Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-07-09 / 55. szám

— 218 — patakra fürdőbiztosul Henter Béla szolgabiró, orvosul dr. Schwarz Zsigmond, Málnásra bizto­sul Ötvös Pál, orvosul Szász Károly járási orvos, Kovásznára biztosul Hollaki Atilla, orvosul dr. Barabás Sándor neveztetett ki. Tüzeset a múlt hóban 6 volt a megye területén. Az előterjesztés egyéb pontjai mellett kiváló fontosságú a raga­dozó állatok által marhákban és házi állatok­ban okozott károkról szóló kimutatás az év első feléről. E szerint a vadállatok elpusztítottak Három- székmegyében a lefolyt félév alatt i ökröt, 7 tehe­net, 7 borjut, 6 lovat, 11 juhot, 11 bárányt és 8 sertést, összesen 990 frt értékben. Bizony ily körül­mények között a fegyveradó eltörlése Háromszék megyére nézve nagyon is szükséges lenne. Gencsy István, kir. adófelügyelő jelentésé bői kiemeljük a következőket: júniusban befolyt egyenes adókban 26,572 frt 84 kr; a múlt év ha' sonló időszakához mérve 5491 frt 7 kr. többié1 mutatkozik. Hátralék maradt 81.976 frt 23 kr. A hadmentességi dij, úgy látszik, leggyengébb ará­nyokat tüntet fel; befizettetett női frt. s van fenn hátralék 13,646 frt 78 kr. A jégverés által teteme­sebb kárt szenvedett községek u. m. Mátisfalva, Márkosfalva, Léczfalva, Maksa, és Dálnok falvak­ban az adóhátralékok végrehajtás utján leendő behajtása felfüggesztetett. A m. kir. pénzügymi­nisztérium rendelete folytán szintén felfüggeszte­tett az adóbehajtás egyelőre Kézdi-Martonos, Os- dola, Lemhény, Almás, Nyújtód, Kurtapatak, Bé- lafalva, Esztelnek és Csomortán községekben. A királyi ügyész jelentése szerint „feltű­nőbb“ bűneset nem fordult elő a múlt hónapban sem, daczára annak, hogy „súlyosabb“ bűneset felmerült 14. Részünkről e helyen nem hallgathat­juk el, hogy az ily száraz referádák által a köz­igazgatás soha sem fogja czélját érni. Epen a hi­vatott közegeknek kellene behatóbb tanulmány tárgyává tenniök a bűnesetek szaporodásának in­dító okát s általában szemlét tartaniok a közer- kölcsiség fölött, ha vájjon nem lehetne-e közigaz­gatási utón módját találni annak, hogy a nép al­sóbb rétegében a „súlyosabb“, habár nem „feltű­nőbb“ bűnesetek hova tovább ne szaporodjanak. Ha az egyes jelentések a dolog mélyére nem hat nak, — akkor a közigazgatási bizottság soha sem lesz egyéb, mint egy referáló géptár, minden czél- zatosabb érték, minden komolyabb czél nélkül. Az árvaszéki elnök és kir. mérnök je­lentései után a megyei tanfelügyelő, Komárom y Andor előterjesztése vétetett tudomásul. A tan­felügyelő havi jelentésében a megtartott évi zár­vizsgálatok eredményét tüntette föl s ezek között a sepsi-szentgyörgyi, kézdi-vásárhelyi, baróthi és zágoni iskolák zárvizsgálatainak dicséretes ered­ményét emelte ki különösen. A kézdi-vásárhelyi közs. fiúiskolát illetőleg igy szólt: „daczára tan­erői képességinek és szorgalmának, képtelen azon feladatot megoldani, melyet az iskolaszék helyte­lenül kiván, hogy a beállított 4 osztályban a mi­niszteri tantervben 9 évre előirt tantárgyak taníttas­sanak.“ A s.-sztgyörgyi polgári leányiskolára vonat­kozólag ezeket mondja jelentésében a tanfelügyelő : »Lgy i&en üdvös eszme létesülése iránt kezdődtek meg a munkálatok, hogy t. i. a polg. leányiskola bennlakással ellátva, ne csak tan-, hanem női ne­velő-intézetté is alakittassék át. Remélhető, hogy Sepsi-Szentgyörgy városnak a tanügy iránt min dig oly buzgóságot tanúsított vezetői ezt az esz­mét már a jövő iskolai esztendő kezdetén létesí­teni fogják.“ Mégis Brassómegye felosztása. — Három czikk. — Kézdi \u8ái hely, 1882. julius 5. Mióta Háromszékmegye közgyűlésének egy véletlen alkotta többsége a túl loyalitás és egé­szen haszontalan félelem következtében a Brassó- megye feloszlatására vonatkozó felirati javaslato­mat a napi rendről levette, azóta több oly dolog történt, a milyen a háromszékmegyei félénk és túl loyalis többségünknek a szemét fel kell hogy nyitsa. 1 Legelőször is tapasztalhatta, hogy a mit kü­lönben a több százados történelmünkből is világo­san kiolvashatott volna, hogy a mi jó szász atyánk­fiái annál vakmerőbbek, annál inkább haza- állam ellenes törekvésekre engedik magukat ragadtatni minél kíméletesebbek vagyunk irányukban vagy minél több félelmet árulunk el. Ellenben minél ha­tározottabban, erélyesebben lépünk ellenük fel annál jobb hazafiakká lesznek (a hazafiatlnaság bű­nét csak akkor szeretik elkövetni, ha általa sem­mit sem koczkáztatnak) ; tehát már azért is hogy jó hazafiakká tegyük őket, szükség, hogy határo­zottan és erélyesen lépjünk ellenök fel, s azt na­gy00 jó lesz, ha kormányunk és törvényhozásunk is kellő figyelemre méltatják. Figyelemre méltó Bismarcknak azon egész a csontig metsző gunyja is, melyet a Herbstzeitlosék ellen (szóval azon törekvések ellen, a melyeknek a mi szászaink is szolgálatában állottak) magában a német parlamentben szükségesnek látott élesen hangsúlyozni. Bismarck kiemelte, hogy Ausztriá­ban a Herbstek a német elemmel való kormányzást lehetlenné tették. Pedig hát ezen jó urak, ott túl a Lajthán még csak századrészben sem engedték magukat oly túlzásokra, hazafiatlan cselekvésekre (ők csak esztelenül jártak el) ragadtatni, mint a mi jó szászaink. S hogy többet ne említsek, ott van aSzé- ch enyi-t árs u 1 a t megalakulása, a melynek az alapszabályai világosan kimondják, hogy: „A társulatnak, kivétel nélkül, minden tagja a magyarr államiság hü őrének tekinti magát, kö­teles az állameszme terjedésére és megerősödésé­re társadalmi utón egész befolyásával hathatósan közre munkálni, továbbá a magyar nyelv ismere­tére a más fajuakat buzdítani, végül saját körében felügyelni, hogy a magyar állameszme ellen semmi se követtessék el“ (alapszabályok 14. §-a.) íme, ezen törekvés sokkal merészebb, mint a milyent az én indítványom, „Brassómegye felosz­latása“ magában foglal. Pedig hát azon társulat tervezői, megalakitói nem holmi obscurus, vagy túlzó egyének! hanem a mérsékletnek emberei ál­lanak annak az élén; ott látjuk pl. Szatmármegye főispánját, a szatmári püspököt, Schlauch Lőrincz valóságos belső titkos tanácsost, a ki az alapsza bályok mellett még saját maga is hangsúlyozni kí­vánja, hogy: „Senkinek vallását, senkinek nyelvéi bántani nem szándékolja, csak a magyar államesz­mének, a magyar állam nyelvének kiván barátokat szerezni.“ Tehát idegen elemnek a meghódítását tűzi czélul maga elé, mig én Brassómegye felosz­latásával csak arra törekszem, hogy a már meg­levő magyar elemet mentsük meg a hazának. Es hogy ez nem csak megengedhető, de épen hazafiui kötelesség, azt nemcsak én vallom, uem minden higgadtan gondolkozó embernek , hon­finak be kell vallania. De ez igy lévén, törekvésünk czéljául nem szabad oly dolgok keresztülvitelét tűznünk ki, a melyek valósulása épen ellenkező eredményt hoz­na létre. S épen ezért Bartha Károlynak a „Ne­mere“ 48. és 49-ik számaiban közzétett kiviteli mó­dozatát nemcsak, hogy el nem fogadhatom, de — mert az a jelen helyzetnél sokkal roszabb helyze tét teremtene — kötelességemnek ismerem a/, el­len egész erőmből küzdeni. Barthának is ugyan azok az intentiói, mint az enyém. De hát a jó szándék még nem elég. A pokol tornácza is csupa jó szándékkal van kikövez­ve. Es a helytelenül választott eszközök számta­lan üdvös dolgot buktattak meg eddig, s fognak megbuktatni ezután is. Abban egyébiránt igaza van Barthának, hogy az 1876-iki megyerendezés — itt nálunk — elhibá­zott intézkedés volt. Ez azonban épenséggel nem bizonyítja, hogy az ő akkor mellőzött nézetei csak azért, mert akkor mellőztettek, ma helyes volna.. Nem. Akkor sem volt az helyes (s ez már az első rátekintésnél is szembe kellett, hogy mindenkinek tűnjék), s kétség kívül ezért is lett mellőzve, és ma sem helyes. En elismerem, hogy e helytelen rendezésért a vád bizonyos mértékben engemet is terhel, a mennyiben nem csak 1876-ban, hanem már 1874- ben elkezdve magam is nyilvánosan foglalkoztam ezen tárgygyal; de ámbár többször és mindig hosszasabban, tüzetesebben írtam róla — még sem részleteztem azt eléggé, s nem vettem azt minden oldalról kellőleg szemügyre. De — gondolom -- mentségemül szolgál az, hogy 1876-ban, midőn a tárgy napirenden volt, ab­ból indultam ki, hogy nem leend czélszerü, ha én a hírlapi téren nagy részletességbe megyek át. Ezt meg fogják képviselőink — a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a képviselőházban tenni. — Csalódtam. Az ezen irányban felszólalt képviselők csak általános frázisokat hangoztattak. Az általá­nos frázisok pedig a politika és a közgazdság te­rén nem sokat érnek. Tehát azokat sem a kor­mány, sem a képviselőház nem vehette figye­lembe. Dr. Cseh Károly. Tisztelgések gr. Bethlen András főispán­nál ; és még valami. Hétfalu, 1882. julius 4. E hó 3-án a brassói megyeház kapuja, lép- csőzete, folyosója zöld fenyőfákkal, lombokkal, vi­rágokkal és koszorúkkal ékesen fel volt diszitve, a főispán ur ünnepélyes elfogadása végett és an­nak tiszteletére. A város főutczái a szokottnál zajosabbak s népesebbek voltak. A díszruhába öltözött impo- sans tisztelgő sereg, itt is, ott is egyes csoportot alkotott. Majd pedig egyik is, másik is a meghatá­rozott gyülhelyiségbe távozott, honnan, bevárva összes tagjait, délelőtti 11 óra után a megyeház épülete felé vonult. Itt kevés idő múlva telve lett a megyeház kapualja, udvara, járdája, folyosója a különféle rendű és rangú tisztelgők seregével, melyek közül egyik csoport felvonult a megyeház nagytermébe, megtéve tisztelgése functióját; a má­sik pedig szép rendben vonult lefelé. Ez igy tar­tott jó hosszú ideig, mígnem a világi, egyházi ha­tóságok, testületek, hivatalok, egyletek, társulatok és gondnokságok képviselői, csoportozatai délután egy óra fölé befejezték tisztelgésüket s megejtet­ték üdvözlő beszédeiket. Sok szép eszmének adott kifejezést egyik is, másik is. Sok jó kívánat hangzott el kölcsönösen mind a tisztelgő csoportok egyes szónokai, mind pedig a főispán ur ajkairól. Sok Éljen! Hoch! Setreasce! üdvözlő szó harsogott el a megyeház nagytermében. Éljen! Éljen! Éljen tehát a főispán ur sokáig, édes hazánk javára s megyénk boldogitására. Az ö működése legyen kezdete egy uj me­gyei életnek, melyben „mindenek szép rendben foly­nak“, melyben a honszeretet, hazafiság s a hon­polgári erények g-yémánt kövei ragyogjanak ; — melyben a tapintatos, bölcs s erélyes megyei kor­mányzat honpolgárai számára megteremhesse a haladás, a közjóiét áldásteljes gyümölcseit; mely­ben a közigazgatási, egyházi, iskolai, községi, tár­sadalmi ügyek sikerre, virulásra, fényre jussanak s emelkedjenek. Éljen! Hoch! Setreasce! az egész megye kö­zönsége! de annak tagjai között, minden rangban, állásban, hatáskörben a hazaszeretet, honpolgári hűség, kötelességérzet, munkásság, közjóra törek­vés, egyetértés, testvériség és solidarités szelleme s lelke honoljon és működjék ! * Egy főispáni elfogadó kiséret s ünnepély nem mindennapias dolog és koránt sem egyes kö­zegek privilegizált, unicum joga: hanem hazafias el- mulaszthatlan kötelessége ez minden megyebeli honpolgárnak, rang-, állás , nemzet- és vallás kü­lönbség nélkül ! Nem érthető azért az a mulasztás, hogy ezen most múlt, julius 2-án történt ünnepélye — sem írásbeli programm, sem bár szóbeli együttes, rész­letes megállapítás — annak idején — mért nem készült vagy történt? Ezen hiányot eljárásból származott e hó 2-án azon mulasztás, hogy Hétfalu községeinek intelli- gentiája ama létesült főispáni elfogadáson s ünne­pélyen nem volt eléggé képviselve. Ezen hiányos intézkedésből eredett azon nem correct eljárás, hogy Földváron csak német és román nyelven tör­ténik meg az üdvözlő és elfogadó alkalmi beszéd a főispán urat illetőleg, ha egy magyar község- lelkésze, minden felhatalmazás s megbízás nélkül ex-tempore ki nem menti üdvözlő beszéde által az odasereglett hétfalusi magyarságot, mint elfo­gadó s tisztelgő közönséget. Bizonyára ezen fonák és hiányos intézkedés vagy eljárás, tekintve a czél s az ünnepély nagy fontosságát, nem elhallgatást, hanem e lapok ha­sábjain helytelenítést érdemel. Ha már a gondviselés minket, mint három nyelvet beszélő honpolgárokat e megyébe helye­zett, illő és szoros kötelességünk egymás jogait kölcsönösen respectálnunk, s az egyoUdaluság hely­telen elvét eltávolitanunk s a szegre akasztanunk Avagy talán nem a magyar állam honpolgá rai vagyunk s nincs szabadságunk, csak azért, mi vei más-más nyelven beszélünk ? E hazában magyarnak, szásznak, románnak nem egy e joga, szabadsága van az. országos törvé­nyek korlátain belül? Nem az a nap süt-e rájok Brassómegye szép földén, a mely ragyog édes hazánk bájos, tiszta kék egén ? Ha igen, akkor ily nevezetes ünnepélyek al­kalmával méltán megvárjuk azoktól, a kiken múlt, a kiket illet, hogy máskor ily esetekben tanúsít­sanak több prudentiát és nagyobb solidaritást ! Polgár. Nemzetünk jövője. Irta és felolvasta a „Székely rniv. és közg, egylet“ 1881. aug. hó 28-áu Kézdi-Vasárhelyen tartott közgyűlésén Hr. Gsiky Kálmán. Nálunk — főleg mióta a földbirtok is vált- ságok következtében az ingó értékek gyors cse­réjének természetét öltözte föl — roppant csekély az öröklött tőkevagyon; a legtöbb embernek a kezdet legelső nullájánál kell hozzá fogni az élet­hez. Nem szükséges bővebben fejtegetnem, hogy mit jelent ez bármelyik pályán is. De hát a mi lo- vagias szellemünk ellenszenvez a fillérek takarga- tásával ; könnyelmű vérünk kineveti a jövőért való aggodalmaskodást; sőt a takarékosság erényét egyértelműnek szeretjük venni a fmkarság hibájá­val. Erre vonatkozólag azonban meg kell jegyez­nem, hogy az egyének és a nemzetek takarékos- sági hajlama megfordított viszonyban áll egymás irányában ; azaz a hol az egyesek gondatlan pa­zarláshoz és könnyelmű költekezéshez: vannak szokva, ott a nemzet összesége fukar, meirt szegénység miatt kénytelen az lenni; a hol pedig az egyes polgárok takarékosak: bőkezű szokott lenni, mert van miből, s mert tudja, hogy az ádlam költeke­zése gazdagon kamatozik minden egyes polgárá­nak javára. Anglia, Franczia , Német-;, sőt Olasz­ország is mennyit áldoz jótékony czé-lokra, embe- ries intézetekre, aesthetikai és művészeti tárgyakra, szóval a szépnek, jónak és nemesnek terjesztésé­re. Az államot követik ez utón a városok és tes- tületek, nem különben az egyesek is. Templomok és világi épületek századok ellötti időkből hirde­tik az ősök áldozatkészségét, melylyel nemes és művészi szenvedélyüket emlékekben örökítették meg. Tudjuk, mily szegényesen áll mi nálunk e tekintetben a dolog. Pedig valóban az" volna kí­vánatos, hogy lenne bár társadalmi generositásunk kevésbbé fényes a pénzzel való bánás és *avai- léros költekezési hajlam tekintetében; nem bánnám- még, ha vendégszeretetünk hire egy lcissó csor­bulna is : csak hogy ez által és ennek következté­ben nemzetünk összesége lehetne annál bőkezűbb

Next

/
Thumbnails
Contents