Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-12-07 / 98. szám

- 391 — A királyi menyegző Madridban. A madridi nagy ünnepélyességekről Írjak múlt hó 29-iki kelettel: Az ég kiderült. A mai ün­nepélyt nagy ébresztő nyitotta meg. Az erkélyek és házak vörös selyemmel voltak ékesítve s a spa­nyol és osztrák zászlókkal diszitve. óriási ember­tömeg özönlött már reggel az utczákon, melyeken katonaság képezett sorfalat. A menyegzői menetet a különböző méltóságok diszhintói nyitották meg. Ezeket a diplomaták és Spanyalország grandjai- nak fogatai követték. Az Atocha-templom piros selyemmel volt diszitve. À magas aristocratia höl­gyei, a követek és nejeik, a bibornokok s püspö­kök, a miniszterek és Spanyolország grandjai szá­mára külön emelvények voltak felállítva a hölgyek fehér köpenykéikkel, gyémánt és gyöngy ékszere­ikkel, az urak gyémántokkal s rendjelekkel díszí­tett egyenruhájokkal nagyszerű látványt nyújtot­tak. A spanyol s külföldi hírlapok tudósitói szá­mára két külün emelvény volt fölállítva Délben az infánsnők s Izabella királynő léptek be a tem­plomba, őket, valamint a királyt, ki Reiner fő- herczeg kíséretében jelent meg, a templom ajtajá­nál a toledói érsek fogadta. Nehány perczczel ezután jött a királyi menyasszony anyjával Erzsébet főherczegnővel s Mária főherczegnő, továbbá az osztrák spanyol diszhölgyekkel és kísérettel A királyi ara megjelenésekor rokonszenves benyomást gyakorolt a jelenlevőkre s bámuló morajjal fogad­ták őt. À madridi patriarcha-érsek által mondott mise s egyéb szertartás egy órától kettőig tartott. Ennek bevégezte után a király s királyné az e czélból felállított trónra léptek, hol a jelenlevők üdvkivánatait fogadták. — Végül a jelenlevők az előbbi rendben elhagyták a templomot, a király fénylő szemekkel, a királyné láthatólag megindulva. A nagyszerű cortège 20 hatfogatos és 20 hétfoga- tos üveghintóból állott. A király egy nyolcz mén által vont üveg hintóbán ült. /v felségeket a várba vonuláskor az utczákon özönlő tömeg lelkesült éljenzésekkel üdvözölte. A kivilágítás nagyszerűen sikerült. Az elnöki palotában adott thea estélyben Rainer főherczeg s Mária főherczegnő is reszt­vettek. A palotában harminczadikán délben cercle volt, mikor a királyi pár a szerencsekivánatokat fogadta. A bikaviadalokat hétfőn és kedden tartot­ták meg Alfonzo király a bécsi követnek Don Conte- nak, az Izabella rend nagy keresztjét adományozta. — Rainer főherczeg deczember 8-án utazik Mad ridból Lissabonba. Izabella királyné meghívta Eu­génia császárnét, hogy a telet töltse együtt Sevil­lában. A szombati kézcsók-szertartás délben mint egy 3 óráig tartott. Este díszelőadás volt a szín­házban, melyen az egész udvar jelen volt. A király, íkirályné, Erzsébet és Mária főherczegnők, Rainer ífőherczeg s három infánsnő a középső páholyban ültek. A kiséret egyik része ugyan abban — a imásik része a proscenium páholyban foglalt helyet. Valamennyi máltóságviselő jelen volt A hölgyek Itündöklöttek a sok gyémánttól. Színre került a .„Hugenották“ olasz nyelven. Az előadáson az udvar 8 órakor jelent meg. Alfonzó király menyegzői ajándékai közül imég a következő ékszereket emelik ki : egy köny- nyü, nyílt ezüstből készült s gyémántokkal gazda- ,gon díszített ízléses koronát ; egy egy régibb har- imincz ezüstbefoglalt gyémántból álló riviéret ; bri- íliántokból álló melltü s fejéket ; gyönyörű gyémánt diadémot ; egy nagy háromszögletes, gyémántokkal ékített melltü ezüst és gyémánt csöngőkkel ; végül egy nyakéket, két sor csüngővei, melyek minde- tnike egy nagy gyémántban végződik. Csak e ínyakék értekét 1,600.000 frankra teszik. A széksly miv. és közg. egylet Ikozp. választmánya Haj ó s J á n о s elnöklete alatt közelebb több gyűlést tartván, melyek utóbbikán az egylet tiszt, elnöke Gróf Kálnoky Dénes ő nagyméltósága is buzgóan részt vett — a neveze­tesebb ügyek közül a következők megemlíthetők : A csik-szeredai nagygyűlés, melynek érdekét a történelmi társulat több előkelő tagjának jelenléte is emelte, a legnagyobb anyagi és erkölcsi siker­űét folyván le, — a 4 alapitó és 84 rendes tagsági létszám — szaporulat örvendetes tudásul vétetett, -s ez érdekben az udvarhelymegyei alispánhoz továbbá Csikmegye közönségéhez és fő és alis­pánjához, valamint Pótsa József Háromszékmegyei főispán úrhoz a gyűlés sikere emelése érdekében tett kiváló lelkes közremunkálásokért, valamint .Csik-Szereda város közönségének is köszönő ira­tok küldetni határoztattak. Tudomásul vétetett a váczi kosárfonó intézet­ben az egylet költségén elhelyezett 3 székely növen­dék magatartására vonatkozó intézeti jelentés, sa szükségesekben további intézkedés tétetett. A Székelyföld leírását tartalmazó pályaműnek kivált a székely földön minél nagyobb forgalom­ba hozása érdekében a vidéki választmányokhoz czélszerü felhívások tétettek, — egyúttal itt is megemlitendőnek találjuk, hogy e minden tekin­tetben sikerült müvet az egylet tagjai 1 frton a székelyföldi hatóságok központján, továbbá Ko­lozsvárit Stein könyvárusnál és Budapesten pénz­tárnok Gidófalvi Istvánnál kaphatják ; könyvárusi utón (Budapest Kilian Frigyesnél) nem tagok, 2 írtjával. A Sepsi-Szentgyörgyön létesítendő „első székely szövő gyár“ részvényeinek a tagok között köröztetése és másutt is forgalomba hozása elren­deltetett, 2 részvényt az egylet is aláírván. Az idei közgyűlés az alapszabályok átvizsgá­lását elhatározván, a választmány kebeléből kikül­dött bizottság módosítási tervezetét behatóan tár­gyalta is, s a zárpont kivételével be is végezte. E tervezet a vidéki választmányokhoz fog köze­lebbről kiküldetni véleményezés végett. A szabá­lyok módosításának, az itt-ott észlelt hézagokon kívül, — legfőbb (indokát azon törekvés képezte, hogy a vidéki választmányok nagyobb hatáskört nyerjenek, de e mellett saját szükségleteik fedezé­sére megfelelő évi dotatioban részesülhessenek, s ez úton a választmánynyal és egylettel szorosabb viszonyba és közvetlenebb érdekközösségbe juthas­sanak. Végül a tagsági dijakbeli hátrálék nagysá­ga határzott komoly intézkedést kívánván, — mi­előtt az egylet az alapszabályok adta törvényes jogát a bíróságok előtt érvényesítené, minden egyes tag ebbeni hátráiékának záros határidő ki­tűzése melletti befizetésére a központból felszólit- tatni határoztatott. Nov. 29-én a Hungáriában a székely egylet es­télyt tartott, a mely a székely földi lakosság iránti igen nagy érdeklődéssel, de a mellett derült ke­dély ly el s nem egy csattogó pohárköszöntés közt folyt le. A társaságot kiválóan orsz. képviselők Királyhágón“innen és túlról, az egylet tagjai, a napi sajtó és irodalom nevezetesebb munkásai al­kották. R. Ï. VIDÉKI ÉLET. Nagy-Borosiiyó, 1879. decz. 4. Tisztelt szerkesztő ur ! A nagyborosnyói „egy választó“ becses lapja 91-ik számában sárral akarja betemetni Nagyboros- nyót és annak elöljáróságát, azért, mert 21,199 frt 50 kros községházat tud építtetni és mert rendes í törvényes utón 96 szavazattal megválasztott az egyház egy papot. Hogy ázsiai állapotok lehetnek Nagyboros- nyón, megengedem, — mert a hol eféle „egy vá­lasztóik s oly pénztárnok létéznek, mint nálunk, ki tudvalevőleg a közpénztárból nagy összegeket tetszése szerint kiad (miért is érdemdús s nagyon tisztelt szolgabiránk fegyelmi kereset alá vonta s hivatalától felfüggesztette), kétségkívül nem ked­vező állapot biz ez. Azt hiszem, hogy annyit tudni fog „egy vá­lasztó“, hogy az elöljáróság nem építőmester s azért nem teszi felelőssé, hogy a községház besza­kadt ; azért, úgy tudom én is, hogy a vállalkozó felelős. Hogy pedig milyen a tanügyi állapot Nag y Borosnyón, arról az iskolaszék néhai szakképzett „buzgó“ elnöke felelhet leginkább. Hanem hagyjuk ezt. „Belügyeinkröl“ elmélkedjünk. Minthogy a fő czél a szél zúgásában nagyobbára a birói bankód­nak megszellőztetése volt, melyeket X-, Y., Z. (kik ezek ? miért nem irta ki nevöket ?) az elnök ur szives grácziájába ajánlottak a papválasztás al­kalmával : csak erre akarok reflektálni, mert azt kívánja a falusi felsőbbség, hogy megczáfoljam a ráfogásokat. Czáfolatul nem hivatkozom egyébre, csak a választási jegyzőkönyvre, melyet ide igtatnék, ha kezeim között volna. Tessék abba beletekinteni. Vájjon fog-e ön ott efélékre találni ? Nem. Jelen volt ön a papválasztásnál, különösen annak kezde­tekor ? Úgy tetszik, hogy azalatt, mig a választás kezdetét vette, szeszgyári bankókkal járt keresni vótumokat valaki részére, mert biz az a választás előtt történt. B. J., ki tanúnak volt előállítva az ellenzék részéről, nem a „birói bankókról“ tanús­kodott, sőt ellenkezőleg arról, hogy K. D. ur Ígért neki 10 forintot, hogy a kolozsvárit válaszsza, de ő bizony nem választotta. Talán ezt akarta mon­dani „Egy választó“ ur s meg azt, hogy K. J ur K. D. urnák egy szép 50 forintos bankóját ígérte K. B. urnák a végett, hogy mondja azt, hogy mi­kor Bede János ur próbált, 10 forintot Ígért neki, csakhogy rászavazzon, és K. B. ur elég vigyázat­lan volt azt a sok pénzt el nem fogadni, hanem a helyett „b u z g ó“ nagybátyjai ezen buzgóságáról bizonyítványt adni. (Azt is ide mellékelném, ha fel nem volna terjesztve a főtiszt, püspök úrhoz.) Vagy arról a 100 forintról asart megemlékezni, melyet ugyancsak K. D. ur a választást megelő­zőleg В. E. orrához vert azon kifejezéssel, hogy „ezért a Nagy Károly pártjára állhatna“, mit B. L. a választáskor a templom előtt K. D. urnák nyiltan szemére is vetett. Vagy talán épen azon sok jókedvet előidézett 100 forintot akarja újból elővarázsolni, melyet ugyancsak K. D. ur köztudo­másúlag egy vendéglősnél leihatni engedélyezett azon „nemes czélból“ hogy Bede János árat meg­buktassa. Biz ez megtörtént. Hanem hagyjuk ezt. Elég az, hogy Bede Já­nos ur 96 szavazattal megválasztatott. Oly tekinté­lyes szám, mely egy leendő papnak dioséretére válik, annyival inkább, hogy 10 — 50—100 forint s ki tudja mennyi 2 Ou/0 kamatnak elengedésével ke­csegtették a becsületes választókat, nehogy Bede Jánosra szavazzanak ; természetesen nem lehetett egy a községben közel 40 évig népszerűségben és közbecsülésben élt családnak oly ivadékát, ki szü­letési helyétől távol is magának hallgatói és em­bertársai szeretetét és becsúlését kivívta — semmi nemű vesztegetésekkel megbuktatni, kit itt is min­den ember szeret, becsül, még az is tán, a ki el­lene van. S az fáj „Egy választónak“ s azon csekély » ellenzéki töredéknek, hogy nincs a községben nép­szerűségük. Hja ! arról mi nem tehetünk, ha vala kinek akkor kezd eszébe jutni a népszerűség vadá­szat, mikor késő : azt nem is teremti meg az uzso­ráskodás semmi körülmények között, különösen akkor, ha Bede János urnák megbuktatása tűzetik ki czélul. Továbbá nagyon járatlan Izraelben az „egy választó“, mikor minket vádol a főtiszteletü püs­pök ur iránti engedetlenséggel ; tévedésben van az atyafi, mert nem Nagyborosnyó és a egyházköz­ség nem engedelmeskedett, — ha csakugyan nem engedelmeskedett, hanem a sepsi tractus köztör­vényszéke. Úgy látszik, ama tekintélyes testületet is megdorongolni tűzte ki czélul „Egy választó“, midőn Nagyborosnyó belügyeiről elmélkedik. Már most megejti a kézdi tractus az engedet len tractus helyett az esketéssel párosult nyomo zatot. S reméljük, hogy a sok eszem iszom, sok hordó borocska és a sok 2—5—10 — 20—50 és 100 és lehet még többecske forintocska, mint a demo- ralisationak mozgató rugói jobb czélra fordLttatnak máskor és Bede János ur még sem bukik meg, s igy megmarad az egyház békéje s az olyan „Egy választó“, ki B. urat meg sem ha'lgatta és mégis ellene agitál, belenyugszik csen 1 sen s lészen egy akol és egy pásztor, a hol nrn i -.isinek egy nemes czél fogja heviteni kebelét : a közjónak előmozdí­tása, az egyházközségnek felvirágoztatása s meg­szűnnek a „mester“-kedések s kiki teljesíteni fogja kötelességét. A pap prédikál, a mester a helyett, hogy korteskednék, fújja: „Örül a mi szivünk“, a szántóvető szánt, vet, az ur lapot olvas, a bíró is igazságot szolgáltat, és isten kegyelméből s a köz­ség akaratából felépül nemcsak a községháza, ha­nem Isten országa is. Nagy borosnyón különben a legnagyobb Catoi szigort vesszük ezután alkalma­zásba. Egy harmadik választó. Barótli, 1879. deczember 3-án. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Nemere“ 96-ik számának „Különféléje“ czimii rovatában egy baróthi tudósítás a múlt hó 22-én tartott bálról szólván, megróvólag emlékezik meg a f. népiskola jelen nem volt tanítóiról. Én is a bálban jelen nem lehetvén, érintve érzem maga­mat, s következőleg kötelességemnek ismerem az iskola reputatioja érdekében, s az olvasó közön­ség iránti tiszteletből a valódi tényállást igen rö­viden megvilágítani. Egy pár kereskedő segéd, a helybeli gyógy­szerész segéd, az itt állomásozó pénzügyőrök sza­kaszvezetője elhatározták, hogy Baróthon bált fog­nak rendezni. Ezen t. úri embereknek nagyon ke­vés, vagy épen semmi ismeretségük nem lévén a helybeli, annyival kevésbé a vidéki illetékes csa­ládok körében, mi természetesebb tehát, hogy a különben elég buzgósággal fáradozó urak rózsás reményei, a bál reggelén keserű valóságban fosz- ladozának szét. A czél megszentesiti az eszközt, — szokták mondani — de ha három vagy négy pár családnál nem jelent meg több a bálban, annak talán még­is nem egészen mi volnánk az okai. Midőn valakinek a nemes ügy iránti önzetlen lelkesedés és higgadt számítás vezeti lépteit, az megalkuszik a körülményekkel s az ügy szolgála­tának érdekében megteszen mindent, de nem úgy, mint a rendező urak tevék, hogy egy kétes kime­netelű bálból előre luxust csináljanak. A helybeli zenészek nem lettek volna-e jók, s a drága cotilli­on ordok stb. nem elmaradhattak volna-e ? „Szegény tanulók segélyezése“ szépen hang­zó phrasis, de megtestesítése már igazi érdem. Kü­lönben, ha tudósitó urnák csak mi voltunk szálka a szemében, akkor, midőn az egész vidék meg­vonta pártfogását, legalább a gyermeki fájó kegye­letet megkímélhette volna, mert rólam tudhatta, hogy boldogult anyámat pár héttel azelőtt kisér­tem örök nyughelyére. Tudósitó ur példázódik is, de engedje meg nekem, hogy e nehány sort hazánk ama nagy fiá­nak szavaival zárjam be, kinek egész élete a tör­ténelem lapjain utólérhetlen nagyságban ragyog : „Ne űzz könnyelmű játékot a sors adományaival. Időt, vagyont könnyelmüleg ne vesztegess ; mert a mit ezekből ifjúságodban megfontolás nélklü fecsé­relsz el, azt mint visszahozhatlan veszteséget fogod fájlalni, s talán megsiratni későbbi napjaidban.“ Bíró Béla. KÜLÖNFÉLÉK. — A „S z é к e y Nemzeti Muzeum“ felügyelősége f. hó 4-én gyűlést tartott. A gyűlé­sen jelen volt Udvarhely megye részéről Dániel Gábor főispán, Háromszék megye részéről Potsa

Next

/
Thumbnails
Contents