Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-07-30 / 61. szám
61. szám. Sepsi-Szentgyörg}7, 1882. Vasárnap, Julius 30. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Mathnovics-féle h&z, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сВг t notent ^Ccte& K.ÖNY V NYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte* fék dija előre fizetendő. líENEKE. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászat! lap. A tfHàramszèki; ftázupar-egyesübt1* tiívatalas Megjelenik ezen lap heten- kiut kétszer: csütörtckön és vasárnap. Elóxizietési á.r helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 fit — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért C kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. 9i Az egyptomi ügy. Sepsl-Szentgyörgy, 1882. julius 29. A porta beleegyezését adta az egyptomi beavatkozáshoz, ez a nap nevezetes ténye. Sir Ch. Dilke az angol alsóház ülésében az egyptomi vita folyamában Northcote kérdésére bejelenté, hogy a porta nem fogadta el az azonos jegyzéket, de konstatálta, hogy a jegyzék lényegéül ama javaslatot tekinti, hogy csapatokat küldjön Egyptomba. A porta elfogadja e lényeges pontot ; magától értendő, hogy szabadságában áll a konferenczia má- "sík ülésében a feltételeket megvitatni. E feltételek vitatásának kilátása azonban, úgy látszik, nem igen biztatja az angol kormányt, mert bármit hozzon is a konferenczia további ülésének eredménye, az egyptomi angol beavatkozás minden esetre elhatározott dolognak látszik. Mert a „Times“ különben épen a miniszteri kijelentés benyomása alatt nem Írhatná legújabban a kővetkezőt : „Ha Anglia saját felelősségére egyedül elvállalja ama feladatot, hogy Egyptomot az anarchiából megmentse, megszerzi és érvényre fogja juttatni azt a jogot, hogy az ellenőrzési hatalmat amaz ország felett, melyet megmentett, jövőben is gyakorolja. Ha Angolország a rendnek Egyptomban való helyreállítására háborúba bocsátkozik, a diplomáczia által megállapított formális kötelezettségeket, melyek elvállaltattak, a mikor a helyzet lényegesen különbözött a maitól, megszűntéknek kell tekinteni. Erős, tekintélyes kormány megalkotása Egyptomban, Nagy-Brittania védnöksége alatt : ez volna az egyptomi kérdés leghelyesebb és legtartósabb megoldása. Angliára nézve, miután a czél egy Nagybri- tania védnöksége alatt álló s minden más befolyás alól elvont Egyptorn alkotása, nem is kívánatos, hogy a porta beavatkozzék. Anglia egymaga akarja azt a feladatot elvégezni, s hogy ez csakugyan szándékában van, mutatja az ép most folyó hitel- vita. E vita folyamán a felsőház szavazás nélkül elfogadta azt az indítványt, hogy az Egyptomban alkalmazandó indiai csapatok költségei India jövedelmeiből fedeztessenek. Л vita folyamán Eníield kijelenti, hogy e csapatok száma a 6000 főt nem fogja meghaladni. A konferencziára vonatkozólag jelentik Konstantinápolyból, hogy a konferenczia eleinte Me- hemed Szaid pasán kívül Szavasz pasa volt külügyminisztert és Akhmet Muktár pasat az okku- páló hadtest valószínű vezérét akarta a konferen- cziába küldeni. Ez utóbbi delegálást nagyobb haderő kiküldése jeléül tekintették. A porta azonban utóbb letett ezen szándékról s Szaid és Asszim pasákat küldte ki a konferencziába. A porta eddigi magatartása, a konferenczia tárgyalásai, a franczia kormányelnök nyilatkozata, minden arra engedett következtetni, hogy Anglia elszigetelten lesz kénytelen eljárni Egyptorn ellen s maga viselni e lépése minden következményeit. Ma már a porta, bizonyos föltételek mellett, melyek csak ezután fognak tudomásra jutni, kész csapatokat küldeni Egyptomba s Omar Lufti pasa, az uj hadügyi és tengerészeti miniszter által már készítteti az egyptomiakhoz intézendő proklamá- cziót, hogy Arabi pasának ne engedelmeskedjenek. A szultán tehát elfogadta a selyemzsinórt, a melyet Anglia küld neki s kész ketté hasitani az izlamot s egymásra zúdítani a két felét — a keresztyén Európa nagy gyönyörködésére. Mert az nem hihető, hogy Arabi pasa, ki a woolwichi ágyuk dörgő szavára meg nem rendült, a czár vékony nyöszörgésére letegye a fegyvert. Az az ember, a ki már rég azelőtt kijelentette, hogy kész harczolni maga a szultán ellen is, ha ez megtámadná, sőt ha teheti, letaszítja trónjáról is s a mekkai nagysherifet, a próféta egyenes utódját ülteti helyébe, — most, midőn a dolgok eny- uyire haladtak, midőn a mozlim világ fanatizmusát még magasabb lángra gyiíjtá Alexandria égése, mikor Afrika, Szíria, Arábia pusztáiról ezrével gyülekeznek táborába a nevéhez kötött igaz ügyért éltöket áldozni kész seregek : Arabi pasa bizonynyal föl fogja venni a harezot a szultán katonáival. Az eredmény nem kétes. Sok vér folyhatik, de Arabi pasa utóvégre is veszni fog. Veszte azonban a szultánnak nem lesz sem dicsőség, sem haszon; ő csak egy szánandó eszköz, a ki az angol tőkepénzesek javáért vesztegeté alattvalói vérét, két táborban egyszerre, s koczl.áztatá trónját mások pénzes zsákjaiért. Minden vereség, mely csapatait éri s minden vereség, mely Arabit éri, csak a szegény, gyenge, tehetetlen szultán veresége lesz. Belföld. * A nagy szebeni „Telegrafal Komán“ Julius 22-ki számában megtámadja az összes magyar lapokat, melyek a magyar Írók és művészek turn- szeverini kirándulása alkalmából dicsérőleg nyilatkoztak a románok hangulatáról. A román lap szerérint az egész fogadtatás csak komédia volt, mert őszinte barátság a magyar és román elem között nem létesülhet, mig a magyar-románoknak jogosult igényei ki nem egyenlittetnek. Egy magyar lap azon állítását, hogy a romániai románok között és a magyar-románok között a vélemény tekintetében nagy különbség lenne, a lap nevetségeseknek mondja. — Ilyen nyájasan viselik magukat a mi roinánaink; aztán még ők panaszosodnak türelmetlenségről. A törvénykezési szünetről szóló törvényjavaslatot az igazságügyminiszter, daczára annak, hogy a kir. kúria e javaslatot már tavaly - IvetendŐnek Véleményezte, — még ez év folyamában tárgyaltatni óhajtja. E törvényjavaslat — az „E—s“ értesülése szerint — megfordult a minisztertanács legutóbbi ülésének napirendjén s annyiban szenvedett változást, a mennyiben a tervezett kéthavi általános törvényszünet helyett julius hó i-ső napjától szent István király ünnepéig, tehát hét hétig tartó törvényszünet leszen, olyképen mégis, hogy halasztást nem szenvedő ügyek elintézése czéljá- ból az egyes bíróságok egy tagja s a társasbiró- ságok egy tanácsa működését ezen szünidő alatt is folytatandja. A bosznia-herciegovinai fölkelésről egy német lapnak azt jelentik, hogy az még mindig nem tekintendő elnyomottnak, mert biztos értesülése szerint a focsai kerület 8 heiyiségében még most is vannak felkelők, közöttük oroszok, bolgárok és románok is. — Szerbiából is közlik, hog a fölkelőkhöz folyton csatlakoznak bolgár önkénytesek. Talán ez az oka, hogy Boszniában egyes fölkelő csapatok újra mutatkoznak, de remélhetőleg a kormány megteszi [a kellő intézkedéseket arra, hogy az életjelt adó felkelést gyökerében elnyomja. A „Nemere“ tárczája. A világ vége. Nagyon rósz czim, melyet e pár sor fölé illesztettem, mert a világnak, az egyetemes min- denségnek sohasem lesz vége oly értelemben, hogy azon túl megszűnnék minden létezés ebben a a megmérhetetlen térben. Azonban a mi világunk, ez a kis sárgolyó, melynek Fold a. neve; közönséges értelemben tehát a világ vége alatt a Föld, illetőleg naprendszerünk halálát szoktuk érteni. Tehát a Földről van szó. Az úgynevezett Laplace-féle elmélet a mai naprendszer keletkezéséről még mindig tartja magát. Milliard meg milliárdnyi századoknak kellett addig lefolyni, mig a ködföld annyira sűrűsödött, hogy abból a mi bolygó rendszerünk keletkezhetett. Hány miliő századra volt szüksége a földnek, hogy az ismeretes átalakulási fázisok után ezt a - zóp paradicsomot, hegyekben, erdőkben, zengő ligetekben gazdag emberi lakóhelyet önmagából fel dogozza! Megáll az emberi ész az időnek e mérhetetlen tengerében. Az előttünk eddigelé ismeretes rmberi történelem, a történe 1 emelőtti időkhöz képest egy futó másodpercz csupán. Kétségtelen, hogy ez a Föld, a mely egykor született, még is fog halni. Flammarion, a hires csillagász, kinek népszerű müvét csak nemrégiben ültette át Hoitsy Pál a magyar olvasó közönséghez, nagyon megkapó képét állítja élőnkbe a“föld halálának. Jegyezgessünk fel egyet-mást róla mi is; mutassuk meg pár szóban, hogy ez a gyönyörű lakhely, melynek szépségeivel alig tudunk kitelni, mikép fog egykor megsemmisülni. A föld meg fog halni, akár végelgyengülés következtében, midőn életének alkotó elemei ki lesznek merülve, akár a Nap kialvása következtében, melynek sugaraitól függ élete. A légkör sokkal jelentékenyebb volt hajdan, mint napjainkban ; ezeknek alkotó részeik, az éleny, légeny és szénsav lassú felemésztésnek vannak alávetve. Az elmélkedő a jövő századok ködén keresztül sejtheti azon még nagyon távol korszakot, midőn a Föld halálos álomba fog dermedni, meg lévén fosztva a légköri vízgőztől, mely a végtelen tér fagyos hidegségétől megóvja az. által, hogy körűié központosítja a Nap sugarait mint egy melegházban. az örök hó le fog szállani a hegyekről a fensikokra és völgyekbe, ellepi a jég a czivili- zált országokat, örökre eltemeti a nemzeteket és virágzó városokat: Páris, London, Szentpétervár, Bécs és Budapest egymásután alusznak el a jég fagyos szemföüője alatt. Minden élet az egyenlítők vidékére lesz egyideig utalva. Az egyenlitő körül lakó emberiség sok századokon keresztül fog sarkvidéki expedicziókra vállalkozni, hogy a jég alatt feltalálja Páris, London, Budapest, Marseille helyét. A tengerpartok megváltoznak és a földabrosz átalakul. Az emberek csak az egyenlitő égalja alatt lélegzenek azon napig, midőn a legutolsó néptörzs már félig holtan a hidegtől és éhségtől, megtelepszik a legutolsó tenger partján egy halvány Nap sugarai alatt. Ez a Nap pedig bágyadt világát egy vándorló sírra veti, mely hasznavehetetlen világosság és terméketlen melegség körül bolyong a. légimben. Az utolsó emberi családot, melyet a hideg megb*p, a halál ujja megérinti és csontjait nemsokára eltemeti az örökjég koporsó födele. Az utolsó ember azt Írhatná a messze jövőben: „Itt nyugszik egy régen élt világ egész emberisége! Itt nyugosznak a becsvágy összes álmai, a h*rczi dicsőség össies hódításai, a tökéletlen tudomány összes rendszerei: itt nyugszik a Föld!“ . . . Ugyanez a sors éri a Földet, ha a sokkal tú- volabbnak ígérkező napkialvása következtében fog megsemmisülni. Akkor is meghal a hideg miatt. Az első esetben a természet bizonyára sok millió esztendőt enged a Föld lakói számára, ez utóbbi esetben pedig nehány millió századot. Egykor a Nap is ki fog aludni ! mert habár észrevehetetlen és csaknem megmérhetetlen, de folyvást veszti melegségének erejét. Azok a nap. feltok, melyekről annyit beszél tudós és nem tudós egyaránt, nem egyebek, mint a kihűlés következményei. Nagyon sok millió század múlva, de eljön az idő, mikor e foltok sokkal számosabban lesznek, mint ma s kezdik eltakarni a napgömb jelentékeny részét. Ez a fokozatosan növekedő el- homályosulás a haldoklás kezdete. A jövő századok látni fogják a napot kialudni és újra kigyulni azon utolsó napig, midőn e kihűlés szét fog terjedni egész felületén, midőn a legutolsó halvány fénysugarak is örökre elenyésznek, midőn az óriási vörös gömb el fog sötétülni és többé soha sem tér vissza felvidítani a természetet. Ez lesz a világvége. Már is huszonöt csillagot láttunk halvány fény nyel fel-felvillanni és ismét visszaesni a halállal határos kialvásba; egykor fényes csillagok, melyeket apáink ismertek, már is letűntek a csillagászati abroszokról. A Nap is csillag; azért született, hogy meghaljon. A meghalt Nap sötétségére a delejesség északi fénye hint itt-ott bágyadt világot; körülötte tovább is fognak keringeni bolygók, mint megannyi sirok a véghetetlen űrben, mindaddig, mig a naprendszer kitörültetik az élet könyvéből és eltűnik, helyet adva más világrendszereknek, mi# napoknak, más földeknek, más embereknek . ,
