Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-02-23 / 16. szám

Az iparos tanulók lontossága Mindnyájunk forró óhajtása ós soknak dicsé retes közös törekvése, hogy a hazai ipar fejlesz­tése és felvirágoztatása által egy jobb jövőnek elő- föltételei szereztessenek meg, ha kell — áldozatok árán is. Alig van, a ki kétségbe vonja, hogy egy jólétnek örvendező iparos osztály mind nemzet gazdasági szempontból, mind pedig művelődési tekintetekből biztos alapját képezi az általános gya­rapodásnak, következőleg magának a nemzeti erő­nek is. Az önálló iparosok szakképzettsége, a se­gédeknek minden jóra törekvése, a tanulók okta­tása, — ezek a legfőbb tényezők, melyekből egy erőteljes, jövőgazdag iparos osztály fejlődik. Nem képzelhetni szakügyes iparost, a ki segéd korában nem engedett meg minden alkalmat és módot sa­ját iparának keretén belül megszerezni mindazt, a mi akár iskolában, akár képző egyletekben, akár jó hirü műhelyek és gyárakban, tapasztalt iparerők vezetése alatt — maradandó kincséül megszerez­hető volt, A jó segéd szakilag elöképzett inasból lesz Ki legyen inas iparos tanuló ? E kérdés megérdemli, hogy röviden vele fog­lalkozzam. Nem az a kérdés : vájjon ki határozza el ma­gát valamely iparágnak megtanulására ? Ez leg- többnyire családi és egyéni körülmények, hosszabb játszias megszokás, mások kecsegtető példája, az ismeretség korlátolt ága, — vajmi ritka esetben öntudatos kedv és hajlam határozza meg. Hanem az a kérdés itt : vájjon kit fogadjon fel inasul az iparos ? Tekintve, hogy az iparos tanuló félfogadása napjától kezdve az iparos családjának mintegy tag­jává avattatik, hogy az iparos gyermekeknek bi­zalmas játszótársa, a műhely őre, a segédek tanít­ványa, az üzlet bemondója, híradója, vásárlója, sőt gyakran eladója is lészen; tekintve, hogy az ipa­ros családi szokásait, modorát, berendezési mene­tét, az egész üzlet vezetését később, mint szinte önálló, saját műhelyébe átültetni lesz hivatva, kö­vetkezőleg, hogy egy jó műhelynek tiz inasa ké­sőbb tiz jó mühelylyel fogja az ipart gazdagíthatni : ezeket és még sok egyebet kellően tekintetbe vé­ve, közönyös lehet-e az iparosra nézve, vájjon kit fogadjon fel inasul, kinek fia legyen három—négy éven keresztül mintegy kiegészítő része, a családi jeleneteknek tanúja és később szigorú bírája ? — miféle előismeretekkel, mily erkölcsi, mily vallási iránynyal bírjon, a kit tanítani akar iparra, a kit becsületes polgárrá képezni, nevelni óhajt ? Közö­nyös lehet e az, vájjon testére egészséges, lelkére romlatlan-e a gyermek ? Ezen szempontból tartóm én az iparos tanuló félfogadását oly fontosnak. Sajnálom az iparost, a ki nem vetve kellőleg számot magával, nem véve mindenképen tekintetbe a fennebb vázlatosan érin­tett pontokat, bárkit -— talán csak próbára —■ fel­fogadja az inast, akit rövid időre elbocsátani kén- telenittetvén, az inasnak kárát eszközli, mert vajmi nehezen fogadja fel ismét valaki azt, akit a másik bármi okból elbocsát, sőt maga kárát is vallhatja, hisz a mihaszna inas — elbocsáttatása után előbbi gazdájának legszájasabb rágalmazója. Ellenben azon iparos, a ki gondosan megvá­lasztja, a kit inasul fogad, nyugodtan ad az ipar megkezdhetésére és megtanulására időnkint okta­tást és útmutatást, öröme van és haszna növendé­ke ipari fejlődésében, maga ipari ismereteit látja mintegy inasában megvalósítva, maradandólag meg­valósítva. A jól választott, helyesen vezetett, sza­kilag és fokozatosan betanított inasok a műhelynek ismertető jelei. „Mutasd meg inasaidat — igy szólt egy munkatört kezű asztalos egyik fiatalabb tár­sához — és megmondom, milyen a te műhelyed s mily rendet tudsz abban tartani “ Az ipartörvény igen határozott korlátot szab az iparos elé, a kit inasul fogadhat, illetőleg a kit inasul tarthat műhelyében. Fájdalom, — miként sok más, a törvény ezen rendelkezése is teljesítlen marad. Csak akkor tekinthető a felfogadott gyermek iparos tanulónak, — jobban mondva, a gyermeket csak akkor lehet a munkanap egész tartamára ipari dolgokkal foglalkoztatni, ha 12-ik évét betültvén, a népoktatási törvény e nembeli követelményeinek teljesen eleget tett. Mindé korig az iparos a gyer­meket az elemi iskolába tartozik járatni, hogy ma­gának a kellő ismereteket megszerezze. Hol foganatosittatik a széles hazában ezen törvény ? A következmény az, hogy ott, a hol ismétlő iskolák léteznek a legtöbbnyire iparos tanulók ál­tal látogatva, ezen iskolák nem ismétléssel és to­vábbi begyakorlással, előhaladással, hanem egy­szerűen elemi oktatással foglalkoznak. Az egyik törvénynek meg nem tartása lehe­tetlenné teszi a másik törvény foganatosítását. Kit fogadjon fel az iparos inasul ? Azt, a ki már az elemi oktatásban részesült ; azt, a kinek kiképzése bármily csekély, de mégis némi alapját birja ; azt, a ki azon reménynyel ke­csegtet, hogy az oktatásra fogékony. A többit jó­kor ki kell zárni a műhelyből : megmentjük ez ál­tal a tisztes iparos osztályt azoktól, a kik szégyent hoznak a munkára. l)r. Szabók y Antal. Az országhü/ból A költségvetési vita második napját három szónok foglalta el a ház különböző pártjairól. Or­bán Lalázs ur nyitotta meg az ülést a hon vesze­delme fölötti félórai bus kongással, melynek ismert hangjai most már nemcsak ijedelmet, de még de­rültséget sem igen keltenek. Még az előadásának monoton hullámzását megszakító drasztikusabb ki- fakadasok sem igen ragadták meg a ház érdeklő­dését Annál nagyobb éberségben tartotta a köz­figyelmet a kormánypárti padokról Kármán Lajos nagyobb szabású mintegy másfél órai beszédével. A diserlus szónok eloquenciájának sajátságos virá­gai, kifejezéseinek duzzadozó eredetisége ép úgy érdekelték a hallgatóságot, mint az okoskodásnak soko’dalusága, mely állami életünk minden terén leikereste tárgyait, formulázván ítéletét *. múltra es követeléseit a jövőre nézve. Egyes fordulatainak intenzív humora ép úgy megnyerte még a haragos szélbali padok derültségét is, mint a mily bizton számíthattak találólag alkalmazott aphorizmái és lendületes előadása az általános hatásra. Szövetke­zést, a pártok egyesülését ajánlja „a haza egysé­gének és jólétének biztosítására“; egy nagy „nem­zeti fúziót, helyesebben nemzeti alliance“ ot kíván „az eszmék nyíltságával“ lefelé és fölfelé, különö­sen „fölfelé a magasabb sphaerákig“. A kétségte­len élénkség, mely a beszéd alatt uralkodott vég­telen apathiába ment át Lukács Béla felszólalásá­val, a ki jó másfél órán keresztül cáfolta agyon a pénzügyminiszter expozéját, a tisztelt házat, meg akár hányszor a szemmel látható és kézzel fogható igazságot. Bizonyította azt a bebizonyithatlan dol­got, hogy ma roszabbul állunk, mint a hires 60 millió deficites, meg 150 millió függő adósságos időkben ; bajainkra a panaceát nem találja fel a pénzügyminiszter pénzügyi politikájában, de úgy látszik, feltalálja az egyesült ellenzék jólét bizott­ságaiban — s ezért az erre vonatkozólag beadott határozati javaslatot pártolja. Az ülés végén a miniszterelnök bejelentette, hogy legközelebb — ha a költségvetési vita időt enged— a ház figyelmét a berlini szerződésre vo­natkozólak az osztrák reichsrathban történtek foly­tán teendő intézkedésre szándékozik felhívni.- G3 ­Névnapra.*) P ...................Zs...................-hoz. — 1 870. február 18 án. — A nőket gyakran mondják csillagnak. Te csillag vagy nemed közt, ha vannak. Csillagja egy csendes házi tájnak: Testvéreid s jó öreg atyádnak. S kiket szeretsz gyöngéden, igazán, Rámosolyogsz azokra fénylőn, tisztán ; Ha boldogok ők, te örülsz ennek, Mig ha azok szomorúk, szenvednek : Önbánatod el tudod titkolni. Mást vigasztalni, kérni, ápolni, Az a te örömed, boldogságod, Ha megvigasztalsz egy-egy bánatot. Örömidet elpazarlod mindég S elveszed a mások szenvedését. Névnapodon azt kívánom néked, Legyen a boldogság osztályrészed, Mit annyi szív úgy nem tud érteni : Ne láss soha senkit se szenvedni ! Ör esi 11 aga légy annak a körnek, A hol téged igazán szeretnek. Csillag légy a csendes nyáriéjben, Hol mindenki boldogan megpihen ; Egy felhő se takarja el szemed, A mint őrködsz szeretteid felett. H. L. *) Vult számunkból térszüke miatt maradt ki. Szerk. legújabb. Konstantinápoly, iebr. 1 7. Dr nápoly ki­ürítése hétfőn délben kezdődik az Azizich erőd­nek átadásával. A többi 26 erőd egymásután fog kitirittetni. Az Azizich erőd átvételekor Reuí basa ki fogja ott tűzetni a török lobo­gót, melyet az orosz csapatok diszlövésekkel fognak üdvözölni A város maulen előkelője és a papi méltóságok jelen lesznek az ünnepélyen Tüttleben tbk Drinápolyból való elutazása előtt Reuf basa és kísérete tiszteletére nagy ban­kettet fog adni, a melyen a város elöljárósága is jelen lesz. Bllkim St febr I 7 A nehézségek, melyek a brassó-predeali vasút befejezésének útjában áll­tak, elhárittattak. A román kormány tekintet­tel a szerződési záradékra, mely miatt a tár­gyalások a magyar kormánnyal már megsza- kittattak, valamint tekintettel a tarifa-kérdésre is engedett a magyar kormány követeléseinek mert a maga részéről magyar engedményekre számit a vercsiarovai csatlakozást ileiőleg. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL/) A harmadik gyógyszertár. Kézéi■ Vásárhely, 1879 február iS. А К.-Vásárhelyit felállítandó harmadik gyógy­szertár ügye sajátlag közügy lévén, alkalmat ve­szek magamnak, hogy a tekintetes szerkesztő ur engedelmével — itt a nyilvánosság terén is hozzá­szóljak. Ezen ügyben, a mint vettem észre, nagy harc folyik. Vajha e harc a nagy közönség s nem egye­sek érdeke szerint dőlne el ! Meg vagyok ugyan győződve, hogy a nagyméltóságu magyar kir. bel­ügyminisztérium egyesek szennyes érdekeit nem fogja támogatni, mindazonáltal félek, hogy a jelen­legi két gyógyszerész eddigi monopóliumát a köz­ügy hátrányára ezután is megtartandja. Félek, mert a jelenlegi két gyógyszerésznek szolgálatában áll egy egész sereg „jóakaró“, köztük a „Háromszék“ boldogtalan szerkesztője is, — a kik a harmadik gyógyszertár felállítása ellen valótlanságok hirde­tésével, magyarán kimondva : hazugságokkal, sőt még a rágalom fegyverével is harcolnak. A „jóaka­rókhoz sorakozott Pap L., Kézdi Vásárhelynek is­tenben boldogult volt országgyűlési képviselője is, csak azért, mivel a harmadik gyógyszertár jelenlegi kérvényezői az ő vélekedése szerint a közelebbi választások alkalmával nem adtak neki votumot s ellenfelei voltak. Feledi az érdemdús képviselő ur, hogy nehány évvel ezelőtt a harmadik gyógyszer- tár ügye szőnyegen volt, azért küzdött, hogy en­nek felállítása megengedtetnék. Oh logika, dicső logika ! Tempora mutantur et nos stb. . . . Ily em­berek. kiknek befolyása itt-ott van, a feketét is fe­hérre moshatják és igyekeztek is, hogy azt meg­tegyék ; nem rajtuk múlott, hogy az eddig nem si­került. Valóban a monopóliumhoz görcsösen ra­gaszkodó gyógyszerész urak jól ki tudták válasz­tani embereiket, kiket valamennyien ezen ügyben a vastag önérdek, a dúsgazdag munkadij vagy bo- szü ösztönöz, a közügy rovására. Lámpással sem lehetne városunkban és vidékén olyan embert ta­lálni, ki belsőleg a harmadik gyógyszertár szüksé­gességéről meggyőződve ne volna, még ezen „jó­akaró“ urakat sem véve ki Hiába jajgatnak a jelenlegi gyógyszerész urak, hogy már is tönkre vannak menve ; mindenki látja hogy ez nem való, hogy ez csak üres kifogás. — Tudjuk mi jól, hogy Schmidt gyógyszerész ur haj­danában milyen nagy vagyonnal vetemedett hoz­zánk és hogy a kezdi-vásárhelyi gyógyszertárából meggazdagodott, kőházakat építtetett, külbirtokot szerzett stb. Tudjuk azt is, hogy a másik gyógy­szerész ur, ha neki keseredik — a mi nem ritkaság — egy jó nótáért „Józsi“-nak egy tízest ki tud dobni. Tudunk mi még egyebet is, de azt hiszem, elég ennyi is. Ezt sem azért mondom, mintha iri- gyelném tőlök a gazdagságot. Adjon az isten ne­kik még többet a földi jókból! Hanem mondom azért, mert nem tisztesség tölök ilyen nyilvánvaló tények mellett tönkrejutásról panaszkodni. Tessék hiteles könyveikből évi jövedelmüket kimutatni! Ez nagyon könnyű dolog s el is várható tőlük. — Ezzel azonban bizonyára nem állanak elő, mert az kétségtelenül ellenük bizonyítana. A „Háromszékének csúfolt nyomtatott papi­ros egyik közelebbi számában egy Kézdi-Vásár­helyről keltezett, de valósággal Sepsi Szentgyör- gyön a sze. kesztői odúban kelt levélben „Beteges“ nem képes belátni, hogy Ivézdi-Vásárhelytt egy harmadik gyógyszertár szükségesebb és inkább fentartható, mint Sepsi-Szentgyörgyön „Beteges“ valóban beteges ós pedig- úgy látszik régóta, mert az 1870 iki népszámlálásról, melyben K.-Vásárhely széles Magyarországon a harmadik helyet foglalja el az ipar es kereskedelem tekintetében, — mig Sepsi Szentgyörg-y azok sorában a 61-ik helyen következik, kétségtelenül nincs tudomása. Egy ily iparos ós kereskedő város már magában véve is képes volna három gyógyszertár fennállását bizto- sitani, mert az iparosoknak s kereskedőknek van módjuk rá, hogy gyógyszerekkel éljenek s szoktak is szükség esetében azzal élni. Lehet, hogy a „Há­romszék“ szerkesztősége pálinkával „kúrálja“ magát s „Beteges“ is sok kuruzsláson esett keresztül, de még ebből nem következik, hogy Kézdi-Vásárhely és vidékének lakossága ugyanazt tenné. Azt is újságolja „Beteges“, hogy valamennyi vidéki orvos van, mindenik kézi gyógyszertárt tart. Habár ezen állítása sem igaz, elfogadom mégis va­lónak. Ebből azonban az következik, hogy szüksé­ges egy harmadik gyógyszertár, mert az orvosok kézi gyógyszertárt csak akkor tarthatnak, ha ren­des gyógyszertárak egyáltalában nincsenek, vagy kellő mennyiségben nem állíttattak fel. *) Ezen rsvat alatt megjelent közleményekért felelősséget nem vállal a Sze^k.

Next

/
Thumbnails
Contents