Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-04-13 / 30. szám
1 t Б 4 fl d £ á 8 ú >1 n íí ■à-Л a [o m m in )V S<4 30. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csütörtök, április 13. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal : J3 E F^NSTEIN J'Ai RK könyvnyomdája hová a hirdetések ee előfizetési j.enzek bermentesen intézendök. A. hirdetmények és nyiltte- rek dtia előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. h Megjelenik ezen lap hetenként kétszer csütörtökön és vas&ruap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva уа2У vidékre postán küldve Egész évre . .. 6 flt — kr. Fél évre . , . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmőnyokdija; 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyllttór зога 15 kr. Előfizetési felhivás £ „N E M E R E“ tizenkettedik évfolyamának második negyedére. Előfizetési feltófelek : Egész évre................................................6 frt kr. Háromnegyed évre . , . 4 frt 50 kr. Fél évre........................................................3 írt kr. Negyed évre.........................................I frt 50 kr. E gy hóra.....................................................— írt 50 kr. K ülföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint а г előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás i>e történjék, mintán fölösleges példányokat nem nyomatta diaiunk. Az előfizetés legczéíszerübben postautalvány mellett eszközül" hető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-iiivamiának Bem' stein Márk könyvnyomdájába Sepsi-íszentgyürgyre küldendők. A „NEMERE" kiadó-hivatala. Ismét egyetemes tanitógyülések. Sepsi-Szenígyörgy, 18S2. ápril 12. Kétségtelenül egyike mai mipság a legprote- gáltabb intézményeknek a közoktatás ügye s ea- 1 ele kiválóan egyik ága: a népoktatás. Sok vajúdás, a kísérletek bizonytalanságai után valahára kibontakozott a kuszáit összevisszaságból és fejlődik öntudatosan a kitűzött ezéi felé, meghatározott irányban a magyar állameszme közös érdekei meg- valósításira. К szempontnál az állam egy tekintélyes testület kezébe tette le a maga érdekeit és igen sokat vár és remél a hazai tanítóságtól. Eddig az államnak ideje sem volt még csa- j latkoznia a tanítókba helyezett reményében s azon j közszellem, mely az ország tanítósága eddigi muu- j kásságát jellemzi, kezeskedik a felől, hogy bennük ; és velők az állam a masa e/éljait eléri, közös érdekei megvalósítására pedig hatalmas támaszt nyert általuk. Belátta a kormány, hogy az úgynevezett egyetemes tanitógyülések alapjukban czélttéveszteit , irányzattal, egy-két tanügybarát személyes vagy tanügyi politikai befolyása alatt jöttek létre a nélkül, hogy az ily gyűlések az egész ország népoktatását képviselték volna s a nélkül, hogy az ott hozott határozatokat valaki végrehajthatta volna. Belátta a kormány a tanitóegv letek szövetségének tarthatatlanságát, mert annak úgy alapeszméje, mint áitalában kiviteli módozatai homlokegyenest ellenkezvén a népoktatás egységes irányzatával, nem előre, hanem visszafelé segítették volna a fejlődésnek indult állapotokat. Ily viszonyok között a közoktatási miniszternek segítenie kellett a zűrzavaros helyzeten s az egész tanítóság, az összes sajtóvilág osztatlan elismerése melleit létrehozta a képviseleti alapon szervezett, országos taiii'ógyülósf. melynek elseje a múlt nyáron meg is tartatott. Ezen gyűlés sokban különbözött az úgynevezett egyel eines tanitógy ülésektől, melyeken Budapest és vidéke tanítósága s nehány módosabb meg vei tanítótestület képviselője volt jelen. Az országos tanitőgyülésre megválasztotta minden tanító-egylet a maga képviselőjét, azokat ellátta a kormány útiköltséggel és tisztességes napiddal ; meghívott rá a közoktatási miniszter a kiválóbb tanfelügyelők közül s a tanítóképzők tanártestületéből több jeles szakembert, hogy tanácskozzanak a napirenden lévő s szakmájukba vágó kérdések felett függetlenül és az ország minden vidékének specialis viszonyaira való tekintette!. Az ott hozott határozatokat elvben magáévá tette a miniszter is, azokat részben elfogadván, részben módosítván. Az országos tanitógy ülés tehát kívánt eredményhez vezeteti, mert annak határozatai a kormánynál nemcsak kellő figyelemben részesültek, hanem végre is hajtattak s a miniszter idevonatkozó szabályrendelete által törvényes erejti intéz kedésekké váltak. Nem czélunk e sorok Írásánál az orsz. tani - tógyülésen hozott határozatok méltatásába mélyebben belebocsátkozni : erre a szakközlönyök vannak hivatva. De előre kellett a fentebbieket bocsátanunk azért, hogy pár szóban rámutathassunk egy veszélyes áramlatra, mely úgy látszik, országos ki terjeszkedést pretendál s a melynek gőezpontja fenn van a fővárosban. Ott ugyanis néhány tudós tanítónak nem elég nagy, avagy nem elég alkalmas a képviseleti orsz. tanitógyülés ; hanem e helyett vissza akarják terelni a létező viszonyokat a régi állapotok húsos fazakai mellé, a hol kénye-kedve szerint dikezióz- hatott mindenik olyan szakmájába vágó kérdés felett például, hogy „mi a teendője a közoktatási miniszternek és hogyan kellene uj alapon szervezni a kultusz-miniszterimot?“ Az ilyen gyűlések, a hol alkalma volt egy-egy szájasabb urnák világrengető ideáival telelármázni a levegőt minden gyakorlati haszon és eredmény nélkül, az ilyen gyűlések kisértik a tanítóságot. Május 28-án meg fogják tartani а III. egyetemes tanitógyülés végrehajtó bizottságának nagygyűlését. Mi nem vagyunk ellenségei a szükszertt tanácskozmányoknak, bár a mint mondók, az exe- cutiva nélküli eféle gyűlések csak arravalók, hogy egy-egy tudákosabb ember kigargalizálja a torkát fényes szónoklataival; de az adott esetben határozottan elitéljük ezt a mozgalmat, mely személyes ambitiokból született meg s a mely az a nélkül is szerény tani tói fizetésnek üzen hadat akkor, midőn egy szükségtelen 111. egyetemes tanitógy ülést erőszakol a tanítókra, a kiknek —- istennek hála — legnagyobb része nemcsak meg van elégedve az orsz. tanitógy illéssel, hanem minden bizonynyal elitéli azon szánalomra méltó erőlködést, melyet néhány budapesti tanító az államkormány egységes czéljaival szemben elkövet. M. Belföld. A delegációk f. hó 15 én ülvén össze, a N. Er. Pr. bizonyosnak tartja, hogy a közös miniszteri tanácskozások, melyekben a kérendő hitel nagysága és az illető előterjesztés részletei iránt végleges határozat lesz hozandó, már a legközelebbi napokban fognak megtartatni. A P. Ll. értesülése szerint már a jövő szerdán indulnak meg a tanácskozások,-s Tisza miniszterelnök Szapáry gr. pénzügyminiszterrel közvetlen a húsvéti ünnepek után Bécsbe utaznak. Mindez ideig azonban a közös kormány javaslatairól mitsem tudni, s a közös hadügyminisztérium egyelőre a hareztéri had parancsnokságokkal folytatott élénk levélváltást,' beszerzendő midnazon informácziókat, melyek a deA „Nemere“ tárczája. Eppur si move. (Folytatás.) Galileinek első kihallgatása alkalmával adott minden feleletei a kétértelműség bélyegét viselik magukon. Azzal vádolták, hogy mielőtt Riccardi atya a „Párbeszédek“ Elnyomatását helyeselte volna, áthágta a szent-palota mestere ama tilalmát, mely egykor kiadatott vala neki a végből hogy bizonyos tárgyakról beszélni óvakodjék, ő erre azt felelte, hogy ő e tárgyban egyáltalán mit se beszélt Riccardi atyával, „mert ezt vele közölni szükségesnek nem tartotta, minthogy erre semmi indoka nem volt, könyvében a nap állásának és a föld mozgásának nézetét se nem támogatván, se nem védelmezvén.“ Kissé kétséges, hogy ha Galilei igy meghamisította a valóságot, vájjon védelme érdekében a legjobb eszközhöz folyamodott-e; egy kevéssel több őszinteség talán inkább hasznára vált volna. Ezzel gúnyolta biráit s nagyon naivoknak tartotta őket, midőn el akarta velők hitetni, hogy a világ két nagy rendszeréről irt párbeszédeiben a Copernicus elméletének „gyengeségét és képtelenségét“ akarta volna bebizonyítani. Amaz álóltöny, melybe a szerző elveit burkolá, komoly olvasót tévútra nem vezethet. A mü egész folyamában Simplicio. a Ptolomeus eszméjének védelmezője, Kinél tévesen Vili. Orbán némely tollvonását vélték felismerni, ellenfelei érvelései által háttérbe van szorítva s gúnyolódásaik folytán nevetségessé téve. Nem volt-e esztelenség Galilei részéről tagadni a kézzelfoghatót s oly hirtelenül színlelni a kétely látszatát.-' Egyébiránt senki sem lett rászedetve a védelem e fogásai által. Mindhárom bírája, kik kikér. dezték, egyértelmüleg kijelentette, hogy könyve által ellenkezésbe jött Bellarmin bibornok meghagyásával s az Index gyűlésének határozatával. Azoknak leetteje hozzátevé még, hogy nagy gyanú terheli a Copernicus tanaihoz való ragaszkodására vonatkozólag is. Az első kihallgatás végeztével a szent hivatal palotájába szállíttatott át, hol az őrök egy hálószobáját adták rendelkezésére azon határozott meghagyással, hogy abból engedély nélkül kilépnie nem szabad. Itt gyakran és hosszasan értekezett Macolano Vincze atyával, a szent tisztség biztosával, egy müveit és emberies jellemű férfiúval, ki ezenfelül mint a nagyherczeg és toscanai követ lekötelezettje, magánosán figyel meztette Galileit a helyzet veszélyes voltára s segítette tanácsaival. Ez őt mindenekelőtt íöltétlen engedelmességre, igaztalanságai bevallására s megbánására ösztönözte. „En egész terjedelmében fölfejtettem előtte hibáját — irá a biztos atya társalgásaik egyike végeztével; — ő tisztán beismerte, hogy tévedett, midőn könyvében oly messze ment s érzékeny szavakban fejezte ki sajnálatát, mintha hibája beismerésében vigasztalást talált volna s annak a biróság előtt való beismerésére eltökélte volna magát; csupán egy kis időt kért tőlem a végre, hogy gondolkozzék amaz eszközök felől, melyek által vallomásainak tisztességes szint adhat.“ Macolano Vincze atya akkor azt hitte, hogy az ügy egy nem nagyon szigorú Ítélettel nemso kára végrnegoldást nyer. Egykor, midőn Galilei vallomását ismerendjük —- tnondá ő — a törvény szék jó hírneve igazolva lesz, s a vádlott iránt kímélettel lehet viseltetni. Ö tisztán azt hitte, hogy az ügy nem lépi át az inquisitio eljárásának első részletét és a per bezáratilc egy részletes kihallgatással, mit önkény tes» vallatásnak neveztek. Ha az ügy tovább húzódott, mint a szentszék megbízottja qhajtotu és hitte, ez egyáltalán nem a vádlott hibája, ki miután figyelmeztetve lön, azonnal az önkényes megadásra határozta el magát. Újból kihallgattatván, bevallotta, hogy akaratján kivül a Copernicus rendszerére nézve kedvező érveket igen éles vonásokban nyomta előtérbe, bárha azokat czáfolni vala szándéka, s hogy ez által a közönséget tévedésbe ejthette. Kijelentette, hogy „kész a Copernicus véleményét meg- czáfolni, mind ama leghathatósabb eszközök által, miket isten rendelkezésére bocsátott“. E szavak, melyeket kétségkívül a biztos-atya embersége su- galt neki, kezdeményezéseiil tekinthetők annak , hogy szabad lábra helyeztessék. Ugyanazon estve elküldötték a toscanai nagyherczeg palotájába, hogy ott egészsége helyreállítása végett gondo. zás alá vétessék. Azonban nem kell felednünk, hogy a legkedvesebb nézetei visszavonása folytán támadt szó- gyenérzete, eszméi meghazudtolása s a miatt, hogy bünperbe fogják őt, ki iránt hazája s müveiért az emberi ész tisztelettel viseltetett, a legkérlelhetle- nebb testi szenvedelmek háramlottak reá. Nem lehet megindulás nélkül olvasni ama felhívást, melyet írott védelme végén biráihoz intézett. „Egy végső indokot vagyok érvényesítendő ; ez testi betegségem nyomorúságos állapota, minek következtében folytonos szellemi eltornpultság fogott el tiz hónap óta, összekötve hetven éves koromban a legsanyarubb időszak alatt egy hosszas és szen- vedelmss utazás kellemetlenségeivel. Bízom amaz eminentissimus urak kegyelmében és jóságában, kik biráim s remélem, hogy ha igazság osságosságaik épségével fontolóra veszik azt, hogy ily nagy szenvedések közt van valami, a mi csökkenti a büntetést, mit hibáim érdemelnek: könyörgésemre kegyelettel fognak lenni hajlott korom iránt, mely kérésemet alázatosan figyelmükbe ajánlom.“ (Folytatása következik.)
