-összegért és pedig oly módon, hogy regale-jövödelmét továbbra Ő használván bevétel kép, az évenként beveendő összegből egy pénzintézetnek vagy konszor- cziumnak, mely a megváltásra szükséges átalány- összeget előlegezni fogja, harminczöt — legfölebb harmiucznyolcz év alatt kamatostul évjáradék gyanánt visszafizeti. Egy pénzintézet fogja tehát a községeknek előlegezni a megváltási összeget, mely kölcsön a jelzálogul telekkönyviig lekötött regale- jövödelem alapján lesz adva s e kölcsönt a község 35, legfölebb 38 év alatt a regale-jövödelem bői fogja kamatostul visszafizetni. Hogyan fogadják a megváltási tervet a la. pok ? A kormánypárti sajtó még nem igen nyilatkozott, úgy látszik, várja az ellenzéki lapok nyilatkozatait. Ezek be is következtek már s körül- belől úgy ütöttek ki, mint e lapoktól már rég megszoktuk, melyeknek ősi jelszava : semmit, sem hagyni helyben, mit a Tisza-konnány proponál, melyek azt tartják feladatuknak, hogy ha például i isza a fehéret tartaná jónak, ők mindjárt a fekete mellett foglaljanak állást. E professionatus ellenzéki lapok már meg is kezdték a jajgatást, hogy íme, a 1 isza-kormány megfosztani akarja a birtokos osztályt, egyedüli biztos jövedelemforrásától, pedig hát mint a „Függetlenség“ Írja — „ha rósz a termés, az adót a regalejövedelem adja ki s ez adja a megélés szerény bár, de biztos eszközét. Ettől a mai viszonyok közt megfosztani őket valóságos helyrehozhatlan baj lenne.“ A másik meg azon epekedik, hogy ime uj 120 millió teherrel fenyegeti a kormány az országot — számítás szerint annyi kölcsönt igényel az országszerte történendő megváltás — mely teher a legjobban sújtott birtokosságra fog nehezülni. É vádak ellen csak kevés szót vesztegetünk. Igaz, hogy a birtokosoknak becses tulajdonát képezi a regale-jövödelem, de az létező bajaiból vagy a fenyegető kalamitások ellen kisegítő mentő eszközt nem képez. Mig ellenben a regale joga fejében kapandó váltságösszeggel tőkéhez jut, melylyel terheit törlesztheti vagy birtokát uj befektetésekkel jövedelmezőbbé teheti vagy növelheti. Ily mó- I don rendelkezhető tőke birtokába jutva, intensiv gazdálkodást folytathat s versenyképesebbé válik. A földbirtokosság most, midőn a földművelés kemény küzdelmeknek van kitéve, jogos utón erőteljes segélyhez jut s megmenekül gondjai nagy részétől. Különben örömünkre szolgál, hogy a tervezett megváltás felől épen igy vélekedik a józanabb „Egyetértés“ is, a szélsőbal „függetlenségi“ hi veinek épülésére s nagyobb boszuságára. Mi részünkről örömmel fogadjuk a tervet s azt a magyar földbirtokosság existentiájának megszilárdítására hasznosabbnak és hatályosabbnak tartjuk, mint újsütetű agráriusaink összes kakas- sarkon forgó légvárait. A mi az emlegetett 120 millió uj terhet illeti, az szemfényvesztés, mert egyrészt annak egyes községekre eső terheiben a volt tulajdonos csak aránylagosan részesül, másrészt a községeket csak a kamat és törlesztés — körülbelül a fölveendő törlesztési összeg 7°/o-a — fogja terhelni s a közönség a jobb és olcsóbb italban csak hasznát fogja látni. A regale tehát egyelőre nem szűnik meg, csak a földbirtokosoktól váitatik meg s a megváltás hasznát azon földbirtokosság látja, melynek expropriálására czélzó politikáról vádolja az ellenzék a Tisza-kormányt. A regale állami megváltása s evvel megszüntetése azon kedvező időre marad, mikor azt az államháztartás helyreállt s megszilárdult rendje megengedi. A Kriza-ünnepély Nagy-Ajtán. Nagy-Ajta, 1882. julius 30. Lélekemelő nemzeti ünnepélynek volt ma tanúja Nagy-Ajta. Háromszékmegye egyik legnagyobb fiának emlékét ünnepelte ma s tette fel nevére a kegyelet koszorúját. Kriza János, a minden izében igazi székely, egyszerű, de munkás életével fényt, dicsőséget árasztott nemzetére, mely ma az elhunyt költő és tudós iránt meghozta a hála és tisztelet adóját. „Úgy tetszik nekem— mondá Jakab Elek emlékbeszédében — mintha lelke árnya itt lebegne közöttünk, szeretettel és Vigasztalólag tekintve övéire, a kik szive imádatának tárgyai voltak, a székely népre, melynek véréből való volt, melyet úgy szeretett s oly híven szolgált. Úgy tetszik, mintha most is jósággal mosolyogna ránk, áldólag terjesztvén felénk kezeit.“ Es valóban, Kriza szelleme, a székely nemzet géniusza ihlette meg azon ifjakat, kiknek nemesen érző szivökben legelső fo- gamzott meg az a szép gondolat, hogy az elhunyt költő születési házát emléktáblával jelöljék meg ; a magyar költészet múzsája lebegett el Háromszék virágos rónáin, hogy gyűjtse össze a székely nemzet fiait és leányait a kegyelet örökszép ünnepére, hogy hivogassa őket azon oltárhoz, a hol áldozni szokott a székely nemzet hazája dicsőségének. Gyönyörű ünnepe volt ez a székely nemzetnek, méltó, hogy e lapokban nagyobb tér jusson számára. A fogadtatás. Már tegnap reggel élénk mozgás volt Nagy- Ajtán; az egész falu népe, számos vidékiek sereglettek össze az indóházuál a személy vonattal ér» kező vendégek fogadására. A község bejáratánál felállított ékes diszkapu „Isten hozott“ felirattal mindenkire a legkellemesebb benyomást tette. Itt Lő fi Áron esperes fogadta a vendégeket talpraesett csinos üdvözlő beszéddel, melyre Kovács János főtanodai ig. tanár válaszolt, meleg szavakban köszönvén meg Erdővidék közönségének lelkes részvétét. Bölönben szintén diszkapu várta a Tusnád felől érkező unit püspököt, Ferencz Józsefet, ki Hajós János min. tanácsossal érkezett meg; A püspököt csinos és festői kinézésű lovas bandérium kisérte be a faluba, hol szintén Lőfi Áron üdvözölte a superintendest, mire a püspök kiemelvén főkép az ünnnepély nemzeties jellegét, általános éljenzések között válaszolt. Megható momentuma volt a fogadtatásnak Sebestyén Károly reform, lelkész üdvözlése, ki a testvér prot főpásztort a református papság nevében fogadta. Az érkező vendégek^ közül Szabó Károlyt, a m. tud. akadémiai képviselőjét, Szász Béla egy. tanárt, a Kisfaludi Társ. küldöttét, Jakab Eleket, Dániel Gábort, Orbán Balázst, P ét e r f y Dénes kolozsv. unit. lelkész stb. emlitjük meg. ^ Al isteni tisztelet. A kies helyen fekvő unit. templomhoz vezető ut zöldágakkal volt szegélyezve s a temlom- utcza bejáratánál diszkapu állott „Üdv nektek!“ feliratokkal. Mikor a harangok megszólaltak, a nép sűrűn hullámzó tömege omlott a templomba, mely pár perez alatt zsúfolásig telt meg. A szorongás oly nagy volt, hogy a később érkezettek már be sem juthattak a különben elég tágas imaházba, hanem az ablakokhoz támasztott létrákon állott egy része. Majd megszólalt az orgona s a gyülekezet zsolozsmája betölté a templomot; ennek végeztével a kolozsvári unit. töt. ifjúság karéneke zendült meg, mialatt Ferencz József püspök felment a szószékre. A főpásztor velőkig ható magasztos imája visszhangja volt a lélek magasabb gyönyörének, mely ez ünepély czéljában érte el fenszárnyalását. A mig az ima ihletett szavai aláhangzottak, a szemekből lepergett a könny és kitört a fohász: „áld meg isten a magyar nemzetet, tartsd meg annak koronás királyát!“ . . . A püspök imáját ismét egy karének követte, mely után Péterffi Dénes, kolozsvári unit. lelkész lépett a szószékre; beszéde alapigéjéül Pál apostolnak eme szavait választotta: „tartsátok meg a néktek adott tudományt.“ A jeles szónok ifjúi hévvel, a theologiai tudományokban otthonos jártassággal fejtegette az unitarizmust ; fényes apológiát tartott egyháza mellett az egységhivés jogosultsága érdekében. Az épen oly szigorú logikával, mint hasonlatokkal és költői képekkel ékeskedő beszéd elragadta a hallgatóságot. Az unitárius egyháznak valóban díszére válik a nagy tehetségű fiatal lelkész. A leleplezési ünnepély. Isteni tisztelet után a 2 —3000-re menő közönség bevonult a lelkészi lak udvarára. Az egyszerű lakóház, melyben Kriza született, virágfüzérekkel volt díszítve, melynek közepén Kriza olajfestésii arczképe diszlett. Az emléktábla fehérselyem takaróval volt leboritva; az arany-csipke szegélyzetü takaró közepén egy aranynyal hímzett lant volt látható. Az ünnepély a dalárda énekével vette kezdetét. — Ez alatt elhelyezkedett a küldöttség az emelvényen; az ünnepély szónokai elfoglalták helyeiket az asztal mellett, melyen Kriza müvei, a „Vadrózsák“ pompás diszkötésben állottak. Kovács János főtanodai igazgató nyitotta meg az ünnepélyt szép csengő hangon, emelkedett szellemben tartott beszéddel, mely alatt a lepel lehullott az emléktábláról. Kovács János igazgató tanár megnyitó beszéde. Mélyen tisztelt gyülekezet ! E lélekemelő s szokatlan ünnepélyen kettős érzelom hatja át a keblemet e pillanatban. Egyik a fájdalom érzete : hogy miért kellett oly korán megszakadni ama munkás és nemes életnek, melyre még annyi elvégezni való várt; miért kelle oly korán elveszteni koronánkat, büszkeségünket és szeretetünknek legdrágább tárgyát ?... A másik érzelem, mely íelkemet elárasztja, az öröm érzete : hogy a mai önző s realisztikus korban is az igazi érdemet méltányolva s megjutalmazva látom. — E váltakozó érzéseknek ad ki-
