Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-06-15 / 48. szám
sáig, vagy, Grévi franczia köztársasági elnök szavaival élve, legalább is addig, mig a szlávok képesek lesznek idegeik s érzelmeik felett ural- kod ni. Verbőczy-ként: De futuris contingentibus non est determinata veritas (Mit rejt a jövő méhében, arról határozott bizony osság nem létezik); de hogy nálunk a külügyek az 1876 — 1878-iki válságos időkben nagy bölcsességei vezettettek, a mennyiben egy szerfelett véres és költséges (a mellett ki tudja, minő kimenetelű) külháboru elkerülése mellett, az állam legfőbb életérdeke megóva maradt, ezt csupán a most nyakra-főre retirálni akaró hősök nem látják be. RadAnyi József. A zsidóbevándorlás a házban. A kópviselóhAz junius 7-iki ülésében az orosz zsidók ügyében több nap óta várt vita is megindult. Első szónok a kérvényi bizottság előadója, Berzeviczy Albert volt, azt a javaslatot ajánlva (ilfogadásra, hogy az oroszországi bevándorló zsidók ügye a kormányra bizassék, törvényhozó intézkedés szüksége nem forogván fenn, s ama véle- vénynek adott kifejezést, hogy a magyar parlia- mentnek távol kell magától tartania még a látszatot is, mintha bármi tekintetben szolidaritásban ál lana oly áramlattal, mely a vallási és faji gyűlölködést hazánkba is átültetni akarná. Herman Ottó egy külön határozati javaslatot nyújtott be, indokolásában kiemelve, hogy bármily elismeréssel viseltessék zsidó polgártársaink iránt, kik a haládás hivei, az ugynevezet orthodox elem erősitésétől, a mit a bevándorlás eltűrése eredményezne, irtózik, mert az orthodox elem nem akarja magát azonosítani a nemzettel és külön czélokat követ a nemzet többi polgárainak kárára és veszedelmére. Ezután Tisza Kálmán miniszterelnök szólva a tárgyhoz, a külön törvényhozási intézkedés szükségtelenségét az 1879 iki V. t. czikkel indokolta, melynek értelmében a községek megtilthatják a területűken való telepedést mindenkinek, a ki a község megterheltetése nélkül fenn nem tudja magát tartani.. Ez a törvény 6. §-a szerint még magyar állampolgárokról is áll, még inkább alkalmazható idegenekre. Ezen törvény mellett tehát az orosz bevándorlás veszélyének rögtönös bekövetkezését kétségtelenül minden község a saját hatáskörében is kikerülheti, s a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a törvény végrehajtásában azoknak, a kik akadályozva vannak, segédkezet nyújtani a kormánynak kötelessége. A miniszterelnök ezután czáfolta azt a nézetet, hogy a határ átlépése „okvetlenül“ meggátolandó, mint azt a szélsőbali határozati javaslat mondja ; mert az csak fegyverrel lenne eszközölhető, a mi ellenkezik az emberiséggel ; kijelenté azonban határozottan, hogy az orosz menekülteknek letelepedését a kormány meg fogja gátolni, és ha kell, állami eszközökkel is arra hat majd, hogy Ameri kába vándoroljanak. A mininiszterelnök után Dobránszky Péter szólt, majd Ónody Géza, ki a tisza eszlári esetet vonta be a tárgyba, kijelentve, hogy ő bebizonyult ténynek tekinti, hogy zsidók ölték meg a leányt és azután a Thalmudból s mindenféle könyvekből idézi a babonás dolgokat, melyek szerint a zsidók keresztény vért ontottak. Az elnök szónokot ismét rendre utasította, a szónok beszédét különben a ház nagyrésze derültséggel fogadta. Somssich Pál igen szép és nemes páthosszal áthatott beszédben, a szeretet vallása nevében tiltakozik ónody izgatása ellen s a miniszterelnök magyarázatával elfogadja a kérvényi bizottság javaslatát, mire még Tisza miniszterelnök röviden siri csendben szólott s az oly nemű, mint az Ónody Géza által a képviselői immunitás oltalma alatt űzött izgatások esetleges következményeit visszahárította azok fejére, a kik ezáltal felidézik az elmúlt sötét korszakok szellemét. A vitát a képviselőház pénteken még folytatta. Brassómegye feloszlatásához, I. Tátráiig, 1882. junius hó 10-én. A „Nemerédben a közelmúltban d r. Cseh Károly ur tollából egy közlemény jelent meg, melyben Brassómegye egy részének Háromszék- megyébe való bekebelezése ajánltatott. Szerintem azon ajánlat megint csak egy félúton megálló ex- perimentatio. Tekintve a földrajzi fekvést, tekintve az 1876. évben csak megkezdett, de be nem végzett erdélyi megyerendezést, tekintve az azon időben a képviselőházban fölmerült eszméket és nézeteket, tekintve megint a velünk szomszédosuk megyék czélszerübb kikerekitését is, a tett ajánlatot több okból kielégítőnek nem tartom. Hozzászólok hát. Mint tudjuk, 1876-ban a kormány projectumá- ban épen nem volt benne Brassó- és Háromszék- *) *) Ezen kérdéa felett Háromszékmegye törvényhatósága, hová dr. Cseh Károly ur ismereted indítványa he voit adva, napirendre tért; mi azonban nem tartjuk a nagyfontosságu ügyet befejezettnek s köszönettel vesszük az ily beható közleményeket. 8 z e r k. — 190 — megye egyesítése. Akkor épen szerencsém vala szinte négy hétig a csángók földéről egy küldetésben fenn lennem. Jártam is ajtóról ajtóra az egyesítés érdekében, daczára annak, hogy a kormány más álláspontot foglalt el. Es akadtak is derék férfiak, mint b. e. Zscdényi s mások, kik kimondták a két megye egyesítésének szükségességét. Jeles szónoklatokat tartottak ez ügyben gr. Nemes, Bereczki, Orbán Balázs, Künle József s több mások. Es az egyesítési kérdés oly nagy port vert fel, hogy a débatte a második napot is igénybe vette és maga a kormány is elfogadta utólag az egyesítést elvben, csak a dolog mikéntje buktatá azt meg. iöbbféle indítvány merült fel. Egyik az volt: egyesittessék csakis Hétfalu Háromszékkel; másik azt ajánlotta: egyesittessék egész Brassómegye Sepsi-Szentgyörgy központtal; a harmadik azt kívánta: Brassó város legyen külön törvényhatóság s a többi rész egyesittessék Sepsi-Szentgyörgy központtal ; a negyedik vélemény — mit maga a kormány is elfogadottnak lenni látszott — az volt: egyesittessék a két megye úgy, hogy Rrassó város legyen külön törvényhatóság, de legyen a főhely Brassó. Lehetett hallani akkor furcsábbnál furcsább érveléseket; igen az egyesítés ellenei közül épen egy erdélyi főurtól ezt is hogy Iláromszékme vét természeti akadályok választják el Brassótól, melyek az év egy részében az egymással való közlekedést elzárják. De hagyjuk, a mi akkor történt. Látszott az, hogy ez ügy nem volt eléggé tanulmányozva. A kormánynál több volt az óvatosság a szükségesnél ; nem volt elégséges bátorság és akarat, mit az is mutat, hogy a „Hon“ azon időben e sorok közlőjétől nem fogadott el egy czikket, mely az egyesítés érdekében Íratott vala. De térjünk csak a tárgyra. Hogy mekkora terület tegyen itt egy megyét, azt a természet még az ősidőkben eléggé kijelölte. Lássuk azt a területet. A Hargita hegységnek két magasabb, hosz- szabb és erdősebb ága húzódik le délnek tartó irányban. Egyik az, a mely Erdővidék nyugoti oldalánál futva, a végén persányi néven a fogarasi Kárpátokba ütközik. A másik, mely baróthi hegyek nevén Szász-IIermánynál végződik. A határszéli keleti Kárpátoknak is leágazik egy nyúlványa Szentlélek, Torja felett és végződik Angyalosnál. Ezek három völgyet foglalnak magukba, úgymint egész Erdővidéket, az Olt szűk völgyét Bikszádon alul és továbbá a Feketeügy tág me- denczéjü ' völgyét. Mindhárom völgy a brassó-há- romszéki síkságba torkol, mely felett a hárornszék- brassói Kárpátok uralkodnak. Azon terület, mit ezen természetes határok beölelnek, lehet mintegy 115 négyszög mértföld, annyi, mint egy középrendü megye területe. Az 1876-iki megyerendezés épen nem oldotta meg e kérdést, sőt még inkább összekuszálta, mert nemcsak hogy Brassómegyét nem csatolta össze Háromszékkel, hanem az úgynevezett Erdővidék egy völgyületét az ottan lakók érdekeivel legellentétesebben négy megyébe osztotta be. Bardocz- szék maradt Udvarhely megyénél, bajaiban keresztüljár a hosszú Kikán; Miklósvárszék maradt viszont úgy, mint volt. Ürmös, Ágostonfalva kapcsoltattak Nagy-Küküllőmegyéhez; Apácza stb. lettek újra Brassó kiegészítő részei. Ki e tájékot ismeri, azt ugyancsak csudálatba ejti e nem bt;-, hanem szétosztás, szétíorgácsolás. Van a barczasági síksággal összefüggésben a már kijelölt határok közt két völgykatlan, a törcs- vári és Vledény környéki. Ezeket hagyták Eoga- rashoz, mi hasonlókép — a fekvést tekintve, nem igazolható. No, de vannak sokszor más okok is, vágy inkább tán nézetek, melyek miatt csak fél rendszabályok jöhetnek, létre. így volt épen ez 1876- ban. Kiméllettek annyi csalódás után is a szászok, minek eredménye lett az annyi kiábrándulás után jelenben is eléggé észlelhető schulvereinos dolog. Tartottak a románság ellenszenvétől is. Megmutatta az elmúlt 5 — 6 év, hogy ez óvatosság szükségtelen, sőt káros volt. Hartha Károly. A brassói Magyar Dalkor estélye. Sepsi-Szentgyörgy, 1882 juri. 12. (--) Szép napja volt tegnap városunknak, mely vendégszeretetében egy kiválóan hazafias czélnak szolgáló derék testületet részesített. A brassói magyar Dalkör vasárnap délelőtt 11 óra után érkezett meg Sepsi-Szentgyörgyre. A város végén a Műkedvelők egyesüle, a tűzoltó testület s a polgárság nagy száma várta a Dalkört, melynek tagjaihoz a műkedvelők alelnöke intézett rövid üdvözlő beszédet, melyre Biró Sándor, a Dalkör alelnöke következő szavakban válaszolt: „Midőn másfél óra előtt a brassói magy. dalkör átlépte Háromszékmegye határát, sziveinkben újból és újból lel lobogott a hazaszeretet szent lángja, mintha csak ekkor léptünk volna igazán magyar földre, a mi édes hazánknak régen látott határaira. S midőn e perczben nemes Sepsi-Szent- György, a legszékelyebb városok egyikének élőt tünk kitárt kapuinál a felénk nyújtott baráti job bot látjuk, és halljuk az édes magyar testvéri szót, ritkán érzett meleg érzelmek járják be minden valónkat, mintha, miként ezt nem régiben valaki egy népes gyűlésen mondá, mintha Brassó nem is volna Magyarországon és mi Brassóban nem is volnánk otthon. Hajh, minő sokat lehetne erről beszélni! De mi nem vagyunk politikai testület. A mi nyelvünknek nincsen fulánkja, a mi szavaink nein szórják a fajgyűlölet mérgező lángjait: miénk a dal, melynek nyelvét minden nemesb értelemben vett „ember“ egyformán megérti, mert hitet, reményt és szeretetet fakaszt, s mely minden müveit nemzetnek kebelében ott terem, mert szabadság, egyenlőség, testvériségről beszél ! Nem kesergünk hát e perczben politikai s egyéb nyomoraink fölött, hanem a legtisztább örömöket engedjük feltörni kebelünkből. Örvendünk, hogy Magyarország a mi édes hazánk és mi az ő hü gyermeki vagyunk, és zengünk hazát, melynek itt köröttünk elterülő bérczei mar másfél ezredév előtt viszhangoztak az ős székely dalnokok mélyre ható dalaitól. Örveri dünk, hogy székely testvéreinket itt szinről-szinre láthatjuk, dobogó kebleinkre szorithatjuk, és énekelünk szeretetröl, melynek lángjai minden hazaellenes, idegen fondorkodást íelperzselnek, valamig egyetlen magyar kebelében a szeretet székhelye^ a s/.iv dobogni fog. Ezért jöttünk ide. S most e perczben határtalan örömünknek adunk kifejezést, midőn szivünk egész melegével kiálijuk: Éljen S- Szentgyörgy városa! Éljen a Székelyföld!! Éljen Magyaroszág ! !!“ Az éljenzéssel kisért szép beszéd után megszólalt a zenekar s induló mellett kísérte be a közönség szép rendben az érkező kedves-vendégeket, kik magánházaknál voltak elszállásolva. Az esteli előadásra már napokkal ezelőtt elkeltek a jegyek s oly ropant nagy közönség gyűlt össze, a minőt a város díszterme alig látott többet. A szó teljes értelmében zsúfolva tömte meg a termet városunk és vidékünk előkelő közönsége, hogy hallgasson meg egy remek dalkört, melynek minden fellép lsét viharos éljenzés és óriási tapsok jutalmazták. Frank Lipót karmester urnák valóban becsületére válnak a gyönyörű előadott darabok, melyek közölt főkép a „Repülj fecském“ meglepő pontossággal oly szépen sikerült, hogy a közönség elragadtatása perczekig tartó éljenekbe tört ki. Részünkről e helyen is szives köszönetét mondunk a Dalkörnek, mely városunk közönségét a magasabb műélvezet rég nem hallott kel- lemeiben részesité. Az estélyt a műkedvelő egyesület egv 1 felvonásom vi Játéka fejezte be. Előadatott a „Rabló- gyilkos“. A kitünően sikerült elődásban résztveít ;k : Harmath Domokosné és Bartha Józsefné úrasszonyok, Harmath Domokos, Jánosi Gábor és Jancsó Gábor urak, kik mindannyian kiérdemelték az összevágó előadás után a közönség zajos tetszésnyilatkozatait. A szépen sikerült dalestély végén Blaskó vendéglőjében, közvacsora volt, melyen a számos felköszöntők nagy része a derék Dalkört, annak elnökét, tisztikarát és tagjait érték. Városunk a brassói vendégekre sokáig a legkellemesebben fog visszaemlékezni. A hétfalusi erdőügy. Hosszufalu, 1882. junius 5. A hétfalusi szegény magyarok és románoknak a szász Brassóval való hosszú küzdése nem marad óhajtott eredmény nélkül. Mióta a kúria a szászok kezére bízta a hétfalusi erdők őrizetét, megbocsáthatlan kárt okozott a város és óriás jövedelmet csikart ki a hétfalusi erdővagyonból. Pedig a kúriai Ítélet nyíltan fentartja az 1848. évi gyakorlatot, akkor esze-ágában sem volt a városnak a Tömös jobb partjára vetni szemeit. К borzasztó visszautasításért senki sem büntette. de igen az elkinzott használókat. Álljon elő az a megyei hivatalnok, a ki felszólalt volna Hétfalu mellett, hadd halljon egy istenfizessét ! Hisz akárhányszor kész volt ez elcsigázott nép Három- székinegye közigazgatási bizottságához folyamodni, hol az itélethozók nem voltak érdekelt felek. Csak most láthatja a nemzet, mily^ nehéz lehetett ez a lassú küzdelem avval a nátióval, mely- lyel a kormány sem bir. Úgy látszik, derülni kezd. a sötét ború Hétfalu fölött. A sok erdöpusztitás- nak és visszaélésnek vége lesz. Elég ideje már, hogy a koldusbotra jutott nép megszabadulhasson a lidérczn у óriástól. Az eddigi szász erdőszök minden kétségen kívül a legrövidebb idő alatt búcsú pi - lantást vetnek a hétfalusi erdőkre s egy Hétfalu és Brassó által választott öt erdősz és segédekből álló uj erdészeti hivatal fogja a erdőfelügyeletet átvenni és a sulíerájnos hősok erőszakkal teremtett nagy jövedelmi forrását bedugni. E közös hivatal hivatva lesz a hétfalusi erdőket felmérni ás a fahasználatot szabályozni, a kopár helyeket befásitani és megszüntetni minden kéz kezet-mosást.“ Hála az égnek s kormányunk erélyes intézkedésének, hogy a zsíros manipulatió megszűnik, az erdők rendezése által szép jövedelemhez juthatnak az egyes községek és a nép, mely már nem volt képes a községi rovatait fizetni, saját zsebéből, felhagy elkeseredett szándó
