Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-07-20 / 58. szám
1883. évi költségvetésnek terheit alig lesz képes elviselni. A zsidókérdésre nézve Péchy gróf ama nézetben van, hogy igaz ugyan, hogy a zsidóság által már eddigelé is megvásárolt fekvő birtokoknak feltűnő terjedelme sokakban aggályokat ébreszt, azonban ezen aggályok nem üldözések, hanem mélyebben beható olyan intézkedések által lesznek eloszlathatók, melyek a versenyt (?) lehetővé fogják tenni. Igyekezni kell tehát kellő takarékosság és szorgalom által intensiv industriát kifejteni, igyekezni kell a kártékony előitéleteket kiirtani. Szigorúan és gyorsan büntetnie kell a hatóságoknak a bűntényeket, a csalást az uzsorát. Külföld. Irtó és pusztító háború az, melyet az angol bombázás előidézett, embertelen vérengzés, kegyetlen öldöklés, borzasztó rombolás, gyújtogatás az a harczi mód, melylyel Egyptom az angol ágyuk menydörgésére válaszolt. Alexandria teljesen romba van döntve, s Arabi pasa seregével együtt olt hagyta a csatatért — jobban mondva tűzzel, vassal pusztitotta el a helyet, melyet az ágyuharcz folytán feladnia kellett. A fehér lobogót, melyet Arabi az erődökre tűzött, s melyről fegyverszünet kérésére következtettek, csak azért használta, hogy időt nyerjenek a csapatok a város kiürítésére — s a mi ezt követte — tönkretételére. — Az an golok a fehér lobogóval űzött visszaélést gyalázatnak mondják, s valóban borzasztó visszaélés is, a mit Arabi a fehér zászló védelme alatt elkövetett. Az angol csapatok a parton irtózatos meglepetésben részesültek. A felgyújtott városba a katonaság, daczára annak, hogy az égő romok a fejükre zuhantak, nagy bátorsággal nyomult előre; elől kék kabátos gyalogosok, baltákkal és fa- sina késekkel, később tengerészek feltüzött szuronyokkal. Borzasztó kép tárult eléjük. Az utczák tel- vék az áldozatok hulláival, a vad egyptomi katonaság a keresztyén negyedet a szó teljes értelmében kiirtotta, megöltek mindenkit, a kit utjokba találtak s embertelen kínzások közt több száz európait legyilkoltak. A távirati jelentések szerint, — melyeket alább külön is összefoglalva közlünk borzasztó képet nyújt a végtelen sok kegyetlenségnek, állati vadságnak vérfagyasztó nyoma. — A holttestek mind pokoli kegyetlenséggel voltak megcsonkítva. Nem emberek, hanem vérszomjas vadállatok dühöngtek itt. Alexandria boináztatása. Dilke azon nyilatkozatával szemben, hogy Ausztna-Magyarország és Németország legitimnak nyilvánították Angliának Alexandriában való eljárását, hiteles fotrásból jelentik Bócsből, hogy Anglia a bombázás előtt tett itt nyilatkozatot és mentegette jogtalan önbíráskodását, de a közös kormány nem szólittatott föl és alkalmat sem keresett a bombázásról való nyilatkozásra. Dilke nyilatkozata tehát, nevezetesen a mi Ausztria Magyarországot illeti, de bizonyára Németországot illetőleg is, alaptalan. Alexandria, julius 16. Ausztria-Magyaror- szág és Görögország kivételével valamennyi állam csapatokat szállít partra. A rend helyreállítására vagyis a férfiak lakosztályába: egy ságas terembe, hol az idegeneket szokás fogaitui. A bútorok acajeuból valók, a függönyök kartonból, a padlón ócska szőnyeg fut végig. A fal körül pamlag húzódik ; a falak meztelenek, fehérre meszeltek, a pad- maly . azonban faragott fából van készítve. Ha egy keleti megnyitja s z el a mik-ját, elég, ha az ember Jtöszön, mikoe belép és ismét köszön, mikor helyet foglal. Ellenben, természetesen, a hárem zárva van az idegen előtt. Olyan, mint a legszigorúbb zárda. Eunukhok, rabszolgák csapatja őrzi. Senki #em tudja, mi történik ott benn. Nehány éve egy Alexandriában horgonyzó franczia hajó egy szép, itju nő hulláját foçta ki, mely ékszerekkel volt borítva. A hullát kitették a partra, s a kormányzóért küldtek. Azt mondták, hogy valószinüleg baleset áldozatja lett s a dolog annyiban maradt. A hárem ajtajában apró székeken eunukhok ülnek, szivarkákat szíva és a kávét szürcsölve. Az itjabbak csak hangjukról ismerik egymást, az öregek megszokták ezt a renyhe életet, sőt nagyon jól érzik magukat mellette, hasat eresztenek s tokájuk öt-hat ránezban cziing le piszkos ingükre. Az eunukh olyan, mint a majom, megvan nagy czime: „a női erények őrzője“; ő a nők szeszélyeinek végrehajtója, kihordója, gyakran boszujok teljesítője. Gyakran kalandok, szöktetések közvetítője is szokott lenni. Furcsán nevelik a gyermekeket a háremben. Hét éves korukig nembeli különbség nélkül bezárva tartják ; hét éves korukban a lányokat külön választják, többé nem látják anyjukat, csak tanuk előtt. Ha a fiú tizenöt éves, az anya választ egy hasonkoru leányt játszótársul, de ez nem neje, ha csak később el nem veszi Az első asszony úrnő a' háremben, neki kell engedelmeskedni. A vidéken a legmagasabb rangú urak házai is meglepő egyszerűek — úgy kívülről, mint belülről. — 230 tett intézkedések hatásosaknak bizonyulnak. — Az angol csapatok megszaporitása várható. A város némely pontján még nem olthatták el a tüzet. Konstantinápoly, julius 16. A nagykövetségi tolmácsok átnyújtván a portának az együttes jegyzéket, azon nyilatkozattal kisérték, hogy tekintve a viszonyok komoly voltát és sürgősségét, a hatalmak képviselői a lehető legrövidebb idő alatt választ várnak. Egy székely baka kivégeztetése. E hó 6-án Molnár Istvánt a 11. század egyik gyalogosát főbelőtték Focsán, mert egy bosnyá- kot patrouille járás alkalmával agyonlőtt. A szomorú jelenetet a következőkép Írja le egy szemtanú az „Ellenzékiben. A konak előtti téren egy kerek asztal körül félszázad hosszában karrét alakit két század, л. karié mindnégy oldaliról az arczvonal az asztal télé lett fordítva. A karré mindnégy oldalán hátul 4—4 csendőr állott fel, hogy a bámészkodókat visszatartsa. Nehány perez múlva az auditor százados, egy alezeredes, két tollvezető az asztalnál, a többi tisztek kihúzott karddal az asztal körül helyet foglaltak. Az adott jelre Molnárt az utolsó vallatáshoz kivezették. A vallatás nagyon rövid volt: „Hogyan hívják önt?“ „Molnár Istvánnak.“ „Hol született?“ „Marosszék megy ében, Szabódon.“ „Hány éve, hogy szolgál ?“ „1880-tól szolgálok.“ „Mit tett ön a múlt hó 24-én a Focsától Gyur- gyevica felé vezető utón?“ „Egy bosnyákot meglöktem.“ „Beszélje el, hogyan történt; miért lőtte meg a bosnyákot?“ „Az őrmester ur Fadgyas vezénylete mellett Focsán voltunk, mikor visszafelé mentünk a táborba, én a hátvédhez voltam beosztva, egyik bajtársam hátra maradt, én is vele hátra maradtam, de nem álltam meg, hanem lassú lépésben mentem és szivart csináltam, gyufám nem vala, jött egy bosnyák s tőle kértem, de látván, hogy ég a a csu- bukja, annál akartam meggyujtaní szivaromat : ő azonban sem ezt nem engedte, sem gyufát nem adott, miért kissé meglöktem ; ő viszonozta úgy, hogy én a földre estem; ekkor reám térdelt, és a tüszőjében levő kést kihúzta; ezt én látva, karját megfogtam és egy oldallökéssel magamtól távolabb taszitám, mire én felugorva, midőn ő ismét felém jött, reá lőttem.“ „Hátra maradt társa még ekkor sem érte önt el ?“ „Nem tudom, hol késett, de későre ért el“. „Egyebet nem tett ön ?“ „Azután, hogy meglőttem a bosnyákot, még visszatértem és a nála levő 1 frt 50 krt elvettem.“ „Mikor az őrmester Fadgyas kérdezte, megmondotta e, hogy a pénzt is elvette?“ „Nem.“ „Beérve a táborba, átadta a századosnak a pénzt ?“ „Nem.“ „Megtartotta magánál?“ „Meg.“ „Osztozott e a társával ?“ „Nein.“ E rövid vallatás után a jeladásra Molnárt az őrszobába kisérték. A legnagyobb csendben történt az ítélet kimondása német nyelven. Uj jeladás. Molnárt ismét kikisérték. Az au- ditor-kapitány olvasta fel az Ítéletet, melynek tartalmát e szavakkal magyarázta meg: „Ön tudva, hogy a statárium Boszniában ki van hirdetve, mégis azt tette, a mit ma másodszor vallon, ezek alapján ön gyilkosságot és rablást követett el, ezért golyó általi halálra Ítéltetett.“ Molnár az ítéletet nyugodtan hallgatta, de az utolsó szók hallattára a földre rogyott, fájdalmas hangon ezt kiáltva: „Édes atyám! édes anyám!“ Egyebet nem szólott. A felállásra való serkentés hasztalan volt; folytonosan a fennebbi szavakat mondá. Nemsokára a 77 ik ezredtől két ember felszerelését lerakta és karon fogva vezeté Molnárt a lelkész és a tollvezető őrmester közt, körül vala négyszög formán véve 8—8 szuronyos katonával, így haladt Molnár utolsó útjára. Pár perez múlva eldördültek a fegyverek és Molnár halva volt. Alexandria pusztulása. Alexandria ma már romokban hever. Az angol ütegek ezúttal is igazolták borzasztó hírüket, s az angol golyók nyomában most is rombolás, tűzvész járt. A tűzvész után a pusztulás és az Ínség. Az angol golyók rombolása azonban csak az erődöket illette, a várost Arabi pasa katonái s az általa szabadon bocsátott rabok gyújtották fel. A romboló angol golyók előtt, tisztelettel hajiunk meg, az egytomiak fáklyájától undorral fordulunk el. Arabi pasa nagyon retentő, de egyszersmind nagyon rossz fegyvert használr, mert egyrészről saját városát gyújtotta fel, másrészről saját nemzetének dühét ingerelte fel maga ellen. Moszkva felgyujtása lebeghetett szeme előtt, csakhogy ö nem volt abban a kényszeredett helyzetben, mint a moszkvai polgármester, s Seymournak akármilyen hajóhada van, az angol szárazföldi harezosok még sem Napoleon katonái. A rombolásról a következőket jelentik julius 13-án 10 órakor az „Invincible“ fedélzetéről: Még a város folyton ég ; a hadsereg az ország belsejébe hátrált és egészen demoralisláva van. Az al- király sorsáról nem lehet bizonyosat tudni az al- király yachtja most is Ramleh előtt horgonyoz. Kora reggel már ott lobogott a fehér zászló Ras el-Tin mellett a világitó tornyon, melylyel Arabi pasa csak azt akarta elérni, hogy bántatla- nul vonulhasson ki katonáival a városból, miután az ütegek a fehér zászló láttára elhallgattak. A fehér zászló kitüzetése után a legénység egy része egy óra 45 perczkor Pharos, a fegyvertár és a vámház mellett szállott partra, a másik már előbb az uj kikötőnél. A partra szállókra borzasztó kép várakozott. Alexandria egészen rommá lett város. A pusztítást nem az angol ágyuk vitték végbe, hanem vagy Arabi katonái gyújtották fel a várost kivonulásuk előtt, vagy a börtönök kibocsátott lakói tették azt. Több utczában egyetlen ház sincs, a mely nem raboltatott ki ; az ajtók be vannak törve, az ablaktáblák ós rácsok is sok helyen. Számos holttest hever itt is, ott is. Számuk ezrekre megy, számos európai is van köztük kiváltképen pedig asszonyok, török, arab, cserkesz nők. Ezen szerencsétlenek állapotát nem lehetett látni. Az áldozatok általában késsel gyil- koltattak meg. Legborzasztóbb képet nyújtott a tőzsde-uteza. Az angolok nagy hősiességgel hatoltak előre, ámbár fejökre hullottak az égő romok, elöl a kék- zubbonyosok fejszével és fasina-késekel, azután a tengerész-gyalogság előreszegezett szuronynyal. 1гЬЬе az utczába néhány száz európai menekült; az ottomán bank épületében eltorlaszolták magú- ' kát először földszinten a nagyjüzleti teremben. Oda rövid harcz után betörtek a fegyveres támadók, Az urópaiak az emeletre hátráltak és védelmezték a két lépcsőt. A küzdelem elkeseredett volt, mert több száz arab, nehány beduin és sok nuhiui fekszik agyon lőve a tőzsde-utezában. Végre a támadók győztek, miután fölülről hatottak be. A mi ezután történt, csak gyanítani lehet, mert egyetlen erurópai sem menekült o.inan. A holttestek mind borzasztóan meg vannak csonkítva. Nem emberek, állatok garázdálkodtak. Azon keresztények sorsa, a kik nem laktak az előkelő keresztény városrészben, aránylag jobb volt. Egy részük, körülbelül száz, átvergődött és az uj kikötábe ment, a honnan elvitték őket a tengerészek. A hajóra szállítás nem volt könnyű, mert a csónakok tömve voltak és a tenger hullámzott, de a kékzubbonyo- sok ügyessége legyőzött minden akadályt. A menekültek általában férfiak; asszonyokat nem láttak közöttük, de vannak nehányan. Ezek az emberek, a kiket mint vadállatokat üldözött a csőcselék ; rémitő dolgokat beszélnek. A városba jött beduinoknak szintén azt parancsolta, hogy rabolják ki és gyújtsák föl a keresztényeknek házait. Egy az angol hajón levő hírlapíró igy írja le a borzasztó jelenetet: A kép, mely a hajóról Alexandria felől szemünk elé tárul, borzasztóan nagyszerű. Az egész város felett süiü í üst felhők gomolyognak, melyeket a szél élénken mozgat ide s tova. Számos házból látjuk a magasra felcsapó lángokat, melyek a falakat körülnyaldossák. Néhol a lángok vakító fényt terjesztenek. A tenger háborog, a szél erősen dühöng. Az előbbi megnehezíti a nyugodt szemlélést, a második azonban perczről perezre uj és szép kilátással kínálkozik. Az orkán a sűrű füstfelhőket magával ragadja s a szem szabadon élvezheti a kilátás nagyszerűségét s különösen a Ras-el-Tin negyedet Főbb mozzanatok a sepsi-szentgyörgyi polgári fiúiskola bérlétéből.*) Az 1881—82 ik tanévre a beiratások, felvételiéi javitó vizsgálatok szeptember 1 töl 5 éig tartottak: a tanév ünnepélyes megnyitása 6-án történt meg, az igazgató által tartott buzditó beszéd és a fegyelmi szabályok felolvasásával. Beíratott az I. osztályba 46, а II- osztályba 36, a Ili. osztályban 28, a bárom osztályban ösz- szesen 113 növendék. Ezek közül a nagyméltóságu vallás- ^és köz- oktatásügyi minisztérium kegyéből, hatóság által igazolt szegénységi bizonyítván alapján, tandij-el- engedésben részesült 54 növendék. A javitó vizsgálatok eredményé következő : Egy, két, vagy több tárgyból elégtelen tanjegyet kapott volt az I. osztályban 13 növendék; e/ek közül időközben kereskedői pályára lépett 2, iparos pályára 2, gymnasiumba ment 1, honn maradt 2, javított 2, az osztály ismétlésére utasittatott 4; а’11. osztályban elégtelen tanjegyet kapott 2, javított I, ismétlésre utasitatott \ növendék. A tantestületnek a tanév kezdetét megelőzőleg tartott gyűlésében megállapittatott a tanórarend, összeállittattak a fegyelmi szabályok, kijelölMutatványul a Sirnó Dénes igazgató által kibocsátott idei Ertesitőbőll Az ügyesen szerkesztett Értesítő számos érdekes adatai közül megemlítjük e helyen, hogy az 1881|82-ik iskolai ívben a nolir. íiuisküla tanulóinak összes létszáma volt a három osztályban 113, özeik.
