Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-25 / 42. szám
42. szám. Sepsi-Szentgy.örgy, 1882. Csütörtök, május 25. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBe 11 ! He i ! I 01CcUF KÖNYVNYOMDÁJA hová a hirdecléseJc és előfizetési pénzeк bérmentesen intezendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap lieten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ^Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Ki legyen tehát Háromszékmegye főjegyzője? Vettük az alábbi sorokat, melyeket, minthogy elég tárgyilagossággal szólnak a kérdéshez, feleslegesnek tartottunk saját észrevételeinkkel kísérni. — 1882. május hó 23-án. Bizony nem kis fontosságú kérdés az, hogy ki legyen Háromszékmegyében a főjegyző ? Megérdemli, hogy gondolkozzunk róla. Mert mai napság egy megye annyit nyom — az ország előtti tekintélyét illetőleg — mint a milyen jegyzői tehetséggel annak főjegyzője bir. A mely megyének a feliratai, átiratai (a me lyeknek szerkesztése pedig, azt hiszem, a főjegyző teendői közé tartozik) selejtesek, érthetetlenek, hiányosan vagy épen roszul indokoltak : az a megye hogyan követelheti, hogy tekintélye legyen, hogy őt meghallgassák, hogy — a népdal szerint — „szót adhasson a táncznak“?! A megye főjegyzőjének teiiát — ha ezen helyre méltó akar lenni — teljesen kell bírnia a magyar nyelvet, tudni kell forgatnia a tollat és képességgel kell bírnia nagyobb iratok kellőleg indokolt, jól összeállított szerkesztésére. A ki erre nem képes, azt a megye — a saját megaláztatása nélkül — nem emelheti a főjegyzői székre, tartozzék az akár azon párthoz, mely a megye nagy többségét képezi, akár képezzen azzal ellenzéket. Ezen általános elvek kell hogy a megyét főjegyzője választásánál vezéreljék, ügy látszik azonban, hogy Háromszékmegyében az ellenkező elvet szeretnék némelyek érvényre juttatni. Csupán azért tör némely ember lándzsát jelöltje mellett, mert az történetesen nem a megye többségét képező pártból való. Nekem egyáltalában nem volt szándékom ezen ügyben hírlapikig felszólalni. S hogy mégis felszólalok, teszem azt azért, mivel az „Ellenzék“ czimii lap 114-ik számában egy czikk jelent meg, mely a mi g egyfelől br. Apor Gábor mellett száll ki síkra, addig másfelől Háromszékmegyét s főkép annak főispánját nemcsak gyanúsítja, de épen rágalmazza, mintha itt a megyei tisztviselőségre az egyedüli kellék a kormánypártiság volna. Sem Háromszékmegye, sem annak főispánja nem szorult az én védelmemre, de mivel az „Ellenzék“ kérdéses közleménye bizonyos elvi prae- tensiókkal jelent meg, nem szeretném, ha kellő visszatorlás nélkül hangzauának el a megyében az ott elmondottak. Az a főczél tehát ama közlemény szerint, hogy ellenzéki ember legyen a háromszékme• gyei főjegyző. — Engedehnet kérek, ez a vastag szerénytelenség nagyon is jellemzi az önálló, füg- g e t 1 e n gondolkozást. Mi máskép vélekedünk egy megyei közigazgatási hivatalról. Bennünket nem politikai pártállása vezet valamelyiк kandidátus mellé, hanem képessége. Ha br. Apor Gábor még tízszer olyan ellenzéki volna is, mint a minő, mihelyest a választó közönség feltalálja benne azon qualification mely egy megyei toll vezetésére szükséges, azonnal meg fogja választani. Ellenben lia eme kellékekkel nem rendelkezik,__ m ellőzni fogja őt, ha százszorta nagyobb kormány- párti volna is, mint a minő most nem. Epen ezért nem mi vagyunk azok, kik ezt a fontos választást politikai szemüvegen át ítélik meg, hanem azok, kik az „Ellenzékihez, az Ugrón Ákosok közlönyéhez folyamodnak protectioért, a mit br. Apor Gábor egyáltalában nem fog nekik megköszönni. Mert én úgy ismerem őt, hogy férfias gondolkozása, becsületes, őszinte jelleme méltatlankodva fordul el az olyan jóakarattól, mely a mások gyalázatával akar neki népszerűséget szerezni. Mint már fentebb is kifejezém, Háromszék- megye főjegyzői állomása betöltésénél egyetlenegy qualificatio szükséges: a képesség. A ki eme fontos hivatalra képesítve van, ahhoz mindenesetre tömörülni fog a választók többsége. Fel kell tételeznünk, hogy a megye intelligens szavazóit ezen kívül semmiféle melléktekintetek nem fogják határozni. Nem hírlapi reclámokkal, idétlen gyanúsításokkal és szégyenteljes rágalmakkal fogjuk diadalra juttatni jelöltjeinket, hanem az érvek azon meggyőző erejével, hogy oly férfiút ajánlunk a megye díszes hivatalára, kinek tehetsége, valódi hivatottsága van arra. Ha igy argumentai az „Ellenzék“, senkinek sem lesz kifogása jelöltje ellen; mig személyeskedő pártmérgelődések ellen kező czélt érnek el. A főjegyzői választás nem politikai választás: kár felizgatni a kedélyeket a nyugodt megfontolás komolyságából s kiűzni a szenvedélyesség terére, hol a könyelműség mindig megkapja a maga utólagos büntetését, Egy bizottmányi tilg. Belföld. A közös pénzügyminiszteri válság, úgy látszik, megoldása felé közeledik. A „P L1.“ egy kiváló hangzású, eddig kombináczióba nem vont név felmerülését említi, s ma már több lap tudja, hogy e név birtokosa gróf Széchen Antal. A képviselő- ház köreiben is azt beszélik, hogy a kormánynak sikerült „egy előkelő hangzású név birtokosát“ a közös pénzügy miniszteri tároza elfogadására birni. Az uj miniszter nevét azonban egyelőre „nagy titokban“ tartják (azért mégis eljárhatott valakinek a szája) s csak annak a közlésére szorítkoznak, hogy az eddig emlitett kandidátusok egyike sincs a megüresedett állásra illetékes helyen kiszemelve. Mindezek után valószínű, hógy a válság megszűnése a legközelebbi időben várható. A képviselőház május 20-iki ülésében a napirend — az okkupácziónális hitel — tárgyalása előtt ismét vita támadt a felett, hogy az ülések ne 3 óráig — a mint azt nehány nap előtt elhatározták — hanem csak 2 óráig tartassanak, a mit az ellenzék részéről Prónay báró, Hermann Ottó és Helfy Ignácz követeltek, hangsúlyozva, hogy a kormánypárt pressziót akar gyakorolni az ellenzékre, mert a kormánypárt részéről csak igen kevesen maradnak az ülés végéig. Mindazáltal — szavazás utján megmaradt a ház többsége a mellett, hogy az ülések 3 óráig tartassanak. A napirenden levő kérdéshez ezután mint első szónok Ivánka Imre szólt a kormánypárt részéről, behatóan ismertetve az okkupáit terület viszonyait, melyek nélkülözhetlenül követelik a hadsereg jelentékeny számban való ottlétét. Szól. ezután az ellenzék magatartásáról s kívánságára azt mondja, hogy nem akarnának egyebet, mint a dunai kon- foederatiót s maga részéről ama nézetnek ád kifejezést, hogy ama tartományokat vagy a töröknek, vagy nekünk okvetlenül bírnunk kell. Utána Halász Géza ellenzi a felsőbb körök terjeszkedési vágyát, helytelennek tartja, hogy annyi pénzáldo- ' zatot hozunk és mégis csak az orosz uralkodik j odalent s végül kifejti az okkupáczió következé- ; seit az ország konstituczionalizmusára és pénzügyi , helyzetére. Csiky Kálmán a kormánypárt részéről az ellenzék magatartását kárhoztatja, az okkupá- czióról szólva pedig azt fejtegeti, hogy annak czél szerűségét a történelem fogja beigazolni, a közvélemény pedig, miután a tőle követelt áldozatok közvetlen behatása alatt áll, nem lehet illetékes nagy politikai konczepcziók megítélésénél. A Boszniából való kivonulást nagyobb hibának tartaná, mint magát a megszállást, mert az a monarchia nagyhatalmi tekintélyét kompromittálná. A közös hadsereg újjászervezése. Egyik bécsi lap értesült forrásból jelenti, hogy a közös hadügyminisztérium, illetőleg a táborkar, egyetértve a hadügyminisztérium ötödik osztályával, csakugyan tárgyal oly javaslatokat, a melyek a jelen szervezetnek minél csekélyebb módosítása mellett lehetségessé teszik a területi rendszer elfogadását. E rendszer elve már elfogadtatott, de alkalmazását akadályozza az a körülmény, hogy a nagy városoknak és a váraknak számos helyőrségre van szükségük, továbbá mert a megszállott területen Is kell csapatokat tartani. A főparancsnokok elé most oly javaslatot terjesztett a táborkar, a mely szerint a megszállott területen elhelyezett csapatok önálló és zárt hadtestet fognak képezni, mely béke idejében is nagyobb állomány nyal fog birni. A tartalékos gyalogparanosnokságoknak önálló ezredekké való átváltoztatását azonban ellenzik az illetékes körök, mert a századok békeállományá- nak leszállításával járna. Az a hir, hogy főfelügyelő fog kineveztetni a gyalogság részére, alaptalan. A közös pónziigyminiszteri állásra jelöltekül a lapok újabban Széchen grófot és Majthényi bárót említik. Mint az „O. É.“ írja, e hírek nem egyebek puszta találgatásnál s addig biztosat e kérdésben nem is lehet közölni, mig az illető, ki a tárcza el vállalására felszólittatott, nem nyilatkozik. Az ügy azonban már a közelebbi napokban eldől Külföld. A boszniai felkelés szitásáról és segélyezéséről újabban ismét figyelemreméltó hírek érkeznek, A szerb hatóság Csacsákban, a boszniai határ közvetlen közelében, e napokban egy felfegyvert zett montenegrói fedezet alatt vonuló szállitmány- tartóztatott le, mely Bulgáriából szerb fegyvereket akart átcsempészni a boszniai felkelők számára. A montenegróiak orosz útlevelekkel utaztak, melyeket Szófiában láttamoztak. — A kormány megtette a kellő lépéseket, hogy ilyféle üzelmek meggátoltassanak. Egy másik távirat Orsovából érkezett s azt jelenti, hogy a viddini osztrák-magyar konzul beszélte, mikép montenegrói katonai ügynökök nyíltan toborzanak a kerületben onkényteseket. A múlt hóban teljesen felszerelt, Martini puskával és orosz útlevéllel ellátott 98 önkénytest indítottak útnak Boszniába. A konzul — igy szól a távirat — hiába reklamált e törvénytelen eljárás ellen. Ezen utóbbi állítás mégis egy kissé valószínűtlennek tűnik fel. Bulgária viszonyait, úgy látszik, valami czél- zattal, hol a legkedvezőtlenebb, hol megint egészen megnyugtató hírekkel illusztrálják. Nem rég is szó volt arról, hogy mozgalom van kitörőben a fejedelem ellen, de ezt a hirt később teljesen de- mentálták; ma pedig ismét egy berlini távirat hivatalos forrásból azt adja hir ül, hogy oda Szófiából jövő diplomacziai hirek szerint ott a nagy bul- gár mozgalmak kitörésétől már a közel jövőben tartani lehet. Tény az, hogy Hitrovo orosz államtanácsos e mozgalmat Ignatieff tudatával már aay^ nyira előkészítette, hogy annak gátat vetni többé nem lehet. Igen természetes, hogy miután a tapasztalás azt mutatta, hogy a hivatalos és megbízható jelentések nem igen válnak be, minden ilyes hirt regisztrálhatunk ugyan, de a kellő tartózkodással fogadjuk. Az írországi kényszertörvény tárgyalása az angol képviselőházban igen izgalmas jeleneteket idézett fel, mindazáltal reményük, hogy az némi módosításokkal el fog fogadtatni, csupán a par- nellisták fejtenek ki ellene elvi ellentállást; az ellenzék pedig kijelentette, hogy mig a kormány arra törekszik, hogy a rendet visszaállítsa, a konzervatív párt támogatására bizton számíthat. A Parnell hívei azt erősitik, hogy az előfordult büntettek kizárólag a szavatosságnak tulajdoníthatók, a kormány pedig bizonyítani iparkodik, hogy csakis a bérmegtagadási kiáltvány idézte fel a bűnöket. Parnell befolyása különben Irlandban tünede- zőben van, a közvélemény és a meetingek a kormánynyal való tárgyalásait, daczára annak, hogy Parnell tagadja, miszerint a kormánynál védelmet keresett volna, a leghevesebb módon mint Irland irányában való árulást Ítélik el. Az ir körökben ezek szerint javulásra nincs semmi kilátás és a hangulatot leginkább jellemzi, hogy Londonban nagy összeesküvésről beszélnek, mely az angol trónörökös, a miniszterek és magas méltóságok legyilkolására irányul. Szörnyű viszonyokba kergeti Irlandot a terrorista párt, ha ily utón halad tovább !
