Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-21 / 41. szám
V 41. szám. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. «? Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, május 21 Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyőrgyőn _ Csilci-utcza, Matlieovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cB гг и з Lin 91C át'fi KÖNYVNYOM ПЫЛ hová a hircledéseh esető fizetési pénzek bérmente3en intézendők. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és ktÜJ^azdászatí lap. A „Háromszék! fiáziipar-egyesüSet" hivatalos közlönye. XII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heteft- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre G Irt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija:» 3 hasábos petit-serért vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Szatmármegye körirata Sepsi Szentgyörgy, 1882. május 20. Szatmármegye ismeretes körirata a zsidóbevándorlás megakadályozása tárgyában jóformán megjárta már az összes hazai törvényhatóságokat. Akadtak megyék, melyek pártoló helyesléssel fogadták, voltak olyanok is — és ezek száma túlnyomóan többségben van — a melyek egyszerűen csak tudomásul vették a körir. tót. Háromszékmegye keddi közgyűlésének ez a körirat is benfoglaltatik tárgysorozatában. Nem kételkedünk, hogy a törvényhatóság a nagy port kavart átirattal szemben méltányos álláspontot fog elfoglalni, a mennyiben azon motívumokat, melyek Szatmármegyét az ismeretes átirat szerkesztésére bírták, kellőképen respektálni fogja; de másfelől nem fog tulmenni azon korlátokon, melyeket számára a társadalmi törvények, a népjogok és humanitás megvontak. Mi e kérdéshez nem is szóltunk volna, ha a sajtó általában annyit nem beszélne pro és contra róla. Legközelebbről Budapest főváros törvényhatósági közgyűlésén szintén élénk eszmecsere tárgyat képezte a körirat ; a nagy többség, daczára a heves felszólalásoknak, csak egyszerűen tudomásul vette azt. Azok, a kik a zsidók bevándorlását meg akarják akadályozni, nagy részben azzal indokolják ellenvetésüket, hogy a lengyel zsidók Magyar- ország északi vidékein majdnem ugyanazon szerepet játszák, mint például a dunaiak Amerikában. Amerika megtiltotta a dunaiak bevándorlását, — miért ne tehetné ezt meg Magyarország is a zsidókkal. Vannak, kik nyomosabb s a közvagyono- sodást közelebbről érdeklő argumentumokká! szólnak, midőn a zsidóságnak mint fajnak, a köznépre való ránehezedését vetik mérlegbe Ks ebben csakugyan igazuk is van. Az oly vidékeken — tapasztalás mutatja — hol az elszegényedés napról napra ijesztőbb alakban lép fel, a zsidóság általában vagyonosodig Csakhogy ennek a szomorú körülménynek jórészben magunk, saját engedékenységünk, legnagyobb részben pedig a nép azon osztályának értelmi állapota az oka, a melyet a kapzsiság áldozatául mindenütt ki szokott szemelni. Azon tehát, hogy a hazában élő s az alsó nép- osztály könnyelműségével oly bűnösen visszaélő zsidókat, mint fajt tegyük ki argumentumnak a kívülről jövő hasonló bevándorlások megakadályozására, azon a kérdésen már túl vagyunk. Nekünk úgy kell Szatmármegye köriratát vizsgálat alá vennünk, a mint azt az adott körülmények diktálják, vagyis helyes-e, szabad e, illő-e az orosz- országi üldözött zsidóktól a menedékhelyet megta- í gadnunk? Hogy szükséges volna nemzetiségi szempontból, azt még senki sem állította. Azt hisszük, a fentebb föltett kérdésekre egy szóval is felelhetünk: nem. Sem nem méltányos, sem nem szabad, de nem is illik bele a társadalmi humanitás keretébe egy üldözött idegen népfaj előtt kaput zárni. Ily eljárás nem a szabad eszmék századába, nem az alkotmányos népjogok hazájába, Magyarországra való, hanem igenis Oroszországba. Nem arról van itt szó, hogy meg tele- p i t s ti к őket s ingyen kegyelemből ellásuk a menekülőket földdel, pénzzel, gabonával, — efélét a humanitás és a szabad eszmék nem követelnek tőlünk. Hanem arról- van szó, liogv lia mindjárt halálos ellenségünk is ajtónkon könyörög bebocsát- tatásért az üldöző gyilkos kéz elől : kinyissuk-e neki ajtónkat, vagy engedjük agyonszuratni ? Bizony, alig lehet itt egyebet tennünk, mint a mit a józan okosság és emberi érzés parancsolnak. A1 tahiban az egész zsidókérdés szőnyegre hozatalában van bizonyos lealázó vonás ; az tudui- ilhk, hogy ini, az intelligens ország egy és ugyanazon időben emültetünk — Oroszországgal. Az a lealázó reánk nézve, hogy mi ezen kérdésnek felszínre juttatásával mintegy helyeselni látszunk az oroszországi zsidóüldözéseket; már pedig ilyen magyar ember, ha még tizszerte antisemita is, nem fog ma ez országban akadni. Miért tesszük hát ki magunkat az ily alaptalan gyanú árnyékának is? Nekünk soha semmi tekintetben nem kellett Oroszországgal a szolidaritás ; mire való hát magunkat azzal bélyegeznünk meg, hogy egy inliu- mánus társadalmi bűnben elvi rokonságban vagyunk vele. Ez a szégyei/*etes körülmény is vissza riaszt bennünket annak még csak gon 0 aíat() lf» 10p. Szatmármegye köriratát я felekezeti elől tietek ol ment megyékben és így náív11^ 13 PtU t0 Iu 'aavl* Hagyjuk a zsidókérdést Oru..4zotsf » cz az ő műveltségi niveaujához nagyon is *lf » a kormány mindenesetre módját fogja annak a\“11*5 hogy mi a beözönlések ellen megvédhessük e.dv keinket. .Belföld, A közös pénzügyminiszteri Válság megoldása, daczára a beható tárgyalásoknak', mindeddig nem sikerült. Az „E — r“ értesülése szerint az állás betöltése alkalmasint e hét végén történik meg, és okunk van hinni — így irja a nevezett lap, __ „ hogy a kinevezés okvetlenül magyar emberre fog esni. Jelenleg két egyéniség van szóban. Közülök az egyik_vagy a másik lesz a pénzügyér1“ Bécsi beavatott körök is úgy vannak értesülve, hogy mérvadó helyen feltétlenül ragaszkodnak azon felfogáshoz, hogy ez állásra csak magyar államférfiu nevezhető ki. Éppen e körülménynél fogva azonban Bécsben azt hiszik, hogy a válság még tovább fog húzódni, mert hivatott egyéniségek csak nehezen birhatók rá, hogy a terhes és felelősségteljes állás elfoglalására vállalkozzanak . A képviselőháziján a rendkívüli hadi szükséglet felett folyó vitát f. hó iő-án Németh Albert nyitotta meg. Előbb az előadó 15-ki beszédjével polemizált, azután a miniszterelnökre tért át, s itt beszéde olyan fordulatot vett, mely ugyan kevés összefüggésben áll a boszniai megszállással. Azzal vádolta a kormányelnököt, hogy bizonyos javadalmazásoknál pártérdekből jár el. Elmondta, hogy Hódmezővásárhely egy pusztát csak akkor kapott meg, mikor kormánypárti képviselőt választott, hasonlólag történt Esztergomban egy kőbánya megnyitásának engedélyezésével ; továbbá elmondta egy dohánybeváltási ügy történetét, mely Schoss- bergerék és az elhunyt Molnár György között folyt le, s végre felhozta Nagy Györgynek jószágigazgatóvá kineveztetését. A felhozottak alapján parlamenti vizsgálatot indítványozott; a bizottságba mindhárom párt 2—2 tagot választana, s az igy alakult hatos-bizottság elnöke Péchy Tamás lenne. — A vizsgáló bizottság ez előre biztosított A „Nemere“ tárezája. Földünk legközelebbi szomszédja. (Folytatás és vége.) Mivel e szerint léghajón még csak földünk légkörén keresztül sem lehetne hatolni, valamely nagy erőre kell gondolni, me y a léghajót, hasonlóan az ágyú torkából kilépő golyóhoz, egy lökéssel a holdba taszítaná. Igen, de ezen erőnek oly nagynak kellene lennie, hogy a hajót az első má- sodperezben 41,000 párisi láb, vagy i*/„ mértföld távolságra hajtsa ; ettől a sebességtől azonban a mi ágyúgolyóink még messze hátra vannak. Hanem a lehetőség esetében is, ki merészelne egy ilyt-n — az ágyúgolyónál sebesebben repülő — hajóba lépni, a mely kétségtelenül mindjárt az első szempillantásban ezen lökés ereje által Összezu- zatnék. Az elősoroltakkal azonban az akadályok még nincsenek mind kimerítve.Hátra van a legnagyobb, t. i. a minden égi testben, tehát a földben és holdban is létező vonzerő. Az általános vonzerő ugyanis nem engedné meg, hogy a léghajó tőlünk eltávozzék ; mert eddigelé még nincs reá példa, hogy a áöld abból, a mi hozzá tartozik, valamit kisiklani -engedett volna. De tegyük fel, miszerint az ész idővel ezen akadályon is diadalmaskodik (noha ennek módja teljességgel nem képzelhető) és a jövő embereinek sikerülend földünk határszélein Atillám, mi hasznát veszik? A mint e határt átlépték, azonnal a hold hatáskörébe jutnak, melynek szintén azon dicséretes tulajdonsága van, hogy mindazt, a mit magáénak tekint, saját központja felé huzza, minek következtében a expediczió bátor férfiai kikerülhetetlenül a hóidba hullanának, s mivel ez a legnagyobb gyorsasággal menne véghez: hajóstul együtt pozdorjává törve érkeznének meg, — mi által a nagyszerű terv végre is csak füstbe menne. Mivel e szerint abból, hogy a föld lakói valaha a holdba utazzanak, bajosan lesz valami, — az utódok hihetőleg azzal is beérik, ha sikerülend neKik e két égi-hajó közt valamiféle korrespon- dencziát létrehozni. Legalkalmasabb volna ily üzenetváltásra a vi lág osságsugár, mert ez tőlünk I a/5 másodpercz (mondhatni egy szempillantás) alatt megérkezik a holdba; vagy a inig ennek a módja kitalálva Jesz, értekezés távirati jegyek által, melyeknek — tekintettel az 50,000 mfldnyi távolságra — mindenesetre jó nagyoknak kellene lenniök. Azonban az üzenetváltás eszméjének is van egy nagy akadálya: a nyelv, a mennyiben a fo dön dívó nyelvek a holdban mind ismeretlenek ; sőt lehetséges az is, hogy az ottani emberek egyáltalán semmiféle nyelven nem beszélnek s hozzánk hasonló értelemmel nem bírnak; mely utóbbi esetben épen vége minden jövőbeli korresponden- cziának. Egyébiránt hogy a hold lakói tőlünk elany- nyira különböznek, miszerint mi azoknak alakja s egész lénye fölött, ha valaha hozzájuk feljuthatnánk, nem kis mértékben csodálkoznánk, erről kiki egyenes hirvétel nélkül is meggyőződhetik, ha elképzeli, hogy a holdnak vagy épen semmi, vagy csak rendkívül finom légköre van. Már pedig a hol levegő nincs, ott viz sem leltet. Ha földünk a légtől, mely azt környezi, megfosztatnék, tenyerek és föl váj rolognának s a föld merőben kiszáradna. Ugyan minő állapot az olyan, a hol levegő nincs, növények, folyóvizek és tengerek nem léteznek? Valóban, az ottani lakók nem gyönyörködhetnek, mint mi, naponta a hajnal istennőjének bi- borszinü pompás uszályában; a szivárvány fenséges szinjátékában, vagy Flora tündéries országában. ök nem látnak, mint mi, magasba repülő léggömböket, folyókon száguldó gőzösöket s tengereken himbálózó hajórajokat. Ellenben nem is tudnak semmit házakat leromboló orkánokról, felhőszakadásokról, jégesőkről, melyek mezőiket el árasztják, gabnáikat összezúzzák ; nem látják a pusztító villámokat s nem ijeszti fel gyakran rémes mer.ydörgés édes álomból ; sőt ha esetleg a puskapor feltalálásával dicsekedhetnek is, mivel lég nélkül a hang nem terjedhet, annak durranását teljességgel nem hallják, következőleg az ágyu- dörgéstől szintén mentesek ; és igy hihetőleg ismeretlen előttük azon magas taktika, a mely által a föld polgárai egymást, a nélkül, hogy tudnák, miért, ezrenkint öldöklik, virágzó városokat ham- muvá tesznek s boldog tartományokat temetőkké változtatnak át. Ily felfogás mellett nem is kell rajtuk sajnálkoznunk; mert a teremtő bölcsessége gondoskodott bizonynyal arról, hogy ők mindazokért, a miket mi rájuk nézve nélkülözéseknek tartunk, dúsan kárpótolva legyenek. Közelebbi alkalommal a hold sok nevezetessége közül egynémelyeket közlendünk. Iliidányl József.
