Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-12-21 / 102. szám
102, szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Vasárnap deczerabor 21 IX. évfolyam Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők • Kiadó hivatal: ^E^NSTEIN JA A RK köny vny om d áj a hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendük. Megjelenik ezen lapheten- kint kétszer: " csütörtökön és vasárnap. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. ELŐFIZETÉSI FELTETEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 fit 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdii külön 30 kr. A háromszéki vasút ügyében, и. A Földvár-Sepsiszentgyörgy-Bereczki iránynak ugyanis a főhivatása nem az, hogy csak helyi érdeket képviselő másodrendű vasút legyen és az is maradjon : ezen vonalon a keleti vasútnak, előbb vagy utóbb, de folytatódnia kell — mint elsőrendű vasútnak — egész Adc,sutig, hogy igy mint Ga- lacx-. Trapézaiul-, Örményországba stb. vezető legrövidebb vonalat képezve, világforgalmi vasút legyen, Mint ilyennél pedig az a 24 kilometer, a mennyivel a „hegység aljai” irány hosszabb lenne, igen nagy fontossággal bír, Es s t r a t e g i a i szempontból sem előnyös, ha egy vonal az ország határszéle mellett azzal párhuzamosan vonói cl. Még ha azon irány rövidebb volna és kevesebbe kerülne, még akkor is el kellene azt ej- i teni. S annyival inkább kell ezt tenni jelen esetben, midőn az tetemesen hosszabb s maga az épi- í tés is több nehézségre fogna ott találni, úgy hogy [ még a kilométerenkénti költségek is nagyobbak 1 lennének. Épen ezen nagyon is fontos indokoknál fogva a Sepsiszentgyörgy-Márkosfalva-Bereczld irányt kell elfogadni és kiépíteni, s még pedig ezen kiépítést ( úgy kell eszközölni, hogy az b á r m e 1 у p c re z~ ben a másodrendű vonalból — lehető [könnyén — elsőrendűvé a 1 a к i 11 a t h a s- - s é к á t. Hogy ez megtörténjék, Háromszéknek minden áron oda kell törekedni, mert csak igy leend lehetséges az Ojtozon át a román vasutakkal való ■csatlakozás, azaz hogy Háromszék iparának, kereskedelmének Moldova megnyíljék. Én ugyanis nem képzelem azt a lehetőséget, hogy egy másodrendű vasút egy nemzetközi — és ily fontos — csatlakozást közvetíthessen. De ha meg is történnék ezen, ugyszólva lehetetlenséggel határos eset : j imint másodrendű vasút, csak bukásnak nézhetne 3 elő ; a világforgalom ilyen közvetítőt, midőn több 4 garancziát nyújtó más irány is állana előtte, nem fogna választani, s annyival inkább nem, mert itt a sok ki- és berakodás ( Alesuton, Földvárit) nemcsak az áru tetemes romlását eszközölendné, de a költségeket is tetemesen növelné. És ne feledjük azt se, hogy Háromszéknek nem Bukarest, hanem Moldova felé kell tekintetét fordítani. Bukarest felé Brassó előnyben van fölöttünk s ott is fog mindig maradni ; Moldovában azonban — ha egyszer az út erre nyitva leend — tökéletesen dominálható helyzetet foglalhatunk el. De különben is az általam javasolt irányban Bereczkliez, Kézdivásárhelyhez stb. még Bukarest is közelebb van, még a Sepsiázentgyörgy-Földvár- Brassói irányban is, mint azj a „hegység aljáni” vonalban lenne. Ugyanis a míg őzen űtóbbi irányban Bereczk Derestyéhez 96 kilométert tenne ki, addig Mávkosfalva-Uzon-Brassö át ezen távolság 76 kilometer, tehát épen 20 klm.-rel volna kevesebb, sőt Sopsi szentgy örgy- F öld vár-Brassón által is csak 91 kilometer, tehát még itt is U-tel kevesebb lenne. A dolognak egy másik oldaláról kívánok még egy pár szót szólam : hogy a к i é p i t és m in ő r e n d b e л tört é n j é k. A közönség, úgy látszik, a Borostyából kiinduló vonalnak adja az elsőséget Hogy az én nézetemnek itt is ellenkezőnek kell lenni, az már az elmondottakból is világos, a mennyiben a Földvár- Sepsiszentgyörgy-Márkosfalva-Bereczki vonal a leg- lövidebb s igy a legkevesebbe kerül. Azonban nem f-x a fóiiHkvb, -a -miért őzen vonal első sorbani kiépítését oliajtom; a háromszéki vasút legyen egészéki. Az első és főteendőnk az, hogy Háromszék élénkebb iparú és kereskedelmü helyeit kössük össze és pedig azon irányban, a melyben a legélénkebb forgalomra számíthatunk. Ez pedig a Kézdivásárhely-Sepsiszent- györgvi irány. Ez által az egész megye Sepsi- Szentgyörgy központtal összeköttetésbe hozatik. Es ez már magában is sokkal jelentékenyebb, mint a mennyit a brassói irány fölmutathatna. A dolog practicuma ugyanis az, hogy a háromszéki ember búzáját, gyapjúját stb. még a vasút mellett is a saját maga szekerén fogja Brassóba vinni; ez neki kevesebbe fog kerülni. De épen ezért a brassói vagy derestyei irány csakis távolabbi kereskedelmi czikkek szállítására lesz utalva. Ez pedig aligha fogj A e vonalat reníirozliatni. — főleg ha a vonal Bereczkben megszűnik s az ojtozi csatlakozás nem jőno létre. De azon kivid a földvári irány legalább S.- Szentgyörgyig — főleg a nyári hónapokban — élénk személyszállító vonal is lenne az élőpatak!, málnási, tusnádi stb. fürdőkre jövő egyének sokasága által. Már pedig ez. is nagy fontosságú nemzetgazdasági tényező. Karlsbad, Marienbad, Franzensbad stb roppant összegeket vesznek be a moldva-oláhországi s hazánkbeli egyénektől, csupán csakis azért, mert azon fürdőkhöz kényelmesen eljuthatni. A mi megneveztem fürdőink pedig a „hegység aljai“ vasút által absolute semmit sem nyernének. De különben is Háromszék főérdeke az, hogy egyfelől Budapesttel . másfelől Moldovával köttessék a legrövidebb utón össze. Amarra nyithat nyers terményeinek, búzájának, lovának, szarvasmarhájának stbnek piaczot s ipari és kereskedelmi szükségletét is onnan nyeri. Mindezeknél pedig 20 — 30 kilometer távolsági különbség nagy- fontosságu. Ha a sepsi-szentgyörgyi irány ki van építve, s e mellett szükségesnek látszandik a brassói irány Kiepitesc- íí) . tiKUo!-, Uo ciJ.l о.Ыти- 1л.опЛ a7 utiYbbiuak kiépítése javalva. Ismétlem tehát : először a Földvár-Sep.siszeut- györgyi vonal építendő ki, s még pedig nem „a hegység alján“, hanem Már kosfalván vezetendő el. Ezen vonal hossza 63 kilometer lenne s a. hegységaljai községektől is alig fogna egy ménfőidnél vonulni el. Ily távolság pedig azon községek érdekét egy cseppet sem alterálhatja. Dr. Cseh Károly. A „Nemere“ tárczáa. Hogyan töröltük el a hirlapkélyeget. — Humore.szk я tiz év előtti időkből. — Irta : Tóth Kálmán, Soha ki nem állhattam ozokat a kis kétfejű /verebeket, melyek „stempeln*' nevezet alatt a hírlapok hasábjairól évenkint kétszázezer forintot ci ■ pegeitek föl. Mikor első ízben lettem képviselő, akkor még nem tudtam, hogy mi legyen a törvényhozó dolga : j> a klubban tarokkozni, banketeken toasztozni. a í Luffetben pedig enni sonkát, kaviárt s csipkedni a kredencz-Hébék allait Ezeket az ismereteket csak később szereztem mm eg. Alikor fiatalon feljöttem a házba, az a vélemény мп volt, hogy engemet munkára küldtek ide: azért küldtek, hogy vessünk, arassunk, törvénye- ч két alkossunk s pusztítsuk el az abszolutizmus apró 1 hernyóit, melyek az alkotmányon, az intézménye* . ken még mindég ott harapdálóztak. Mind afféle tollforgató ifjú, ki a renőrség előtt policziális oskolát elvégezte, a hírlap bélyegre fordítottam figyelmemet, ezekre a kérhelhetlen őrlő kukaczokra, melyek a lap levelein minden reggel ott hemzsegtek. Ezeket elmorzsolni, eltaposni, ez lesz az én : feladatom. De a kis kukaczok a kormány nak kétszázezer forintot jövedelmeznek évenkint, a megindult tör ■ vény hozás nagyobb ügyekkel foglalkozik s az én kis bogaraimat nem veszi észre senki. De mégis megkezdtem a munkát. Saját magamban sem bíztam ugyan eléggé, i) de elsőben nem is sikert akartam elérni, csak puhatolni a tért, melyben egykor czélt érhetek. Saját . magunkkal — a baloldalon tisztában voltam. Tu dom. hogy ezek pártérdekből is mindent megadnak az indítványozó pártbarát iránti tekintetből, noha még kevesebbet hittek az eszme létesitheté- sében, mint jómagam. Pedig bit nélkül nincs erő, erő nélkül nincs siker. A jobboldaliak négyszer annyian voltak, mint mi s teljesen rendelkeztek a parlament végzései fölött. — Ezeket kellene körülvennem, — gondolkodni. Nyájasan barátkoztam velők s úgy barátkozás közben mindig előhoztam, hogy a hirlapbélyeg eltörlése nem is politikai kérdés, hanem közművelődési, nemzetiségi tárgy s az eszmecsere egy pár meleg barátott szerzett az én tervemnek. Különösen megnyertem a kultuszminisztérium képviselő tagjait, ! a kik vagy tizenhaton voltak, mert akkor még nem létezett inkompatibilitás ; ezek közt leghatározottabb barátom Szabó Imre, a szegény iszkázi plébános, a kit megválasztottak képviselőnek s aztán két év múlva *— püspök lett. Igazi jó humora pap Szabó Imre, a tábla biró iskolából. Anekdotizálni is szeretett, de még jobban énekelni a zongora mellett, melybn Tóth Vilmos játszott, ki szintén szép hangú dalár. Mikor aztán Szabó Imréből püspök, Tóth Vilmosból pedig fiatalon miniszter lett, Deák Ferencz ezt mondta : — No ti ketten ugyan jól énekeltek. A bélyegügy nagyon haloványon állt s ily viszonyok közt közelgett a bélyegtörvény tárgyalása. Elhatároztam magamban, hogy mégis előhozom, hogy e közreműködési kérdés, mely — ha most nem is győz, - legalább kedvezőbb idők sikerére hangolhassák. A baloldali klubban fölakartam a pártot lelkesíteni, de a párt végig tárgyal ta a többi bélyegszakaszt s mikor a hírlap stemp- lire s rám került volna a sor : rátért a — tarokkra. Az én bélyegemet még csak nem is reflektálták. Reménytelenül, de határozottan léptem másnap a házba, el lévén szánva, hogy indítványomat megteszem, akár mi is lesz a sorsa. Némi itjui remegés után egész bizalom szállt meg, mert láttam, hogy mindjárt első szavaimat figyelemmel és részvéttel fogadják ; elmondom röviden, hogy a nyomdák és a papír drágulása mellett már nem bírják a lapok a terheket s a hírlapirodalom napról- napra sorvad. Hivatkoztam ama nagy szolgálatokra, melyeket a sajtó az abszolutizmus idejében tett s ezzel felgyújtottam a jobboldaliakat, a baloldaliaknak pedig ug-y sem kellett több. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter nein várta ezt a hatást. Azért rögtön, az én beszédem után fölkelt s a bélyegtörlés iránt támadt hangulatot lehűteni igyekezett, de azt Ígérte, hogy a kormány tanulmányozni fogja e nagyfontosságu tárgyat s maga tesz ez irányban kezdeményezéseket. A baloldal ezzel nem elégedett meg, elvet, sőt tényeket akart s hiába nyugodott bele Ivánka Imre abba, hogy a kormány nyilatkozatát egyelőre vegyük tudomás, Madarász József és társai névszerinti szavazást kértek. Vidám zaj volt a házban, a jobboldal egyesült velünk s már-már megkezdődött a szavazás. Az elnök föltette a kérdés, mely azt tartalmazta, hogy a hirlapbélyeg eltör ültessék. Ekkor lépettbe Deák Ferencz a házba s teljességgel néni tudta : miről van szó. En az öreg úrral nem beszéltem e tárgyban soha, de hinnem kellett, hogy kedvezően fogadja az eszmét. Deák a körülte levőktől kérdezte, hogy mire szavaznak. Zavarosan magyarázták neki s igy nem értette. Felolvastatta tehát a javaslatot a jegyzővel még egyszer, de a zajban elveszett az értelem s derültség nyomta el a világosságot. Még egy felolvasást kért tehát Deák. De ekkor többen hozzá furakodtak s olyasmit mondtak neki, hegy én valamennyi stemplit: a postát, a hírlapit és hirdetésit el akarom törleni. Ez Deákra nem jól hatott. — Szavazzunk, — mondta ő is. — Ha a belga szavazórendszer akkor is megvan már, azt hiszem, hogy a határozati javaslat egy kedvező betű kihúzása esetén, ha Deák nem elején szavaz, keresztül megy; mig igy a Deák „nem“-je sokakat visszatartott.
