Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-12-11 / 99. szám
— 394 — nál kevésbé vehet igénybe, minthogy a közös minisztertanács még határozatot sem hozott ebben a kérdésben. Ké ségtelen azonban, hotry a delega- tióknak decz. hóban ülésezniük kell hoizy a kö zös budget do'gában legalább ideiglenes intézkedés történhessék. Ha tehát egyfelől az osztrák parlament tárgyalásait, másfelől pedig a közelgő karácsonyt tekintjük, igen valószinü, hogy a dele gatiók 15. és 18-dika közt fognak ülésezni Bécsben. A „N eue fr, Press e“ Ion lőni táviratot közöl, melyben azt hirdeti, hogy Anglia, Ausztria- Magyar- és Németország közt egyezkedések jöttek létre abból a czélból, hogy közös lépéseket tegyenek a szultán ellenében, a kinek Ígéretei mindinkább megbizhatlanokká válnak. Amint Pécsből értesül az ,,Ellenőr,“ e hirnek semmi jelentőséget tulajdonítani nem lehetA tényállás ma is ugyanaz, a mely néhány héttel ezelőtt volt, midőn az angol hajóhad fenye- getödzve közeledett a török vizekhez. Akkor mi e tényállást egész szabatossággal irtuk könil. Az ázsiai reformok, melyeket Anglia sürget, csak a török birodalom felüdülésére és megszilárdítására szolgálnak. Ugyancsak ezen oknál fogva a bécsi és berlini cabinet rokonszenvével találkoznak a brit kormány ezen törekvései. De az, a mit Ázsiában létesíteni akarnak az angolok, nem európai dolog s nem tartozik a berlini szerződés keretébe. A brit kormány actiója kizárólagosan a cyprusi szerződésre támaszkodik, mely Török és Angolországnak magán ügye, és melyhez az európai hatalmaknak semmi közük. E végből Anglia nem is kérte ez ügyben Európa támogatását, és igy bécsi, berlini és londoni cabinetek közös fellépéséről sem lehet szó. Ez a helyzet ma sem változott. A háromszék-barczasági vasút. Gróf Schweinitz Gyulától. III. Legutóbbi czikkünkben felsoroltuk az adatokat, .melyek világot vetnek arra, hogy minő viszonyok vannak Háromszéken a marhaállományt, mint a gazdasági horderő legfőbb tényezőjét illetőleg. Brassómegyében e tekintetben a következő viszonyokat constatálhatjuk : Van ugyanis e megyében : 7464 pár ló, 105 „ bival, 3402 „ ökör, 193 ' „ svájczi tehén és ökör együtt 11Í64 pár és 10459 tebén. Itt tehát a teherhordó marhaállomány telein tétében még' kedvezőtlenebbek a viszonyok mint Háromszékmegyében. összesen 25,270 pár teherhordó marha van, s a jelenlegi gazdálkodási eljárás lényeges megváltoz- ; tatása nélkül keresztül lehetne vinni a teherhordó 1 marha felhasználását ; t. i. jobban táplált lovakat kellene alkalmazni, mi különben, egyjelentőségü lenne a trágya szaporításával, mit most meglehe tősen elhanyagolnak. A projectált vasút közvetve a lótenyésztést is emelné s a vidéken kevesebb, de jobb lovakat tenyésztenének, a mi financialiter is nagy haszon volna. A tehenek száma, a teherhordó állatok reduc- tiója mellett, fölmehetne : 14,809-1-9986 darabra Háromszékmegyében, 10,456+9794 „ _____Brassómegyében ; te hát együtt 45,135 darab. Legyen már most megengedve, hogy magyarázzam meg, mit jelent e szám. Az egész keleten tudvalévőén marhazsirt és vajat használnak az ételekbe a disznózsír helyett: a maihazsirnak (olvasztott zsírnak) és vajnak nagy részét p. o. Romániába Ausztriából és Németországból s csak a jelen év III. negyedében Ausztriából az erdélyi részeken át 157 mmázsánál több sajt vitetett Romániába. Ha már most a tehenek felerésze saját házi szükségletre levágatik, még mind marad a fenn említett 45,133 ból 22,567 darab. Egy tehén 300 napon át ad 1444 liter tejet, vagy is naponkint átlag' 3 95 litert, a mi nincs igen magasra számitva. Az 1444 liter tej, 41’6b kilogramm tejet ád , ehez kepest 22,567 tehén egy egész éven át 940 ezer 141 kilogram vajat termel. Ez kereskedelembe hozva, még pedig kilóját 70 krral : a 940,141 kiló vaj értéke épen 658 ezer 98 frt tesz. Ezzel szemben a tervezett pálya bevételeinek szállítmányokból 329,258 frtra kell menniök- következőleg már csak a haszonmarha (Nutzvieh) szaporításával 32,840 frtnyi bevétel származnék egészen eltekint-e attól, hoey mindkét megyében tulajdon I- ép csak a teherhordó erők pazarlása szün t et i к meg, minthogy a mezőgazdasági viszonyok telj s r-forrnia nak csan akkor ь-het ösvényt nyitni hi a birtokrendezés és tagosítás keresztül vitetik mire nézve fájdalom, még mind nem terjesztetett java-lat a törvényhozás e.ébe, A gazdaközönség egyrészo, különösen a nép azt az ehen\ etést teheti, hogy ha a mostani íuva rok elesnek és az állati erő a gőzerő által helyet- tesittetik, akkor a marha, mely most fuvarozásra használtatik, nehezen nélkülözhető, kevessebb trágyát lehet előállitni stb. Ámde ha a sok ló helyett, melyek most olyan roppant nyomorúságosán tápláltatnak, kevesebb lesz, e helyett azonban vagy tehenek taitatnak vagv pedig a megmaradandó lovak jobban táp- laltatnak : akkor ez minden esetre a legelömarha létszámának csökkenését fogja jelenteni azonban trágya mindenesetre több fog előállittatni, mint most. A teherhordó erő kevésbedése és a haszon- áhatok szaporodása azonban nem fog rögtön be következni; ez átalakulás csak lassan-lassan történik meg, sőt már a romániai vasúti csatlakozás létre fogja hozni az itteni viszonyok megváltozását, legalább is mindazokban a falvakban, metyek Romániával fuvarozási összeköttetésben állottak. Különben egészen eltekintve a föld- és erdőműveléstől, mind Háromszék , mind Brassómegyében találunk több olyan iparágat, melyek, ha jó közlekedési eszközeink lesznek, bizonyosan tovább fejlődnek és czikkeik számára a távol keleten is biztos piaczokat fognak találni. Igen messze vezetne, ha e helyütt fejtegetni akarnám az ipar lehető fejlődését ; annyi azonban bizonyos, hogy a vidék, melyet a tervezett vasút keresztül fogna szelni, az erdélyi részeit között a tehetősebbek közé tartozik. Háromszék és a Barczaság sikságain buján tenyészik gabona, törökbuza, a dohány még nagyobb mértékben termelhető, mint most, ezukor- répa termesztésének mi sem áll útjában, kender, len, hüvelyes vetemények szabad földhasználat mellett még kiterjedtebb mérvben termelhetök s végül a marhatenyésztés fölvirágzására megvan itt minden kedvező föltétel. Nyilt levél. Tisztelt szerkesztő ur ! Az igazság érdekében szíveskedjék a következő soroknak tért engedni becses lapjában. A honi lapok f. évi nov. 1., 2 - d i к i számaiban közölve volt, hogy a székely miv. és közg. egylet választmányi ülésén valaki azt jelentette be, miszerint a „Székely nem. muz.“ alapja, melyet özv. Cserey Jánosíié ő nagysága bizonyos pénzalappal a székely egyetemnek ingyen adományozott, „nem egyéb, mint tudatlanságból összegyűjtött lomhalmaz !“ — Illetőnek rósz akaratból, vagy tudatlanságból ((eredt kacsája egyik, mint másik esetben megrovást érdemelne ; de mi csak az egyletet tudjuk sajnálni, hogy ilyen megbízható referensei vannak, s feleletül, csak az alapító- nőhöz intézett levelet közöljük mely igy szól : 1494 sz. 301.(879 Budapest, Muzeu m. nov. 24 én. Nagyságos asszony ! Gyengélkedem, ez oka, hogy becses levelére oly későn felelek ; bocsánatot kérek. Sajnálom, hogy erdélyi utam alkalmával az idő rövidsége nem engedte, hogy nagyságodnak személyesen fejezzem ki tiszteletemet, melyet nagyságod iránt mindenki érez, ki a régiségekkel foglalkozik, s a tudományosság iránt érdeklődik, ha azon nagyszerű gyűjteményt szemléli, melyet a székely nemzetnek ajándékozni méltóztatott. Sajná lom, fájlalom, hogy ezt épen otc, hova szánta, illően megbecsülni nem tudják. A könyvtár becses, legszebb gyöngyei azon codexek, melyeket most az Akadémia megbízásából Szilády Áron tudós hazánkfia használ fel. Az őstörténelmi gyűjtemény nem nagy, de ritka s érdekes tárgyakat foglal magában, melyek közül nehányat a „M. Nemzeti Muzeum“ lerajzoltatott későbbi kiadás tekintetéből. A középkorból s az erdélyi fejedelmek idejéből is sok szép emlék díszíti a „Székely nemz. múzeumot.“ Nevezetesek az anyag ipar honi termékei, s gazdag a régi hímzések sorozata. A természettudományi gyűjtemény gyarló ugyan eddigelé, ezt azonban legkönnyebben s legolcsóbban lehet kiegészíteni ; erre csak egy-két oly egyénnek szorgalma szükséges, mely az erdélyi flórával és faunaval foglalkozik, — csudálkoznám, ha a sepsi-szentgyörgyi tanárok közt nem találkoznék mindig egy-kettő, ki ily tárgyak gyűjtésére szentelné szabad idejét. Szóval nagyságod ajándékában megvan azon mag, melyből egy olyí.muzeum keletkezhetik, minő a tudományosság- színvonalának megfelel. Félek azonban, hogy azon közönyösség mely hazánkban sok helyütt uralkodik a tudomány iránt, nagyságodnak szép alapítványát nem fogja kifejleszteni, s hogy a székely n. muz. is oly holt kincs fog maradni, mint a marosvásárhelyi Teleki könyvtár, melynek gyűjteményeit a por lepi el, vagy a gyulafehérvári Battyányi könyvtár, melyben egy re тек üvegfestmény, a legszebb országban, a rendezetlen ásványok közt hever. Szükséges, hogy minden múzeumban legyen egy ahozertő őr, tisztességes fizetéssel ; nem elégséges erre, hogy esetleg egy tanár, ki a múzeum iránt nem viseltetik különös rokonszenvvel, ki, pótfiz-tés mellet»-, ezen helyet mellékfoglalkozásul töltse be. Nagyságod érezte azt s fe tételül kötötte, hogy ez őr fizettessék, a muzeum által lett adva, de a székely törvényhatóságok nem gondolkoznak a fizetésről s oly alapról, melyből a gyűjtemények szaporittathatnának. Vége këvetkezik. A „Kronstädter Zeitung“. A „Kronstädter Zeitung“ ismét a „Nemeré“- vel és a „Nemereistákkal“ fogla'ko/ik s bár hatalmasan tiltakozik az ellen, mintha ö a maga részére apológiát irna, de a valóságban csakugyan szükségessé vált a védekezés azon ellene felhozott vádakra, hogy ő Brassóban a magyar államellenes üzelmek közegévé sülyedt le. — Örvendünk, hogy brassói levelezőnk alkalmat szolgáltatott neki „hazafias“ álláspontja kifejtésére. A muszka-török háborúk alatt elkövetett s szemére lobbantott magyarellenes izgatásait indokolni akarván, a következőket írja: Teljességgel nincs szándékunkban most sem, hogy magunk számára apológiát Írjunk és magunkat a fentebbi balga fecsegése ellen védjük, hanem csak azt akarjuk bebizonyítani, hogy valóban egy tökfilkóval, vagy egy számba nem vehető sujet- vel van dolgunk. Pro primo a brassói tanácscsal áll szembe, a miért a „Kronstädter Zeitungénak nem tömi be a száját. Nem világos hülyeség-e ez? Ki hallott még ilyet? — A tanács természetesen azért nem tenné ezt, minthogy csupa szászokkal és oláhokkal — a kik a panszlávok legbensöbb barátai volná nak — van megtömve. Hol van az a sok román tanácshivatalnok ? Egyetlen gyakornok kivételével csak olyanokat láthatunk, a kik nincsenek ott. -— Brassó románai slavophilek! Igazságos Isten ! Elébb lesz Grünwald Bélából, a nagy szíávfalóból Slavophil, mint a románokból. Miért hogy folytonosan ilyen „nonsens“ t hallunk utánfecsegni, milyent a „Keletében és a „Magyar Polgáréban szoktunk olvasni. Mikor Románia, élén vitéz fejedelmével, a Dunát átlépte, akkor a románokat a máskülönben okos magyar újságok is csak per „oláh“ trak- tálták s gazt jósolták nekik, hogy a félhold előtt megfutamodnak. Mikor pedig bekövetkezett Plevna és a háborúnak vége lett, akkor „vitéz románokká“ váltak s a magyar sajtó a Romániával való szövetség mellett emelt szót. — Minden gyermek tudja, hogy a brassói és hétfalusi románok szövetségesei és barátai a magyaroknak, a mit eléggé bebizonyítottak azzal, hogy az utolsó képviselőválasztás alkalmával a szebeni notabiis con- ferenczia passivitási határozata daczára Brassóban P e r c z e 1 urnák, a magyarnak vezetése alatt M a y e r t választották képviselőnek, Hétfaluban pedig a csángóknak Henter ur vezetése alatt egy magyar képviselőt — és pedig milyent — segítettek át. Ujabbi Nemere-mártásában a fentebbi felhozza, hogy mi Csernajeffért és társaiért lelkesedtünk mig ők (a Nemereisták) véres könyeket hullattak a testvérnemzetért stb. Mi természetesen nem hódoltunk egy magyar-török testvériség tébolyának, nem járultunk semmivel a sajnálatra méltó módon fiaskót vallott Kerim pasa diszkardjához, nem hívtuk meg Brassóba a szófiákat, és nem rendeztünk putschot. Óhajtottuk a muszkáknak és románoknak a győzelmet, mert meg voltunk győződve, hogy Bismarck ágyudörgéshez hasonlítható hangjával az orosz hatalom terjeszkedése elé vetőt fog kiáltani Magyarország ezért nagy hálával tartozik Bismarcknak. A magyarok tökéletesen kigyógyultak a turkomaniából, mikor látták, hogy fiaik Bosznia véres hareztérein a moslimek handzsárá- val nem épen kellemes ismeretséget kötöttek. A nemereista mosójában végre a Barczaság országgyűlési képviselője füllentenek neveztetik. Olyan ez, mint a mopsz históriája, mikor a holdat megugatja. Talán hallott a mi emberünk valamit dr. Szilágyi Dezső képviselőről, vagy talán Hoffmann Pál képviselőről és az ellenzék más coripheusairól. Na hát tudja meg, hogy Zay képviselő ezen urakkal, a kiknek meghamísitatlan ha- zafiságát bizonyára senki sem vonja kétségbe — barátságos módon közlekedik, hogy azok az ő indítványait becsülni tudják, s csak nem régiben is Brassómegye kérelme ügyében az egész ellenzékkel együtt a Zay féle javaslat mellett szavaztak, a melyben Tisza Kálmán durva törvénysértéssel vádoltatok. Hasonlóképen áll a dolog Szebenmegyé- nek az elmúlt ülésszak alatt tárgyait kérésével is a hírhedt alispánválasztásra vonatkozólag. Persze! azok, a kik Tiszát fétis gyanánt imádják, nem át alják, hogy mindenkit, a ki Tisza mellett nincsen, hazafiatlannak szidjanak. ¥ Nem tagaghattuk meg olvasóinktól, hogy egy j „Kr. Z.“ bölcs politikájával s hazafias szellemű 1 gondolkodásával meg ne ismertessük. A fentebbi- : ekhez azt hisszük n m kell komentár, magyarázat j nélkül is könyen kitalálhatni ebből, hogy azon i válságos kül politikai viszonyok közt legnagyobb ! diplomata a „Kronstädter Zeitung“ volt, ki ha ezt ! kellő időben elárulja vala — nagy hasznát vették volna neki a hatalmak. Kár ! Különben szeretnők, ha a „Kronstädter Zeitung“ megmagyarázná nekünk, hogy minő logika I van abban, hogy „ők (a „Krönst Ztg “) kívánták ; a muszkák győzelmét, azért, mert tudták, hogy a „dörgő Bismarck“ határt fog vetni a muszka terjeszkedéseknek.“ Az ilyen politikai észjárás fogadja őszinte gratuiácziónkat.
