Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-18 / 40. szám
158 Herczegovina viszonyainak rendezésére nézve a jövőben szükségesek. E tárgyalások már másnap kezdetüket vették, miután nehány lényegesebb pont már Kálnoky külügyminiszter legutóbbi ittléte alkalmával megbeszéltetett. A „P. L.“ megjegyzi, hogy magától értetődik, miszerint ezen tanácskozásoknál különösen nyomatékkai bírnak ama miniszter nézetei, a ki eddig az okkupáit tartományok vezetésével meg volt bizva s a ki e tekintetben igen becses felvilágosításokat fog nyújt hatni. Szlávy pénzügyminiszter e tanácskozásokon való részvételének egyedüli oka ez, és korántsem vonhatni ebből azt a következtetést, mintha hivatalában az elvi kérdések tökéletes tisztázása előtt a személyeskédés egyáltalában nem kerülhet eldöntés alá. Külföld. Az irlnndi viszonyok complicatiója a kormány erélyes fellépése által nemcsak nem szűnik meg, de még komolyabb jelleget látszik ölteni. Említettük, hogy a kormány kényszertörvényt nyújtott be, s a Paraellisták, daczára annak, hogy Parnell hétfőn a gyilkosság közvetlen hatása alatt kijelentette, hogy nem fogja kárhoztatni a kormányt, ha kivételes rendszabályokhoz nyúl, — megtámadták a javaslatot s a tárgyalásnál azt modták, hogy az írországi erőszakoskodásokat Forster kegyetlen kormányzása okozta, és a két kormányférfi meggyilkolása a rendőrség vétkes hanyagságának tulajdonítható. Nincs igazolva, ha ezek miatt megfosztják az írországiakat szabadságuktól és biztonságuktól. Az az előterjesztés csak elégedetlenséget fog kelteni és fatális akadályt fog képezni Írország jó kormányzására nézve. Egy szóval, ismét a régi ellenségeskedés uralkodik a kormány és Parnell hivei közt. A gyanús emberek szabadon bocsátása szerintük hasztalan volt és az ir nép nem fogja keresni a gyilkosokat, mint ezelőtt nem kereste, és Parnell kijelenté, hogy e kényszer-bilihez semmi feltét alatt hozzá nem járulhat; Dillon pedig a javaslatot elnevezte vérszomjasnak s inté a kormányt, vigyázzon, nehogy a Cavendish sorsára jusson az uj államtitkár, kire a kormány az uj kényszerrendszabályok végrehajtását fogja bizni. Az angol kormány értésük is már arról, hogy a fémek magasrangu egyének meggyilkolását vet ték tervbe, és a walesi herczeg, az összes minisz terek s más előkelő egyének külön titkos rendőrséggel vétettek körül, kik biztonságuk fölött őrködnek. Parnell is számos fenyegető levelet ka pott Londonból; ennélfogva külön rendőri oltalomért folyamodott. Hogy mily viszony ok fejlődése várható, kitűnik abból is, hogy f. hó 12-én Ball ina közelében rálőttek egy bérlőre és halálosan megsebesítették, a miért bérbe vett oly birtokot, melyek korábbi birtokosát a liga proskribálta, Cavendish meggyilkoltatásáról szólva, egy angol lap azt írja, hogy biztos tudomása van arról, hogy a gyilkosságot egy „terrorista titkos társaság“ tagjai "követték el, mely társaság székhelye Amerikában van. A landliga is ismeri e társulatot, de nem meri tagjait feljejenteni, mert ezek már mindenütt követtek el gyilkosságokat, s a korléghajósok még ma hajóikat vezetni s azokat biztos iránybani haladásra kényszeríteni nem tudják; minek folytán könnyen megeshetnék, hogy a vállalkozók a hold helyett a nagy világtenger felé eveznének — s végre földünket is szem elől tévesztenék. De ha a szakértők képesek volnának is a hajót valamely kitűzött irányban kormányozni, — mely irányt kellene venniök, hogy biztosan a holdba jussanak? Indulópontjuk, a föld, ép oly mozgékony, mint ama pont, a hova éljutni kívánnak. A föld naponként 355,000 mértföldnél nagyobb utat tesz meg a nap körül s ez oly sebesség, mely az ágyúgolyóéval össze nem hasonlít ható. A hold szintén sebes haladásban kiséri a íöldet, miközben nagy kigyóvonalakban (ivugrá- sokban) tánczol körülötte. — A légh ijósok tehát nagy zavarba jönnének ezen kérdés megoldásával, különösen azon körülménynél fogva is, mert nincsenek olyan iránytű (kompasz) birtokában, mely nekik a czélhoz vezető igaz utat kijelölné. S aztán minő légnemmel töltenék meg a léggömböt? Olyannal mindenesetre, mely könnyebb annál, mint a melyben hajókáznak. Azonban a mi légkörünk csak 3 mértföld magasságban a föld felszíne felett már nagyon vékony; 17 mértföldnyi magasságban pedig oly finom, hogy abban az előttünk ismeretes állatok közül egyik sem élhetne meg; 30 mértföld magasságon felül végre a hajózás — légkör hiányában — egészen lehetetlenné válnék. Mi történnék továbbá a légütazók tüdejével azon tájakon, a hol levegő nincs ? Talán készletet vinnének magukkal tömlőkben? Ezek nagy tért foglalnának el, az ut hosszúságát tekintve, s végre is, ha a készlet elfogyasztásé mellett szerencsésen megérkeznének, — még csak akkor kezdődnék a szörnyű katasztrófa, mert szerencsétlenségre a holdban sincs levegő; ott tehát rögtön pusztulniok kellene. (Folytatása következik.) Hiánynak meg kellene előbb ígérni, hogy nem szolgáltatja ki őket amaz országoknak, hol a vétket elkövették. Ha valami, úgy ez a hír bizonyosnak tünteti fel, hogy a landliga egy követ fuj a gyilkosok ezen társulatával s h-szszük, hogy az angol kormány sem fogja magát általuk félrevezettetni. A Bulgáriában készülő zavaroki ól közölt híreket Szentpétervárról megczáfolják azzal, hogy ezek a nirek túlzottak. Semmiféle rendkívüli esemény sem történt ott. Ha az ország helyzete aggodalmat keltene, a fejedelem nem távozott volna el onnan. A fejedelem ellen készülő zavarokban sincsen semmi való, sőt Bécsből azt jelenti egy távirat, hogy a bolgár fejedelem visszajövetele alkalmából, Szófiában nagy hódolati tüntetések vannak előkészülőben. Pétervárról Szófiába érkezett hirek szerint a czár megnyugtatta a bolgár fejedelmet és kijelentette, hogy a fejedelmet gyanúsító kísérletek előtte tökéletesen eredménytelenek lesznek. Az oroszországi zsidóühlözésekkel kapcsolatban megemlékeztünk arról a hirről, hogy az orosz, zsidóktól pénzt követeltek, s ennek fejében az üldözéseket meggátolni hajlandók voltak. Ezt a hirt most Lembergböl megerősítik s egy távirat azt jelenti, hogy Ignatiev 5 milliót követelt, a zsidók azonban csak 3 milliót ajánlottak. Ignatiev visszautasította ezt az ajánlatot és midőn később arról győződött meg, hogy a zsidók többet nem akar nak adni, jelentést tett a czárnak, hogy a zsidók 3 millióval meg akarták vesztegetni, de hogy mint igaz oroszwsemmit sem fogadott el. Azóta kezdődtek a nagyszabású zsidó/avargások. Ignatiev azt mondja, hogy nagyon örül annak, hogy a külföldön uj Háman hírére jutott. Jelentés a Kézdi-Vasárlielyen f. évi ápril 13. és 14-én tett ásatásokról. Márczius hó végén a kézdi-vásárhelyi temetőnél az oroszfalvi ut mellett Pap János tímár földjén egy régi kemtu:ze találtatott, melyet némelyek tábori, mások edényégető kemenczének néztek; a legáltalánosabb vélemény azonban az volt felőle, hogy római halottégető kemencza volt. Áprilhó i-én mélt. Komáromy Andor tanfelügyelő ur szivességéből alkalmam volt e sokat emlegetett kemenczét megtekinteni. A leírás után eleinte azt hittem, hogy talán római fürdő vagy vízvezetéki részlet lesz; de a megtekintés után első pillanatra láttam, hogy semmiesetre sem lehet római készítmény. Egyszerű vályogból készült, mely a hosszas égetés alatt porhanyó téglanemü anyaggá vált. Azt hiszem, edényégető kemeucz.e vole s a múlt század közepét aligha előzte meg. Ez alkalommal a kemencze táján levő föld eltakarítása közben egy cserépdarab találtatott, melynek bekarc-zolt párhuzamos hullámvonalakból álló diszitménye félreismerhetlenül a népvándorlás korára vallott. Molnár Dénes városkapitány ur megjegyzé hogy az ötvenes években az ut kiépítése alkalmával ezen a tájon sok hasonló cserepet találtak. Ennek folytán megnéztük a kemenc/ével szemben fekvő partot: ha vájjon nem találnánk-e ott is? Két helyen találtunk is; ezek szintén a föntebb említett diszitménynyel voltak ellátva, s ezenkívül találtunk egy vasdarabot, mely — úgy látszik — kengyelvasnak a töredéke és pedig azon typusból, minő a múlt évben az ordasi népvándorláskori temetőben találtatott. Mindezek elég világossá tették, hogy itt egy népvándorláskori temető maradványaival van dolgunk, melyek megérdemlik a további kutatást. Április 12-én tehát ismét elmentem Kézdi- Vásárhelyre s miután Molnár Dénes városkapitány ur szives volt a városi közmunkából 15 embert rendelkezésemre bocsátani, 13-án délután megkezdtem az ásatást Szabó Dániel ügyvéd utódai és Györbiró Lajos földjén s másnap egész nap folytattam. Két, mintegy 10 — 12 méter hosszú s 2—3 m. széles árkot huzattam, egyiket az úttal párhuzamosan, másikat ennek egyik végétől az útig s ezeket mintegy másfél méter mélyen leásattam. 50 ctm. mélységben már kisebb-nagyobb cserépdarabok találtattak állatcsontokkal vegyítve; 100 — 110 ctm. mélységben egy 10 '25 cmt. vastag égeteft földréteg kezdődött, melyben szintén szét tört durva cserépdarabok fordultak elő; ez alatt ismét televényföld volt, melyet egy helyen egy méternél mélyebbre leásattam, de sem más földréteget, sem cserép- vagy csontdarabot ebben nem találtunk. Az ásatásból teljesen meggyőzödiem, hogy e helyen csakugyan népvándorláskori temető van, melynél a temetkezés hasonló volt ahhoz, mit a szilágynagy falusi őstemető mutat. Itt is az urna fölé nagy darab követ tettek, melynek a következménye az volt, hogy az urnák a kő súlya alatt összetörtek, úgy hogy ép urnát sem itt, sem ott nem lehetett találni. Az urna darabjai közt disznó-állkapcza, ló fogak és szárcsontok, meg kisebb edény darabok találtattak. Kettőnek a fekvését is ki lehetett venni. Mindegyik oldalt feküdt, de úgy, hogy a fenekük följebb volt a szájuknál. Az egyik, mely 80 ctm. mélyen találtatott, vastag szürke agyagból készült s azzal a jellemző népvándorláskori díszítéssel, a I párhuzamos hullámvonalakkal van ellátva. Ilyen , diszitésü és alkotásu edények Magyarországban eddigelé Szilágy-Nagyfaluban és Ordason (Pest- megye) találtattak ; 3 ilyen cserépdarab már előbb is volt múzeumunkban, ezek lakhelyét azonban nem ismerem. Magyarországon kivüTa Poroszföl- dön fordulnak elő hasonló edények, melyeket a német régészek sziáv eredetieknek tartanak. A A mieink ethnographiai jellegéről korai volna még most véleményt koczkáztatni ; lehet, hogy szláv eredetűek, de e diszitésmód Pannóniában is önállóiig is kifejlődhetett, a mint azt egy szentmár- toni rómaikori edény mutatja. Az is figyelembe jöhet, hogy a csíki edénykészitőknél e motívum egész a mai napi fentartá magát. A hullámvonalas szürke cserépdarabokon kívül találtattak még feketére égetett és simára csiszolt cserépdarabok is, továbbá kisebb edény töredékei durva kövecses s nem égetett, hanem csak szárított s kézzel idomított agyagból. Az égetett földrétegben szintén durva kövecses vörös agyagból készült kisebb edény darabjai találtattak egy kis csészével együtt, mely hamuval volt telve és szájával lefelé fordítva. Találtatott továbbá egy kis csupor, egy orsófej a egy egyszerű bronz karika. Ez voit a másfélnapi ásatás eredménye, mely a különben is kevés népvándorláskori leihelyeink számát egy gyei ismét szaporitá. E leihely két szempontból is kiválóan figyelemre méltó; egyfelől az. edények diszitési módjánál fogva, melyhez, hasonlóhat — miként emlitém — egész Magyarországon csak két helyen találtak; másfelől pedig azért, mert ez az első biztosan konstatálható népvándorláskori lelhely a székelytöldön. Magyarország, de különösen Erdély ethnographiai képét a népvándorlás korában, melyet a kevés és mindig meg- sem bizható írott emlékek csak itt ott világítanak: meg. sürü fátyol takarja. A homály csak azóta oszladozik, mióta a történelem az összehasonlító nyelvészet vívmányait is értékesíteni kezdi. így pl. csak azóta tudjuk, hogy az oláhok nem lehetnek a dákok és Trajanus római gyarmatosainak maradványai, —- a magyarok nem oláhokat, hanem szíávokat találtak Erdélyben. Az Írott emlékek s a nyelvészet adatait a régészet van hivatva kiegészíteni, nevezetesen azon kérdésre, hogy ezen a magyarokat megelőző erdélyi szlávság, melynek temlékét Krasznától és Szolnoktól Beszterczéig, Zalathnától, Gredistyétől (Várhely. a régi Sarmisegethusa vagy Trajan oláh neve) s Belgrádtól (Gyulafehérvár oláh awe) a Tirnováig, Csernavodáig (a Küküllő és Feketeügy oláh neve) s a háromszeki Esztelnekig, Gelenczéig és Kovásznáig annyi szláv eredetű helynév fenntartotta, kelet felé mennyire terjeszkedett ki : e kérdésre csakis az erdélyi népvándorláskori leletek felkutatása és összehasonlítása után lehet majd felelni és ezen leletekből lehet majd e kor germán (gólh, gepida) és ural-altáji (hunn, avar, széknly) jellegét is megállapítani. Mindezen kérdésék tisztázásához a kézdi-vásárhelyi őstemető fontos addatékkal járul. Jelentésemnek végére értem, de nem fejez hetem be azt a nélkül, hogy a tek. igazgatóság előtt ki ne emeljem Kézdi-Vásárhely városo s tek. Molnár Dénes ur szives pártfogását, melylyel múzeumunk s a tudomány ügyét előmozdította, — s midő í azt indítványozom, hogy az igazgató választmány fejezze ki köszönetét, azt hiszem, ez az önök közmegegyezésével fog találkozni. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. május 5-én. Nagy Géza, muzeumőr. Szegény Brassó Î B.assí, 1882. május 14. Nyomorúság alatt meggörbült héttalusi atyánkfia bátorságot vesz magának — „hiszen, gondolja magában, a város végén vámot, a városban stand- geldet fizettem“ — a Vár- vagy valamelyik félreeső utczába behajtatni s különféle némajelek, integetések által a járó-kelőknek kinálgatni tűzi fáját, melyet Brassó kegyelméből bírt távoli erdejéből hozott ide. De ez nem szabad; az ulczán. őgyelegni. szekérrel megállani minálunk büntetés terhe alatt tilos. A paragraphus a „megállást“ tiltja, hanem a szegény csángónak „menni“ sem szabad, s ha észreveszik, hogy fáját az utczán árulgatja, nyakon csípik a szegényt; míg a Klas- trom- és más föutczák folyton telvék szász szekerekkel, lévén ezek a szabály alul kivétel. Minapában is egy éltes csángót láttam a a Csçrgepiaczon a szinház utczan at ökröstül, szekerestül együtt a rendőrséghez bekísérhetni. A két rendőrszolga egyike a két öicröt eieg illenctőkep pen, de a másik a szegény csángót a legdurvább módon nógatta a nevezett hely felé, kísérve mintegy 50 különféle rendű és rangú mesterinas s egy rakás csőcselék által. Ugyanezen időben a Széles- utczában nem kevesebb, mint 5 — mondd: öt szász szekér állott többet egy-két óra tartamnál, s míg négy közülök a kocsiutat zárta el, addig az ötödiknek lovai a járdát okkupálták istállóvá. Szegény Brassó !.. E városnak évi jövedelme áll.tólag megüti a harm ad f é lszáz e z er forintot, s ma egy-két kraj- czárért borotvált pofáju „fogdmegek“-kel vadász
