Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-01 / 1. szám

tor csinos munkát 0I3' mádon előállítani merő- l;(]i lehetetlenség. — Л kísérlet Ъ» bizonyította pl., bot y a kézdi-szentléleki, polyéni, esik-szent királyi I Olaiagók a megszokott tracliitnál és porló homok bőnél keményebb anyagtól — szó szerint vett értelemben — megszökwk. Romániából kellett óla;:' kőfaragókat hozatni, kik ugyanazon követ egyszerű kővésővel és kalapácscsal gyorsan idomították, jelentékeny napi keresetre téve szert.

Faragott kőfalazat rakásánál hasonló eredmény mutatkozott. Egy összetett szerkezetnek Iából való előállítására hosszas hiábavaló tudakozás után sem sikerült ácsmestert találni, mig a brassói szászok ki nem segítettek a szorultságból. Egy stikszerü nagyobb épület homlokzatának letisztítása, terrakotta díszítményekkel, teljesebb párkán}- zaiokkai ismét Brassóba utalt.

A megyei vállalkozók igen jól tudják, hogy vállalataik kivitelét a „taliánok“ tették lehetségessé.

Az igények fokozódnak folytonosan, a munkák szaporodnak és mégis — >a hol annyit kisért a „székely к i v á n d о r 1 á s“ tengeri kígyója,- ott nem határoz/а» el magát, a szegény ember, hogy megtanulja alaposan a jólétet biztosító mesterségeket ! .

Vagy 1 alán nincs eV/g alkalma erre? Lehetséges ; valószínű, hogy/ valami indokolatlan vonakodás oka ennek. Mert. ismeretesek ilyen oktalan okok is.

Mindenesetre érdemes e dolgok felől gondolkozni

Azon gyönyörű eredmény, melyet egy jól szá- mi!ó egyén elérhetne, meglepő és nagy horderejű; — elérhetné azon egyén (leginkább lehetne építési vállalkozó), ki egy rendszeres kőfaragó-, áes- mühelyt, vagy ha jobban tetszik : gyakorló-iskolát rendezne be, hol a szükséges elmélet nyújtása mellt U főképeu a jó, kitartó munkások képzése volna a ez el.

A kőfaragás az különösen, a mi függetleníthető az egyes esetektől s úgy a vállakozó, niint a növendékek, az egész lakosság hasznára, az ízlés nemesbítésére, az építő ipar fejlesztésére, sokaknak boldogságára vezet.

€*y—* Cíy Ä.

Románia elégtétele.

A román elégtételadás ügye be van fejezve. } Románia megadta monarchiánknak az elégtételt, és pedig oly alakban és oly Őszinteséggel, melyet a külügyminisztériumban tökéletesen kielégítőnek tannak. A román kormány mély sajnálkozását fe- ezi ki \ román trónbeszédben előfordult sértő kimán, hogy azokból az emberek is részesüljenek. Ugyanis az áldozatok alkalmával gazdag vendégségek rendeztettek, melyeknél az evés cs,ak másodrendű szerepet játszott az i v á s mellett, azért, hogy ez a vigságot élessze és fokozza, lévén ne- kik az újév ki váló la g a vigság és öröm ürme pe, melyet csapongó kedvekkel véltek legjobban megszentelhetni.

A régi germánok imént jelzett 13 ünnepnapja között ki nem ; látja a. 3 első napban a mi karácsonyul kát, a S-.ban a mi ujesztendőnketés 13. ban a mm viz keresztet ? Ezen mythologiai következtetésünkből ne zárjuk ki ama másik véleményt se, bogy a mi január olseji ünnnepünk a régi rómaiaktól maradt ránk örökségképen, a kik tudniillik január i-én Janus istenüknek áldozatokkal, a j a n d 0 kokkal és jók ! v á n at ok к a 1 hálál - kodrak. Innen van ma is mindenikünknek a maga ,Janus istene“ azok képében, kiknek »csak újévi ajándékokkal és gratulatiokkal kell önkényt vagy önkénytelenül adóznunk, S ezek után már most mondja akárki is, hogy a mai kereszíyénség a régi pogány világ helyébe lépett !

E kis Knérés után forduljunk még egyszer a regi germán népekhez, mint a melyeknek mytho log iái a kezünk alatti tárgyról a legtöbb vonást tartották fenn, mikből megtudjuk, hogy már ükkor is mindenki szerette volna megtudni: mi jót vagy roszat hoz rá nézve az uj esztendő? — \z egyik karddal kezében felült háza padlására s az ott elsuhanó alakok megjelenéséből következtetett a jövőre. Különösen a szelek járása szolgált neki a jövendőmondásra biztos kalauzul; ha ugvanis nyugatról fújt: ez azt jelentette, hogy az uj évben sojv vitézt fog megölni; ha délről : akkor sok nép- pel fog érintkezni és sokfelé fog utazni ; ha keletről. barmai el rúgnak pusztulni; végre, ha a szent északról jött a szél az újév éjszakáján: akkor bizonynyal ő lesz a legszerencsésebb az uj esztendőben. — Sokan pedig keresztuton/ marha bőrön

I jelentés fölött, s e sajnálkozást leplezett formájá- 1 I ban bocsánatkérésnek vehetjük. Annál örvendete i tesebb a román kormány ezen ténye, mert nem- j ! csak hogy kívánatos, miszerint köztünk és Romá nia között tartós jó viszony leg)ren, de természetes szövetségeseink közt Románia áll hozzánk legközelebb. Azért óhajtandó, hogy a jó szerével eloszlatott veszély ne lazítsa, de erősítse a jó vi- : szonyt monarchiánk s Románja között.

A román kormány sürgönye, melyet a bécsi 1 román követ Kálnoky külügyminiszternek felolvasott c-s átnyújtott, igy hangzik:

Korábbi sürgönyömből láthatta, ön menynyi- j re meg ,volt hatva, a kormány mikor ama nyomasztó benyomásáról értesült, melyet a trónbeszédnek bizonyos helyei Ausztria Magyarorszában előidéztek. A mint a miniszterelnök a kamarában nyíltan kijelentette, a román kormány szándékában nem lehetet az, hogy az osztrák-mag)^ kormány érzékenységét bármiképen is megsértse, mert, ha ilyesmit tehetne, ezáltal félreismerné kötelességét saját országa iránt, mely előtt a hatalmas szomszéd birodalom rokonszenve és jóakarata a legmagasabb értékkel bir.

Áthatva, ezen érzelmektől, kötelességének tartja a kormány újólag nyíltan és ioyalisan kifejezést adni élénk sajnálatának mind a fölött, a mi az osztrák magyar kormány részéről a trónbeszéd ben sérelmesnek találtatott. — Támaszkodya ama jóakaratu rokonszenvre, melyet Ausztria Magyar- ország Románia irányában mindig tanúsított, reméli a román kormány, hogy ezen loyalis, őszinte nyilatkozatok nem fognak többé kételyt hagyni fenn a román kormány érzületére nézve, és hozzáfognak járulni mindannak félretételére, a mi a jó viszonynak, melyet az osztrák-magyar kormánynyal fentartani óhajtunk, ártalmára lehetne. Kérem önt, hogy ezen érzelmeket fejezze ki gr. Kálnoky urnák ; kérem továbbá, hogy ezen sürgönyt neki olvassa fel és kivánatára neki másolatot adjon. — Bukarest, decz 24. S t a t e s с o.

Megjegyezzük még, hogy Hoyos gróf vissza térése bukuresti állomására és a rendes diploma cziai érintkezés újra felvétele Romániával szemben legközelebb várható.

Egyröl-másróL

Sepsi-Szentgyőrgy, 1881. decz. 29.

A bibliai igazmondás szerint bajos dolog a tevének a tű fokán átbújni, de sokkal könnyebb expedicziója van a tevének az adott esetben, mint az igaztalan utón járó embernek. A példáért — habár „exempla sunt odiosa“ — nem kell mesz- szire menni : a tegnapi megyei közgyűlés alkalmával félig meddig arról győződhettünk meg, hogy a t e v e h a jc sá го к fizikaellenes experimentumokra nem képesek a nyájat erőszakolni. Hogy világosabban szóljunk : a közigazgatási bizottság tagjainak megválasztása nem úgy sikerült, a mint némely emberek szerették volna. Hanem hát e miatt még nem dőlt el a szentgyörgyi pápista

háltak, melyre leittasodva kellett feküdni, hogy gyors álomba merülve megálmodják a jövő évre szóló jövendölést. — Mások vén asszonyokkal kalácsot süttettek, s ha az nem maradt laposan, hanem feldomborodatt; akkor szerencsés esztendőt jelentett; — ép azért az ó-év esti kalács-sütés sok századon keresztül a legfontosabb foglalkozás volt — a nagyok palotáitól a szegények kunyhójáig.

A pogány-korbeli újévi ünnep szokásaiból maradt fenn — mint már említettem — az ajándékozás, vagy idetartozó nyelven beszélve, a „meglepetés“ is. Az ajándéknak nem kellett drágának és értékesnek lenni, hanem kedvesnek és találónak, mert csak ilyen jelenthette a szerencsés uj év előképét. — S végezetül, ha megemlítjük, hogy az újév egyik főjelentősége közé tartozott az is, hogy különösen az ifjúság lármás dalolásokkal, kurjantásokkal, játszva és dévajkodva járta be az utczákat: elég fogalmunk lehet egyfelől a pogány kori ujesztendő megünnepléséről, melynek zajos, mondhatni erkölcstelen lefolyása a keresztyén hittérítőknek sok bajt és munkájuk elé sok akadályt gördítettek, amint Eligius és Bonifacius hátrahagyott irataikból kitetszik; másfelől párhuzamot vonhatunk az ó- és ujkorbeli, a régi és mostani ujesztendőről, melynek elévülhetetlen tulajdonságai közé tartozott mindenkor és tartozik ma is a „boldog uj évu kívánása, mely csak akkor fog megszűnni, ha megszűnik az emberiség is, vagy legalább megváltozik az a természete, hogy a jót, boldogságot és szerencsét magának és másoknak nem kívánja.

Minthogy pedig — hála az ég urának - e sajátságot, még ez idő szerint, nem vetkeztem le: legyen megengedve, hogy q lapok t. olvasóinak kivétel nélkül szerencsés és boldog újévet ki v ánj ak!

Benke Штйп.

torony s épen állnak Ké л di-Vásárhelyit a spi' r itu s-г a ktá rak.

*

Szó a mi szó, a megyei közgyűlésnek igen sok tanulsága volt, a miket itt egy pár sorban bajos volna resummalni. Legtanulságosabb volt azonban azon körülmény, hogy a megye közönsó- ! ge báró Kemény Gábor földművelési és ipari miniszternek felirat alakjában köszönetét mondott a háromszéki házi és szövőipar emelése körül tanúsított szives jóindulataiért.

Ez a körülmény nem azért tanulságos, mivel azt épen Kemény Gábor miniszter kapja, a ki kétségkívül nagyon is megérdemli azt, — hanem az a sajátságos, hogy a megyei közönség csak most jut arra a meggyőződésre, hogy itt, az ö kebelében háziipari és szövő munkálati mozgalmak vannak, melyeknek megteremtője, lentartója és mozgató ereje a főispán, a ki szerényen kitér minden dicsériádák elől, azon elvből indulván ki: „ne

tudja a te balkezed, mit tesz a te jobb kezed“ -— a társadalmi jólét előmozdítása körül.

*

De ha már a földmivelésügyi miniszter, Zichy Jenő gróf és Potsa József megkapták az elismerés babérait, a melyeket ők bizony rég megérdemeltek volna már ettől a megyétől, hát legyen szabad nekem is e lapok utján megköszönnöm a törvényhatóság figyelmét, hogy valahára közelebb jött önmagához és gondolkozni kezdett a saját létfentartási szükségleteiről is és kitalálta, hogy Háromszékmegyének felvirágzása szoros összefüggésben van a sző vésze ti háziipar fejlődé- s é v e 1.

Mert hogy ezen a téren még eddig igen keveset tett a megyei közönség, a,;t mi, kik a szó vőipart nálunk figyelemmel kisérjük, fájdalommal tapasztaljuk. A miniszter egyremásra utalványozza a segélyt a háromszéki háziipar-egyesület szá rná ra, nyakrafőre küldi ránk a szövőszékek ?t, simító s egyéb kikészítő készülékeket, de mi tudomást sem akarunk venni az egész dologról, A szolga* bírák, lelkészek, községi elöljárók még rá se he- deritnek —- s az eredmény aztán minden felsőbb igyekezet daczára is csak az lesz, hogy a szövő- tanműhely számára léppeí keli fogni a madarat s erővel kényszeríteni népünket a megélhetés biztos eszközei felhasználására,

#

Ismételjük, ezen a téren épen a hivatott kö zegek részéről mulasztásokat kell feljegyeznünk. Nincs elég buzgóság a megye közigazgatási tisztviselőinél; nincs elég készség a megindult nagymérvű mozgalom népszerűsítése körül. Pedig a nélkül hiába szavazunk köszönetét miniszternek és főispánnak : mig a megye minden polgára vállvetett erővel nem siet a kormány jóindulatú intézkedéseit megfelelő buzgósággal támogatni ; míg a közigazgatás hivatalnokai, a szolgabirák é? községek elöljárói meg nem győzik a népet arról, hogy a háziipari mozgalmak csupán értök, az ők jóvoltukért nyernek magasabb helyről támogatást : addig hiáoa minden igyekezet, —- üres szó a di csérét, elhangzó vészkiáltás a mi szavunk is.

Ciio.

Háromszékmegye törvényhatósági közgyűlése.

Sepsi-Szentgyörgy, 1881. decz. 28.

Ma délelőtt 10 órakor Potsa József három* székmegyei főispán a közgyűlés éljenzései között megjelenvén a gyűlésben, rövid velős beszéddel megüdvözölvén a képviselőket, az ülést megnyitotta.

Forró Ferencz megyei alispán jelentését felolvasta, melyből kiemeljük a következőket:

Mindenekelőtt a lapunkban telt amaz inter* pellatiora felelt, mely a Gábor Áron síremlékére régebben begyült pénz hovaforditása iránt kérdezte meg az alispánt. E szerint a kérdéses összeg 62 frt 19 kr. és kamatai takarékpénztárilag kezeltetnek.

A csinosan szerkesztett téri :delmes jelentés kiterjeszkedik többek közt a vallás-erkölcsi életre is és örömmel győződtünk meg, hogy nagyobb erkölcsi kihágások a közerkölcsiséget nem zavarták meg. Majd a feldolgozott anyagról adott számot a jelentés.

Tüzeset a megye területén október óta volt 24; a bereczki tüzkárosultak részére a belügymi*, niszterium által segélyképen utalványozott 160 frt kiosztatott.

A kebU pénztár állásáról részletes jelentést