Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-04-30 / 35. szám

— 138 ~

Azon vicinális vas utakra vonatkozólag, melyek Magyarországon való kiépítésére az osztrák állam- vasút feljogositattnék, a tárgyalásokon egy már évek előtt kidolgozott pontos terv forgott kézen, melynek megvalósítására vonalai jövedelmezősége érdekében, az osztrák állam vasút igazgatósága régóta hiában törekedett.

A delegáezióki ól említettük, hogy az albizottság a kormány által kívánt hitelt 21.7 millió forintban kívánja megállapittatni, tehát két milliónál valamivel többre menő törléssel. Hosszas és élénk vita után, melyben az ellenzéki delegátusok, jelesül Szilágyi Dezső, Pulszky Ágost és Apponyi Albert gróf a paczifikáczió költségei ellen nagyobb mérvű ellentállást fejtettek ki és a mellett küzdöttek, hogy a delegáczió illetéktelen az okkupáit területeken teendő beruházások megszavazására : az albizottság javaslata túlnyomó többséggel elfogadtatott.

Az albizottság törlési előterjesztésének elfogadásával a helyzet abban a jkérdésben lelte kifejezését, hogy az osztrák delegáczió elfogja-e fogadni a törlést. Az osztrák delegáczió ugyanis kurtán-furcsán bánt el az egész rendkívüli 'szükséglettel. Egy és ugyanazon ülésben elfogadta általánosságban és részleteiben is a közös kormány rendkívüli előterjesztését az egész 23 milliónyi összegre nézve.

Az az aggodalom különben, hogy a törlésnek az osztrák delegáczió által való ellenzése folytán a plenumban megegyezés nem jöhetne létre, úgy látszik el van oszlatva, mert a mint egy bécsi távirat jelenti, — közös minisztertanács tartatott, mely a magyar delegácziónak azon határozatával toglalkozo-t, mely szerint a hadügyminiszter által kért költségekből két millió forint töröltessék. A minisztertanács abban állapodott meg', hogy elfogadja a két millió forintnyi törlést. Ennek folytán a közös szavazás szüksége elesik.

* Szlávy közös pénzügyminiszter lemondott. E

bír a ma hozzánk érkezett lapok szerint illetékes helyről is mógeró'sitte'tett.

Külföld.

Vladimir nagyhorezog berlini látogatásában

a czár azon engesztesztelési törekvéseinek folytatását látja az európai sajtó, melyeket nehány héttel ezelőtt a német császár születésnapja alkalmából ehhez intézett távirattal kezdett meg, melyet azután Vladimir nagyherczeg bécsi látogatása, Giers- nek külügyminiszterré kineveztetése s végül az összes tisztekhez intézett azon parancs követett, hogy mindenfele politikai nyilatkozattól tartózkodjanak. Oly annyira meggyökerezett a bizalom III. Sándor békés szándékaiban, hogy a már annyiszor felmerült, s — mint alaptalan — ugyanany- nyiszor megczáfolt hir urakodónknak az orosz czárral való találkozásáról ismét komolyan felütötte fejét az európai sajtóban. Némely franczia lapok már a kommentárral is készen vannak e reménybeli entrevuehez, annak oly jelentőségét im- putályán, hogy Ausztria Magyarország ez által annak akar kifejezést adni, hogy ezentúl szláv államnak akarja magát tekinteni, s a német szövetséggel felhagy. Természetes, hogy efféle magyarázatoknak nagyon kevéssé vagyunk (hajlandók hitelt adni, s mindenesetre sokkal inkább osztjuk a „Times“ nézetét, mely azt jelenti ki, hogy Ausztria- Magyarországnak most, midőn egy véres szláv felkelést vert le, nem igen lehet kedve szlavonfil és antigerman nyilatkozatokkal a világ elé lépni és hogy ha a két uralkodó csakugyan találkozik, ennek nem az lesz az értelme, hogy az osztrákmagyar monarchia Németországgal szakítani akar, hanem inkább az, hogy Oroszország nem találja e pillanatot, alkalmasnak arra, hogy a szláv népek előharczosaként. lépjen fel.

Az irandi viszonyok a külpolitika terén még mindig a leginkább vitatott kérdés anyagát képezik. Mind szélesebb körökben gyökeret vert az a meggyőződés, hogy az irorországi helyzet tarthatatlanná vált. Az angol szabadelvű párt egy réisze s velük a „limes-* folyton azt sürgeti, hogy Gladstone ejtse el borsiért s változtassa meg eddig követett eredménytelen ir politikáját. A kon- zervatiev már terveztek is oly javaslatot, melynek alapján az ir bérlők lassar.kint birtokosokká válhatnak, mint egy londoni távirat jelenti, a kabinet tanácsa foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az ir földbirtok törvénynek a birtokok megvásárlására vonatkozó határozatait kiterjeszti s törvényhozási intézkedéseket teend egy szabad parasztosztálynak Irlandban való teremtésére. — л. ki az irlandi viszonyokat figyelemmel kisérte, be fogja látni, mily hatalmas és mily államférfim határozat ez; meg vagyunk meggyőződve, hogy az úgy Irlandra, mint az összes brit királyságra a legál- dásosabb eredménynyel járand. Mint érdekes hirt felemlítjük e helyen, hogy Kanada képviselői kamarája egyhangúlag elhatározta, hogy Viktoria királynőhez felirat utján azt a kérést fogja in tűzni, hogy adjon Írországnak olyan autonómiát, mint a milyent Kanada élvez és kegyelmezzen meg az ir politikai foglyoknak. Ezt a „jó tanácsot“ azonban az angol kormány egyelőre aligha veendi figyelembe.

Az oroszországi zsidóüldözések. A zsidó üldözés egyre nagyobb hullámokat ver s most már maguk a zsidók is nagy ellenállást fejtenek ki. Baltából jelentik az E—s-nek, hogy az ottani zsidók a zsidómészárlás alatt ellenállást fejtetettek ki. s 20 parasztot megöltek. Azt hiresztelik, hogy körülbelül 200 gyermek meghalt. A Kmeniecz Podolszkiból érkezett főkormányzó megtiltotta a a zsidóknak azt, hogy védelmezzék magukat. A A katonaság nyugodtan nézte az irtózatos mészárlást. A zsidók mind ki akarnak vándorolni Gács- országba. Számos zsidó család az orosz határon lévő gácsországi városokba menekül.

A harcztérrol— Egy magánlevélből. —

Giurgevica-lgovce, sátor tábor, 1882. ápril 19.

Úgy látszik, hogy az 1882-ik évre számunkra a hegyeket szemelték ki lakhelyül, mert már újra odahagytuk Eocsát s valószínűleg jövő hó 4-ikéig künn maradunk a táborban.

E hó 10-én a megtörtént és már múlt levelemben leirt ütközetek után — Focsába visszatérve — azon reményben voltam, hogy Gorazdára indulunk s ott a 2-ik zászlóaljat felváltva, helyőrségi szolgálatot fogunk tenni.

De ime, mennyire csalódánk újra ч nem kevésbé valánk meglepetve, midőn 14-én este egyszerre csak azon parancsot kapjuk, hogy 15-én hajnal hasadtával az egész 3-ik zászlóaljnak Focát el kell hagyni Giurgevicára kivonulni, hol állítólag és csakugyan az egyes lakosok által tett jelentések szerint kisebb nagyobb felkelő csapatok por- tyáznak.

Giurgavica egy igen regényes és szép helyt fekszik s valóban azt lehetne mondani, hogy a természet e kies vidéket minden szépségével és nagyszerűségével megáldotta. Mi fenn az Igovce magaslaton táborozunk s velünk szemben egy óriási sziklaláncz vonul végig, mely egyszersmind határszélet képez s elválaszt bennünket Montenegrótól, közbiil pedig a völgyben a Tara folyója rohan végtelen sebességgel tovább s gyönyörű szép zöld vizében szivárványként ütköznek meg a nap sugarai; szóval oly kies hely, — mely egy festőnek igazán mintául szolgálhatna.

A Celebici rémletes csatatértől, melyet a 14. számú vadász zászlóalj megszállva tart, alig vagyunk egy félóra járásnyira; de már biztosan, hisz még madarat se lehet látni.

A tábori élet maga nem volna ép a legkel' lemetlenebb, de elég kellemetlen a folytonos eső, és az ez által keletkezett sár oly járatlanná teszi az utakat, hogy csak nagy megerőltetéssel és kétszeres fáradalommal haladhatunk előre; éjszakára pedig rendesen nagy hó esik és reggel majd megvesz az isten hidege.

Ehhez járul még a borzasztó nehéz és kényes éjszakai járőr-szolgálat ; hisz oly utakon, ösvényeken kell átgázolni, hogy szegény bakáink minden perezben életveszélynek vannak kitéve s még azon öntudat, hogy minden pillanatban az ellenre bukkanhatni, fokozatosan . emeli a félelmet. Ittlétünk alatt összeütközésünk nem volt. Tegnapelőtt bejártam Tócsára 2 szakaszszal és 110 lóval élelmiszerért s másnap reggel már künn valék minden akadály nélkül.

A delegácziókból.

Az osztrák delegáczió ápr. 25-én délelőtt io órakor tartott ülést a magyar delegáczió üzenetének átvétele és az egyeztendő hetes albizottság jelentésének meghallgatása végett. A közös kormány részéről Bylandthadügyminiszter s Szlávy közös pénzügyminiszter jelentek meg.

Schmerling elnök d. e. 20 órakor megnyitva az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Kuss előadó bemutatja a magyar de- gáczió üzenetét, mely szerint hozott határozatát fentartotta. Jelenti egyúttal, hogy a hetes albizottság azon határozatot hozta, hogy a delegácziónak a hozott határozat fentartását, s illetőleg a kormány által kért összeg megszavazását ajánlja, s csak némely általunk közölt irályi módosítást fogadott el.

Wiesen búr g utal arra, hogy a legközelebbi szavazás megmutatta, hogy az osztrák delegá- czióban is vannak, kik a kormány által kért összeget nem szavazzák meg; a maga részéről szükségesnek tartja kijelenteni, hogy addig, mig a kormány az elfoglalt tartományok közigazgatása tekintetében más psogramot nem állít fel és más rendszert nem követ, sem a nagyobb, sem a kisebb öszeget meg nem szavazza. Azt hiszi, hogy má már bátran ki lehet mondani, hogy a közös kormány által elrendelt ujonezozás elhibázott rendszabály volt s a közigazgatás is rossz alapon indult meg. E mellett azt hiszi, hogy a kívánt összegek nagy része arra kéretik, hogy az okkupáit tartományokban lévő csapatok körében egy rendkívüli avenceinent tétessék lehetővé.

Azokat, kik a magyar delegáczió által indítványozott levonást nem fogadják el, figyelmezteti, hogy a delegácziónak képviselőházi tagjai kötelesek azon nagy teherre gondolni, melyek már is nyomják az adózók vállait. Utal a behozandó pet- roleum-ván és egyéb tervezett megterheltetésekre. Ideje volna, hogy a kormány megfordulna az elhibázott utón és ne áldozná fel az állam hitelét és a polgárok adóképességét ily elhibázott tervek keresztülvitelének. Ehhez részéről nem adhatna beleegyezést.

Kuss alőadó megjegyzi, hogy nincs a mire feleljen, mert az előtte szóló nem határozott javaslattal lépett fel.

Byl a ndt hadügyiminiszter szükségesnek tartja kijelenteni Wiesenburg azon állításával szemben, mintha a kért és megszavazandó összeg részben arra fordittatnék, hogy egy abnormis előléptetés tétessék lehetővé, hogy ez téves felfogáson alapszik, mert okkupáczió által nem történt és nem történik a szokásosnál terjedelmesebb és nagyobb előléptetés. Május és november között éppen semmi előléptetés nem történt és csak üresedésben levő állások töltettek be. így Wiesenburg állításai e részben nem alaposak.

Erre, minthogy szólásra senki nem jelentkezett, az elnök feltette a kérdést az összegre nézve. A delel egá czió többsége el fogadta a ké rt

23.733.000 frtot. Csupán 8—9 tag maradt ül ve és igy a kormány által kért összeg túlnyomó több- ségg el megszavaztatott. •

A legközelebbi ülés esti hét órakor tartatott a további teendők megállapítása végett, minthogy a most hozott határozat közlése a harmadik üzenetet képezte. ;i.

A magyar delegáczió hetedik ülése. Elnök Haynald Lajos bibornok érsek. Jegyzők: Hegedűs és Majláth. Jelen voltak a közös miniszterek képviselőikkel, .a magyar kormány részéről : iisza Kálmám miniszterelnök és báró Orczy. A jegyzőkönyv hitelesítése után Baross előadó jelenti, hogy a hetes albizottságok újabb tárgyalásban a megszavazandó összegre nézve nem egyezhettek meg. A szövegre nézve megegyeztek a következőkben :

I. czikk : A közös miniszterimnak azon 8 millió forintnyi összegen felül, mely a monarchia déli részében és a megszállott területen kitört mozgalom leküzdésére 18S2. év február hó 6-án legfelsőbb jóváhagyást nyert határozattal engedélyeztetett meg, 21.7000,000 forintnyi összeg mint remiki vúli hadi szükséglet megszavaztatok azon hozzáadással, hogy ezen utóbb említett összegbői a monarchia déli részében és az elfoglal területen erődítési és védelmi építkezésekre, valamint. Bosznia és Herczegovinában katonai utaknak és ösvé nyéknek elkészitésérefordittassék. — II. czikk: a

10.001.000 frtnyi öaázeg és a az 5.699,000 forintnyi összeg között az átruházási jog nem adatik meg. III. czikk; a fentemlitett közösen fedezendő hadi szükséglet összege 21,7000,000 frt, melyből a magyar kincstár terhére mindenekelőtt levonan két százalék : 433.000 frt, a fenmaradó összegből, mely 21.266,000 frtot tesz ki, a törvény értelmében a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok által fedezendő 70 száz. : 14.866,200

frtot és a magyar korona országaira eső 30 százalék 5,379.800 forintot tesz ki. IV. czikk: Ezen ösz- szegnek elszámolása a megszállott területen létező parancsnokságok, hadcsapatok és intézetek részére az 1882. évre megszavazott hitelekkel egy ütésén és a megfelelő czimek, úgy szintén az I. és П. czikkekben foglalt intézkedéseknek megtartása mellett eszközlendő.

Elnök a kérdést feltevén, a felolvasott szöveg el fogad tátik ; az Összegre nézve pedig eltérés lévén, Baross indítványozza, hogy az osztrák delegáczió együttes szavazásra szólittassék fel s a kérdést a következő szövegben javasolja;

,,Megszavaz-е az országos bizottság a mo- mrehii déli részében és a megszállott területen kitört lázadás leküzdésére kért további renkivüli hadi szükséglet tárgyában a két országos bizottság határozatai közti fenálló különbözeiét 2.033- ezer írttal : Igen? vagy Nem?

A kérdés szövege elfogadtatik és az osztrák delegáczió együttes szavazásra felhivatik. "Válaszának ^kihirdetésére másnap reggel 10 órakor ülés tartatott A/ eo-viittes ülés másnap 11 órakor volt. Ü A nyílvtos ülés előtt a szabadelvű párt tag- jai értekezletet tartottak az együttes ülés módo- zatatainak megbeszélése végett. Az értekezlet kimondta, hogy a szavazás nyílt kérdésnek tekintetik. ___________

K

ét elvi kérdés eldöntése az erdőrendészet köréből.

Brassó, 1882. április 24.

Megyénk területén egyik járási szolgabiró ur kérdés tárgyává tette azt, hogy • az erdőőri eskületételi bizonyítványokért szedendő 25 kr. dijakat, különösen a községeknél, ki köteles fizetni. a felesketendő erdőőr-e, avagy azon község, kinek az illető — gyakran nem is mint szerződvény szerint felfogadott, hanem csak mint szokásból „kapu szám szerint“ kirendelt erdőőre őrzi az erdeit ?

Ezt a megyei közigazgatási bizottság elvi eldöntés ezé Íjából a nagyméltóságu földmive- lés- ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi minisztériumhoz felterjesztette, a hol következő jelentőségteljes megoldást nyert az ügy :

} _ Az erdőőrök felesketéséről szóló bizonyítványokért fizetendő dijak az eskü letételére engedélyt nyert egyénektől az eskü letétele előtt szedendő be; s tehát az ezen dijak fizetése által felmerülő költségek ki általi fizetése az erdőbirtokos s a felesketendő egyén között létrejött külön