Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-07-06 / 54. szám
— 215 adott helyzetünket. Vagyis hogy miénk a haladás és mi a haladás emberei vagyunk ! Különben pedig még jobban „napirendre fognak térni felettünk“ az események. Jelesen pedig Brassó és vidéke még jobban „le Jogja pipázni“ Háromszékmegyét nem csak a nagyipar és kereskedelem, de a földmivelés, erdőgazdaság, kisipar és vidéki háziipar terén is. Pedig voltaképen csak a nagyipar és kereskedés s a felsőbb nőnevelés terén lenne szabad neki az elsőbbséget feltétlenül megengedni Háromszékmegye részéről. К—у. Gróf Bethlen András főispán beiktatása. Brassó, 1882. julius 4. Habár a szokásos czeremoniáknak még csak napok múlva leend vége, a mennyiben tudtom szerint a diszebéd csak csütörtökön fog megtörténni, még sem tartom renden kivülinek a tegnapi főispáni bevonulásról röviden megemlékezni, annál is inkább, mivel ügyes politikusok már ilyes dolgokból is tudnak a jövőre következtetni s maga a „Kronstädler Zeitung“ is okulhat belőle, ha ugyan okulásról lehet szó egy amolyan „megátalkodott“ tudós pilitikusnál. Az úgynevezett „25-ös bizottság“, mely —• merem állitani — nem fog megfelelni tudni a hozzá kötött sok és nagy reményeknek, mivel igen sok van ott, ki a brassói magyarságnak érdekeit csak ajkán szereti hordozni, s mert megválasztása nem volt a brassói magyarságra bi/va legkevésbé sem, mondom, a „25-ös bizottság“ már idejében ülésezett az uj főispáni fogadtatást illetőleg, de a teendők végkifejlődése csak a szombati, a „Feketemedvében“ tartott „ad hoc“ gyűlésben történt meg. Nem baj, csak hogy szép eredményű leendett. Tegnap már reggel s később még többen ki- kocsiztak Földvárra, hol Pildner, hazaliias érzelmű szolgabiró, gondoskodása folytán a vendégek, illetőleg küldöttségek és a kiséret személyzete miben sem szenvedtek hiányt, lévén ételről, italról bőségesen gondoskodva. A földvári fogadtatás és tisztelgések megható, lélekemelő voltából sokat levont a sűrűn hulló eső, mely a dikcziókat türelmesen végig hallgató főispánt is derekasan meg áztatá. Annál inpozánsabb volt a brassói fogadtatás, melyre a bujkáló nap is rá-ráhinté aranyos sugarait. Délután pont ó-ot ütött a bartolomei torony órája, midőn a hosszú, diszes menet mintegy negyed órát megállott, mely idő alatt az alispán átadta s a főispán a legszebb remények között átvette Brassómegyének politikai láthatlan jövőjét. Utczák és Jakházak ablakai zsúfolva voltak néptömeg által, midőn félhétkor a kiséret első kocsija átlépte a nemzeti lobogóval diszitett Klas- trom kaput, a következő rendben: A legelső kocsin egy megyei pandúr gyö nyörü nemzeti lobogót tartott, benn a kocsiban Tompa S. megyénk közbecsülésben részesülő iő- jegyzője ült. Nyomban utánna 41 pár szász lovasokból álló bandérium, egytől egyig a tricolorral. Ezután ismét egy kocsi jött román polgárokkal. Ezt követték 12 pár román, 25 pár csángómagyar s ismét 20 pár szász lovas bandérium, melyek után a várva-várt kocsi robogott elő, melyen 16 román lovastól környezve, Brassómegye uj főispánja gróf Bethlen András, a legszebb reményekre jogosító ifjú főnemes ült, kire most minden szem irányozva vala, s ki oly nyugodt méltósággal s még is szembetűnően megnyerő, derült arczczal üdvözölte az összesereglett polgárokat. A fősipánt több mint 52 magyar, román és szász polgárok és tisztviselőkkel terhelt kocsi kisérte, mivel a diszes menet véget ért. A főispáni lak előtt megyei főjegyzőnk mondott velős, hazafias szellemű, üdvözlő beszédet, melyben lelhivja a főispán gróf urat, hogy „találja otthon magát körünkben,“ — s melyre a főispán gróf ur a többek között azt monda, hogy „igyekezni fog otthonját itt találni s a beléje helyezett reményeknek megfelelni.“ Mire én szivemből rámondom az áment, mert alig gondolok a földön nehezebbet, mint a mi végnélkül szétágazó érdekeinket megóva, azokat egygyé tenni, egy felé irányozni. Valóban az ifjú tőispán gróf vállaira oly óriási feladatok nehüzelnek, melyeket ha dicséretesen megoldania sikerül, legméltóbb helyet fog foglalni fejedelmi elődei dicső táborában. Isten segítse ! ezt kívánja J uií ex. Végszó аз unitárius eskü ügyében. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. junius 26. Olvasva a baróthi plébános ur nyilatkozatát az unitárius eskü érvényessége íelőli kérdésre, csak örömmel vehetjük a szegletességek odasimu lását, hogy az az unitárius püspökség előtt bevégzést érdemelve jelenhetett meg. Örveodhetjük váratlan meggyőződését a felől, hogy ma a hitfele- kezetek a vallástiirelem korszakát élvezik, hogy dei ék püspökünk éber főpásztor, és hogy a mai korszellem törvényes uralma alatt a türelmetlen sértések ke endőségere számítani annyi, mint rövidlátás a javából, A törvény ugyanis az az érvé nyes szájkosár, a milyent se venyigéből, se sodronyból készíteni nem lehet. Azonban azok a hirlapi előfigyelmeztetések szélfuvatlan nem keletkezhettek, jól érzik azokon a nem siket unitárius öntudat sérelmi panaszos felszólamlása. Azok elsőjét a plébános ur elhallgatta, mert személye helyett tévesen más emlittete.tt, a második a tévedés helyrehozásával személyét megnevező, a mire, hogy mikép kellett megmozditnia s eljárnia, nagy táltosság nélkül is könnyen kitalálható. Tartva ugyanis a nem képzelt következményektől, szükségesnek látta megelőzni a csakugyan be is következett püspöki fellépést, és az „egy unitárius“ aláirásu hirlapczikket, hogy ezek aztán csupa ártatlanságra ébredjenek, és ekkor már a kerten belülről a megrovó czikkre fiász köt kiabálhasson. Hol járt? mit tett? s mikép? mind ezt nem kérdjük, szükségünk sincs rá, a mire mehetett, maga érdekében tette. El kell ismernünk, hogy a metamorphosis szerepe jól van lejátszva; s jó színész egyet mozdul, megfordulja magát a színfalak megett, és előbukkanásával a közönség előtt más alakban tűnik fel. — Sokféle útnak, eljárásnak nyoma sincs, bizonyítja Péld. 30. 18. 19. Ha — a mint említi — ismeretes unitárius papokkal jó viszonyt tart; ezt ne csak szemben és hivatalos érintkezéseknél, hanem hátmegett is, ne csak velők, más osztályú unitáriusokkal is tegye. Ez azonban nem akar oktató utasítás lenni, mint czikkje végszavai, hanem a türelmi becsület jogos igénye. Azt jegyző meg czikke végén, hogy a vallást büvölésnek neveztem. Ez vagy nagy tévesztése az értelmének, vagy lepiritó ráfogás. Constant Bé- niám szavait ismételnem kell : „A természetfelettiség fogalma meg van mind a rendes hitvallásban, mind a büvölésben s a kettő közül az elsőben engedve az állam érdekéért, az utolsóban tilos, mer- csalárd, káros és az állam érdekeivel szemben sért tő.“ Kérdem: itt a vallás büvölésnek van nevezve? derék értelmezés! A közgazdaság nem önző gazemberiség. Jákób nem Ezsau, ha egy hassal született íkiek is. így aztán érti-e? A ki megróni akar, szemnyitva tegye. Végre, mint az unitárius püspökség hivatalosan, jelen tárgyat mi is hirlapilag bevégzettnek nyilvánítjuk — társaimmal. Egy unitárius. VEGYES ШЕЕК, — Gróf Bethlen András, brassómegyei főispán f. hó 2-án foglalta el uj hivatalát. Fogadtatása, melyről tudósítónk részletesebben ir mai számunkban, valóban impozáns volt. Ezúttal a szászok is kitettek magukért s nagyban hozzájárultak az ünnepély emeléséhez. Az uj főispán megnyerő modorával kellemes benyomást keltett megyéjében s úgy a fogadtatás alkalmával, mint azután a különféle hivatalok tisztelgő testületéihez intézett rövid, velős beszédeiből már meglátszott, hogy eme nagyfontosságu állásra Brassómegye egy hivatásszerű féfiut nyert, kinek munkásságához szép re mények fűződnek. Adja az ég', hogy alkalma legyen Bethlen András grófnak minél hosszasabban szolgálni a haza érdekeit, az ország eme nevezetes megyéjében! — Háromszékmegye közigazgatásibizottsága f. hó 3-án tartotta meg rendes havi gyűlését, melyről térszüke miatt csak jövő számunkban hozhatunk tudósítást. — Nyilvános számadás. A s.-sztgyörgyi nőegylet és műkedvelők egyesülete által f. évi julius 2 án megtartott nyári mulatság eredménye a következő tételekben hozatik nyilvánosságra : Elárusított 140 drb belépti jegy árából befolyt 70 frt ; felülfizetés: tek. Gyárfás Lajos városi főjegyző ur által 50 kr, és igy az összes bevétel 70 frt 50 kr, melyből levonva a 47 frt 76 kr költséget, maradt tiszta jövedelem 22 frt 74 kr. Ezen kitüntetett jövedelem a fenn jelzett egyletek részére egyenlő arányban elosztatoit és pénztárra adatott. Midőn ezen nyilvános számadás közreadatik, egyszersmind a felülfizetésért és Bernstein Márk urnák a belépti jegyekért — melyeket díj nélkül nyomatott — hálás köszönetét nyilvánít Sepsi- Szentgyörgyön, 1882. julius 3-án, a rendezőség. — Öngyilkosság. Eduard Antal, egy öreg takács legény, ki valahonnan Sziléziából szakadt el hozzánk, hűségesen szolgálta gazdáját; az utóbbi évek alatt azonban felettébb módon élvezte a szeszes italokat s e miatt rosszul ment a sora szegénynek. Lassanként csendesbus komorság vett erőt rajta s tegnap délután egy ilyen elbusult perczében egy fűzfára felakasztotta magát. — Azon emberi szörnyeteg, kinek borzasztó tettéről múlt számunkban megemlékeztünk, hűvösre került. Az árkosi elöljáróság ugyanis — mint a sepsi szentgyörgyi járásbírósághoz intézett jelentésében írja — lapunk közleménye által figyelmes lett egy gyanús magaviseletül idegen emberre, kinek elfogatását azonnal el is rendelte. Az idegen minden teketória nélkül bevallotta, hogy ő Mezei Áron, Miksáról, ugyanaz, a ki nejét és leányát fejszével összevagdalta. Azonnal bekísérték a helybeli járásbírósághoz, hol a kihallgatás és a szerencsétlen haldoklókkal való szembesítés már megtörtént. Mezei a szörnyű tett elkövetése után öngyilkossági kísérletet is tett, a mint mondják; felakarta magát akasztani, de a fa letört alatta. Mezei közepes testalkatú, sápadt arczu, igénytelen kinézésű ember ; tekintete épen nem árul el oly őrületes dühöngőt mint a minőnek a nyumorult bemutatta magát. — Si mór János herczegprimás jubileuma alkalmából ő felsége hosszabb, magyar üdvözlő táviratot küldött a bíboros főpapnak. A jubiláns napot (Péter Pál) az esztergomiak nagy fénynyel ünnepelték meg. Reggel tiz órakor nagy „Te Deum“ volt a bazilikában, mely egészen megtelt. Este kivilágitották az egész várost; a legszegényebb ember is örvendett, hogy neggyujthat egy mécset annak a kegyes főpapnak tiszteletére, ki oly bőkezűen osztja adományait. Természetesen az ünnepély nagyobb mérveket öltött volna, ha a primás abban a helyzetben van, hogy az ország különböző vidékeiről bejelentett küldöttségeket elfogadhatja. Hogy el nem fogadhatta, annak egyszerű oka, hogy a primási palota még nem készült el, az ideiglenes lakás pedig oly szűk, hogy tizenöt-husz ember sem férhet el benne. — Elnök gyilkos. Washingtonból lávirják múlt hó 26-ról: John Guiteau, az elnökgyilkos testvérbátyja közelébb egy levelet intézett Arthur elnökhöz, melyben arra kéri, hogy szóval bizonyíthassa be testvére őrültségét. Kérése azonban nem teljesittetett. Midőn az elnökgyilkossal gyón- tatója, Hicks a kabinet egyhangú határozatát közölte, mely szerint a törvénynek szabad folyást engednek s igy a kivégzés ténynyé válik, a gyilkos igy kiáltott föl a legnagyobb izgatottsággal : „Menjen, menjen az elnökhöz, s mikor ott áll Arthur előtt, szorítsa kezét ökölbe, tartsa öklét szeme elé s mondja meg, de mondja meg neki, hogy őt csakis az én inspirációm tette elnökké. Kell, érti, kell, hogy megkegyelmezzen fejemnek! S ha megtagadná a kegyelmet, akkor a mindenható átka érje, s kinjai soha se érjenek véget, mert tudja Hicks testvér, én istenfélő ember vagyok s isten meghallgatja híveinek kívánságát!“ Minden hasz tálán volt: könyörögés, átok, meri: az elnökgyilkost junius 30-án — mint a táviratok jelentik — felkötötték a börtön egy elzárt czellájában. — A hazajáró lélek. Pojána községben Avrán Retni odavaló lakos ápril hó 19 én meghalt, s a rokonság és falu részvéte között el is temették a kiszenvedettet. Hanem a halottnak valami nyomhatta szivét, mert nem volt nyugalma a sírban; minden éjjel vissza járt a temetőből, mint kisértő lélek s Gyermán Juon, Sztankulecz Györgye, Avrám Ilisics rokonok házában megjelenve, oly zörgést s dörömbölést vitt végbe az ajtón, ablakon, padlón, szobában, hogy az egész ház népét majd kirázta tőle a hideg. A rokonok végre elhatározták, hogy a hazajáró lélektől megszabadulandó, felássák a holttestet és megnézik, hogy mi lelte Avrám Petrut. Csakugyan a napokban vir- radólag kimentek a temetőbe s felásták a sirt. Midőn a koporsót kiemelve, fedelét felfeszitették, nagy ijedelemmel látták, hogy Avrám nem a hátán, hanem a jobb oldalán fekszik és a ruha alatta össze van gyűrve. Ebből természetesen azt következtették, hogy Avrám még él, mire aztán Szten- kulecz a velük hozott vasvillával a hulla szivébe szúrtak, s aztán újra eltemették. Az esetnek nemsokára hire kelt a faluban s eljutott a törvény embereinek a fülébe is, minek folytán a sirdúló tetteseket letartóztatták és átadták a gyógyi járásbíróságnak. A tettesek beismerésük alkalmával azt is vallották, hogy midőn a vasvillával a hulla szivébe szúrtak, az kétszer nyögött, miből azt következtették, hogy Avrámot élve temették el. IT y I 1 t t é Г .*) TST^iiatTroz at. Tekintetes szerkesztő ur ! E lapok 51. számában bölöni ifj. Barabás Sándor ur saját reputatioja megvédése ötletéből felhívott, nyilatkoznánk Henter Károly úr érdekében tett eljárásunkról úgy, mint valóban történt. A kitűzött végzetes 14 napi határidőn belül sietünk a tényállást előadni. Megbízásunk folytán megjelentünk ifj. Barabás- Sándor úrnál. Küldetésünk okát előadtuk. A kérdéses czikk szerkesztését ér. beküldés -t tagadta, azon okból mivel az nem is Bölönből kelteztetett. Ismételt felhívásunkra, midőn vele tudattuk, hogy a czikknek általa lett szerkesztéséről tudomással bírunk, magáénak elismervén, a lovagias elégtételadást újból megtagadta, kijelentvén, hogy a mit irt, bizonyitni is tudja és nem akarja személyében a közönség terrorizálását. E nyilatkozatot, mint időszerűtlent, figyelembe nem vettük. Végül sajnálatunkat fejezzük ki, hogy Ifj. Barabás Sándor ur saját reputatioja re- habilitálhatása végett hirlapi polémiába bonyolult, Nagy-Ajtán, 1882. junius 30-án Ifj. Antos Jözsef, Ifj. KónyasMiklós, *) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért csak a sajtó hatósággal szemben vállal felelősséget a bzerk,.
