Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-05-25 / 42. szám

42. szám. Sepsi-Szentgy.örgy, 1882. Csütörtök, május 25. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBe 11 ! He i ! I 01CcUF KÖNYVNYOMDÁJA hová a hirdecléseJc és előfizetési pénzeк bérmentesen intezendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap lieten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ^Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Ki legyen tehát Háromszékmegye fő­jegyzője? Vettük az alábbi sorokat, melyeket, minthogy elég tárgyilagossággal szólnak a kérdéshez, feles­legesnek tartottunk saját észrevételeinkkel kísérni. — 1882. május hó 23-án. Bizony nem kis fontosságú kérdés az, hogy ki legyen Háromszékmegyében a főjegyző ? Megér­demli, hogy gondolkozzunk róla. Mert mai napság egy megye annyit nyom — az ország előtti te­kintélyét illetőleg — mint a milyen jegyzői tehet­séggel annak főjegyzője bir. A mely megyének a feliratai, átiratai (a me ­lyeknek szerkesztése pedig, azt hiszem, a főjegyző teendői közé tartozik) selejtesek, érthetetlenek, hi­ányosan vagy épen roszul indokoltak : az a me­gye hogyan követelheti, hogy tekintélye legyen, hogy őt meghallgassák, hogy — a népdal szerint — „szót adhasson a táncznak“?! A megye főjegyzőjének teiiát — ha ezen helyre méltó akar lenni — teljesen kell bírnia a magyar nyelvet, tudni kell forgatnia a tollat és képességgel kell bírnia nagyobb iratok kellőleg in­dokolt, jól összeállított szerkesztésére. A ki erre nem képes, azt a megye — a saját megaláztatása nélkül — nem emelheti a főjegyzői székre, tartoz­zék az akár azon párthoz, mely a megye nagy többségét képezi, akár képezzen azzal ellenzéket. Ezen általános elvek kell hogy a megyét fő­jegyzője választásánál vezéreljék, ügy látszik azon­ban, hogy Háromszékmegyében az ellenkező elvet szeretnék némelyek érvényre juttatni. Csupán azért tör némely ember lándzsát je­löltje mellett, mert az történetesen nem a megye többségét képező pártból való. Nekem egyáltalában nem volt szándékom ezen ügyben hírlapikig felszólalni. S hogy mégis felszólalok, teszem azt azért, mivel az „Ellenzék“ czimii lap 114-ik számában egy czikk jelent meg, mely a mi g egyfelől br. Apor Gábor mellett száll ki síkra, addig másfelől Háromszékmegyét s főkép annak főispánját nemcsak gyanúsítja, de épen rá­galmazza, mintha itt a megyei tisztviselőségre az egyedüli kellék a kormánypártiság volna. Sem Háromszékmegye, sem annak főispánja nem szorult az én védelmemre, de mivel az „El­lenzék“ kérdéses közleménye bizonyos elvi prae- tensiókkal jelent meg, nem szeretném, ha kellő visszatorlás nélkül hangzauának el a megyében az ott elmondottak. Az a főczél tehát ama közlemény szerint, hogy ellenzéki ember legyen a háromszékme• gyei főjegyző. — Engedehnet kérek, ez a vastag szerénytelenség nagyon is jellemzi az önálló, füg- g e t 1 e n gondolkozást. Mi máskép vélekedünk egy megyei közigazgatási hivatalról. Bennünket nem politikai pártállása vezet valamelyiк kandidátus mellé, hanem képessége. Ha br. Apor Gábor még tízszer olyan ellenzéki volna is, mint a minő, mihelyest a választó közönség feltalálja benne azon qualification mely egy megyei toll ve­zetésére szükséges, azonnal meg fogja választani. Ellenben lia eme kellékekkel nem rendelkezik,__ m ellőzni fogja őt, ha százszorta nagyobb kormány- párti volna is, mint a minő most nem. Epen ezért nem mi vagyunk azok, kik ezt a fontos választást politikai szemüvegen át ítélik meg, hanem azok, kik az „Ellenzékihez, az Ug­rón Ákosok közlönyéhez folyamodnak protectioért, a mit br. Apor Gábor egyáltalában nem fog nekik megköszönni. Mert én úgy ismerem őt, hogy fér­fias gondolkozása, becsületes, őszinte jelleme mél­tatlankodva fordul el az olyan jóakarattól, mely a mások gyalázatával akar neki népszerűséget szerezni. Mint már fentebb is kifejezém, Háromszék- megye főjegyzői állomása betöltésénél egyetlenegy qualificatio szükséges: a képesség. A ki eme fontos hivatalra képesítve van, ahhoz mindeneset­re tömörülni fog a választók többsége. Fel kell tételeznünk, hogy a megye intelligens szavazóit ezen kívül semmiféle melléktekintetek nem fogják határozni. Nem hírlapi reclámokkal, idétlen gyanúsítá­sokkal és szégyenteljes rágalmakkal fogjuk dia­dalra juttatni jelöltjeinket, hanem az érvek azon meggyőző erejével, hogy oly férfiút ajánlunk a megye díszes hivatalára, kinek tehetsége, valódi hivatottsága van arra. Ha igy argumentai az „Ellenzék“, senkinek sem lesz kifogása jelöltje el­len; mig személyeskedő pártmérgelődések ellen kező czélt érnek el. A főjegyzői választás nem politikai választás: kár felizgatni a kedélyeket a nyugodt megfonto­lás komolyságából s kiűzni a szenvedélyesség te­rére, hol a könyelműség mindig megkapja a maga utólagos büntetését, Egy bizottmányi tilg. Belföld. A közös pénzügyminiszteri válság, úgy látszik, megoldása felé közeledik. A „P L1.“ egy kiváló hangzású, eddig kombináczióba nem vont név fel­merülését említi, s ma már több lap tudja, hogy e név birtokosa gróf Széchen Antal. A képviselő- ház köreiben is azt beszélik, hogy a kormánynak sikerült „egy előkelő hangzású név birtokosát“ a közös pénzügy miniszteri tároza elfogadására birni. Az uj miniszter nevét azonban egyelőre „nagy ti­tokban“ tartják (azért mégis eljárhatott valakinek a szája) s csak annak a közlésére szorítkoznak, hogy az eddig emlitett kandidátusok egyike sincs a megüresedett állásra illetékes helyen kiszemel­ve. Mindezek után valószínű, hógy a válság meg­szűnése a legközelebbi időben várható. A képviselőház május 20-iki ülésében a napi­rend — az okkupácziónális hitel — tárgyalása előtt ismét vita támadt a felett, hogy az ülések ne 3 óráig — a mint azt nehány nap előtt elha­tározták — hanem csak 2 óráig tartassanak, a mit az ellenzék részéről Prónay báró, Hermann Ottó és Helfy Ignácz követeltek, hangsúlyozva, hogy a kormánypárt pressziót akar gyakorolni az ellen­zékre, mert a kormánypárt részéről csak igen ke­vesen maradnak az ülés végéig. Mindazáltal — szavazás utján megmaradt a ház többsége a mel­lett, hogy az ülések 3 óráig tartassanak. A napi­renden levő kérdéshez ezután mint első szónok Ivánka Imre szólt a kormánypárt részéről, beha­tóan ismertetve az okkupáit terület viszonyait, me­lyek nélkülözhetlenül követelik a hadsereg jelen­tékeny számban való ottlétét. Szól. ezután az el­lenzék magatartásáról s kívánságára azt mondja, hogy nem akarnának egyebet, mint a dunai kon- foederatiót s maga részéről ama nézetnek ád ki­fejezést, hogy ama tartományokat vagy a török­nek, vagy nekünk okvetlenül bírnunk kell. Utána Halász Géza ellenzi a felsőbb körök terjeszkedési vágyát, helytelennek tartja, hogy annyi pénzáldo- ' zatot hozunk és mégis csak az orosz uralkodik j odalent s végül kifejti az okkupáczió következé- ; seit az ország konstituczionalizmusára és pénzügyi , helyzetére. Csiky Kálmán a kormánypárt részéről az ellenzék magatartását kárhoztatja, az okkupá- czióról szólva pedig azt fejtegeti, hogy annak czél szerűségét a történelem fogja beigazolni, a közvé­lemény pedig, miután a tőle követelt áldozatok közvetlen behatása alatt áll, nem lehet illetékes nagy politikai konczepcziók megítélésénél. A Bosz­niából való kivonulást nagyobb hibának tartaná, mint magát a megszállást, mert az a monarchia nagyhatalmi tekintélyét kompromittálná. A közös hadsereg újjászervezése. Egyik bécsi lap értesült forrásból jelenti, hogy a közös had­ügyminisztérium, illetőleg a táborkar, egyetértve a hadügyminisztérium ötödik osztályával, csak­ugyan tárgyal oly javaslatokat, a melyek a jelen szervezetnek minél csekélyebb módosítása mellett lehetségessé teszik a területi rendszer elfogadását. E rendszer elve már elfogadtatott, de alkalmazá­sát akadályozza az a körülmény, hogy a nagy városoknak és a váraknak számos helyőrségre van szükségük, továbbá mert a megszállott területen Is kell csapatokat tartani. A főparancsnokok elé most oly javaslatot terjesztett a táborkar, a mely szerint a megszállott területen elhelyezett csapa­tok önálló és zárt hadtestet fognak képezni, mely béke idejében is nagyobb állomány nyal fog birni. A tartalékos gyalogparanosnokságoknak önálló ezredekké való átváltoztatását azonban ellenzik az illetékes körök, mert a századok békeállományá- nak leszállításával járna. Az a hir, hogy főfelügyelő fog kineveztetni a gyalogság részére, alaptalan. A közös pónziigyminiszteri állásra jelöltekül a lapok újabban Széchen grófot és Majthényi bá­rót említik. Mint az „O. É.“ írja, e hírek nem egyebek puszta találgatásnál s addig biztosat e kérdésben nem is lehet közölni, mig az illető, ki a tárcza el vállalására felszólittatott, nem nyi­latkozik. Az ügy azonban már a közelebbi napok­ban eldől Külföld. A boszniai felkelés szitásáról és segélyezésé­ről újabban ismét figyelemreméltó hírek érkeznek, A szerb hatóság Csacsákban, a boszniai határ közvetlen közelében, e napokban egy felfegyvert zett montenegrói fedezet alatt vonuló szállitmány- tartóztatott le, mely Bulgáriából szerb fegyvere­ket akart átcsempészni a boszniai felkelők számá­ra. A montenegróiak orosz útlevelekkel utaztak, melyeket Szófiában láttamoztak. — A kormány megtette a kellő lépéseket, hogy ilyféle üzelmek meggátoltassanak. Egy másik távirat Orsovából érkezett s azt jelenti, hogy a viddini osztrák-magyar konzul be­szélte, mikép montenegrói katonai ügynökök nyíl­tan toborzanak a kerületben onkényteseket. A múlt hóban teljesen felszerelt, Martini puskával és orosz útlevéllel ellátott 98 önkénytest indítottak útnak Boszniába. A konzul — igy szól a távirat — hiába reklamált e törvénytelen eljárás ellen. Ezen utóbbi állítás mégis egy kissé valószínűtlen­nek tűnik fel. Bulgária viszonyait, úgy látszik, valami czél- zattal, hol a legkedvezőtlenebb, hol megint egé­szen megnyugtató hírekkel illusztrálják. Nem rég is szó volt arról, hogy mozgalom van kitörőben a fejedelem ellen, de ezt a hirt később teljesen de- mentálták; ma pedig ismét egy berlini távirat hi­vatalos forrásból azt adja hir ül, hogy oda Szófiá­ból jövő diplomacziai hirek szerint ott a nagy bul- gár mozgalmak kitörésétől már a közel jövőben tartani lehet. Tény az, hogy Hitrovo orosz állam­tanácsos e mozgalmat Ignatieff tudatával már aay^ nyira előkészítette, hogy annak gátat vetni többé nem lehet. Igen természetes, hogy miután a tapasztalás azt mutatta, hogy a hivatalos és megbízható je­lentések nem igen válnak be, minden ilyes hirt regisztrálhatunk ugyan, de a kellő tartózkodással fogadjuk. Az írországi kényszertörvény tárgyalása az angol képviselőházban igen izgalmas jeleneteket idézett fel, mindazáltal reményük, hogy az némi módosításokkal el fog fogadtatni, csupán a par- nellisták fejtenek ki ellene elvi ellentállást; az el­lenzék pedig kijelentette, hogy mig a kormány arra törekszik, hogy a rendet visszaállítsa, a kon­zervatív párt támogatására bizton számíthat. A Parnell hívei azt erősitik, hogy az előfordult bün­tettek kizárólag a szavatosságnak tulajdoníthatók, a kormány pedig bizonyítani iparkodik, hogy csak­is a bérmegtagadási kiáltvány idézte fel a bűnö­ket. Parnell befolyása különben Irlandban tünede- zőben van, a közvélemény és a meetingek a kor­mánynyal való tárgyalásait, daczára annak, hogy Parnell tagadja, miszerint a kormánynál védelmet keresett volna, a leghevesebb módon mint Irland irányában való árulást Ítélik el. Az ir körökben ezek szerint javulásra nincs semmi kilátás és a hangulatot leginkább jellemzi, hogy Londonban nagy összeesküvésről beszélnek, mely az angol trónörökös, a miniszterek és magas méltóságok legyilkolására irányul. Szörnyű viszonyokba ker­geti Irlandot a terrorista párt, ha ily utón halad tovább !

Next

/
Thumbnails
Contents