Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-18 / 49. szám

— 194 ban lesznek előterjesztendők. A jövő évi költség- vetési előirányzatok az egyes minisztériumok ré­széről még e hó folyamában fognak a minisztéri­umnak átszolgáltatni, a költségvetés végleges meg­állapítása azonban csak julius végén, vagy augusz­tus elején fog megtörténhetni. — Tisza miniszter- elnök a nyár legnagyobb részét rövid megszakí­tásokkal Budapesten fogja tölteni és csak augusz­tus végével, esetleg szeptemberben megy Oszten- (lébe. — A miniszterelnök folyó hó 19-én nehány napra Gesztre megy. Szapáry pénzügyminiszter szintén a fővárosban marad, augusztus elején azon­ban 3—4 hétre taksonyi jószágára vonul vissza. Szende honvédelmi miniszter, orvosai sürgetésére, már e hó végén nehány hétre Karlsbadba indul. Trefort közoktatásügyi miniszter a nyarat Buda­pesten tölti, időközben azonban Magyarország kü­lönböző vidékein, különösen Mármaros vidékén, tanintézeteket fog meglátogatni Br. Kemény ke­reskedelmi miniszter szintén szernleutat tesz, mi­nisztériuma alatt álló több, eddig még meg nem látogatott intézetet megvizsgálandó. P.iuler és Ür- dódy miniszterek csak rövid időre fognak a fővá­rosból távozni. A bukovinai csángó magyarok botelepitéso iránt Ternes, Torontál és Brassó-Szörényrnegyék- ben nagy érdeklődés mutatkozik. Pancsova város és vidéke — az „O. E.“ szerint — már kérelmezte a telepítést; most a többi helyeken indult meg a mozgalom, hogy a bukovinai csángó magyarok a délvidéki terjedelmes kincstári birtokokra tele­píttessenek le. Nehogy azonban az uj telepek meg ne bírják az amortisationalis adóterhet, s igy idő előtt tönkre menjenek, illetékes helyen kérel- meztetni fog, hogy ez uj telepeken csak öt év mán kelljen megkezdeni a részlet- és az adófize­tést, a midőn már consolidált községek léteznek, melyek meg tudnának felelni az állam iránti kö­telezettségüknek. mely az elégedetlenséget a nép között szítja s azt akarja, hogy az elálljon. Szóló szerint a biro- dami gyűlésben főleg a frakczió politika buktatá meg a monopóliumot; ha a birodalmi kanczellár mindazáltal megmaradt állásán, azt azért teszi, hogy hü maradjon azon fogadáshoz, melyet akkor tett, a midőn 1878-ban a császárt vérében látta, a kinek élete áldozatául esett volna egy merénylet­nek. A jövőbe fektetett reményét főleg a német dinasztiákba helyezi, melyek a külföldi veszélyek ellen állást foglalva, a monarchikus jogokat és a nemzeti eszmét mindenekfölött fenntartatni fogják. Németország szilárd Összeköttetésben áll külföldi nagy monarchiákkal, melyek vele együtt konzer­vatív és békés eszmék megvalósításán fáradoznak. Bismarck azt hiszi, hogy két birodalom összeköt­tetése, miként az 1848-ban tervezve volt és később létre is hozatott, mind élesebb és világosabb ala­kot fog ölteni és hogy Európa szivében egy szi­lárd hatalom fog létre jönni. Szóló kívánja, hogy a frakczió eszmék a nemzeti eszmék mögé vonul­janak vissza. A bukott IgilJitioY utódja iránt az érdeklődés most nyilvánul, midőn már némi adat jutott köz­tudomásra Ignatieff: bukásának részleteiről is. Ezek szerint Katkov és az orosz udvari párt egyesült törekvése buktatta meg Ignatieff grófot épen az alkalomból, midőn ez a népképviselet iránt tett előterjesztéseket a czárnak, ki Tolstoi grófot kér­dezte meg ez ügyben s ez alapon annyira megvál­toztatta véleményét, hogy Ignatieffnek le kellett mondania. Tolstoi gróf kineveztetése belügyérré különben nem jelent rendszerváltoztatást, mert Tolstoi a nemzeii orosz párt hive s igy liberális szellemű változás nem várható az orosz ügyekben. Mindazáltal legalább is az az előnye ezen minisz­terválságnak, hogy Tolstoi, ki elégséges türel- mességet mutatott már eddig is, a zsidóüldözéseket meg fogja szüntetni. Brassómegye feloszlatásához. и. Vessünk egy pillatást dr. Cseh Károly ur javaslatára. Abban tekinteten kívül hagyatik a földrajzi fekvés, úgy egy egész vidék népe élet­érdeke. Azon javaslat oda megy ki, hogy Brassóme- gye szakasztassék két felé; a keleti része csatol- tassék Háromszékhez, a nyugotinak hat szász és egy magyar faluja Bogarashoz. Egy ily kikerekités nem felelhet meg a szük­séges igényeknek. Akkor lehet csak Brassó-Há- romszékmegye normális egész, ha a földrajzi fek­vés nem ignoráltátik; azaz ha végrehajtatik azon kikerekitési tervezet, melytől 1876-ban is a hon- gyülésen szó volt, melyet magam is előbb kijelöl­tem. Nem ujmódi dolog ez, hanem csak visszaté­rés azon időre, midőn a magyar ur volt a maga hazájában. Tudjuk, hogy egész a 16-ik századig Brassómegye a székelyek isp^nsága alatt állott. A. két megye egyesítésénél, illetőleg rendes kike- ritésénél eíőlegesen is óhajtóm, hogy abból Brassó városa szakittassék külön törvényhatósággá. Ha ez megtörténik, akkor e megye megmaradna ma­gyar jellegűnek. Lássuk csak az alábbiakat. Az 1870-ki összeírást véve alapul, a jelenlegi Iláromszékmegye összes lakossága, mely igen ke­vés kivétellel csaknem egészen magyar, 125,900 magyar. A jelenlegi Brassómegyében, Brassó kivéte­lével van 20,728 magyar, 20,813 szász és 23,035 román. N.-Küküllőmegye idejövendő két falujában van 1140 magyar, 606 román. Udvarhelymegye Bardoc.zszék része, mely ha­sonlókig magyar és Felső-Rákos 9,572 magyar. Összesen 157,330 magyar,^20,8io szász 42,266 román. Az összes népszám lenne 220,406. Ha párhuzamot vonunk e felmutatott létszám­ból, láthatjuk, hogy az összes nem magyar, azaz szász és román elem a lakosság 3/7-dét, a magyar­ság pedig «/7-dét tenné. Ez arány ma még kedve­zőbb, mert az utó évtizedben Hétfalu és Törcsvár környékéről sok román vándorolt ki. Az adóképességet véve számításba, Brassó különszakitása után a mérleg a magyar elemet ér- deklőleg még kedvezőbb lenne, mint a népességi arány. A román és szász falvakban kevés a nagy- birtokos. Hiszem, hogy a megye viriliseinek dát se tenné a szász és román. Mint látható vala, az általam ajánlt kikereki­tési tervezet által több szomszédmegye is van ér­dekelve. Legtöbb szakadna ki Eogarasmegyéböl. Mi történjék azzal, mi a többivel? Brassó Iláromszékmegye czélszerü kikereki- tése maga után vonná azoknak is részint czélsze- rübb kikerekitését, részint egymással való egye­sítését. Már 1876-ban feltűnt a sok lényeges hiba.— Ugyanis a déli Kárpátok alatt az Olt folyó egy nem tág völgyéhez odakapcsolva hagyták a Bar­omság egy darabját s lett Belőle Fogarasmegye, melynek összefüggése is természetellenes, népes­ségre, terjedelemre is kicsiny. Fogarasmegye északi oldalába alakítottak egy egész megyét, a melynek területének 70-de az Ólt folyamkörére esik és daczára ennek elnevez­ték szépen Nagv-Küküllömegyének. Mai területe mintegy 56 nsz. mértföld. E két megye is egyesíthető volna. Kiszakítva Eogarasmegyéböl a Barczaság tar­tozéka, a többi fennmaradó oltkörnyéki rész N.- Ivükülíőmegye 4/u-dét tevő oltkörnyéki részével egyesitetve alkotna egy tisztességes megyét, ki­ejtve belőle a fekvésileg úgy sem oda tartozható Ürmöst és Agostonfalvát, hasonlólag a még Bar- doczszék helyett kárpótlásul Udvarhelymegyéhez csatolandó, alább megnevezendő nehány falut. — N.-Küküllőmegyének fenmarndó 8/10-e, azaz a va­lóságos Nagy К üküllő folyamtere egyesittetnék az alig 28 nsz. mértföld területű Kis-Küküllőme- gyével, és lenne belőle egy megfelelő nagyságú, de már, se nem Nagy, se nem Kis, hanem csak Küküllőmegye. Udvarhelymegyéhez szakadna Nagyküküllő- megyéből 10 falu u. m. Hévíz, Alsó-Rákos, Bo­gát, Hath, Máté fal va, Hidegkút, Fejéregyház, Héj- jastalva, Kacza, Pálos, Kis- és Nagy-Bun, Sárd, Oláh-Zsákod, Pipe, mindezek 12,837 lakossal. К beosztás által kevesb nem lehet megyével az igaz, de nyerne közigazgatási tekintetben az állam, megtakarittatnék legalább 120,000 frt kiadás. De segítve lenne nagyban rajtunk is, hétfalusia­kon, kik 1876-ban Brassó városának újból marta­lékaiul dobatánk. Brassómegye és Háromszék egyesítése által m. e. 62,000 ember vonatnék be szorosabban a magyar érdekkörökbe, a magyar délkeleti határ­szél közvetlenebb felügyelete, befogása alá esnék egy hazafiasabb székely beligazgatásnak. Ha ugyancsak területrendezés történnék, le­gyen az gyökeres. Még minden félig-meddig való művelet mind­eddig megboszulta magát. Ezek valának nézeteim. Külföld. Néinetorflzágbtin В s mardi herczegnek a do- hány-monopolium tárgyában a birodalmi gyűlés közelebbi ülésén tartott nagy beszéde képezi a köz­beszéd tárgyát. Bismarck 2l/4 óra hosszat beszélt s beszéde a tárgyilagos rész nyugodt fejtegetése után magas politikai lendületet vett. Bismarck vé­delmezte a monopóliumot, mely bár terhes adó, az adóreformra nézve igen szükséges, és c/élja az, hogy az egyenes adók terhének könnyebbitésére módot nyújtson. Kifejti, hogy az egyenes adók közül a fejadó az, mely az olcsó elosztás lehetet­lensége folytán sújtja a legterhesebben, a mit iga­zol a rendkívüli sok végrehajtás, melyek az ország­ban oly nagy elégedetlenséget okoznak, és mégis az utosó 4 év alatt eszközölt 3.304,000 végre­hajtásnak fele eredménynyel sem járt. Hivatkozik arra is, hogy az egyenes adókkal mindenütt fel­hagytak, s ezután élesen kel ki az ellenzék ellen, olaj, bor, méz a léppel együtt. Igen érdekes egy pár szerencséden odaveszett egyén alakjának gypsz öntvénye, a melyet a láva-réteg által a test körül képződött meglehetős keményes állományú formá- nak gypsszel való telcöntése által sikerült megtar­tani. Mindenik alak mozdulatában az utolsó halál- vergődés görcsös kinyomata ül; a koponyák és ujjpereczek csontjai kilátszanak a gypszből. Az egyik egy fiatal leány meglehetős szép alakkal, a tőidre borulva, fejét kezei által görcsösen körül- szoritva ; inkább testét égetteti el még egy hüs lég vételéért, a mit a földben levő levegő adni képes. A másik alak egy tehetetlen agg, ki hanyatt fekve adta ki lelkét; a harmadik egy fiatal ember, görcsösen markolt kezekkel erőlködik ellenállni a forró légnek, stb. stb. halálküzdelmek megrendítő igazságban. Majdnem legérdekesebb, a mennyiben igen tisztán sikerült az öntvény, egy vergődő ku­tya alakja, hanyatt vergődött a láva közt, a mi- KÖzben rendkívüli szép alakban formázta a láva azt az utolsó kínos vergődő mozdulatot, a midőn kiadta páráját. Pompeji — bár a valami mübecscsel bíró tár­gyak és freskó-festmények a nápolyi múzeumba vitettek át — még mindig igen érdekes kirándu­lási hely és egyszersmind, különösen építésre vo­natkozólag, igen tanulságos is. A lakosztályok be­osztása, hálószobák, ebédlők, előcsarnok, fogadó termek, fürdők ugyanazon rendben majd minden házban előfordulnak; a kert egyik nélkülözhetet­len kelléke a szökőkutakkal és mindenféle mester- st/f.es vtzvezetőkkel minden római, illetőleg porn­^házának. A kert körül oszlopcsarnokzat egy födött arkádszerü csarnokot tartanak s a fa- ak díszes freskó maradványokkal ékesítettek. A legerdekesebb látnivalót azonban a fürdők és nyil­vános épületek romjai nyújtják, A fürdők egyike meg majdnem teljes épségben áll s plafondjának finom rehefes tagozata legszebb mintául szolgál­hat a díszítés tekintetében s bizony az a hires re- naissance-kor csak ha alig megközelíti. (Folytatása következik ) Az egyptomi kérdés. Egyplomban и helyzet még mindig változat­lan, s bár minden oldalról azt jelentik, hogy a I benszülöttek garázdálkodása az európaiak ellen j nem bir politikai jelleggel, a viszonyok mégis ko- I molyak s az összes lapok az európaiak védelme ér­dekében követelik az oly intézkedéseket, melyek ily zavargások ismétlődését megakadályozhatják. Az eddigi megállapítás szerint a legközelebbi za­vargások alkalmával 49 európai és 5 arab meg-- öletett, 80 európai és 28 arab pedig megsebesült. Az angol konzul súlyos sebet kapott. Az osztrák- magyar főkonzul nejét az utczán támadták meg és bántalmazták. Három angol és három franczia hadi­hajó teljesen elkészülve várja az események to­vábbi fejlődését, sőt egy párisi távirat szerint az együttes flótát Alexandria előtt két franczia pán- czélos hajóval fogják megerősíteni, a melyek 5000 embert szállítanak Egyptom partjához. Ily viszonyok közt a konferenczia eszméje mindinkább előtérbe lép,, s Franczia- és Angolor­szág jegyzéket is intéztek a hatalmakhoz, melyben a konferenczia haladéktalan ósszeülését kérik és kijelentik, hogy ha a porta visszautasítaná a kon- ferencziát, ez másutt fog összeülni. Az egyptomi viszonyok alakulása mellett mind­inkább komolyabban lép előtérbe az a nézet, hogy a nyugati hatalmak beavatkozására az idő elér­kezett, mert »most már az is szükséges, hogy az európaiak élete meg védessék. A közbelépés szük­ségességét azzal is indokolják, hogy az egyptomi lakosság fanatizálva van s Törökország készül lá­bát megvetni Egyptornban. A nyugati hatalmak már ezelőtt 4—5 nappal kijelentették, hogy ha a konferenczia azonnal össze nem hivatik, ők az Egyptornban történendőkéit a felelősséget elhárít­ják magukról, s további eljárásukra nézve teljesen szabad kezet tartanak fenn maguknak. A porta tudvalevőleg visszautasította a konferericziát, s en­nek folytán a párisi és londoni kormányok tanács­koztak a további magatartás felett, s e tanácsko­zások alapján bizonyosnak tartják, hogy sem Ang­lia, sem Francziaország nem fogják megengedni, hogy Törökország, mint szuverén hatalom inter­veniáljon Egyptornban, a minthogy erre mutat az is, hogy az angol és a franczia hajórajok pa­rancsnokai utasítást kaptak kormányaiktól, hogy ha szükségesnek látják, szállítsák partra a csa­patokat. Angol- és Francziaországnak Egyptomhoz kö­tött érdekeit ez alkalommal néhány adattal is il- lustrálhatjuk. Francziaország lie vitele Egyptomba 29 millió frank, Egyptom bevitele pedig Francia- országba 28 millió frank értéket képvisel, inig Angolország bevitele a francziát háromszorosan is felülmúlja, az Egyptomból Angliába való bevitel pedig a francziaországit nyolczszorosan múlja fe­lül. Angliának azonkívül még más, sokkal komo­lyabb érdekei is vannak Egyptornban, mindenek­előtt azonban Indiába való útja a legfontosabb ér­dek. Ez adatok némiképen érthetővé teszik a nyu­gati hatalmak sürgetését és a flottának a zavarok helyére való küldését. Bariba Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents