Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-03-09 / 20. szám
Feri közoktatásügyi miniszter is. Say ellen, mint már jelentettük, nagy fölháborodás uralkodik a rente konverzió ügyében követett magatartása mi- a tt ; becsületessé-ét gyanúsítani nem merik u yan, de a sajtóban nyiltan vádolják, hogy környezeté Vei szemben nem volt elég é ovatos, és német bankárok (Rothschild és Reimach), kikkel sűrűn érintkezik, kizsákmányolták a közönséget, milliókat nyertek ; a legenyhébb Ítélet tehát támadói részé röl az, hogy Sav a le'teljesebb képtelenségét tanúsította állása betöltésére. Say lemondásáról már keringnek is hírek s utódjáwl AVilsont emlegetik. — Ferry közokt. miniszter ellen viszont azért zúdult fel a közvélemény, — mert a párisi községtanácsnak azon kívánságára, miszerint az iskolákból a papi tanítók eltávolitandók, kitérőié* felelt és opportunitási okokból megtagadta a kérelem teljesítését. Sir Ali afgán emir halála, melyet most már minden oldalról megerősítenek, az angol-afgán konfliktus békés befejezését, úgy látszik, meg fogja könnyíteni. Jakub khán, mint a táviratok már jelentették, maga tudatta az indiai alkirály- lyal a gyászhirt, ho-iy Sir Ali február 21 én me halt. Jakub khán levele igazi remeke az ázsiai ravaszkodásnak, s egyebek közt szóról szóra ezt mondja : „Minthogy atyám Sir Ali régi barátja volt a brit kormánynak, én is barátságból adom e hirt tudtára a brit kormánynak.Egyúttal kifejezi óhaját, hogy a béke mielőbb helyreállittassék, mire az angol kormány nem kevésbbé hajlandó, mert a béke megkötése, az afgán hadjárat eredményének: India határainak biztosítása lényegesen erősíteni fogja otthon is az angol kabinet állását. Monarchiánk 6s Olaszország. Romából Írják, hogy a mostani kabinet határozott akarata, miszerint a fennálló szerződéseket tisztelni fogja és híven és loyalison ragaszkodik hozzájuk, ama „könnyű felhőket“ is eloszlatta, melyek a korábbi minisztérium alatt Ausztria-Megyarország és Olaszország közti viszonyok fölé kezdtek borulni. Tény, ho >y a viszony a két kormány közt nem lehetne barátságosabb és szívélyesebb, mint a minő most. Depretis megtudta, hogy politikáját Bécsben baráti bizalommal kisérik; Haymerle báró osztrák-magyar nagykövet őszinte és nyi t magaaviselete által szintén nem kevéssé .járult hozzá e szerencsés eredményhez E cél elérése természetesen leginkább ama ténynek köszönhető, hoiy az olasz kabinet külügyi politikáját a belügyivel összhangba hozta és az „Italia irredenta“ arcátlan üzelmei ellen erély- lyel és sikerrel lépett fel. Movona belügyminiszteri államtitkár, kire a belügyi teendők főterhe hárul, annyira át van hatva az Olaszország és Ausztria- Magyarország közti barátsá gos viszonyok fentartá- sának szükségességétől, hogy erélyesen eltávolít mindent, a mi a jó viszonyokat megzavarni képes volna. (Kívánjuk, hogy e hivatalos jó barátságot a gyakorlati élet meg ne cáfolja!) A képviselőház e hó 4-ikén általánosságban és részleteiben letárgyalta a belügyminisztérium költségvetését. Ennek ismertetését nem hozzuk. Magából a vitából kevés az említeni való : legfeljebb Pázmándy Dénes ur elégedetlensége a nemzeti színház vezetésével, melyben azonban más szónokok nem osztoznak, s ugyan annak felszólása a fővárosi rendőrség ellen. A vita egyntlen kiemelkedő s magába véve s érdekes momentámát Tisza Kálmán ur felszóláAz én Izsóm — mert igy nevezhetem öt, mert pár nap alatt barátom lett — feltárta előttem keblét, fény- és árnyoldalait. De kár, kipótolhatlan veszteség, hogy ez óriást szellem fényében annyi árny kisérte; a tiszta szellem az anyagnak annyi lekötő nyűgével küzködött ! Tán egy szóval igy fejezhetném ki Izsó legnagyobb fogyatkozását : ö e percben optimista, a másik percben sötét, em- bergyülölő pessimista volt. E percben szerette volna keblére ölelni az egész világot, a másik percben szeretett volna lőpor-aknát ásni a föld közepébe s fölrobbantani az egész világot. Mint a Jehova az özönvízből Noét, ö is az egyetlen egy "br. Eötvös J ózsefet szerette volna megmenteni. Sokan petőfiskednek az újabb kor hivatott és hívatlan művészei közül; Izsó sokkal eredetibb szellem volt, hogy sem valakit majmolt volna, de úgy látszott, hogy Petőfi és Izsó ugyanazon magyar genius emlőjén (venia sit verbo) felnövekedett ikertestvérek voltak, eredeti szilaj gyerekek. A művész hazája széles e világ Izsó hazája csak Magyarország. — Izsó ic ak irt lenni a szobrászat terén, a mi volt Petőfi a költészet terén : magyar művész. De nem kontárkodom ; mint fennebb is mondám, ez Üstökösszerű csillagba én — mint laikus, nem valók képes teljesen belenézni. — Csak azért jegyzém fel ezeket a sorokat, ha valaha a magyar szobrászati művészet krónikája Izsóról is megemlékeznék : legyen egy adattal több a korán elhunyt művész emlékének megörökítésére. Az óta, hogy Izsóval igy jártam, tárva van ajtóm b oldog, boldogtalan előtt, senkit sem utasi tok el. Ha szegény vándorlegényt látok, Izsó jut eszembe. R-y. ía képezte a közigazgatási rendszer kérdésében. Anélkül, hogy be akarnánk hatolni a kérdésbe, melyet a belügyminiszter ur is csak érintett egy magyar és e*y szá^z szél báli képviselő fel szólalása következtében, — csak azt akarjuk konstatálni, hogy a belügyminiszter ur — e nyi latkozatai után Ítélve — veszteni kezdi hitét a fennálló megyerendszer egyedül üdvözítő voltában. Nem szolt ugyan a kérdés lényegéhez, — de abban, a mit a politizáló megyék adminisztrációjának rosszaságáról, s az ingyen közszólgálatokról, mint az önkormányzat lehetőségének próbakövéről mondott, nem többé a régi megye rendszer feltétlen hive, hanem a tapasztalás által saját hitében kéc kedővé lett politikus nyilatkozom. Az igazgatási reform nagy kérdéséről konstatáltatok, hogy az ma nincs napirenden s holnap sem lesz még me oldható ; de konstatálható volt az is, ho.-y a kérdés lassanként érik és nem áll többé reménytelen tá volsá ban az idő, melyben 'Magyarország javára főz eldöntetni. A pénzű y minisztérium budgetie feletti vitát is megkezdette Orbán Balázs. A hosszufalusi müfaragaszattal megtoldott állami felső népiskola. (Vége.) Mi tűrés tagadás, nemegyszer volt alkalmam ilyen kérdésekre felvilágosítást adni, de ha akkor elfogultságomban, — vagy pedig a nem várt kérdésre kielégítő felelettel nem szolgálhattam — úgy megteszem ez alkalommal, habár csak most is röviden, mivel a nagyérdemű közönség figyelmét nem akarnám ostromállapotba helyezni. Szeretnék e percben soloni bölcsességgel és demosthenesi ékesszólással bírni, mert akkor ama gam elé tűzött cél eléréséhez volna reménységem, azaz tán akkor eltalálhatnám a kulcsot, melynek segélyével a legkeményebb szivet is ezen intézet iránti jóindulatra bírhatnám, akkor állíthatnék elő oly hü tükröt, melyben kiki világosan szemlélhetné ezen intézet fontos hivatását. De mivel azzal nem bírok, — fogadja el a nagyérdemű közönség tőlem azon halvány tükröt, melyet csekély tehetségem előállítani képes. _cm részemről meg leszek elégedve és felolvasásomnak egy kis reális értéket fogok tulajdonítani abban az esetben, ha a nagyérdemű közönségben bár akkora érdekeltséget ébreszthetek fel ezen intézet iránt, hogy figyelemmel fogják kisérni, ha vájjon igaz lesz-e és teljesülni fog-e az, a mit mondandó vagyok. Tehát a dologra ! Müfaragászat olyan kézzel fogható tudomány, mit ha valaki bir, képes alig 5--6 krt érő fából'50—60 frtos műtárgyat előállítani, ez pedig nemzetgazdászati szempontból is igen előnyös, mert az iparnak elvitázhatlan abc-je csekély értékű anyagot mentői értékesebbé tenni. — Akarom hinni és hiszem is, hogy van a nagyérdemű közönség között több olyan szerencsés egyén, kinek gyermeke ezen intézetnek növendéke és rá fogja mondani, hogy „az én gyermekem is müfa- ragászati már három-négy évtől fogva és mégsem növelt még ilyen csodát.“ — Csak türelem, édes jó szülő, az idő meghozza gyermeked számára is ezen csudának tetsző képességet. Ha elgondoljuk, hogy édes hazánkból éven- kint több mint egy millió forint vándorol külföldre csak gyermekjátékokra : szinte elképzelhetjük azt is, hogy mennyi vándorolhat ki értékesebb müfa- ragványokért. Nem szép, nem magasztos-e hivatása egy oly intézetnek, mely részben ezen vándorlásnak útját állani van hivatva ? Nem szép, nem magasztos-e hivatása azért is, mert ez egy magában magasabb hivatást érző növendékek előtt utat nyit magát akár világhírű szobrászszá kiképezhetni? Nem szép, nem magasztos-e hivatása egy olyan intézetnek, hol a rajzban olyan alapot vethet a magában erre hivatást érző ifjú hogy az országos rajztanári képezde ajtai előtte megnyílnak. De tegyük tel, hogy egy növendék, ki 3—4 évig évig élvezte ezen intézet jótékonyságát, — az ekeszarva mellett marad. Ám legyen! de azért az ott töltött időt elveszettnek még sem szabad, nem lehet tekinteni ; hog-y miért nem, — erre feleletet csak azután adok, ha ezen intézetnek az említettel csaknem egyforma fontossággal bíró másik célját is a nagyérdemű közönség elé állítom. A címen ez áll : „miifaragászattal megtoldott állami felső népiskola“. A mi meg van toldva, az a másik cél. Hogy a dolog jobban érthető legyen, szabadjon ilyen kifejezéssel élni: a szellemi anyagival van párosítva. Az anyagiról már szóltam, — szólok már a szellemiről. Az ezen és eliez hasonló intézetek felállításában fáradozó egyének nagyon jól tudták azt, hogy nincsen mindenki egyforma tehetségei felruhárva istentől ; épen azért ezeknek berendezésénél azon elvnek hódoltak, ho y kinek-kine-k alkalom nyíljék maga me^próbálására, hogy aztán hajlamát követhesse. Epen azért a tantár^ ak u y vannak beosztva, hogy a ki három éven keresztül tanulmányait sikeresen vé ezte és nem akar a műfara*ászati pályán haladni, akkor bármelyik hazai elemi tanitó- képezde ajtaján kopogtathat, — mert biztos bebo csáttatása. A ki pedig ezek közül mint iparos akar a társadalomban helyet foglalni, a tantárgyak célszerű berendezésénél fogva olye olyan theoriát sajátíthat el, mit ha később ennek megfelelő praxissal pár0 sit a kor színvonalán álló iparosok között mélt^ helyet foglalhat el. A mondottadból kiki beláthatja ezen intézet nek azon célját, mely az arra hivatottaknak olyan kulcsot van hiva'va adni, melynek se élyével azon csarnokba bejuthatnak, hol magasabb kiképezteté- sük eszközölhető. De tekintsük a müfaragászatot u jy, mint házi ipart, akkor is megvan annak fontossága még eyy tanitóra nézve is, mert úgy hiszem, hogy a nagyon szerény fizetés mellett elcsúsznék hetenként, hogy többet ne n ondjak — 2 —3 forint mellékes jövedelmi, a m.t e y olyan egyén, ki ezen intézetet néüy évig szórt-aim san látogatta, könnyen megszerezhet. Hát vájjon az ekeszarva mellett maradt egyénnek nem többet hozna-e a konyhára, ha a pipázás és korcsmázásra pazarolt időt igy értékesítené ? Bizonyára többet, mert akkor nem lenne ok még a lapokban is igy kiáltani fel : „Csángó nép, rendezd el a te házadat, mert meghalsz, mivel a vasút kiveszi kenyeredet szádból !“ r.n részemről nem látok okot a vasúttól való félelemre, sőt ellenkezőleg áldást hozónak tekintem, csakhogy ökle d s móddal kell a kedvező alkalmat felhasználni. Nem hagyhatom ez alkalommal említés nélkül azon intézkedést sem, mely ее y éve, hogv az em i- tett intézetnél életet nyert és isten kegyelméből az óta célja eléréséért küzd. Ez azon iskolai önképző kör, — mely működésének részbeni eredményét a nagyérdemű közönségnek másodszor óhajtja bemutatni, még pedig két okból : részint élvezetes estét nyújtani a nagyérdemű közönségnek, részint anyagi javak szerzése céljából, mely a szellemi kincsek megszerzésére megkivántató eszközöknek birtokunkba jutását lehetővé tegye (könyvek, hírlapok). Hogy az első célt mennyiben értük el, annak megítélését a nagyérdemű közönségre bízom. — A második szép reményekre jo*osit fel, hiszen a na-y érdemű közönség megértve jóindulatú törekvésünket, ez alkalommal Is igen szép jelét adta tehetségben még itju, da jóakaratban már öreg korát élő körünk iránti érdeklődésének. Kárpótlásul sokat nem ígérek, mert a példabeszéd azt mondja „ki sokat igér, keveset ad “ Annyit azonban — ismerve a buzgalmat, mely ezen kis kör ta jaiban él, minden habozás nélkül merek ígérni, hogy célunk elérésében a netalán felmerülő akadályok sem fognak visszariasztani, csakhogy azok legyőzhetők legyenek. Legyen ennek záloga az adott férfiszó. A sok szép és üdvös cél közül, mit egy ilyen önképzőkörtől várni lehet, csak e ;yet említek meg és ez azon nemes törekvés, hogy minden ifjú szivi s keble nemesbüljön, elméje vilá osuljon, a minden szép és nemes iránti hajlam erős gyökeret verjen, mi majd a tettek mezején megteremje azon csele keletek nemes gyümölcsét, mit a társadalomban m éltó helyet elfoglalni akaró minden egyéntől mél tán várható. A hálátlanság vádja méltán sújtana engem, — ha ez alkalommal kegyeletes érzéssel nem emlékezném meg azokról, kik egy ilyen fontos hivatáss 1 járó intézetnek életet adtak. Magas kormány! tiéd ezért első sorban az érdem ; legyen áldás minden ily nemes célú intézkedéseden, — környezzen üdv áldás, jólét, hogy sok ilyet mivelhess ! De környez ze üdv, áldás, jólét azokat a közegeket is, kik az okosság tanácsát követve, ennek szükségességét a magas kormány becses figyelmébe ajánlani el nem mulaszták. Tisztelt pályatársak, tanító barátaim ! Enged jétek, hogy szóljak hozzátok is egy pár szót. — A tűz ég, a lombik recseg, de fájdalom, a tégely még nincs telve. Ti a legdrágább kincseknek nagyon szerényen fizetett bányászai, tegyétek félre a lágy melegséget, ha netalán van köztelek ilyen is, — s hordjatok bányátokból erőtökhez képest ércet a tégelybe, hogy az ott megolvadva, a nemes fém salakjától különválva kerüljön a társadalom külön böző rétegei közé, ho y az bármily körülmények között mentve legyen a szinvesztéstől, megrozsdá- sodástól. A nemes törekvés, áldozatkészsé * csak igy lesz megjutalmazva, a magasztos, hivatás csak igy lehet ^teljesíthető. Es most állj elő lelkiismeret, te igaz ítélőbiró és jutalmazz vagy büntess kit-kit méltó érdeme szerint azok közül, kik ezen intézet érdekében köa- vetlen vagy közvetve tenni hivatva vannak. Mielőtt bevé^ezném igénytelen felolvasásomat, még сзак azon óhajomnak adok kifejezést, hogy a béke és szeretet angyala őrködjék ezen intézet felett és ennek minden jóakarója felett. — Éljen, virágozzék, növekedjék napról-napra. hogy az idők hosszú során keresztül teljesithes.se nemes hivatását. VIDÉKI ÉLET Zágon, 1879. február 28. A Zágon közsé ében alakuló önkéntes tűzoltó egylet ez évi általános gyü’ésén az egylet pénztára gyarapítása céljából egy táncestély megtartását állapította és határoz a el folyó évi február hó 22 éré, mely táncestélyre az összes előkelő lakosság meghivatott s be is kell válnunk, hogy a zá- goni önkéntes tűzoltói intézmény iránt, valamint az eredmény is mutatja, tiszteletreméltó pártfogókra találtunk. Ugyanis dacára ann <k, hogy ajegyek ára jelen táncestélyre magas árban állapíttatott meg, mé.is jegyek után 52 frt 80 kr s gyermek, jegy után 20 kr gyűlt be. Felülfizetések még a e z
