Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-07-02 / 53. szám

211

tét ; nem tesz semmit. Annyi bizonyos, hogy az újabb kor ez erényeknek épen oly fontos — ha nem fontosabb-szerepet juttatott a nemzetek sorsának magalapitásában, mint az u. n. lovagias vagy hősi erénynek. Mi pedig magyarok, kiknek az isten ez utóbbiakból elegendő részt ajándékozott, kell hogy kétszeresen törekedjünk nevelés és házi szokásaink által a mesteremberi erényeket művelni és fejleszteni, melyekből a természet nem igen bő mértékkel áldott meg. Takarékossággal tartjuk meg, a mit a munka által szereztünk; s ha takarékosság szokása vagy hiánya már egy család életében is nemzedékekre kiható jó vagy rósz eredményeket szül, mennyivel inkább egy nemzet életében. Látjuk ezt a müveit nyugat nemzetei, kivált a francziák példájából, kiknél minden nemzedék télre rakja megtakarított filléreit, örökségül a jövő nemzedékeknek, és szaporítására a nemzet vagyoni tőkéjének.

(Folytatása következik.)

Solymosi Eszter.

A Solymosi Eszter ruhájának vegytani vizsgálatára vonatkozó hírről jelentik, hogy ez ügyben a vizsgálat még tolyamatban van és igy minden a vizsgálat eredményéről szóló tudósítás természetesen alaptalan.

A „Debreczeni Ellenőr“ következő érdekes tudósítást közli, melyet f. évi junius 26-ki kelettel kapott :

Itt időzésem alatt első teendőm volt, hogy meglátogattam a szerencsétlen Soiymosinét, kis háziköjánan. Az olvasók bizonyára ismerik mar a kunyhószerü lakot minden részleteiben, a gyászos nő egész környezetével, emlékszem, egy tudósító félhasábot töltött meg annak leírásával, miként fogta őt a bozontos eb, s milyén hangon ugatott reá, — a „Debreczeni Ellenőr“ olva-ói bizonyosan elismeréssel veendik, ha a számtalanszor elmondottakat ismételni nem logom. Szorítkozni fogok tehát azon egynéhány kérdés és felelet elmondására, mik Solymo-siné közt és köztem folytak. A kérdésre, hogy hát a Tisza-Dob mellett talált hullára határozottan nem ismert-e rá ? halkkal és szomorúan „nem‘-mel felelt, de a ruhát Eszterének ismerte-e el ? kérdésemre élénkebb és határozóimon hangon mondá :

— Igen is, a ruha az volt, övé volt az utolsó darabig !

— Hát mikor legelőször látta a hullát — kér- dezém tovább — még egészen felöltözve, nem vezette e félre egy perezre sem a ruha azonossága, hogy Eszternek hihette volna?

— Nemi válaszolt, egy pillanatig sem tartám én azt a holttestet az én kedves gyermekemnek.

Még egy néhány jelentéktelen kérdés és felelet után elbúcsúztam a mélyen sújtott özvegytől, kinek oldala mellett ott állt leánya Zsófi és So- mogyiné szomszédnöje, kinek szemei könynyel voltak tele. (Szegény anya, nővér! talán kiapadt náluk a köuyek forrása.)

Az udvaron még az utolsó kérdést intéztem Solymosinéhoz.

— Ugyan mondja csak, hát az igaz-e, hogy az a Licht ma un zsidó meg akarta vesztegetni, hogy . . .

— „Oh, dehogy, dehogy akart“ — vágott türelmetlenül szavamba, „én nem tudom, minek terjesztenek ilyen hazugságokat ; mondtam már én százszor is, hogy ez nem igaz. Itt volt nálam akkor este, mire hire járt, hogy Eszter megkerült, s kért, hogy ha haza jönne szegény leányom, rögtön jelentsem fel, mert 500 frt van számára kitűzve, ha megjelenne.“

Alig akartam hinni fülemeink, tehát az a vesztegetési kísérlet, miből még ma is sokan oly kapitálist csinálnak a zsidók ellen, csupa merő hazugság; pedig már a komolyabb lapok is, mint tényt hozzák fel. En erre az asszonynak elbeszéltem, hogy nem 500, de 5000 frtot kap, a ki hirét mondja Eszternek. Csodálkozni látszott szavaimon, melyből azt kell következtetnem, hogy ő erről eddig mit sem tudott.

Solymosinétól nem messze az ujfalu utolsó házában Huri András lakik, kinél Eszter szolgált volt eltűnése előtt. Otthon volt az egész család, de kérdéseimre a felvilágosítást az ügyes beszédű Huriné adta. Nagyon figyelemre méltónak találom Hurinó azon állítását, hogy ő nem látta sohasem a leányt nevetni, nem hallotta sohasem dalolni s mindig nagyon szomorú volt. Eszter' tehát melan- cholikns természetű volt, s a következtetés, mit az ember ebből levonhat, mindenesetre megér demli a számbavételt.

Hogy Tisza-Eszlárról 7 keresztényt, 10 zsidót, köztük egy E'leischmann nevű orthodox rabbit is kiutasítottak volna, épugy, mint azon hir, hogy 10 eszlári zsidócsalád ott hagyta a falut, magától a hatóságtól tudom, egy szó sem igaz; nem utasittatott ki senki és nem költözködött el senki sem.

Tisza-Eszlár, junius 28. Egy galicziai koldust, kit a hu a gyilkolásban való részességgel vádol, a pandúrok elfogtak.

Nyíregyháza, junius 28. Farkas csendőr- biztos tegnap megérkezett tiz fogolylyal, köztük két tutajos, több zsidó.

Budapest, junius 28. Zemplén déli vidékén nagy izgalom tört ki. A főispán kérésére katonaság küldetett oda.

VEGYES HÍREK,

— A háziipart s iparos oktatást terjesztő Székely egylet női ipar- s szövészeti tanműhelyének 1881 — 82. tanévet záró közvizsgáinak sorrendje. I. Julius hó 29-én szombaton délután 2 órától 6-ig vizsgáltatnak a szövészeti tanműhely növendékei a szövészet elmélete s gyakorlatából; II. julius hó 30-án délelőtt 9-tól 12 óráig a női ipar iskola növendékei magyarnyelv és helyes írás, levelezések, számtan, földrajz és történelemből. Ezen nyilvános vizsgákra a t. szülőket, ügybarátokat és a t. közönséget egész tisztelettel meghívjuk. Sepsi-Szent György, 1882. junius hó 30 án. Potsa József, elnök. Révay Lajos, titkár.

— A helybeli nőegylet és műkedvelő társ. együttes nyári rnulats igát, melyről lapunk múlt számában me emlékeztünk, óriási lobogó adja tud tára a közönségnek; a lobogón, mely a piaczon a Bogdán-ház és Bazár épület közt lebeg, hatalmas betűkkel olvasható e felirat : „A sepsi-szentgyör gyi nőegylet vasárnap délután a Benkő-kertben majálist tart.“ Az eddig elárusitott jegyek száma azt mutatja, hogy nagyon is népes mulatság lesz vasárnap.

— A helybeli önkéntes tűzoltó-egylet junius hó 25-én tartott gyűlésén, már a múlt számban közlött tisztujitás megtartatván, ez alkalommal volt főparancsnok Kelemen Lajos urat, ki az egylet alakítása körül mind szellemileg, mind anyagilag oly sok tevékenységet fejtett ki, a közgyűlés ezen nem mindennapi áldozatkészségéért egyhangúlag tiszteletbeli főparancsnokává választotta meg.

— Gábor Áron sírját a rendező bizottság mindenképen be akarja szenteltetni s ez az ünnepély, mint halljuk, holnap (vasárnap) délután meg fog tartatni, daczára annak, hogy Gábor Imre ur, a család feje tiltakozott az ily illetéktelen beavatkozások 'ellen. Nincs szerencsénk tudni ki az a rendező bizottság^!), de ha már oly makacsul ragaszkodnak egy jelentéktelen egyházi szertartáshoz és 32 év óta most jut nekik eszökbe, hogy még ilyen is szükséges, akkor ne zavarjuk őket. Mindenesetre okosabban tennék, ha. a mint egyik mai czikkünk is mo ídja, gyűjtéseket inditnának meg a síremlék alapjához s ha a mostani költséget is arra a czélra fordították volna, mindenki hazafias üdvözlettel helyeselné eljárásukat.

— Szerk. üzenetek. В. I. urnák Miklós- vár. Kérdéses dolgáért tessék a helybeli gyógyszertárak valamelyikéhez fordulni. Cs. jL. urnák Málnás. Másnemű tárgyról kérünk czikket, például a fürdőről szívesen közlünk valamit. „Egy unitáriusának. Mai lapunkból térszüke miatt kimaradt, jövő számunk hozni fogja.

— A háromszéki takarékpénztár 1882.

junius havi üzletforgalmának, kimutatása. Bevétel : Készpénz a múlt hóról átjött 8830 frt 53 kr ; 67 kiskönyvi betétből 15718 frt 58 kr ; visszafizetett váltókból 69950 frt; visszafizetett előlegekből 720 frt; befizetett kamatokból 2-017 frt 36 hr; befizetett illetékekből 506 frt 10 kr. Összesen 97742 frt 57 kr. Kiadás: 58 takaréki betétre 11568 frt 19 kr ; folyó kamatokra 167 frt 38 kr; leszámítolt váltókra 77377 írt; leszámítolt előlegekre 730 frt; osztalékok és °/0 1080 frt; kezelési költség 70 frt 42

kr ; tiszti és szolgafizetésekre 168 frt 34 kr ; kére- gető süketnéma 50 kr; 3°/0 államilleték 12 frt 02 kr; bélyegilleték 1 frt 47 kr. Készpénz 6567 frt 25 kr. Összesen 97742 In 57 kr. — Sepsi Szent- György, 1882. junius 28-án. Bogdán Arthur, pénztárnok, Vásárhelyi Sámuel, könyvvezető.

— Szét tép te a medve Bodzán egyik föld- mives tehenét a napokban s mikor látta, hogy a tehén kis borja anyátlanul őgyeleg, hozzá som polygott a borjúhoz s tőle telhető gyön ^édséggel ölbe vette s két lábon vitte be barlangjába, hol valóságos anyai szeretettel ápolja a kis árvát. A medvénél az a különös sajátság, hogy a borjuk iránt kiváló rokonszenvet érez, s ha szerét ejtheti magával ragadja odújába, nem tartozik a ritkaságok közé.

— Emberi szörnyeteg. Borzasztó esemény tartja izgatottságban M iksa község lakóit Háromszéken, a mennyiben ily iszonyú jelenet emberemlékezet óta le nem zajlott nemcsak a községben, de talán a széles vidéken sem. A megré mitő eseményről ezeket írják nekünk : Mezei, gazdaember, neje és mostoha leánya távollétében öszJ szeszedte az asszony és leány ruháit, ágyneműit s egyébb fölkelhető portékáit, s azokat rakásra gyüjtvén, megégette. Mikor a nő leányával hazaérkezett, bezárta a szoba ajtaját s egy élesre kő szőrűit fejszét ragadt elő a szögletből. A szerencsétlen nőket első pillanatban tehetetlenné tette a félelem s elnémultau várták a szörnyeteg munkáját, ki a fejszével őrületes dühvei kezdte vagdalni nejét és leányát, inig a velőtrázó sikoltásokra a szomszédok össze nem futottak. Csakhogy a mentők későn érkeztek. Az iszonyúan összevagdalt nőket ott találták vérőkben letrengve a szoba földjén, maga a gyilkos pedig elmenekült. A szerencsétleneket nyomban beszállították a sepsi- sztgyörgyi kórházba, hol csak órák választják el a haláltól; mert a mély fejszevágástól a két nő fején iszonyú sebek tátongnak s felgyógyulások I csaknem lehetetlen, A gyilkost eddig nem sikerült elfogni, daczára annak, hogy a falu népét félrevert harangokkal allarmirozták azonnal.

— Meghívó. A háromszékmegyei „Erzsébet“ árvaleány nevelő intézet kezelő bizottsága f. év julius 2-án d. u. 2 órakor K.-Vásárhelytt, a tanácsház nagytermében rendes gyűlést tart, melyre a bizottság tagjait szives örömmel meghívom s felkérem, hogy a tárgyak fontosságát tekintve, minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Ké.zdi- Vásárhelytt, 1882. junius 27. Báró Szentkereszty Stephanie, intézeti elnök.

— Elorváth Mihály, Fogarasmegye újon kinevezett főispánja, julius 2 án érkezik meg Foga- rasra. A fogadtatás nagyon fényes lesz. Az első üdvözlés küldöttségileg, a megyei alispán vezetése alatt, Segesvárit történik. A megye és a város határain diadalíveket állítanak fel, melyek minde- nikénél üdvözlő szónoklattal, bandériummal fogadják a főispán urat. Az ünnepélyességeket bankett, kivilágítás és fáklyás zene fogják bezárni. A hivatalos beigtatás és eskütétel a julius 6-án tartandó megyei közgyűlésen megy végbe.

— Nekrolog. Alólirtak a maguk és számos közeli s távoli rokon nevében, mély fájdalommal jelentik, hogy borosjenői Hegyesi István i848/9 ki honvédtiszt, m. kir. kataszteri becslőbiztos és szolgálaton kívüli m. kir. honvédfőhadnagy f. hó 22-én reggel 6 órakor, életének 56 ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogult hült tetemei

f. hó 23-án délután 3 órakor fognak, az ev ref. egyház szertartása szerint, kisföld utczai 3. szám alatti szállásáról örök nyugalomra helyeztetni. Mely végtisztességtètelre a rokonok és résztvevők szomorúan meghivatnak. Nyugodjék békével! Nagyszeben, 1882. junius 22 én. Borosjenői Hegyesi Vilmos, Borosjenői Hegyesi Irma, mint az elhunyt gyermekei. Borosjenői Hegyesi Amália, mint testvér és férje Kertész György, kolozsmegyei számvevő. Borosjenői Hegyesi Albert, mint testvér, és családja. Borosjenői özv. Hegyesi Lipótné és fia Viktor, mint sógornő, illetőleg unokaöcs.

— Hirdetmény. A soósmező-kézdivásárhelyi, hetenként háromszori küldönczkocsiposta- járat, a nagyméltóságu közmunka- és közlekedés- ügyi m. kir. minisztérium magas engedélye folytán julius hó I jétől kezdve a forgalom gyorsítása és fejlesztése czéljából napontaira s/ .poritatik. A menetrend a következő: Soósmező-Beieczk-Kézdi-Vá- sárhely és vissza naponként. Soósmezöről indul 4 órakor reggel ; Bereczkre érkezik 7 óra 30 percz- kor reggel; Bereczkeu 10 perez tartózkodás. Be- reczkről indul 7 ó. 40. p. reggel ; K. Vásárhelyre érkezik 9 ó. 40 p. K. Vásárhelyről indul 11 óra délelöt; Bereczkre érkezik 1 óra délután-; Berecz- ken tartózkodás 10 perez. Bereczkről indul 1 óra 10 perez délután; Soósmezőre érkezik 4 óra 40 p. délután. Mi ezennel közhírré tétetik. Nagyszeben, 1882. junius 22. A m kir. poitaigazgató helyett, Kerk.

— A tisza-esг 1 ári rejtély. A dadai tutajosokat tehát csakugyan elfogták. Az „E—s“ erre vonatkozó s Szolnokról kelt táviratai igy hangzanak: Fnrkas Albert újvárosi csendbiztos Haschilz szolnoki alkapitány közreműködésével az Oláh György dadai csősz által felismert dadai tutajo- sok közül Herschko Áron, Dávid zsidó sáfárt, Za- vinecz Péter, El mska György és Szelever János szeklenczei lakosokat folyó hó 25 én vasárnap délután 5 órakor Tiszabeő alatt elfogták, és éjjel 12 órakor azokat Szolnokra kisérték. Ugyancsak elfogták Paczkon Vazil tutajost, Jankel Szmilovics zsidó sáfárt, Szilkó Mihályt és Drimász Györgyöt. A csendbiztos s Haschitz alkapitány délelőtt a Nagykörű és Tiszabeő között tutajozó Matej Petro kormányos és Csapkanics György elfogatására indultak. F. két főkolompost Oláh György nem ismerte fel, ezért nem tartóztatták le. Elfogatásuk, valamint a dadai hulla elásásánál közreműködő nyolez tutajos szolga legény elfogatása bizonyos. A másik szintén a dadai tutajosokra vonatkozó távirat igy szól: A dadái tutajosok főnökei, Matej Petro és Matej Ignácz ma délután állítólag bevásárlás végett ide érkezvén, a piaczon levő egyik korcsmában elfogattak. Az összes ma és tegnap elfogott tutajoskat az éjjeli vonattal kiséri Farkas Albert újvárosi csendbiztos Nyíregyházára. Egy másik távirat szerint a tiszalöki rabbit is elfogták s Nyíregyházára kisérték. Hogy a táviratokból ki ne jöjjünk, még érdekesnek tartjuk a „B. H.“ e következő táviratát: Bary vizsgálóbíró édesanyja és fitestvére ki jegyzői hivatalt visel, fenyegető leveleket kaptak, melyben azt írják nekik, hogy ha Bary az ügyet elsimítani nem iparkodik, az egész családot tönkre fogják tenni. A fenyegetettek a leveleket azonnal elkiildötték a vizsgáló bírónak Eszlárra, ki aztán sietett őket az iránt megnyugtatni, hogy minden fenyegetés daczára is úgy fog cselekedni, a mint azt neki kötelessége és a becsület parancsolja. it

— Banknótájkat faló kecske. Hernals egyik fogadójának árnyas kertjében ült a. vendéglős két barátjával a tarokk-jétékban elmérülve; a kertben pedig volt egy kecske, mely a mesében is kiváncsinak van mondva, és mekegve járt-kelt az árnyas utakon. A fogadósnak melege lett, levetette a kabátját s karosszékének támlájára helyezte. Azt azonban nem vette észre, hogy kabátjának zsebéből a pénzestárcza kiesett. A kecske azonban észrevette. Kíváncsian oda sompolyog és