Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-11-30 / 96. szám
96. szám. Szorkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendőkKiadó hivatal : j^ERNSTEIN pIÁRK könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendó’k. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Vasárnap, november 30. IX. évfolyam. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. A „Háromszéki háziípar-eevíeí1' hivatalos Megjelenik ezen laphetcn- kint kétszer: " ostitörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 fit 50 kr. Hirdetményok dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. A „katonásdi“ az országházban. Budapest, november 26. Nem futja ki, hogy a „Nemerédnek azon a napon táviratozzam meg ezt a vezérczikket, mikor al véderőről szóló törvényjavaslat letárgyaltatok s mikor a szavazás már meg is történt. Lehet, hogy mire e sorok leérkeznek, akkorra már a törvényjavaslat meg is szavaztatott. Ha olyan jó mameluk volnék, még azt is megírnám előre, hogy ennyi meg ennyi szavazattöbbséggel elfogadtatott, hogy a szavazásra az ellenzék minden erejét megfeszítette, de nem ért semmit ; vagy azt kellene megírnom, hogy a táviró sodronyai megvillanyoz- tattak és felparancsoitatott minden „absens“ kor- mánypárti képviselő, csakhogy azt a kis többséget, a mivel győztek, valahogy kiszoríthassák ; hogy a többségbe bele voltak számítva a miniszterek, a horvátok s talán még a szász képviselők is s csak igy lehetett egy vékony többségre vergődni. Mind ezt matliematikai pontossággal leírhatnám előre, — ha nem tudnám, hogy az „Egyetértés“ meg a „Napló“, vagy esetleg a „Magyarország“ szóról- szóra hozni fogja. Ennek réményében engedjék el nekem ezeket s inkább pillantsunk végig a letárgyalt törvényjavaslat felett elkövetett csatározásokon. Töredelmesen be kell ismernünk, hogy a szabadelvű párt nem fegyverkezett úgy fel, mint az ellenség. Az ellenség Uchatius-ágyukkal szórta az argumentumokat s hogy nem „talált“, az nem az ő jóakaratén múlt. A kormánypadokról még egyszerű Werndl-féle hátultöltők sem szóltak, csak amolyan hosszú nyakú flintákból lövöldöztek, melyek — mi tűrés-tagadás — bizony nem sok argumentumokat bocsátottak ki. I)e hát mit is lehet várni egy képviselőháztól, melynek tagjai érdemekben megőszültek, itt-ott a Corpus Jurissal teljes ismeretségben derék jogászok is, a tudományok mezejéről is leszedték a javát, — szóval mindenhez értenek, csupán a hadi tudományhoz nem. Pedig épen erre lett volna szüksége mindenik pártnak annak megbirálásához, hogy vájjon a 10, vagy az 5 évi időtartam kivánatosabb-e a mostani katonai létszám fentartására. Erre bizony argumentumok kellettek volna és pedig katonai szaktekintélyektől, de hát ilyen az országliázban nincs. — Mert azt akár bizonyosra is foghatom, hogy a kis Pulszkyt ilyennek nem tartják Háromszéken, de még az országliázban sem. Az előadó, Márkus István pedig akárhogy összeszedte is a „Felddienst“ és „Terrainlehre“ elméleti és Boszniában szerzett gyakorlati ismereteit, — mégis csak elmaradt ő a szaktudomány mögött minden ő talentumaival együtt. Mikor a katonák, egy-egy kipróbált ezredes, vagy generális, kiknek saját tapasztalataik vannak egy birodalom horderejét illető viszonyairól, végig olvassák az országgyűlési tudósítást, — bizony elmosolyodnak az egész „katonásdi“-ra. A kis Pulszky, meg Márkus Pista, mikor az országház folyosóján együtt találkoznak, egymás szemébe nevetnek, mint az augurok. Mindazáltal az ellenzéknek mégis csak kellett valamit mondani s Szilágyi Dezső és Simo- nyi Ernő valóban parlamentáris színvonalon álló beszédekkel támogatták az ellenzék azon kívánságát, hogy ha már okvetlenül 800,000 embert kell tartanunk, legalább 5 évre mondjuk ki obeli kötelességét az országnak, A többi szónokok aztán még ennyivel sem elégedtek meg, hanem pokolba kívánták a közös liadserget és mindent, a mi nekünk, mint államnak, bizonyos tekintélyt képes kölcsönözni a külföld s főként a muszka előtt. — Azon kedves körülménynyel keveset törődött a jó ellenzék, hogy például Oroszország szemmel láthatólag fegyverkezik ellenünk, hogy a lengyel határon egymásután építik az erős várakat. „Erős várunk nekünk az isten“, s ebben a vallásos hitben még abba is belenyugosznak, ha Oroszország hozzáfog azon Htjához Konstantinápoly felé, mely к e- resztül vezet Magyarországon Itt sulyosodik ránk a mi nemzetünk végzetteljes átka. — Jól látja, jól tudja, jól érzi, hogy mindaz, a minek most ellene beszél, roppant kárt hozna az országra, de mert nem tetszik neki Tisza Kálmán, tehát hadd pusztuljon az ország is. Szilágyi Dezső az után « fényes beszéd után épen oly pironkodva lépte át a Hűbb küszöbét, mint Csanády bácsi, a ki életében falán először érte meg — roppant megbotránkozására — azt a szégyent, hogy az elnök tőle a szót meg nem vonta, Mindenkinek meglátszott az arczán, hogy hamis ügyet véd, de mikor a „magasabb pártérdekek“ igy kívánták, nem volt mit tenni egyebet. Beli boldogok önök, hogy azokat a beszédeket il e m hallották! — (A törvényjavaslat 47 szavazattöbbséggel elfogadtatott. Szerk.) N. Kossuth L'ajos, mint megilletÖdve értesül a „Független Hírlap“, nagyon szivére vette a magyar országgyűlés azon határozatát, mely öt a honosítási törvény egy kegyetlen és kegyeletien szakasza alapján tízévi távolléte következtében magyar polgári jogától megfosztja. Érzelmeiről tanúskodik egy megindító levél, melyet e tárgyban Helfy Ignáczhoz intézett s a melyet legközelebb közölni fog a „F. H“. — A képviselőház november 25-iki ülésében befejezték az általános vitát a hadsereg hadi létszámának újabb 10 évre való megállapításáról szóló törvényjavaslat felett. Beszéltek Szily, Hed- ry, Csanádi, kinek nagy derültség közt elmondott beszédét sajnálatunkra térszüke miatt nem közölhetjük ; Sárközy, továbbá Márkus előadó, Pulszky Ágost,kik zárbeszédeiket tartották. Ugrón Gábor zárbeszéde a másnapi ülésre maradt a szavazással együtt. A kassai kerületben a visszalépett Ferdinandy képviselő helyébe В á r c z а у Ödön szabadelvüpárti választott meg egyhangúlag országgyűlési képviselővé. A „Nemere“ tározója. A divat. 2 ik Folytatás. A nők öltözéke hosszú ingből állott, gyapotból, lenből, vagy selyemből, mely bő redökben folyt alá. Felette másik pompás szoknya különböző színekben, bíborral és virágokkal díszítve ; a derékon gyönyörű öv tartotta össze, melyhez egy kicsi bőrtáska volt erősítve apró szükséges eszközökkel telve ; gyakran aranynyal, drágakövekkel is ki volt rakva. Az arezot és mellet finom fátyol födte. A felöltő egy nagy kendő volt a legkülönbözőbb szövetekből mindenféle színben. — Az arezfestés különösen a főbb ranguaknál \olt divatban; a szemhéjjat és szemőldöt feketére festették, állítólag bizonyos szembetegségek kikerülése czéljából. A fülönfüggők szaruból és nemes fémekből készültek, az ó testamentum szerint az orrkarikák sem voltak ismeretlenek. A nyakon aranylánezokat, gyöngyöt viseltek, melyek gyakran sok ezer tal- léi értéket képviseltek. A lábakon ^sás-fa- vagy bőrtalp volt szokásos, későbben a saru. A hajat tekercsekbe fonták, drága tűkkel feltűzték és vagy hálószerű fejkötővel födték be vagy pedig szalaggal kötötték át. A babylonok, persák, phönici- ek, nagyjában ugyanilyen módon öltözködtek, ii- nomabb-durvább szövetekbe, melyek magukon viselték a nép jellegét. A klasszikus görögök divat dolgában nem sokat beszéltetnek magukról. A görög konty, a vállon összekapcsolt dusredőzetü s e mellett mégis plasztikus finom köntös és klasszikus szépség, szi goru erkölcsök ; hová ennél szebb divat ! — Divat volt az erőteljesség, a művészetek kedvelése. Páratlan szépségű jelenet lehetett, hogyan küzd két nő az olympiai játékokon a koszorúért. A szigorú Lacedémonban a törvény csak a nyilvános nőknek engedte meg a drága ruhák viselését. A ruházat többnyire gyapjúból készült, melyet maguk termeltek ; az argonauták aranygyapjas Jasona lehetett azon nemzetgazdász, a ki a kolchisi gyapjút Görögországban meghonosította, a. reggeli órákat a görög nők az öltözködéssel töltötték el, a fürdés, a kenőcsök használása általánosan divatozott, később az arezfestés is. A hajat fürtözve viselték, mint ez a görög szobrokon látható és sütővassal foderitották. Mikor a görög hajadon férjhez ment, atyja ezen szókkal adta át őt vőlegényének : „neked adom leányomat, hogy unokáimnak törvényes atyjává tegyelek.“ Az eljegyzést egy csókkal pecsételték meg. Mi történnék ma, ha a csóknak meg volna ezen jelentősége! — A. lakodalom alkalmával állatokat is áldoztak, a menyasszonyt és vőlegényt drága ruhákba öltöztették, virágokkal és koszorúkkal disziteték föl A lakodalom estélyén az uj házaspárt kocsin a vőlegény lakására vitték, fáklyások, énekesek és tánezosok kíséretében. Mihelyt a menyasszony kiszált, a kocsi tengelyét elégették annak jeléül, hogy a fiatal nő előtt a visszatérés útja el van vágva. - Napjainkban, mikor annyi asszony ‘„hazajáró lélek,“ nem volna tán czélsze- rütlen követni azt a példát, ha nem kellene a kocsibér tulságros emelkedésétől tartani. A r óm a i а к ná 1 kezdetben a nők teljesen el voltak zárva a külvilágtól. Működési körük csupán a házra terjedt ki. — Otthon fontak, szőttek és gondozták a gyermekeket. Miután a nők jogai törvény által szabadabban határozhattak meg, az ebből származó fényűzés terjedésével folyton kisebbedéit a férfiak joga és szigora, de annál inkább kihalt a régi római nő nagyszerű jelleme. A nyilvános mulatságokban közösen vettek részt nők is férfiak. A nők rengeteg időt töltöttek a fürdőkben, melyeknek divatja általános volt. A divatos fürdők voltak ugyanis a nyilvános összejövetelek helyei, ott beszélték el a sógorasszonyok a komaasszonyoknak a szép szomszédasszonyok pikáns históriáit, a mi akkor is épen úgy divatban volt; mint ma. A fürdőkben adták és fogadták a hivatalos viziteket, ott voltak többnyire a könyv tárak, ott olvasták fel a költők és irók müveiket. Ezen divatnak nyoma a „kursalon“-ban lelhető fel, a mely nélkül jelenleg hírneves fürdőhelyet alig lehet találni. A helyi közfürdők hiánya s a nevezetes gyógyforrások divatba hozták a mai czivilizált világ fürdőre való vándorlását, a mit sokan nem másért tesznek, mint csupán azért, hogy a divatnak hódoljanak. A római divat titkaival megismerkedni úgy hiszem a nagyon tisztelt hallgatói.ágnah nem lesz ellenére. Lássuk mit mivel egy előkelő római nő a reggeli órákban. A derengő világosság, mely a függönyökön áttör s a várakozó rabszolganők csoportjának halk suttogása felébresztette az úrnőt. A mint fejét fölemeli elrémülhetsz tőle. Egyik egykorú iró a páviánéhoz hasonlítja a felkelő úrnő arczát. Este le- vekvéskor ugyanis egész arczát szamártejjel áztatott kenyérbélből készített péppel kenték’ be, ez éjjel megszáradt s reggelre úgy néz ki, mint a megvedlett gipszálarcz. Mikor az úrnő megjelen az Öltöző szobában a rabszolganők közül előlép a kendőző és fogtisztitó. Az úrnő arczát lemossák langyos szamártejjel, aztán befestik fehér-pirosra, a szempilákat és szemőldöt feketére, megtisztítják a fogait s berakják a hiányzók helyébe az elefánt- csont fogakat. Ekkor előlépnek a fodrásznök, *. kiknek kezei alatt a természetes barna haj nemsokára aranysárga szint nyer, mert ez a divat mióta a római nők megismerték a germánokat ! —- .Csudálatos, hogy a mások haja iránt táplált előszeretetet minden helyen és időben fellelhetjük. —- Négy rabszolganő alig' készül el valahára a fej rendbehozásával. Az egyik a sütő vasat kezeli, a második drága kenőcsőket, olajakat fecskendez a fürtök közé, a harmadik fonadékokba rendezi azokat, hajtükkel összefogja s aranyporral behii ti, a negyedik a fémtükröt tartja úrnője elé. -— Végre a főkomorna jelenti, hogy a virég- és koszoruárusnők bebocsátásért esedeznek. Ezen leányok vitték egyúttal a szerelmi postás jövedelmező tisztét. A virágárusleány belép, nagy röroeg
