Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-04 / 45. szám

и udvarhelyi tanoda nyilvánossága megóvassék, — ц gyűjtések rendeltettek el és a gyűjtésre a négy э egyház községeihez a biztosok ki is küldettek.

1855. november 26-án Sepsi-Szentgyörgyön í tartott Rikán belöli egyház gyűlésében, midőn a 1 főegyházi tanácsnak azon év május 6-ról kelt leirata által az udvarhelyi és más tanodák számára 3 gyűjtések rendeltettek el, tárgyalás alá vétetett s fí az egyház közgyűlése határozatikig kimondotta, í hogy: a mltgs. főegyháztanács feiiratilag kérés- » sék meg, hogy az a magas korm.inynal kieszkö- s zölni méltóztassék, miszerint Háromszéken egy főgimnázium felállítása engedtessék meg, és a felirat э elkészítésére Szász Károly kézdi-vásárhelyi lelkész elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki.

Ezen bizottság 1855. deczember 10-én a Sepsi. i Szentgyorgyön tartott közgyűlésében a főegyházi í tanácshoz menesztendő felirat szövege bemutattat- r ván, elfogadtatott. Ezen szöveg elfogadása után jelentették ki a jelen volt s.-szentgyörgyi biztosok, í hogy ha Szentgyorgyön egy felállítandó főgym- I názium létrehozására a kilátás biztosabb, nem vo- X nakodnak hozzájárulni és a magok által tervbe T vett ipartanoda fellállitásától elállani. A fenneb í bieknek következtében aztán 1857. január 14-én [ Kovászáén tartott egyházközönség közgyűlésében i a közgyűlés 72 szavazattöbbséggel Kézdi-Vásár- f helylyel szemben, mely csak 30 szavazatot kapott, t kimondotta, hogy Sepsi Szentgyorgyön reáliskolával egyesített gimnáziumot állít. Ennek felállítására gyűjtéseket rendezett és 1859. év szeptember í-én S.-Sztgyörgyön a Mikó-tanodát ünnepélyesen t meg is nyitotta.

Szükségesnek láttam ezeket elmondani, hogy ama falsificatiokkal szemben, melyek a tanoda ala- [ picására vonatkozólag itt-ott elkövettettek, legyen ; a későbbi történetírónak egy megbízható adaléka a Mikó-tanoda létrehozásának első körülményeiről.

Cs. li.

A zabolai uj harang.

Zabola, 1882. május 30,

A zabolai ev. ref. egyházközséget folyó év t márczius 17 én nagy szerencsétlenség érte szép [ hangú nagyobb harangjának elhasadásával, úgy,

[ hogy a kedves harang elvesztése majdnem keser- r vés zokogásra indított sokakat. S nem volt egyet- 1 len tagja sem az egyházi, sem a polgári nagy- [ községnek , kinek szive fájdalommal nem telt volna el.

A harang elhasadása után előállott azon szükség*, miszerint az egyházközség kepetörlesztő pénztárával együtt kezelt harang-pénztárát igénybe vegye.

Ekkor templomban s azután naponként a г társadalomban felhangzott apostoli ihlettel a lelkész ur buzdító szava : „Öntessük újra a harangot, de úgy, hogy az egyház meglevő tőkéje egy kraj- czárral se kevesedjék és a közelebbi pünköstben, ha lehetséges, szólaljon meg.“

E buzdítás nem is lett kiáltó szó a pusztában, mert Zabola község intelligencziája, áthatva az ügy szentségétől, a községi képviseletben, református, katholikus tagok egyhangúlag 158 forintot szavaztak mega község pénztárából, harangöntésre régi és uj ajándékokul.

Nem késett az adakozásban tiszteletes Csákány József lelkész sem, ki a közügyek előmozdítására tett adakozásban a legbuzgóbbak közé tartozik. Avagy a léczfalvi templom javítására adott 100 frt, a sepsi-szentgyörgyi Székely-Mikô- tanodánál és községi iskolákban tett too—100 forintos alapítványa, úgy most a harangra adott 100 írt adománya, nem tesznek-e világos tanúbizonyságot nevezett lelkész ur áldozatkészségéről?

A buzgósági és áldozatkészségi példa lelkesítő hatását itt is éreztette, mert az egyházközségi gyűlés színén, főmegyebiró Kónya Elek és egyház-községi jegyző Csekme Adám urak 10--10 Írttal folytatták, s azon indítványt tették, hogy az egyházközség jegyzőkönyvében egy pár lap hagyassák fenn az adakozók nevének megörökítésére. Ezen gyűlésen az is határozatba ment, hogy egyházunk patrónái, patron usai és kiválóbb tagjai kerestessenek fel, az ajándékozók közt nevük megörökítésére.

Megkerestetvén egyházunk főpatronája özv. gróf Mikes Benedekné ő nagysága, szives volt 50 irtot adni nevezett czélra. E mellett még b. e. férjé életében 1867-ben a zabolai ref. templomot saját költségén kimeszeltette. Ezelőtt nehány év- vel egy gyönyörű veres bársony szószék-takarót ajándékozott, melyen arany fonallal göthös betűkkel kivarrva ezen mondat áll : „Ha isten velünk : ki ellenünk.“ Még itt sem merült ki a kegyes grófné jótékonysága, mert ezelőtt pár évvel, egy becses márvány urasztalával s annak veres bársony takarójával kegyeskedett ismét egyházközségünket megajándékozni s ezáltal megörvendeztetni. Melyekért itt is fogadja a jótékonyságot élvező

egyházközség hálaköszönetét a kegyes szivü pat- rona.

Melt özv. Cserey Jánosné, ki néhai b. e. férjével az 50-es és 60-as években majd minden évben nagyszerű ajándékával boldogította egyház- községünket, most is a harang öntéshez járult 5 írttal, fia mélt. Cserey Gyula ur 2 frttal.

Méltóságos Gyárfás Lajos ur, ekklézsiánk hajdani legfőbb patrónusának, Basa Tamásnak egyenes utóda, ki egyházközségünket, annak bel- személyeit s főkép kepetörleszcési pénztárát fő- patronushoz illőleg dotálta, s az egyház kepetörlesztő magtárába is 2 véka 8 kupa helyett, még 1863-ben a magtár alapításakor 20 véka rozsot kegyeskedett ajándékozni ; most a harangra is adott 5 forintot.

Azon gyűlés tartama alatt, melyben az ajándékozásra felszólítás határoztatok, a gyűlés színén a fennebbieken kívül ajándékoztak: Enekvezér

Szabó János 5 írt, Balog Ferencz Ádámé, Alme- gyebiró Csákány Elek, Kovács Ferencz szabó, Kovács Bálint I — I frt. A gyűlés után ajándékoztak: Finta László 2 frt; György János, Lunáczi Antal és Kónya Mihály 50—30 kr, Pozsonyi 40 kr, Gábor Ferencz 30 kr, Bogyó Mózes 8 kr.

Az adakozási iv nyitva fog hagyatni f. év decz. 15-ig, s addig még ezen czélra teendő adakozások. köszönettel fogadtatnak.

Flhasadt nagyobb harangunk öntetett volt 1644-ben Háromszék akkori főbírája Basa Tamás költségén. Újra öntetett 1771-ben a zabolai ev. ékklézsia költségén mélt Toldy Zsigmond, főgondnoksága alatt, a mint az elhasadt harangon látható volt az egyház régi jegyzőkönyvében is olvasható. A középső harangon csak az év szám van 1558. A legkisebb harangot az ékklézsia újra öntötte 1716-ban Gosmich Johann és Michael Turin által Brassóban.

Az uj harang már készen van. E hó 27-én nagy érdeklődéssel emeltetett illő helyére és azóta szól az Ur dicsőségére. A pünköstöt örvendetessé tette az egyházközség minden tagjaira nézve.

Elhasadt harangunk handja d volt, a középső fis, a legkisebb a. Az újra öntött harang h, és igy nem épen öszhangzó a három, minthogy domináns vagy septaccord. Ez pedig tudjuk csak ott, jó a hol átvezet egy törzsaccordba. De remélem, hogy a lelkész ur ismert ügyessége és erélye, ezen is segíteni fog.

Azonban maga az uj harang Ízléses külsejű, szép hangú, dicséretére válik Andráschovski Líraim brassói harangöntőnek.

Izten vegye kedvesen ezen áldozatokat, sokáig gyönyörködhessenek az uj harang hangjában, tegye még virágzóbbá a zabolai ref. egyházat, tartsa meg még sokáig az egyház mind szellemi, mind anyagi érdekét oly szivén viselő t. lelkészét és az egyház minden lelkes tagjait. — Vajha a szives adakozók buzgó áldozata lelkesítene még sokakat hasonló nemes tettek végbevitelére.

Csekme Mózes,

közs. tanító.

— 179 Egy vitás intézmény.

— Iskolai takarékpénztár. —

Síaráfos, 1882. május 30.

Miféle csudabogár?

— Afféle, hogy az iskolás gyermekek imitt- amott szerzett pénzeiket odaadják tanítójuknak, a tanító pedig gondozza, kamatoztatja, s ha a betevőknek szükségük lesz pénzükre, a szülők kívánságára részben vagy egészben kiadja.

Hát azt ki találta fel s mi czélból ?

— Azt biz a belga, angol és franczia tanitók. Ezerekre, meg ezerekre mennek az ottani iskolák megtakarított forintjai. Czélja az intézménynek az, hogy a gyermekek kis korukban kezdjék gyakorolni a takarékosság és a munkásság erényét. A külföld példájára a magyar tanitók is életbe kezdették léptetni az ilyen pénztárokat iskolájokban.

No, az elég bolondság, hiszen a 6—10 éves gyermeknek nincs keresete, tehát nincs is, a mit megtakarítson.

— A hat-tiz éves gyermeknek rendes keresete ugyan nincs, de lehet ajándék-pénze is, az is kereset, mert azt is meg kell érdemelnie : legalább jónak kell lennie, kezet csókolnia stb; igy az okos ajándékozásnak megvan az erkölcsi és anyagi haszna.

Hiszen a hat éves gyermeknek nincs is tiszta fogalma a pénz becséről.-- A hat éves gyermeknek ha nincs is tiszta fogalma a pénz becséről, az iskolának kötelessége a zavaros fogalmat tisztázni, a tisztultat ápolni. Különben is a népiskolába nemcsak hatéves gyermek jár, hanem 6 —12, illetőleg 6 —15 évesek, azok ismerik a pénz becsét.

Úgy, de az ajándékpénz a gyermek előtt nem becses; a mit a gyermek könnyen kap, azt könnyen is elkölti. Először be kell hozni az iskolákba a háziipari oktatást, hogy a gyermek munkája után kapjon pénzt, — azt aztán megtakaríthatja.

— Igaz, hogy az ajándékpénz nem igen becses, ezt az élet maga is csattanósan igazolja : gazdag emberek gyermekei, kik sok ajándékpénzt

kaptak, igen gyakran a pazarlás bűnébe estek ; de ez a körülmény épen a takarékpénztárak mellett szól és bizonyít. Hogy a gyermek munkája által szerezze be a megtakarítandó pénzt, az óhajtandó s minden becsületes uton-módon keresetforrást kell számukra nyitni, igy idejében munkára s takarékosságra szoktatni őket.

A székelyföldön nincs szükség iskolai takarékpénztárakra, mert a székely a nélkül is elég takarékos; aztán falukon a szülőknek oly kevés pénzük van, hogy még irkára is alig jut egy egy krajczár.

— Hogyan férnek ezen eltérő áilitások ösz- sze: takarékos s mégis szegény? Megfejtem én : silány a kereset, sovány az erszény, muszáj szegénynek lenni, és ha itt-ott egy kis nyereség fordul, muszáj nagyot mulatni, mert a magyar ember hasa nagy ur, azt meg kell traktálni fájinul. Tisztelet a kivételeknek !

Igen, igen, de a gyermek könnyen lopásra vetemedik, mert a gazdagodás vágya ösztönzi arra; aztán a tanítót is gyanúsítanák a szülők.

— Nem áll! A betéti könyvecskékben a tanító nyugtázza a betett összeget; a könyvecskéket a szülök gondozzák és igy ellenőrizhetik a gyermeket is, a tanítót is. Az iskolai takarékpénztárak ügyében a tavalyi országos tanitógyülés már határozott ; kimondotta, hogy az eszme úgy erkölcsi, mint nemzetgazdasági szempontból üdvös, azért igyekezzék minden tanító, a hol és a midőn lehet, ezen intézményt életbe léptetni; ismertesse meg a gyermekekkel a munkát és takarékosságot mint erényt és utáltassa meg a pazarlást mint bűnt.

No, ha olyan jó az a takarékpénztár, hát a háromszéki tanitók miért nem hozták be iskolájukba ?

— Én azt hiszem, hogy behozták. A háromszéki tanítótestületnek 1881. november 15-én Nagy- Borosnyón tartott gyűlésében egy tanító felolvasást is tartott s nagyon melegen ajánlotta a kollegáinak, hogy lépjenek e tekintetben is a gyakorlat terére s ne csak elvileg pártolják az eszmét. Azt a megjegyzést tették rá, hogy az előadás nagyon humoros volt. A titkári jelentés pedig erősen csudálkozott, hogy a központi választmány miképen bizhatott meg valakit ezen intézmény ajánlgatásával, midőn az országos tanitógyülés már ebben határozott; tehát erről beszélgetni fölösleges, a határozathoz kell magunkat tartani.

Hej! a pénzkezelés nagybaj a tanítónak, kivált falun, a hol nincsenek takarékpénztárak s e miatt az iskolai pénzt nem tudja idejében gyümöl- csözőleg* elhelyezni; de másfelől minden jött-ment tanítóra sem örömest bizzák a szülők is pénzüket, félnek, hogy elkölti s majd nem lesz, hogy honnan fizessen.

— Nem úgy van a dolog. Az ősszel hivatalos kimutatásból láttam, hogy hazánkban 178 községben 248 iskola, 451 tanító gyűjtött és 14,984 tanuló 71,817 forintot takarított meg, és azóta sokat szaporodott.

Várjunksza! én csak a háromszéki állapotokról szóltam; szeretném tudni, hányadán állunk?

— Annyit tudok, hogy a kézdi-vásárhelyi,

zágoni és barátosi községi iskolákban van már takarékpénztár ; a barátosiról teljes felvilágosítást adhatok, mert most május 30-án ott voltam a zárvizsgán és a kimutatásból láttam s magamnak meg- jegyzettem, hogy tavaly 21 frt 7 kr, az idén 21 frt 45 kr volt a betétek összege; most az összes tőke 44 frt 20 kr: ez elég kielégítő eredmény

egy kis községben. A tanulók létszáma 94—97, a betevők száma tavaly 30 volt, az idén ötvenre szaporodott. Es ha most május közepén a sok hó meg nem ijesztette volna az embereket, hát legalább 5 frttal több gyűlt volna be.

Szép, szép, de én mégis félnék hozzáfogni ; a lelkemben lappang az a hit, hogy csekély eredménye lesz a nagy mozgalomnak és a tanítót innen onnan sok kellemetlenség éri; ez le fogja hűteni a legjobbak buzgóságát is.

— Kellemetlenség éri elég az embert, de azért nem kell elcsüggedni. Minden kezdet nehéz. A ki a víztől fél, nem fog halat.

Boiító.

VEGYES HÍREK,

—■ Az időjárás ellen ismét panaszuk van a gazdáknak, mert a hosszas szárazság után most már nlig van egy-egy derült napunk. A sok esőzés nagyon hátráltatja a kukoricza-kapálást, a hideg miatt pedig nem igen fejlődhet a különben is megviselt növényzet. — Tegnap 'nagy vihar vonult át a megyének keleti részén s erős dörgés és síirü villámlás közben hullott a zápor itt-ott jéggel keverve. Maksán a falu között be is ütött a villám egy távirda-oszlopba s azt forgácsokra hasogatta össze. A vihar azonban nagyobb kárt nem okozott.

— King-Fu a „világhírű“, produkálta magát S -Szentgyorgyön tegnapelőtt. — A King Fu tudvalevőleg amolyan csudálatos masina, a ki „magyarul is németül is beszél“, a ki belát a jövendő titkaiba s pontosan meg tudja mendani, kinek milyen gyermeke fog születni: fm-e vagy leány. King-Fu, ez okos báb, kifogástalanul kezeli a sokszorozó táblát, ért a magasabb politikához, eltalálja gondolkozás nélkül, mikor lesz vége a világ-