Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-03-06 / 19. szám
\ с szám & f £ Sze:kisztőségi roda I Í FöpiaC, Csulak-féle ház, hová a !áp szellemi ré illető közlemények к iildci'ő ők. ét l&LUk Kiadó hivatal : Polliik Mór könyvnyomdája, ho.á a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök, márciusié. a?~f!J4TO . . -----------““ Ш IX. évfolyam. Megjelenik ezc-n lap heten kint kétszer: csütörtökön és vasüre&p. EI()öze tó8i feltételek : Helyben házhoz hordva, vagy viejiékre postán küldve F.gész évre . . 6 frt — к». Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 59 kr. Hirdetményük dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászaid lap. Mgjffet33 és a ^s@psí“Szenftgppgp őrtkén^ias tűzaüto-egyfet33 htvaiabs kizlüaje. Budapest, 2879 március I. dlcnzék elvesztette azon újabb csatát is, meîÿvh: a költségvetés alkalmából a a kormány ellen újra megkísértett. A csomópont, mely kőiül az összeütközés központosuk, báró Simonyi Lajosnak egy jólléti bizottság kiküldésére vonatkozó javaslata volt, melynek elfogadása bizalmatlansági szavazat s igy ellenzéki diadal lett volna a kormány ellen. A többség b:zván a kormányban, nem segité az ellenzéki indítványt diadalra s igy az 53 szavazattöbbséggel. el vettetett Ötvenhárom szavazat- többség ! Bizony meglepő ez a múltkori 14 szónyi majoritás után s annál inkább meglepj mikor az ellenzék már a költségvetési vua megkezdése óta hirdette, hogy már e kis majori tásnak is vége s a kormány bukása elkerülhet- len. A mint látszik, ez nem kerülhetlen s a k"s majoritás pedig négyszerannyinál is többre növekedett. Mégis hasznos volt tehát az ellenzéknek mohó szakadatlan s fegyverben épen nem válogató támadása a kormányhatalom birtokba kerítéséért E'őször is a rohamoknak sűrű ismétlése elkerü hetienné tette a felelést azon kérdésre, hogy mily a!apon igényli az ellenzék a kormányt ? S a ielelet nagyon hátrányosan ütött ki az igénylők részére, a mennyiben az ellenzéknek egyáltalán nincs semmi életre való terve akár egyik, akár másik országos bajunk enyhítésére, sőt még perfidiaval is vádolható, a mennyiben hónapok óta a legnagyobb szerencsétlenségnek hirdették Bosznia s Hercegovina elfoglalását, politikai híreket jósoltak belőle s onnét származtatták nemsokára bekovetkezen- dőnek jósolt pénzügyi bukásunkat ; s mégis; hogy legfelsőbb helyen kormány..épességüket Töredékek egy ezután megírandó naplóból. (Nyári vendégeim ) — Színész. — Izsó. — (Folytatás.) Szerettem volna kidobni az ajtón ; de az a székely vendégszeretet, oh, az a méltatlannal szemben is tiszteli a vendégjogot. Szerencsétlenségemre az én művészemtől nem tudtam oly hamar szabadulni. Ott maradt éjszakára, ott maradt másnap ; igen jól találta magát ; mint mondá, soha sem volt olyan boldog, mint a mióta velem egy födél alatt lakik ; az öngyilkosság örvényéből kiemelkedve, ismét élet- és tetterőt érez keblében ; én megmentettem őt egy fényes nevű családnak, a művészetnek, a hazának ! Oh, mint szerettem volna kidobni a frátert ! Lre É nem ment. Nekem kellett elmennem hazulról. Ъrügyet kerestem a távozásra, ö ürügyet talált a maradásra ; én távoztam el hazulról, ő otthon ma radt házőrzőnek. Mikor hazatérek, - mint mondá — meglepetést fog szerezni nekem. bár óra múlva hazatértem Ké*z volt a meg' lepetés.^ Az én művész barátomnak csak hült helyét találtam. Oh, hogy megörvendettem ezen ked- \ es meglepetésnek ! De ennél nagyobb meglepetés u’t reám. Szivarra akarok gyújtani, szivaraimat néni találom ; keresem szivarszipkámat, sehol sem találom ; tovább vizsgálódom: pár forint és nehány krajcárból álló pénzes tárcám üres. -— Szerencse, i°gy nem volt soha sok pénzem ! De volt némely értékes apróság és csak előttem értékes emlék, — mindezeket az én művész barátom elvitte vendégszeretetem emlékéül. Jól tette, csakhogy ő maga is elment. Sem annyira e kalandorra, mint önmagámra mérgelődtem, hogy egy semmirekellő által igy rászedettem magamat. íróasztalomhoz siettem, hogy szomszéd paptársaimat figyelmeztessem, — nehogy eket is rászedje az a gaz fickó. Reszketett a toll a szégyentől és méregtől kezemben. Kopognak ajtómon. bebizonyítsák, kijelentik, hogy az okkupáció bevég/ett lényét számadásaikba felvették s nem követelik annak abbahagyását, bár hosszú ideig ebből állott külügyi politikájuknak hitvallása. De hasznos volt még az ellenzéki kormő.ny- igénylés arra nézve is, hogy a szabadelvű párt a kormány körül szorosabban csoportosuljon, miután meggyőződött az ellenzéki vezérférfiak tervtelenségéröl s ily körülmények közt a Ti- sza-kormánynak inkább, mint valaha nélkiilöz- hetlenségéről. S egyáltalán számos jel mutat arra, hogy a szabadelvű párt végre ismét megtalálta önmagában a nehézkedési pontját s ismét megerősödtek azon szálak, melyek annak tagjait egy hatalmas tömeggé csatolták még nem rég is össze. A többségnek nem lesz ugyan meg a régi túlnyomó száma, de arra nincs is szükség ; a régebbi nagy majoritásnak legtöbb hibája épen azon körülményből ered. hogy sokkal nagyobb volt, mint a milyen a parlamentáris élet természetének megfelel ; e miatt volt indolens, e miatt esett a tagok nagy részének visszavonulása s az ifjabb nemzedéknek az ám- b'ció minden teréről leszorítása —■ Ma kisebb ugyan a többség, de ezért egy teljesen komplet s teljesen megbízható párt az, benne az érdeklődés sokkal nagyobb, a távollevők száma felényire sem rúg már s egy országgyűlésen sem lépett föl rövid idő alatt annyi újabb .tehetség és szép reményekre jogosító erő, mint épen az utolsó idő alatt, kik közül még Láng Lajost az egyetlen, de párját riikitó parlamenti sikere által a párt legjelesebb tagjai közé emelkedett képviselőt említjük fel. Azt hisszük tehát, hogy a mostani budget vita forduló pontot képez parlamenti viszonyaink megjavítására nézve. Az ellenzéki izgatás — Szabad ! Az ajtó megnyílik s beámolyog egy olyan •■„almarázó14 (armer Reisender) forma fiatal ember, összegyűrt, poros, szürke nyári ruhában; pantal- lonja félrement sarkú, hosszú szárú csizmába volt huzva ; hátán úti bőrönd (pintli). Magas homloka fölött ágaskodó borzas hosszú haja, rendezetlen szakálla rég nem volt borbély művelése alatt. Hála istennek, most legalább nem müvészszel van dolgom ! Idegesen keresgéltem zsebemben egy pár krajcár után, hogy ezzel lerázzam nyakamról látogatómat s aztán dolgomhoz láthassak. Míg a krajcárokra hajtó vadászot tartottam, im megszólal az „almarázó“ : — Én Izsó Miklós vagyok ; a tisztel etes úrhoz szóló ajánlataim vannak. Jöttem, hogy itten kipihenjem fáradalmaimat s utazásom céljához utasításokat nyerjek (T essék ! már ez is m ü v é s z, — ! ez is nagy hazafi ! No épen jókor jöttél jó madár Majd kikapsz a többi társaidért is !) — Eltakarodol innen lump ,J ! — förmedtem rá. — De kérem tiszteletes ur, én nem vagyok lump, tán nem tetszett érteni, a mit mondók; én Izsó Miklós, a szobrász vagyok. — Egy szót se többet ' takarod'[ék ! Nézze csak az ember, minden iparlovag, minden kapa- kaszakerülő vagabund jogot vészén magának, hogy a szegény falusi pap jóhiszeműségét, keresztyéni könyörületét és vendégszeretetét gyalázatosán kizsákmányolja. Ismerem már az ilyen jómadarakat, csak az imént volt szerencsém egy derék művészhez. Valószinüleg maga is abba a rablókompámába tartozik. , ,, Tovább akarám folytatni, de az en vendegem olyan különösen viselte magát. - Eleinte keserű gunynyal mosolygott, a „rabló“ szóra összerázódott, elsáppadt, ajkai rángatóztak; vándorbotját görcsösen szoritá kezébe ; összeráncolt szemoldokoi alól úgy szikráztak szemei; állásában kissé előre hajolt. 1 • » r Megvallom, megrettentem tőle s kissé szendébb hangon folytatám : , .. — - Menjen, nem szégyenli erőteljes ember létére kőidu1 ni s mi több, egy országszerte ismezt derék művész Дevét pellengére állítani i On nem által támasztott fikciók összeomlása, a ködfá- tyolképek elfoszlása foglaltatik azon tényben,-' hogy az' ellenzékre a teljes tervtelenség bebi- zonyodott s arról a közvélemény meggyőződött. E körülmény egyrészt hasznára válik a kormánynak, mely felé vissza fog hajlani a mesterséges izgatással részben eltántorított közbizalom s egyúttal hitelvesztettsége folytán erőt s kedvet vészit a törődése hiábavalóságát belátott ellenzéki harckedv; de hasznára válik az otszágnak is, mert ily körülmények közt a kormánynak ideje lesz egy organikus egésszé dolgozni ki azon terveket, melyek anyagi viszonyaink javítására céloznak s melyek közül nehány részletet már emlitett is Szapöry pénzügyminiszter nagy beszédében. S valóban az ellenzék harcai beszüntetésével tehet csak szolgálatot a hazának ‘ a szóból elég volt, mosf már hadd következzenek a tettek, erre pedig az ellenzék képtelen - ne lopja tehát haszontalan szószátyárkodásával az ország drága idejét. * Folyó hó 1-én délután ő Felsége elnöklete alatt több óráig tartó miniszteri értekezlet volt. — Az értekezletben a közös miniszterek, továbbá Stremayr, Taaffie, Pretis, Tisza, Szapáry és AVenk- heim miniszterek vettek részt. A tanácskozás tárgyát Bosznia közigazgatásának kérdése képezte. Az osztrák pénzügyminiszter intézkedése folytán az osztrák államhivatalnokok fizetésének egy része már ezüstben lett kifizetve úgy Bécsben, — mint az örökös tartományokban is. Azon részlet, melyet a hivatalnok ezüstben kap, csekély s nem haladja felül illetékeinek 25 száztóliját. Követésre méltó példának tartjuk ez intézkedést nálunk is, — hogy az ezüstcirkáláció végre itt is lendületet kapjon. Izsó, én ismerem Izsót. (Pedig ha ismertem volna!) Még egyszer kérem, távozzék, különben kénytelen leszek .... — Különben kénytelen lesz a tiszteletes ur — szakitott félbe ő — engem kidobni, eltoloncoz- tatni! — Igen ! — felelék. — Jól van. Tiszteletes ur kételkedik, hogy én Izsó vagyok. Nekem több okom van kételkedni, hogy tiszteletes ur R—y, a kit nekem többen oly melegen ajánlottak, — mondá az elfojtott harag nyugodtságával. Aztán szilárd tekintetet vetve re ám, igy folytatá : — Már most addig nem távozom, — ezzel úti bőröndjét hátáról leoldva, ledobta egy közeli székre — mig meg nem győzöm a tiszteletes urat, hogy én ki vagyok és meg nem győződöm, hogy kivel van dolgom ; aztán ha bírni fog velem, kidobhat. Szilárd álláspontom, sőt még' a szék is, melyen ültem, kezdett ingadozni alattam. Kezdtem kétkedni, hátha Izsó. De már csak tartom magamat, majd meglátjuk, mi lesz belőle. Fizikai védelmem szempontjából is körülnézve, folytatám a kellemetlen párbeszédet : — No hadd lám, győzzön meg, hogy Izsó áll előttem Előre is mondom hogy ajánló levelekkel ne álljon elő, az előbbieknek is volt kiknél jfelis- mertem, hogy hamis okmányokat hordoznak. — En nem bizonyítványokkal, nem okmányokkal, nem ajánló levelekkel : más utón győzöm meg tiszteletes urat, hogy ki vagyok. Ezzel bőröndjét felnyitva, folytatá : •— Ért kérem, tiszteletes ur a szobrászathoz ? — Gondolom, annyit igen, mint maga ! (Pedig vajmi keveset értek e szép művészethez !) E szavaimra a csak imént olyan vad tekintetű férfi olyan szelíden mosolygott. — Annál jobb, ha többet ért, mint én, miután igy hamarább tisztába jöhetünk. (Vége következik.)
