Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-04-16 / 31. szám

— 122

Öli Brassó! mikor jő már el egyszer vablkára hozzád a szabadság, egyenlőség s testvériség országa ?

Siibertas.

Belföld.

A (lelegác/iók elé terjesztendő kormányjavaslatnak megállapítása czéljából, mely br. Jovano- vies táborszernagy jelentése alapján a monarchia déli részén létesítendő erődítések kiterjesztéséről, a csapatállomány továbbra szükséges magasságáról s a csapatoknak adandó pótlékról szólánc!, ma Becsben közös mijLiiszterkonfernnçzia uartatik. A kérendő póthitel iránt ma még csak kombinacziókat lehet felállítani, minden határozott szám a közös megállapodás előtt teljesen illuzórius lévén. Az „E—r“ szerint az összeg nagyságát illetőleg min denekelőtt az a kérdés : képes-e a hadügyi vezetés ma már az egész 1882. évi szükségletre előirányzatot adni. Ha igen, akkor mindenesetre helyesebb egyszerre kérni a delegációktól ez egész összeget. J la azonban ezt az eljárást fogják keverni, akkor természetesen jóval nagyobb összegre kell elkészülve lennünk, mint a minőt a delegá- cziók legutoljára megszavaztak. A múltkor megszavazott 8 millió három hóra volt előirányozva. Most hat hónap áll előttünk. A szükséglet ma tehát legalább még egyszer akkora. S ha méghozzá vesszük azt a körülményt, hogy bármily szerény mérvben, erődítéseket is kell építenünk s a hadi anyag veszteségeit sein hagyhatjuk pótolatlanul, akkor alig fogunk csalódni, ha az uj póthitel magasságát kerekszámban busz millió forintra tesszük.

Külföld.

Az orosz líonuilnybim beállott változást az összes európai sajtó élénken tárgyalja. — A bécsi hivatalos lap politikai rovatában azt irja, hogy az ottani, valamint a külföldi sajtó túlnyomó része az orosz udvarnak a béke fen tartáséra és megszilárdítására irányuló politikájának örvendetes tünete gyanánt megelégedéssel üdvözli Giersnek külügyminiszterré való kinevezését. Gorcsakoff herczegnek, félhivatalos jelentések szerint, felmentése alkalmából Ausztria-Magyarország részéről magasrangu érdemrend van szánva.

Giers kineveztetésére vonatkozólag a lapok érdekes részleteket közölnek. — (fiers végleges kmeveztetését az összes német lapok a béke biztosítékának. tekintik, s általános az a remény, hogy az uj külügyminiszter helyre fogja állítani a Németország és Oroszország, valamint Ausztria- Magyarország közt való jó viszonyokat.

Berlini diplomácziai körök a most Pétervá- rott időző Orlcw hcrczeg befolyásának tulajdonítják, hogy Gierst nevezték ki orosz külügyminiszterré, és azt állítják, hogy e kinevezést úgyszólván az utolsó perczekben határozták el, miután a békét kívánó udvari párt arra figyelmezteté a czárt, hogy G tors, kivált a dan/ig; találkozás óta a német császár és Bismarck herczeg különös role о n szénV é ne к örvend.

A tőrök haderőnek Bulgária és Keletrumélia határán való öszpontositásáról az utóbbi napokban a lapok sok miudenféle hirt írtak össze, többek közt azt is, hogy Németország és Ausztria-Magyarország kormánya is felvilágosítást fog kérni a portától a csapatösszpontositás tárgyában, mert ezen intézkedés állítólag diplomatiai bonyodalfájdalmas lapját. — Minden valószínűség szerint a dolognak igy kellett történnie : az inquisitori törvénykezés minden vonása elárulja, miszerint a biztosnak meg Lvolt rendelve, hogy ne Ítéljen tortúrát se az aggastyánokra, se a betegekre, kik az eljárásba életöket veszíthetnék bele. Galilei hajlott kora s erőtlensége, mi annyi lelki szorongás által vala súlyosbítva, természetesen azon vádlottak osztályába sorozták ót, kik a tortúrát kikerülték. Ha eme rettenetes kísérlettől megkiméltetett, ezt Berti Domokos kizárólag a biztos emberségének tulajdonítja, s föl is teszi, hogy Macolano Yincze jóakaró közbenjárása nélkül az uralkodó főpap s a vértörvényszék ülése a hóhérnak adták volna át Galilei tagjait.

Legyünk igazságosabbak ! Rágalmazás volna VIII Orbánról azt mondani, min ha régi barátja kínzására és vérére áhítozott volna. A junius 16- iki főpapi rendelet a tortura tárgyában ama fontos fentartással van kibocsátva, hogy a tortura i csak abban az esetben alkalmaztassák, ha a vádlott képes azt elviselni. A főpap, midőn igy fejezte ki magát, tökéletesen jól tudta, hogy (falilei nem képes ily kísérlet kiállására s már eleve, anélkül, hogy a biztos közbenjárására szükség lett volna, kijelenté, hogy a tortura nem alkalmazható. Mire- való lehetett tehát oly nagy szigor kifejtése?

(Folytatásai következik.)

makra adhatna alkalmat. A „Xovoje Vremja“ ez : ügyben azt irja, hogy a tényleg elrendelt öszpon- tositás nem a Balkán-szorosok megszállása czéljá- ból történik, hanem a Meczedoniában fenyegető ' felkelés veszélye miatt. A Bulgária és Kelet-Ru- : mélia felszabadítása óta ez országban megindult i anyagi lendület s növekedő jóllét állítólag arra bírta volna a kétségbeesett helyzetben élő macze- : doniai népet, hogy boldogulásukat a felkelésben i keressék és a nevezett orosz lap hozzáteszi, hogy a tűrök kormány által tervbe vett reformok valamint a csapatösszpontositások sem lesznek képesek a nép körében már megindult felkelési mozgalmat megakadályozni. A porta intézkedése -— konstantinápolyi jelentések szerint — már csak azért sem vonatkozhatik a balkán-szorosok meg- 1 szállására, mert először mindössze csak 2000 főnyi j csapatok mozgósitattnak s azután a megszállás foganatosítása czéljából Kelet-Rumélián át kellene haladni, a mire a mozgósított haderő teljességgel elégtelen volna. A csapatösszevonás egyedüli czél- ját e szerint a maezedoniai zavarók lecsillcpitása képezi, s miután félő, hogy Bulgáriában e mozgalmakat táplálják, könnyen érthető, hogy a porta olőre gondoskodik a zavarok kitörésének meg akadályozásé ról.

A ïiarcztèrrol,

Focsa, 18S2. ápril hó 4.

— Í gy magánlevélből. —

Katonáink elölt már közmondásossá vált, hogy Boszniában még a patakok is a hegyek tetején folynak és igy az örökös hegylánczolatból ki nem érünk, s ha négy öt napi gyalogolás után egv egyenes útra találunk, úgy esik, mintha nem is lábaink, hanem kocsik szállítanának tovább. — Az ut nehézségeihez járul még az itteni éghajlat bámulatos változékonysága. Oly meleg van, hogy nálunk az augusztusi meleg nap nem süt oly keményen, mint itt most. Már márczius kezdetével kizöldült minden s a legszebb tavaszi pompában tündökölnek a völgyek és lapályosabb részek, éjszakán pedig rendesen nagy hó esik és kemény hideg van, a mi azonban csakis a hegyeken észlelhető; ez tehát oly körülmény, mely mindnyájunkban aggodalmat kelt s már előre félünk a nyártól, mely valószínűleg sok betegséget fog reánk hárítani.

Ittlétünk alatt két kivégzésnek valók szemtanúja s az első esetkor épen zászlóaljam hajtá végre az „executiot“. Múlt hó 23-án ugyanis hármat, 27 én pedig hét felkelő kolompost szállítottunk Abrahám kebelébe, kik a 77. számú gyalogezred által fogattak el és itt tartattak csaknem ] j. napig, mig a General-Commandotól számukra az ítélet leérkezett. A három dalia, kik 23-án kivégeztettek, egy körül belől 80 éves aggastyán mint apa, ennek fia, mintegy 50 éves és utóbbinak fiából állott, ki alig lehetett több 20 évesnél. A három „vértanú“ közül a középső a réndetes felkelő-vezér К о Va c se v ics ne к vala zászlótartója. — A kivégzés a Cchotina folyó jobb partján egy szabad térségen történt, hová a 3 deíinquenset a szabályszerű fc-dezet alatt kisértük; menet alatt a legnagyobb nyugodtsággal viselték magukat s egyikök sem látszott elárulni, hogy tetteiket megbánták volna.

A vesztőhelyre érve, az ítélet újra felolvastatott és egyszersmind kijelentetett, hogy a halál- Ítélet, miután a kötél általi kivégzés hóhér hiánya miatt nem eszközölhető, golyó általi halálra változtatott át. Miután a halálitélet egy szakaszvezető által anyanyelvűkre átfordittatott és nekik megmagyaráztatok a hadbíró azon kérdést intézte hozzájuk, hogy bekössék-e szemeiket, vagy úgy várják be a halált ? mire az öregnek fia azt válaszolta, hogy miután ők teljesen ártatlanok, bátran állanak a halállal szembe, mert „Allah“ ezt igy rendelte.

Erre a szabályzat értelmében kirendelt 12 lövész előrement az előirt távolságig és fegyvereiket készen tartották. E jelenet vérfagyasztó vala, de bámulatos nyugodtsággal állott a 3 haramia a halált szóró fegyverekkel szemben. Az utolsó percz- ben a másik kettő mégis imára fakadt, de az ősz rabló még akkor is vigyorogva bámulta a vele szemben álló katonákat. Most az őrnagy tüzet vezényelt és a következő pillanatban borzasztó látvány tárult elénk. Turbánjok 4—5 méternyi távolságra repült fejőktől és agy velőjük szökőkút gyanánt fecskendezett s az öregnek még az inge is meggyulladott volt.

Az executio befejezte után a helyszínén hagyattak a hullák fegyveres őrizet alatt és naplemente után az utászok által eltemettettek.

Ilyen volt a másik 7 lázadó kivégzése márcz. 27 én is, csak .hogy itt már a 14. sz. vadász zászlóalj készítette meg- számukra az utat a másvilágra. Az első háromnak bűne abban állott, hogy ők egy őrvezetőt és két közharezost konezoitak fel épen akkor, mikor a tábori őrsöt felváltani akarták ; a másik 7 jómadár pedig a postakocsit rabolta ki Usti-Colina és Gorazda között. A végzet azonban nem engedé. hogy elmeneküljenek és éppen a műtét végrehajtásának közepette csípték nyakon őket az odaérkezett osztályok.

Már három hete, hogy Focsában vagyunk és még mindig nem tudjuk, hogy merre fognak ben- nünket küldeni. Ezen idő alatt több rendbeli por

lyázásra valánk és igazán veszedelmesebbnél veszedelmesebb helyeken, de összeütközésünk Bogo- vic óta nem volt; sőt azt lehet mondani, hogy a mióta Focsát megszállva tartjuk, minthaa lecsen- desedni látszanának- Számtalan eset fordul ugyan most is elő, hogy például egyes kisebb járőröket megtáthadnak és felkonczolják, de nagyobb osztályokkal! összeütközés e környéken nem volt. — A mi pedig a Dalmácziában történő egyes ütközeteket illeti, ezekről már a lapok bőven írtak.

Múlt levelemben megemlékeztem azon szerencsétlen honfitársaimról, kik egy őrjárat alatt eltűntek s a kikről j(’) ideig semmi tudomásunk nem volt. Annyit sejtettünk csupán, hogy felkonezolták őket a lázadók, de holttesteiket nem kapták meg. A szegény székely katonák közül később hatot megtaláltak, mint iram, iszonyúan megcsonkítva ; — neveik a következők: Kolumbán Mihály (Olasztelek, Udvarit, m,), Bandi István (Kászon, Remete), Szász Lajos (Szárhegy), Kiss Dénes (Györgyó-Alfnlu), Böjté Tamás (Csik-Szentdomo- kos), Lukács Márton (Kövesd). Ezek a szeren esetlenek irtózatos állapotban találtattak meg- Orruk, füleik, ajkaik lemetszve, némelyeknek karjai félig levágva, mások a legszemérmetlenebbül eléktelcnitve hevertek egy félreeső völgyben. — A többi eltűntek, kiket még nem kaphattak meg- a következők: Farkas Lázár (Csik-Ménaság), Tóth György (Mezű-Bánd), Erszény Gábor (Betfalva, Udvarhely m.'), Pora Péter (Gyimes). Semmi kétség, hogy ezek is hasonló iszonyú véget értek s áldozatául estek a vért szomjszó kannibálok dühének.

A holland nép köréből,

— líeuke István felolvasása. —

(Boviv.ftts. - Az ország fekvésű és alakulása. — Történeti1 dióhéjban. — Tmlomúnva és művészete általában. — Köz- és társu- ilaluii éli-ia részletesebben )

Motto : Kmber- s világUtnetvt, tesznek bölcsekké.

Ki mindig csak mások után gondolkozik és cselekszik, a nélkül, hogy a maga Ítélete és akarata is szerepelne; és megfordítva: ki mindent csak a maga feje. után tesz, anélkül, hogy másokat megfigyelne: az olyat mindkét esetben egyolda- 1 u embernek — vagy ha népről van szó — egy oldalú népnek nevezik. Nem én mondom, hanem széltere lehet hallani éppen magunk között, hogy az utóbb említett eljárási-mód leginkább a magyar embert jellemzi, ki — a mint Frankenburg Adolf is rnondá kevés variatióval az ő öreg- Boloud Miskájában — „a világ hatalmas urainak szokása szerint“ a történet — s a tapasztalás könyvéből épen annyit tanul, mint a menynyit elfelejt, tehát föl sem tehető, hogy mások példáját követi, vagy azon okulna s ennélfogva azt, a mit tesz, tökéletesen a maga fejéből cselek- szi“. J)e — vetheti akárki is nekem és az öreg Bolond Miskának is szemére, — hogy nine s igazunk; hiszen nagyon is tanul a magyar ember, midőn az általános érvényű közpéldabeszédében maga elismeri, hogy: „Kárán tanul a magyar!“ Hogy pedig se a fenti „megszólást“, se a „karos“ közpéldát sem magunk, sem mások többé ránk ne alkalmazhassák: igyekezzünk mindenhol mindent megfigyelni, s a mi jó, azt eltanulni, hogy az említett megszólás és közmondás oda módosuljon: „A történet és tapasztalások könyvéből mások hasznán és mások kárán tanul, zöaség ! ajándékozzon meg szives figyelmével s a magyar“. Éppen azért, mélyen tisztelt kövei kisérjen el lelki szemeivel a ki s H оdián diának nagy népe közé, s a mit ottani köztükléte- lem alatt legnagyobb részben magam tapasztaltam és kevés részben mások után eltanultam : azt kész örömest hajlandó vagyok itt is megismertetni — remélve, hogy felesleges dolgot talán nem cselekszem!

Ki nem volt is Hollandiában, de egyes rajzok, festmények, leginkább pedig egyes képcsarnokok vagy képkiállittások szemléletei után kö- rülbelől maga elé idézheti azt az országot, mely népével együtt páratlanul all földrészünkön. Az országot szemmel be nem látható, végtelen zöld síkok mind megannyi buja rétek borítják sokfelé ágazó szabályosau vezetett s a városokat is ko- rülszeldelő kisebb nagyobb folyó- és kánális-vizek- kel. Itt talán még csak Svájczban található gyönyörű, szép szarvas csordákat, legelésző nyájakat, láthatni (hűvösebb vagy esős időjáráskor egyenként bepokróczozva vagy másképpen betakarva), ott a kedvező szél által repített vitorlás gőzöst kagy különfélekép hajtott és vontatott hajok, bar kák és csónakok tűnnek elő egyre-egyre a betel- leni nem tudó szem előtt. Igen, mert baromtenyésztés és haj ózás két legfőbb élet forrás ez országba.

i\7. előbbivel a varázs-szerüen idylli laluiu, az utóbbival Yelenczére emlékeztető kisebb nagyobb kereskedő városok foglalkoznak.

A mai Hollandiát a „Rajna ajándékainak“ nevezik mely folyó „Delta-szerüen“ veszi körül a belőle homok (fövény), föld és iszaplerakodásból alakult s az emberi bámulatos szorgalom által lassanként lakhatóvá és ma már — mondhatom — paradicsommá“ változtatott szigetföldet, valamint azt láttuk, hogy a Nílus torkolatai előtt fekvő szigetek hovatovább nagyobbak lesznek, úgy az évezredek folyamai alatt a Rajna által képezett,

I