Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-11-30 / 96. szám
— 382 — Az uj vasút. Az uj vasútról a kolozsvári „Kelet“ következő figyelemre méltó sorokat közli : Az általános tespedés közepette, mely köz- gazdasági életünket végromlással fenyegeti, ahg- alig emelkedik ki időnkint egy-egy jelenség, melyet bár a javulás elöpostájanak tekinthetnénk. Az általános válság lidércznyomása még mind fojtogatja a gazdasági egylet minden ágát: ősterme lésünk, a szakadatlan rósz termések miatt alig jutalmazza meg a rá forditott munkát ; iparunk a szabadosságig terjedő szabadság, a külföld óriási tőkéjének és munkaerejének versenye és saját hátrama- radottságunk mellett naponkint veszti a tért a nvugati és osztrák importtal szemoen ; keresk<-del műnk. ezek után természetesen, csakis behozatalra szoritkozva, millió meg millió forintnyi értéktől fosztja meg mindnyájunk zsebeit. A vállalkozási szellem lehanyatlott, a kiben volna még egy kis bátorság, annak nincs tőkéje s nincs hitele ; a ki pedig mindezzel a kettővel rendelkezik • az inkább az általában uzsora-kamatra dolgozó pénzintézetek és takarékpénztárak pénzkészletét gyarapítja, ez meg viszont az inproductiv hitelben tud elhelyezkednb Egyszóval : mindenfelé üzleti pangás, gazdasági hanyatlás. A consumatio is már csak épen a legnélkülözhetetlenebbre szorítkozik; s így természetesen a productio is napról napra sülyed, némely ezikkekben plane teljesen szünetel. Bizony szomorú állapotok ! A gondolkodó fej megdöbbenéssel gondol a jövőre, mely egy olyan, óriási krisist látszik méhében rejtegetni, mely már közel áll az általános chaoszfipz, sőt a létkérdéshez ! S legnagyobb baj e szomorú helyzet közepette, hogy az emberek elvesztették hítöket és bizalmukat {nemcsak egymás, de még önmaguk iránt is. Mintha -valami kikerülhetetlen végzet súlya alatt görnyednénk : annyira levert mindnyájunkat az apathia, az önbízaimatlanság, a reménytelenség. jipen ilyen nagy baj, hogy mindenki panaceát keres, egy gyógyszert akar feltalálni, mely az ezernyi ezer bajokat mind képes legyen orvosolni. Pedig kétségtelen, hogy a számtalanul sok baj ellen minden irányban és minden téren csak a bajok különféle természetéhez alkalmazott eszközökkel és módokkal léphetünk föl sikeresen. Egy ilyen sikeres eszköz : forgalmi eszközeink hiányainak pótlása, uj forgalmi útak és eszközök teremtése. Nálunk mindig tulságokban «csaponganak az emberek. A olt idő, pár évvel ezelőtt, mikor mindenfelé épí- | tettük a vasutakat : állam és társulatok. Más for- j g'almi eszközöket azonban csaknem teljesen el- hanyagoltunk. Egyszerre arra ébredtünk, hogy a vasútépítésben igen rohamosan haladtunk. Tehát megállapodtunk s ^ azóta meg sem mozdulunk, mintha minden bajainknak kutforrása csak a vasúiban volna. Elfeledtük, hogy ha e téren igen rohamosan indulunk meg : a bajt még tetézzük, ha az ellenkező tulságba esünk. Hogy igazán kárba vész minden beruházásunk, ha meglevő vasút hálózatunkat nem igyekszünk rendre-rendre kiegészíteni. Legecclatánsabb példa erre az államvasutak keleti vonala. Ebben úgy, a hogy most áll, egy óriási holt- toké hever parlagon ; se államnak, se társadalomnak nincs belőle haszna. Két kis szárnyvonalat kivéve, áthalad az erdélyi részeken, miközben a mezőség nagyobb részét, valamint a még teljesen kiaknázatlan Székelyföldet alig érinti, nem is száinitválogatott, részben mesterséges virágot rak a nagyságos asszony lábaihoz. Az úrnő kiválaszt egy nagy csokrot s öröm sugárzik arczárói midőn a csokor szalagján ezt olvasta; „Szivemet és életemet.“ A koszorút egy jó barát küldötte s virágnyelvét a nagyságos asszony úgy érti, mint ma a török oda- liszk. л. vásár után a virágárus leány 200 sester- tiust kap. Ekkor jut eszébe a nagyságos asszonynak, hogy egyik szolgálónő ferdén tartotta a tükröt a miért büntetést érdemel. Tüstént kiveszi fejékéből a drágaköves hajtüt, a leányt maga elé térdelteti, másik két leánynyal leszorittatja karját s kedvteléssel rajzol tüszurásokkal a szerencsétlen leány vál- laira egy-egy koszorút. Most a reggelit hozza be két fiatal rabszolga, ezüst edények mellett egy főzőkészüléket, pompás fügét csinos kosárkában, tányérokat afrikai czit- romfából és egy kis korsó bort. Egyidejűleg belép az öreg görög házibölcs is, a ki nem hiányozhatott az előkelő római házból. Elbeszéli a legújabb híreket, uj könyvtekercsekét hoz oivasni úrnője számára. Mielőtt az úrnő ruháit felöitené, szamár tejjel lemossa ujjait s letörli a felszolgáló fiuk fürtéivel. A szamártej akkora szerepet vitt a római nőknél, hogy pl Poppea Sabina, Nero császár ngje minden reggel harmincz kanczaszamár tejében fürdőit. — Most előhozzák a pompás fehér mnikát, melynek mellső része bíbor, át van szőve aranyszá lakkal, ellepve gyöngyfüzérrel. Föléje pompás fehér köpeny jön művészies redőkbe szedve, végre a gyöngy-nyakéket teszik föl s a karkötőkkel és gyűrűkkel be van fejezve az öltözködés. Minthogy Róma falai közt kocsikázni, kivéve a diadalmene va a szomszédos Szilágyságot és Má-Tmarost, melyek szintén bevonandók e vonal hálózatába, hogy az valóban szolgálatot tehessen Kelet Magyaror szag eme tekintélyes részeinek. Itt tehát, habár lassan lassan, de tenni kell ; a hálózatot ki kell fejleszteni. Ez a meggyőződés hozta létre a szamosvöl- eyi vasút eszméjét ; s ugyanez indított meg most o,rv "Hvös mozgalmat a déli Székelyföldön és a Barczaságon. E mozgalomtól mi a legüdvösebb eredményt várjuk s teljes sikert kívánunk neki. Volt székely huszárok! alapítsunk takarékpénztárt ! ,Ak-rat által sokat tehet az ember Akarat által mindent tehetnek az emberek'' Vajda P. Számta anszor meg volt már vitatva, még pedig különböző irányban, hogy a lótáp — foura- ge alap — fel ne osztassák ; egyik része egyenesen üzleti czélra akarta adni, míg a másik egyszerűen iskolai czélokra szánta, tekintet nélkül arra, hogy az által a különböző vallásfelekezetü székely atyafiak vallásérzete lenne mélyen sértve ; szóval legtöbbnyire olyanok terveitek, a kiknek semmi hozzászólásuk nem volt ; nem volt azért, mert ők nem érdekeltek, mert a lóbeszerzésí, lótáp — fou- rage — alap tisztán egyes családok kizárólagos vagyona ; s fájdalom, épen ez utóbbiak legkevesebbet szólották. Most, midőn isten kegyelméből és ő felsége legkegyelmesebb urunk ap. királyunk akaratából visszakapjuk ezen jogosan minket, volt székely huszárokat illető százezer forintot meghaladó pénz vagy ont : eljöttnek látom az időt még egyszer hozzátok, kedves testvéreim, volt székely huszárcsaládok, szólam. Mint mondám, az alap ki van utalva, de még nincs óyíét,osztva, s ép azért — azt hiszem — ma két esetre vagyunk jogosultak : X -szőr mipt saját vagyonúnkat egyik a másika közt felosztani ; vagy 2-szór az alaptőkét hagyni és „volt й ц. s z à- rok takarékpénztára“ név alatt egy oly pénztárt alapítani, mely maradandó legyen ; így is családonként az osztályt megtevőn, az egész osszßgßt takarékpénztárilag mint alapot kezelni. Lássuk röviden pipst már, melyik üdvösebb. Ha az elsőt cselekedjek és rögtön készpénzül felosztjuk az alapot, mit nyertünk yelç ? azt, hogy két huszonnégy óra alatt ezen tekintélyes összeg nagy része az uzsorások kezébe kerül és még híre-fiagiva sem lesz meg* többé ; nevünk el- porlódik a feledékenyéé g világába, mert nem sokat használtunk sem a jelennek, sem a jövőnek ; azonban értelmünk hiányáról iç a legszegényebb bizonyítványt adnék. — Nem hiszem, hogy lenne egyetlen egy székely atya ft iß, ki magáról ily szegénységi bizonyítványt szeretne kiállíttatni. Térjünk most már a másodikra, tudnillik a takarékpénztár alapítására. Nines halandó e világon, a ki ennek előnyéit eltagadni képes lepne; egy általunk magunk közt alapított takarékpénztár üdvps volta elvitázhatlan ; mert a midőn egyfelől egymás közt mprséh'elt ka inat mellett kölcsönhöz juthatunk : másfelől* .egyes családok részvényei igen tisztességes osztalékot nyernének évenként, és azt hiszem, hogy mindenkinek csak előnyére, hasznára szolgálhat egy uj, tisztességes jövedelmi forrás ; mig másfelől jótékony c z é4l о к r a való adakozásra mód is nyújtva lenne a nélkül, hogy egyesek- joga, vagy teket és vallásos processiokat. a törvény tiltotta: hordszékben szokták az előkelő nők magukat megsétáltatni. Ilyenkor kíséretük egész karavánból állott, melynek fénye minden képzelmet felülmúl. .Felemli- tésre méltónak találom itt, hogy a jelenleg divatozó bilincs-karperecek fémgombja, a római nőktől ered, a kik egyik kezükben üveg, a másikban borostyánkő golyót szoktak hordozni, hogy kezeik kellemesen hidegek legyenek. A honnülést, kivált utóbbi időkben a legunalmasabb idővesztegetésnek tartották épen úgy, mint sokan most is. Ezen divat különben nem volt valami különlegesség, régebben is űzték azt, a miről tanúságot tesz a biblia, melyben Márk szerint Mária napfelkelte után ment az idvezitő sírjához, János szerint pedig még az előtt ; annyi mindenesetre áll, hogy korán indult el hazulról. Az északi népeknél az égalji viszonyok s a délibb fényűzéstől való elzárkozottság idézték elő, hogy sokkal egyszerűbben öltözködtek. Legtö ob figyelmet fordítottak a haj gondozására, melyet csomóba kötve szabadon hagytak a vállakra vonulni. Lenből készült ujjatlan ruha és állatbőr köpenyeg volt kezdetben az eg ész öltözék Az angolszászoknál és dánoknál a leányok egészen szabadon viselték a hajat hosszú fürtökben a melyeket csak férjhez menetelük után rövidítettek meg. A hajnak rövid*e való levágása nagy szégyen s későbben is a legsúlyosabb egyházi büntetések egyike volt Idők múltával az egyszerű viseletek helyébe a frank vagy franczia divat lépett. Folytatása következik egyes családok tulajdona sértve lenne. Minden családnak saját részvényéhez tel- jes rendelkezési joga van, mert az által, hogy takarékpénztárilag kezelteti az ő részét á p n z az Övé és családjáé marad ö r ö к - ^ ^ •„ nem álihatván senkinek hatalmában valakit tulajdonától megfosztani ; de ellenben az egyes családoknak mindig szabad kéz nyujtatik részvényeiknek készpénzen történő eladhat ás a- ésa tulajdonjog másra átforgat h a t á s á r a. Mint mondám, nem találok elég hangos szavakat utóbbi mellett felhozni, mivel oly annyira számtalanok azon érvelések, melyek mellette szólanak és a melyek a takarékpénztár üdvösségét, jótékony hatását bizonyítják, hogy az ellen érvelni nem hiszem, hogy akadna egyetlei egy családtag is. Megengedem azt azonban, hogy lesznek ma is, mint régebben voltak álpróféták, kik ezen jótékony intézmény ellen szót emelnek ; de nem kell az ilyenekre hallgatni, mert az ilyenek rendesen saját hasznukat keresik, azért, hogy egyeseket, legtöbbnyire a szegényebbeket kizsákmányolják, a népet tönkre tegyék ; olcsó hazafisá- guk leple alatt pedig egyedüli önhaszonlesésük a főrugó. A volt székely huszárcsaládok takarékpénztára megalapítása alkalmából magunk emberét tennők meg elnöknek, igazgatónak, pénztárnoknak stb., szóval minden egyes tag a magunk emberéből telnék ki, és ez által is egy igen tisztességes keresetforráshoz jutnánk rendre-rendre, mely kereset által mezei gazdaságunkat, iparunk - kat emelnők s a tisztességes vagyon-szerzéshez alkalom, tér nyittatnék, társadalmi életünk pedig lendületet venne ; utódainkról gondoskodván, jótékony segélyezés által, fiainknak a tanulhatásra segélyt nyújtani képesek lennénk ; áldva emlékeznének meg egykoron az ivadékok, mert minden bizonyára ennek üdvös és jótékony hatása elmaradni nem fogna. Társadalmi életünknek utóbbi irányban még sok tenni valója van. Őseink, midőn a véres kardot széthordák, a haza védelmére bátran összese- reglettek és e mellett még sem feledkeztek meg soha jótékony pzélokra való adakozásról; nemde nem ez ügy is egy hasonló gondos előrelátás, szóval a fourage alap megteremtése előreszámítás ered- I ménye volt ? Egyedül magára ezen indok is elég I lenne a takarékpénztár megalapítására, del főleg ily irányú működésűnk hasznos volta elma- I radhatlan. Npm hagyhatom még azon szomorú tényt fel-I említés nélkül, miszerint általánosan rólunk, szó-® kely családokról azt mondják, hogy kihalt belőlünk® az előretörekvés érzete, — ok nélkül minden szó, I mert pusztában elhangzó szó lenne. Sajnálnám, ha I idáig jutottunk volna, mert az ilyen indolencziának I tespedésbejutás, halál lenne vége. Ha magunkról| azt elhitetjük, hogy mi népi у agyunk életrevalók,! valójában a legszomorubb bizonyítéka lenne hely-j zetünknek. Nem, én meg vagyok győződve, hogy* ilyen vád minket nem illethet ; nem, azért, mertjj ’•neg fogjuk mutatni úgy a jelennek, valamint aj jövőnek, hogy Altünk- Jelszavunk legyen a taka-H r é к о s s á g, és ez alkalommai aiapu^HiC meg aj! „volt székely huszárcsaládok taka-l r é к p é n z t á r á t“, még pedig Sepsi-Szentgyör- gyön, hogy az által czáfoljuk meg a minduntalanI ellenünk szórt igaztalan vádakat. Jelszavunk legyen tehát minden áron lakai rékpénztár! mert mint a választott jelmondat j szerint is feltevém: „Akarat által sokat tehet azí ember, akarat által pedig mindent tehetnek azj emberek.“ Kolozsvárit, 1879. november 11 én. Kilyéni CzRkö József,; volt székely huszár, f Volt székely huszár, Czakó József urnák | Kolozsvárii. Midőn a folyó hó 13 ról hozzám intézett soraiban előrebocsátotta volna, hogy ön a volt szé kely huszároknak visszaadott lóbeszerzési — fourage — pénzalapnak a tulajdonos családok, egyesek közti készpénzbeli felosztását nem helyesli, hanem e helyett ezen alapnak épentartása, illetve felhasználása mellett egy takarékpénzt km létesítésére vélné a tulajdonos családokat felhivnil: azt a kérdést teszi föl, hogy e tárgyban én mi véleményben vagyok ? I Hogy már ezt a kérdést intézte hozzám egész- őszinteséggel, elmondom nézetemet, véleményemetj . Több, mint húsz éve annak, hogy az úgynevezett fourage-ügyet nemcsak hogy kivaló figyelemmeí. kisértem, hanem mondhatnám, annak lebonyolításában tevékeny részt is vettem, a mennyiben mini dig azt az álláspontot foglaltam el, hogy ez alajjj a volt székely huszárok kizárólagos tulajdonát kéj pezi, az nekik szabad tetszésük szerinti rendelkoi zési joggal visszaadandó. Ez álláspontnak védelmében és érvényesitéj sében midőn több más barátaimmal tényleg eljár* tam, végre ki lett mondva, el lett határozva, hogy „ezen alap a volt székely huszárcsaládoknak viszjb szaadatik s köztük — az egyesek közt — a minflb ahhozi való illetékességüket, igényeiket érvényest tendik — felosztassák.“
