Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-01-05 / 2. szám

— G — A kiewi forrongások. Szentpétervár, dec. 28. Kiewből folyó hó 26-áról a következő jelen­tést irjék : „Tegnapélőit óta az egykori kis-orosz" országi főváros Kiew nem bir többé egyetemmel; 48 óra óta a város legszigorúbb ostromállapot alatt nyög. Mind ennek ismét nyughatatlan szegény diák­jaink az okai, kik nem bírtak csendesen maradni és minduntalan kormányellenes tüntetésekkel lép­nek fel a szent kormány ellen. E hó 23 án az itteni Szt.-Wladimir-féle egye lem épüh tében a Kriscsatikon mintegy 200 diák gyűlt össze, hozzájuk csatlakoztak a gymnáziumi tanítók és azt határozták, hogy 11 pétervári tanuló ifjúsághoz egy üdvözlő iratot fognak küldeni. Ezt csakugyan meg is Írták a helyszínén, lepecsétel­ték és postára küldötték. Mind ez a 1. gnagyobb csenddel és legkisebb rendetlenség nélkül történt­Nem kevéssé hökkentek meg azonban, midőn a postamester azt üzente vissza, hogy ezen levelet nem küldheti rendeltetése helyére, hanem kényte­len azt a hatóságnak további rendelkezésig átszol­gáltatni. A diákok látván, hogy el vannak árulva, a levelet visszakövetelték, de a postamester ezen kívánságukat nem teljesítette. Erre a diákok közt rendkívüli nagy zaj támadt és sokan közülök erő­szakhoz akartak nyúlni, midőn a postahivatal előtt kiáltozás hallatszott, mely e szavakat hangoztatta : „Zsandarmí udit“ (zsandárok jőnek). — Es valóban nemsokára a postahivatal előtt nyolc zsandár je­lent meg ; ezek a diákokat szétoszlásra szólították fel, mely rendeletnek az ifjak engedtek is és szét mentek. — Ezzel a csend helyreállítottnak látszott. De ez csak úgy tetszett. A diákok üdvözlő iratá- nak lefoglalása nemsokára szárnyra kelt az egész városban és két órával később az egyetem épülete előtt, nem különben a közel fekvő utcákban, több száz diák, sok ezer munkás és m is népség sereg­lett egybe. Irtózatos zaj támadt, mindenki hango­san kiáltozott, a diákok a néptömeghez beszédeket akartak tartani, — a szónokokat a nép karjaira emelte, de a roppant zajtól és füttyentésektől mit sem lehetett hallani. Mintegy esti 6 óra volt, midőn a szent Wla- dimir-egyetem csak kevéssel ezelőtt kinevezett rek­tora : Bunge, titkos tanácsos a diákok közt meg­jelent és őket szétoszlásra kérte fel, nehogy a ha­tóságnak alkalom nyujtassék szigorúbb rendszabá­lyok hozatalára. A diákok most is engedtek és a sokaság szétoszlott. Mindnyájan azt hitték, hogy ezzel minden összeütközésnek vége fog szakadni ; de alig állott be az éj, midőn az utcákon a diáko­kat ide s tova futkosni lehetett hallani. —- Most uj kiáltások hangzottak : „Bratcy nasich arestujat“ (1‘ujtások, a mi embereinket elfogdossák) volt a láziló jelszó. Azonnal riadót fújtak a várbeli főőr­helyen, mi azt jelentette, hogy a katonaság roha­mot fog intézni a lakosság ellen. Erre kevés perc múlva az összes városi őrizet ki is rukkolt. De még senki sem tudta, mi íog tulajdonképen történni. Egész éjjelen át a leg­nagyobb félelem és aggódalom uralkodott az egész városban. Más napon, azaz 24-én a diákok az egyetem kapuit bezárva találták és a felolvasások a legkö­zelebbi nyári félévig fel voltak függesztve. Alig olvasták a diákok az ezen rendeletet hirdető fal­ragaszt, azonnal ismét összegyülekeztek, az egye­tem főkapuját belökték és az épület belsejébe nyo múltak, hol mindent összezúztak és szakítottak. Erre a várban ismét megharsant a riadó és kevés perc múlva az egyetem épülete körül volt véve katonaságtól. A diákok a tantermekből a ka­tonaságra székeket, köveket, ablakokat dobtak le sőt még lövöldöztek is rajok, de ekkor egy osztály katonaság a termekbe rontott és a kihágók közül mintegy százharmincat elfogott. Ez alkalommal 7 diák leszuratott, kik rögtön halva maradtak, több mint 30 közülök megsebe­sült és egy katona fején súlyosan megsérült. Ma ismét csend van, de mi ostromállapot alá lu lyeztettünk. Azt hírlik, hogy Bunge egyetemi rektor meg- foszlatott hivatalától. 4 katasztrófa előestéje Konstanti­nápolyban Táviratok és tudósítások halomszámra hozzák a török birodalom fővárosából a szomorúdnál szo­morúbb tudósításokat e szerencsétlen birodalom kétségbeejtő viszonyairól. A sülyedés óriási, a nyo­mor leírhatatlan, iszonyú zavar mindenfelé. A se­gélyre se mód, se erő, se kilátás. Nincs ki segíteni udna, csak a tanácsadó sok. A háború sebeibe n újabb politikai és társadalmi sebek járulnak. Min­den egy nemsokára teljes erővel s az egész biro­dalmat első izétől az utolsóig megrázkódtató ka­tasztrófára vall. A legfenyegfctöbb és megdöbbentőbb jelenseg a leirhatlan nyomor, a melyet a papírpénz bevo­násáról nyilvánosságra jött terv hire az elvi seihet- lerségig fokozott. — Félni lehet, hogy a nyomor, mely már a hivatalnoki osztályba is elharapódzott, éhségtypusban fog kitörni s ez okvetetlenül a leg­vérengzőbb társadalmi drámára fog vezetni. Az izgatottság már is rendkívüli. Asszonyé1 , hivatalnokok feleségei vonulnak a nagyvezir púi - tája elé, mint a nagy forradalom előtt Párisban hátramaradott fizetésüket követelve. A katonák, a kik hónapok óta nem kaptak zsoldot, nyugtalan- kodnak és készülnek felmondani a fegyelmet. A munkásnép lázas forrongásban van, kínozza az éh­ség, kenyérért kiáltoz s meg akarja rohanni a sü- tő-mühelyeket. Az uj kormány .tehetetlennek bizonyult ilyen állapotok között. Bármennyire meg van benne a jóakarat, nem képes segíteni, mert nincsenek se­gélyforrásai. Kapkodnak fühöz-fához. A nagyvezir a kamarák összehívásában lát s.egitő eszközt, — a szultán fél a kamaráktól. Ozmán pasa ezek össze­hívásában s még inkább összejövetelében biztos vezetőjét látja a forradalomnak. Nem tudják mittevők legyenek. A rendszeret- lenség következményéül a legkétségbeesettebb eszközökhöz folyamodnak. A pénzváltókat rá akar­ják kényszeríteni, hogy a kaimékat a régi árfolyam mellett váltsák be. Ezek azonban 420 piaszternyi árhoz szabják követeléseiket. Húszat elfogtak kö­zülük, de ez nem segít a bajon, csak öregbiti azt. A nagyhatalmak képviselői különféle taná­csaikkal növelik a zavart. A pénzügyi tanács fran­cia és angol biztosainak kemény nyilatkozatai még inkább súlyosítják-a pénzügyi kalamitást Hozzájá­rulnak a biztosíték kérések az idegen alattvalók személy- és vagyonbiztonságának érdekében. Az angol flottáját akarja védelmükre Konstantinápoly alá rendelni. Minisztertanács minisztertanács után váltako­zik. A egyikben a pillanatnyi kényszer nyomása s a minduntalan változó szükség szerint megsem­misítik, a mit egy előbbi tanácsban határozakép meghoztak. A bajokat oly vészthozóknalc, annyira feltornyosultaknak tekintik a szultán környezeté­ben is, hogy egy kitörő nagy forradalom e'len, a mely a küszöbön áll, nem látnak már más kisegítő eszközt о hatalmak végeszközénél, — a fegyveres erőnél Koncentrálják a laktanyákban a katonasá­got. A behúzott csapatok egy része a leginkább veszélyeztetve hitt pontok körül a nyílt téren sá- toroz. Az izgatottság kihat az előkelőbb mohamedán körökre is. Valamennyi az elviselhetétlenségig fo­kozódott nyomor által gyötörve, kész a legkétség- beesettebb lépésekre. Az Eynb nevű külvárosban a kitörés szélén ál! a nyomor által hajtott mozga lom. Hangosak a panaszok, fatalisztikus az elszánt­ság. Csak az első lökésnek kell megtörténni, hogy lángba boruljon ,az egész Stambul és véres küzde­lem folyjon a létért mindenki által minden ellen. Megdöbbentően tanulságos állapotok a kon- stantinápolyiak minden oly nemzet számára, mely a korrupciót és árulást el hatalmaskodni engedi a kormányrudnál. Legtanulságosabb reánk a magya­rokra, a törökökre s úgy látszik, hozzá hasonló politikusaira. A kézdi-vàsàrhôlуi oltárogyiet.*) Az oltáregylet múlt év nov. 28-án tartotta meg közgyűlését, melyet Főtisztelendő Bálint Ká­roly kanonok ur meghatóan szép elnöki megnyitó beszéddel üdvözölt. E beszéd lapunk számára az alábbiakkal együtt be lett küldve, minthogy azon­ban a különben is terjedelmes jelentések lapunk szűk keretét nagyon igénybe vennék : kénytelenek vagyunk az alábbiakra szorítkozni s az egylet mű­ködését feltüntető jelentést közöljük. A lelkes éljenzések közt elhangzott igazga­tói megnyitó beszéd után kezdetét vette a tanácsko­zás ig pontban. Egyik pont érdekesebb volt a má­siknál. Mindenik az egylet beléletét, működését és az elért üdvös eredményeket, minők: az egylet pénz­tári állása, számadások vizsgálása, a kezelő bizott­ság fölmentése, a további pénzkezelés módja, A1 és Fel-Csikon fiókegyletek szervezése, beadott kérvé­nyek tárgyalása, a főjegyző évi jelentése, egy al­jegyző választása, egy az egylet javára ajándéko­zott kép kisorsolása sat.-tárta fői a közgyűlés előtt. S hogy mindezek', t mily szép rend, szellem, higgadtság és bölcs tappintattal vezette, az örök­tevékeny nemes lelkű elnök bárónő : Szentkereszty Stephánie ő méltósága—fölösleges mondanom. Elég annyit megemlítenem, hogy ő egyletünk szülője, élete, éltető véd és őrangyala, kit ez és sok más hazaszerte ismert jótéteményei, minden jók szivében, már is halhatatlanná tettek, s kit az isten egy lm­zunk, hazánk és a szenvedő emberiségnek sokáig" megtartani kegyeskedjék. E közgyűlés jegyzőkönyvén _-k egyik főpontja a ji17 iE“, vagy is: egyleti főjegyző Bálint László­nak „évi jelentése“ a mint következik : *) Tá:gyhalmaz miatt késett Szerk. Jelentés a kezdi-vásárhelyi oltáregylet bizottmányának 1877 aug. 5-től 1878 19-ik terjedő működéséről. «Minden isten nagyobb dicsőségére!* Mélyen tisztelt közgyűlés ! Múlt év aug. 5-én történt a kézdi-vásárhelyi oltái egylet végleges megalakulása, mikor is az ideigle­nes bizottság működése és az egylet alakulása történetéről, tisztemből kifolyólag, megtettem sze rény „évi jelentésemet“ Azóta egyletünk egy év és három hóval vénebb lett s ma már örömmel ]■ leüthet >m, hogv kerek számban épen kétévesek \ agyunk. Azért, ha örömmel telikel az ember lel­ke, midén születése napjának ismét fölviradását szemlélheti: akkor örömtől kell áradozni a mi szi­vünknek is ma midőn egyletünk születésének má­sodik évfordulóját ünnepelni szerencsések lehetünk. Legyen azért mindenek előtt — hála és kö­szönet néked jóságod istenünk, ki ezen — a te nagyobb dicsőségedre, az oltári szentség imádásá- ra s szent hajlékaid díszének emelésére alakult, ol­tár egyletének második évét is betölteni en­gedted ! Legyen fiúi hála s köszön -l néked — egyle­tünk fővédnöke — nagyméltóságu püspök szere­tett főpásztorunk, ki e zsenge intézményt atyai szárnyaid alá venni s pártfogolni méltóztattál ! Légy íidvöz te is — szülő édes anyja egyle­tünknek: mélyen tisztelt méltóságos elnök-bárónő. Lelje minden szent, nemes és magasztosért hőn dobogó szived édes anya, örömét zsenge szülötted ben áldás és siker karonázza igen hosszas életében. Lehess a leghosszabb emberkorig boldog % szemlé­lője dicső müved nagya területiségének. lés felál­dozó üdvös fáradozásaid és számtalan áldozataid ál­tal fölépített ponthajlékok szentélyében jelenlévő istenség legyen megjutalmazója méltó érdemidneh. Légy üdvöz te is — két éves szülöttünk — bölcs, és buzgó igazgatója ! Nagyon gyenge még zsenge egyletünk, alig kétesztendős szelíd lelked, bölcs kormányod, atyai kegyességed igazgassa azt úgy, hogy növekedvén a korban növekedhes- sék kedvesség és pártfogásban is isten és embe­rek előtt. Mindnyájan e kétéves szülött alkotó részei : mélyen tiszte t tagok és tisztviselők ! I.egyetek ti is üdvözölve a mai születés és névnapon. A gond­viselés őrködjék fölöttetek, tartsa meg legdágább kincseteket a jó egészséget, hogy istennek tetsző képen úgy működhessenek, miszerint zsenge oltár egyletünk a legkésőbb vénségre juthasson s akkor is virágozván bő gyümölcsöt teremhessen Milyen t, közgyűlés ! bocsánat e szerény ki­térésemért, hiszen mondám, hogy ma évfordulati emlék ünnep van, kellett tehát —nem csupán szo­kás, tie kegyeletből rövid üdvözletemet előre bo- csátanom. Visszatérek most már oda, a honnan ki indul­tam, s felsorolom : mit müveit egyletünk élete má­sodik évéi) n, hogy aztán megítélni lehessen abból, ha vájjon életre való-e, életet érdemel-e, két éves szülött ? 1878 augusztus 15-én püspök urunk ő nagy méltósága úital megerősittetett alapszabályok ér­telmében a kézdi-vásárselyi oltár egylet véglege­sen megalakult. Ugyanis az ideiglenes bizottság el­nöke saját s a bizottság nevében — meleg köszö­netét mondván az eddigi bizalomért — ki jelenti, hogy idl. megbízatásuk és azzal járó kötelezettsé­gük megszűnt. Fölhívja tehát az egylet érdemes igazgatóját m. Bálint Károly főespe-res urat, hogy az alap szabályok 7 §-a érteinében az állandó bi­zottmány és 40 bizottsági tagnak 3 évre leendő megválasztását eszközölni szíveskedjék. — A megejtett választás eredménye következő lett : B. Szentkereszty Stephánie ő méltósága., mint egyletünk élete és védangyala egy szív és lélekkel, lelkes öröm és óhajjal az elnöki szék ál­landó elfoglalására íölkéretett, mit a v közgyűlés teljes megnуugovására el is fogadott. (Éljen) A két ulelnökre tkt. id. Dávid Istvánné és és méltóságos Jócsa józsefné úrasszonyok egyhan­gúlag választattak meg ; de utóbbi gyengeikedése miatt a megtiszteltetést el nem fogadhatván — szentléleki : Kovács Petemé asszony köz felkiáltás­sal ah önöknek megválasztatott. (Éljenek) Pénztárnoknak: tkt. Fejér Lukács, —tárnoknak: t. Vertán jánosné, — főjegyzőnek : Bálint László, — aljegyzőnek ; Kovács Lajos — Barnabás, és Szőke Dániel ;— szintén közfelkiáltás utján meg­választattak. (Éljenek) A mi a — 40 tagú nagybizottságot illeti : arra nézve kölcsönös eszme csere utján a gyűlés abban állapodott meg, hogy 20 tag a központból, 20 pe­dig a vidékből választasson. Úgy is lett. (Lásd aug. 15-ik jegyzőkönyvet.) Az egyleti igazgató kinevezése az alapsza­bályok 6-ik §-sa értelmében püspök urunk ő nagy méltóságának lévén fentartva — örömmel je­lenthetem, hogy e szép, de terhes tiszt m. Bálint Károly ez. kánonok, kér. főesperes — plébános urnák jutott osztályrészül. (Éljen) Ekként megalakulván az állandó bizottmány, rögtön az alapszabályok 22 ik §-a értelmében — a tartandó évi tárlatról tanácskozott, melynek esz­közlésére a bizottságot kérte fői. Ez alkalommal vette a gyűlés örvendetes tu­domásul azt, hogy a nemes lelkű elnök bárónő az egylet javára letett 100 frt. eredeti alaphoz még 100 írttal járulván, annak 200 frtos alapitó tag­ja tett.

Next

/
Thumbnails
Contents