Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-22 / 7. szám
7. szám. Sepsi-Szentgyërgy, 1882, Vasárnap, január 22, XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők' Kiadó hivatal : ]3ehnstein JAÁrk könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézend&'k. д hirdetmények ős nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . , 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Béiyegdij külön 30 kr. Nyllttór sora 15 kr. Előfizetési fellii vás „N E M E R E“ tizenkettedik évfolyamának első negyedére. Előfizetési feltételek : Egész évre..........................6 frt — kr H áromneg}red évre . , . 4 frt 50 kr. Fél évre................................3 frt — kr. Negyed évre..........................I frt 50 kr. E gy hóra................................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattatbatunk. Az előfizetés iegczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó hivatala. A délvidéki zavargások. Sepsi-SzentgySrgy, 1882. január 21. (á) A mióta a dalmát zavargások a politikai láthatárra feltűntek, a boccai rablóknak ellenünk intézett támadását egyetlen ellenzéki lap sem volt hajlandó számbavehető eseménynek tekinteni. Jót nevettek rajtok az ellenzéki lapok s komolyan figyelmeztették olvasóikat, hogy ezt az egész tüntetést nehogy komornak találják gondolni. Legfeljebb egy kissé ősszeszidták Tisza Kálmánt, meg Andrássy grófot a boszniai okkupáczióért, nagy siralmasan utána zengvén : hát kellett ez nekünk, szegény magyaroknak ? Ma már, a mióta csakugyan baj van, megváltozott az ellenzék álláspontja e kérdés körül s telesirja fájdalmában mindenik ellenzéki páríköz- löny magát abbeli bujában, hogy nem neki lett igaza. Mert hogy ez a tüntetés sokkal nagyobb dimensiókat fog ölteni, mint a minőnek ma látszik, az kétségtelen. Hogy pedig az egész hecz- czet valahonnan a szentpétervári paloták termeiből commandirozzák, annak nagyon is tekintélyre méltó alapja van. Ezúttal aki felsült, az az ellenzék volt. Nem hitte, hogy nekünk szükségünk lesz Boszniára, — úgy vélekedvén, hogy az egész okkupáczió nem egyéb olcsó katonai dicsőség-hajhászásnál. Milyen sok fekete betűt kellett egymásután rakni az elfogulatlan sajtónak, a mig csak annyira is rá tudta birni az ellenzéket, hogy ne szidja minden igo.z ok nélkül a magyar hadsereget s ne rontsa kato nai hitelünket a külföld előtt. A mit akkor tett, azt most kedves dolognak tartja utáncsinálni. Egy nagyobb szélső irányú lapunk „leghitelesebb forrás után“ közöl egy tudósítást Becsből a hétfői közös miniszteri tanácsban elhatározott katonai rendszabályokra vonatkozólag s igyekszik a helyzetet úgy tüntetni fel, mintha a mi szénánk Boszuiában és Herczegovinában kutyá- liter csehül állana. Azt mondja a nevezett lap (az Egyetértés“) a többek között : „Az okkupáit tartományokban és a déli Dal- mácziában rendes helyőrségeken mintegy 24 ezer ember volt, a zavargások kezdetétől fogva máig oda ment, részben oda van indítva mintegy 12000, ügy hogy mindössze 36,000 omber lesz ott. Ebből azonban csak 40 zászlóalj, körülbelül 28,000 ember van a fellázadt területeken. Mert Boszniát, jóllehet a nyugtalanság már ott is mutatkozik, ehhez számítani nem lehet. A lázadás színhelye a Krivoscia, a hol mintegy 2000 jól felfegyverkezett lázadó tényleg harczban áll és a Iierczegovina, kivált botsa, Nevezinje, Trebinje és Stolácz ugyanazon helyek, a hol áz okkupáczió alkalmával is a legerősebb ellentállás mutatkozott, a hol azonban a felkelők sem oly jól szervezve, sem oly jól fegyverkezve, mint a Krivosciában, nincsenek. De a katonai intézkedéseknek nemcsak ezekkel, hanem avval kell számolni, hogy az egész okkupáit terület Bosznia is, lángba fog borulni, ha impozáns haderő fellépése a régen készülő és alattom- ban szervezett kitörésnek elejét nem veszi. Erre nézve pedig határozottan megjegyezhető, hogy az ott volt és oda indított csapatok úgy, a mint ott vannak, nem elégségesek. Ezen csapatokat az előttük álló feladattal és a lehetőségekkel szemben csekély béke-létszámukon meghagyni teljes lehetetlenség. E csapatok jelen állapotukban nem harczképesek, illetőleg a legnagyobb pazarlás és erőfecsérlés volna ezen csapatokat igy, midőn alig képeznek mást mint kereteket, a szükséges legénység-anyag nélkül a felkelőkkel szembe állítani. Hogy a tisztek és altisztek és a legénység közt helyreállittassék az az arány, melyben a zászlóalj teljes hatását kifejtheti, és mely nélkül fölösleges tisztekkel és egészséges legénység nélkül kellene a tüzbe menniök — a mi harczászati absurdum — elkerülhetetlenül szükséges, hogy mindazon csapatok, melyek az ellenséggel való találkozást várhatják és melyeknek egyáltalán ellenség ellen működni kell, magukhoz vonják összes tartalékosaikat, azaz szükséges egy részleges mozgósítás és nincs is semmi kételyünk az iránt, hogy e szükséggel illetékes helyen számoltak is. Elkerülhetetlenül szükséges lesz az is, hogy az összes működő csapatok egy és ugyanazon fővezénylet alá helyeztessenek. Alig lehet kételkedni, hogy ezen fő vezénylettel Jovanovics altábornagyot fogják megbízni.“ Nem akarunk az eseményeknek oknélkü! való rémitgetésekkel elébe vágni, még az ily „hiteles forrásból eredő“ hírek czáfolgatása árán sem; — annyit azonban hajlandók vagyunk kimondani, hogy ha már csakugyan fontosabb hadműveleteknek leszen helyök, azon esetben külügyi kormányunk tudni fogja kötelességét s nem felejti el, hogy nagyhatalmi állásunk tekintélyéről van szó. Még egy közelebbről fölmerült s nem tudni, honnan colportált hirre kell pár megjegyzést tennünk. Kedvök telik ugyanis némely magyar újságíróknak elhitetni a világgal, hogy a krivoseziai lázadást, maga a közös kormány készítette elő s hogy az egész „komédia“ azon czélból történik, hogy Ausztria-Magyarország minél közelebb juthasson Salonikihez. Hát ez a szemrehányás minden furcsasága mellett is gondolkozóba ejtheti a nagyvilágot. A nélkül, hogy a kérdés alatti hir valódiságáról csak egy perczig is jótál- lanánk, annyit mindenesetre tanulhatunk belőle, hogy az ellenzéki sajtó nolens-volens felénk akarja fordítani a hatalmak s főleg hatalmas ellenségünk figyelmét az ily hírek előlegezése által. Miután pedig épen ez a körülmény fogja rákényszeríteni azokat, a kiknek a foguk régóta vágyik Saloniki- ra, bizony nem fog aludni a mi kormányunk sem, hogy amazoknak megmutassa, miként nekünk is vannak érdekeink kelet felé. Más szóval : ha csakugyan védeni kell keleti érdekeinket, — nem fogunk irtózni Saloniki- tői sem. Belföld. A képviselőhöz január 17 iki ülésében folytatta a költségvetési vitát, s ebből a szélsőbali szónokok beszéltek. A vitát Györffy Géza kezdte meg s jól kidolgozott beszédjében sok szépet mondott, de annál több rosszat a kormányra. Utána Krisztinkovich Ede beszélt, fényes jelét adva emlékező tehetségének, midőn az utolsó forintig czi- tálta a kiadási tételeket, a melyek szerinti veszedelmesek és a bukáshoz vezetnek. Turgonyi és Ileníaller Lajos szólaltak fel ezután, mindkettő a szélső balról, Sohasem emlegették mostanság Magyarország önállóságát és függetlenségét annyit, mint ma, úgy, hogy már Helfy is megsokalta, é3 mielőtt megkezdte volna beszédjét, szemrehányást tett az elnöknek, miért nem beszélt már a túloldallal is. Helfy hosszabban bizonyítgatta, hogy Eötvösnek igaza van abban, hogy a deficzit több, mint a hogy a pénzügynek a szélsőbalhoz való közeledés felett fejezte ki örömét, mely az önálló vámterületet már elfogadta s remélhetőleg elfogadja a többit is. Ez ellen a mérsékelt ellenzék padjairól Zay Adolf tiltakozott egy erélyes nem-mel. 5 perez szünet után Bódogh Albert beszélt ugyancsak a szélsőbalról. A déldalmöc/Jai lázadásról különösen a bécsi lapok aggasztó híreket közölnek. Zágrábból sürgönyzik, hogy a forrongás Herczegovinában, a hol még nem is volt ujonezozás, — növekvőben van. — A fiatal emberek nagy számmal menekülnek a hegyek közé s ott bandákat alakítanak. Krivos- cziában mindennap történnek kisebb ütközések. Ezek a bandák rabolva és pusztítva uralkodnak a vidéken és számuk folytonosan növekedik. A táviratok a herczegovinai zendülők számát 1500 га becsülik. Maga Kovacsevics Stoján — a kit a népesség mint hősi felszabadítóját, ünnepel — 1000 főből álló lázadó csapatot gyűjtött maga köré, s s a katonai őrségeket elűzte. Azt is közlik, hogy a külföldi pánszláv befolyás munkája kétségtelen. Az elfogott rablóknál Riszticstől és orosz ügynököktől kapott leveleket találtak. Ezen események, összeköttetésben a delegá- czió összehívásának hírével, a közvéleményben természetesen élénk mozgalmat idéznek elő. 16 án Bécsben ismét volt miniszteri értekezlet ez ügyben ő felsége elnöklete alatt, melynek tárgyát a zavargások biztos megakadályozása érdekében szükségesnek mutatkozó rendszabályok megállapittása képezte, A delegácziók egybehivásának határideje január 28 ra van tervezve. Mint egy félhivatalos távirat jelenti, összesen 20.000 ember fog_ mozgó- sittatni s maximál hitel gyanánt tíz millió forint fog a delegáczióktól kéretni. Ezen kiadások fedezésére egy bécsi lap szerint, nehogy az egyes budgetek terheltessenek, a központi activák lesznek igénybe véve és pedig a költség vagy együttesen felveendő előleg, vagy ha ebbe a delegáczió bele nem egyezik, a monarchia mindkét felére eső részlet eladása által lesz fedezendő. Mint központ activák szerepelnek a közös pénzügyminiszter ke zelése alatt levő kötvények s ertékpa pírok,körül belől ió s fél millió értékben, vagy hat millió ér tékü sóbányakötvények, végül 23 és fél millió fo rint névértékű s könnyen ertekesithető vasúti pa pirók. Külföld. Gambetta fölolvasta a képviselöházban az alkotmány módosítására vonatkozó javaslatot. A ház nem fogadta lelkesedéssel a kormányelnök nyilat- kozatáy sőt eleinte némán hallgatta, mig Cassag- nac nem kezdte a helyeslést és bravozást ; ekkor derültség támadt. Midőn azt mondta Gambetta, hogy a congressus azon határok közt fog maradni, a melyeket a ház kijelöl, a szélső balpárt gúnyos nevetésbe tört ki Azon szavakat is nevetéssel fogadták a radicalisok, hogy a lajstromos szavazás koronája az általános szavazatjognak, és általában a lajstromos szavazásra vonatkozó rész Kiolvasásakor folyton mozogtak és közbe szólották. Gambetta több ízben volt kénytelen némi időre félbeszakítani az olvasást. Meglepetést okozott a házban, hogy a kormányelnök nem kívánta a sürgős tárgyalást; ezt állítólag szombaton határozta el a hirtelen özszehivott minisztertanács. Míg említjük végre, hogy az olvasás befejezésekor nagyon kevés éljent kapott Gambetta. Az egyptomi kónlós is komolyabb alakot kezd ölteni. Kairóban a forrongás nőttön nő; a nóta- billisok kamarája a pénzügyi és politikai közigazgatás terén mindig uj és uj jogokat igényel, melyeket azonban a khedive visszautasítani kénytelen ; mégis veszendőben tekintélye, bomlóban az ország rendje, nyugalma. A portát, mint tudjuk, oly kevéssé nyugtatták meg Dufterin lord nyilatkozatai, melyeket az angol-franczia kollektiv lépés felől tett, nogy még az nap határozta el, mikép tiltakozni fog' a két nyugati hatalom egyptomi beavatkozása ellen. A tiltakozó jegyzék immár meg- kühletett a hatalmaknak; határozott hangja, mint
