Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-12-07 / 98. szám
98. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendőkKiadó hivatal: j3 EINSTEIN JAÁ RK könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. V&Étrnap, deczcmher 7. IX. évfolyam Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. Ínye. Megjelenik ezen lapheten- kint kétszer : " csütörtökön és vas&rubp. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 fit 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. Merénylet a czár ellen. Az orosz czár ellen ismét merényletet kísértettek meg, de ismét sikertelenül. Л tény részleteiről is értesít a táviró. A hivatalos lap közli a főkormányzó táviratát, mely igy hangzik : „Deczember 1-én 11 órakor, a midőn a császár málhavonata, melyen a szolgaszemélyzet volt elhelyezve, Moszkva llogos városrészébe érkezett, robbanás történt, melynek következtében a vonat a vágányból kizökkent, egy kocsi a levegőbe röpült és két személykocsi keresztben dőlt a vágányra. A robbanás folytán egy 2 méternyi mély, 7 méternyi bosszú és 8 méternyi széles gödör képződött. Emberéletben nincs veszteség. A házat, a honnan a robbanó anyag meggyújtása eszközöltetett, felfedezték ; most a gonosztévők haladék nélküli kikutatásán fáradoznak.“ A tettesek magában a szent városban, Moszkvában hallatlan furfanggal és vakmerőséggel intézték tervüket. A vasutat aknázták alá a föld alatt vezetett futósáncz segélyével. Azon vonat, melyen a czár utazott, kevéssel előbb érkezett meg. A podgyászt a czári kisérő személyzetet vivő vonat követte. A merénylők úgy látszik, azt hitték, hogy a czár a második vonaton van. A tettesek még ismeretlenek ; de alig kétséges, hogy ugyanazon forradalmi kéz intézte a merényletet, mely már annyi véres tettet elkövetett Oroszországban. A nyár és ősz folytában a nihilista rémuralom ellen alkalmazott draconikus rendszabályok sikerre látszottak vezetni. A puska tüze ?és Szibéria tömegesen szedték áldozataikat, Az orosz kormány vésztörvényszékei megtették kötelességüket. Európa csak eg) es mozzanatairól értesült azon gyászos törvényszéki drámának, melyben nem > egyesek, hanem gyermek-ifjakból, fiatal hajadonok- ból, férfiakból és meghanyatlott £ejü aggokból álló nagy tömegek szerepeltek. Voltak e tömegekben közönséges gonosztevők is, de a túlnyomó részt a politikai fanatizmus szolgáltatta. Hány katasztrófa, mennyi nyomor és kétségbeesés képezte e véres dráma kiegészítő részét, erről mélyen hallgat a vasfegyelem alá kényszeritett orosz sajtó. Szibéria pedig, mely mint a sir, nem adja vissza halottait, még inkább tud hallgatni. Csak a találgató hir beszélt tömeges kivégeztetésekről s a Szibériába hurczolt fegyencs-csapatok ezreiről. Es mindez a terrorizmus nem volt képes kiirtani a nihilizmust. Ismét előtámadt a földalatti aknából. A czarismás és a forradalom közti harcz nem dőlt el. Mikor és miként fog eldőlni ? A forradalom gyalázatos, bűnös eszközökhöz nyúl. Kétségtelen, hogy ez által önmaga ellen emel fegyvert. A gyilkos tőre mindenkor undok, habár politikai eszmét szolgál is. A czár elleni merényletek ép azt akadályozzák meg, hogy a felforgató eszmék elterjedjenek a köznépben. Az orosz parasztság imádatszerü tisztelettel és ragaszkodással viseltetik a czár iránt. A közvélemény rökonszen- ve nem lehet a forradalmárok táborában. Ámde a kormány drakonismusa sem alkalmas a közvélemény és a rokonszenvek meghódítására. Oroszországban tehát a kedélyek rettentő meghasonlásbán vannak, mint meghasonlásbán van az egész társadalom. Szerencsétlen nép ! Az ellentétek kibékitése lehetetlen. A czár, az uj merénylet alkalmából ismét proclamálta a harczot, proclamálta a forradalom kiirtását. így történik az alkotmányos aera inaugurá- lása. A czár visszatérte után akartak megkezdeni azon tanácskozásokat, melyvk czélja leendett az orosz alkotmány megállapítása és kihirdetése. A forradalom azonban aknarobbanással fogadta a bé- külékeny.ségre hajló uralkodót. Ez az akna aligha levegőbe nem röpítette egyszersmind a muszka alkotmány-terveket. Erre vall a czár beszéde. A czárizmus nem szűnik meg despotikusnak lenni. Oroszország — ki tudja még mennyi ideig — oly monarchia marad, „melyet csak az orgyilok mérsékel.“ * Gróf Neme3 Nándort az erdélyi ellenzéki képviselők egy közelebbi alakuló gyűlésükben elnökké megválasztották, jegyzőül pedig Zay ( ! ) urat. Erre is el lehet mondani: hát kellett-e ez Nemes Nándornak ? Ezt a körülményt az érdél) i szászok s főként a mi drágalátos „Krönst Z.! kollegánk nagyon örvendetes eseménynek hiszi s egy nekünk adott válaszában argumentum gyanánt használja fel ellenünk. Nem irigyeljük a Z a y dicsőségét, az erdélyi ellenzéki képviselőknek pedig sok szerencsét kívánunk Zayhoz, a ki ekkora b i- zalomn а к nem örvendett soha éltében. Különben a mi ellenzékünk nem sokat törődik a ma- gyarfalással, Zay uram ezen Charakteristik tulajdonságával, neki csak annyi kell, hogy Tiszának opponáljon s a többit üsse a kő. A „Kr Z.“-nak a „Nemereistákhoz“ adott bök -, felvilágosításaira jövő számunkban felelünk. A németországi pártviszonyok ismét félre csúsztak egy kicsit. A clericalis centrum várakozását kifárasztotta Bismarck herczeg. — A föl-fölcsillámló vallást elekezeti engedmények még most is késnek, vagy talán mindörökre megrekedtek valahol. Ki tudná megmondani, hogy melyik igaz ) Elég az hozzá, hogy a vasutak megvásárlásával szemben ellenzékké lett a centrum, a nemzeti szabadelvű párt pedig támogatja a német kanczellár javaslatát. E fordulatnak világos jelei is mutatkoznak : A „National Zeitung“ jelenti, hogy Bismarck herczeg nagy megelégedésének adott kifejezést azon magatartás fölött, a melyet a tengeri vasutak kérdésével szemben követ a nemzeti szabadelvű párt, a költségvetési bizottságban pedig visszautasitotta a cultusminiszter a ce .trum azon inditványát, hogy törültessék az ó katholikus püspök fizetése. Az orosz lapok gyakran foglalkoznak az utóbbi időben a lengyel kérdéssel. Eddig természetesen a könnyebb végénél fogva tárgyalják e kérdést. Azt mondják, hogy az oroszoknak és lengyeleknek ki kell békülniők, mert rokonok. Ez az ok félig socialista, félig muszka. Oroszországban tudniillik sok ember lakik, a kik az egész világgal Sl' A „Nemere“ tárczája. A divat. Folytatás és vége. A franczia divat Olaszországtól kezdve Szent (Pétervárig hódított. XV. Lajos uralkodásának kezdetén hintetett el azon mag, a melynek gyümöl- > cseit a szerencsétlen XVI. Lajos aratta. Madame Normand d’ Etioles, a későbbi Pompadour marquise nemcsak a minisztereket, tábornokokat nevezte ki, í hanem a divatot is ő teremtette. A virágokat an- :nyira kedvelte, hogy sokszor egész virágh^zat kép- ) viselt. Öltözékei a legtarkább selyemszövetekből készültek, a melyek ma ismét szerepelnek a divat terén a „Pompaduor,“ vagy „mille fleures“ név .alatt. Utódja du Barry asszony még fokozta a divatos fényűzést s ha lehetséges, még felülmúlta elő dét. A gyászos sorsú Mária Antoinette semmivel •sem vesztette el annyira a nép szeretetét, mint a fényűzés s az uj divatok iránt tápiáit hajlamával. Rósz néven vették tőié azt is, hogy bizalmas vi -.szonyban élt a divatárus- és színésznőkkel. A franczia forradalom a divatot teljesen átalakította. A paróka s minden természetellenes pi- pere felett kimondatott a pereat. A nők a régi (görög divathoz tértek vissza, a férfiak a teherhordók és matrózok viseletét hordták. — Mikor aztán ebbe is beleuntak, kezdődött a divat élűiről s haladt tovább feltarthatlanul. Mindeddig mellőztem a divat körébe vonni a . magyar viseletét, az ép oly festői szép, mint nemes nemzeti ruhát. A magyar nemzet keleti eredeténél fogva valószínűleg magával hozta viseletének ke leties jellegét is; gyanitani lehet, hogy annak sajátságai is megvoltak, de határozottan nem tudjuk. A legrégebbi adatok arra mutatnak, hogy ezen / viselet kényelmesen bő és pazar fényüzésü volt s annyit határozottan lehet észlelni, hogy a viselet a XVI. századtól folytonosan szükebbé és rövidebbé vált, a mi az idegen befolyásról tanúskodik, az eredeti jelleg azonban soha sem veszett el.— Mióta nemzeti létünk kiszabadult az elenyészés fenyegető lidéreznyomása alul, a szép magyar viseletét rendesen a köznépnél s csak ünnepélyes alkalmaknál láthatjuk az előkelők által hordva, a mikor illendőképen meg is bámuljuk ; nem is remélhető egyhamar, hogy a meghonosult franczia divat kényelméről lemondva, azt a fölényt adjuk a ma gyár viseletnek, mint pl. a hatvanas évek elején. Kár pedig azért a szép magyar ruháért ! De ki szállhat szembe a divattal ? Kinevetnék a „balga különezöt,“ mikor még az is divat dolga, a miről tenni nem lehet, ha a hiúság vagy szeszély úgy hozza magával.Bizonyságul felemlíthetem azon fiatal fekete szemű leányt, a ki nagyon zokon vette szőke szomszédnője kék szemeire szórt bókokat ; sietett is kifejezést adni kicsinylésének, mondván : „a kék szemek most nem divatosak.“ Még határozottabb volt azon Rar na asszonyság nyilatkozata, | a ki kereken kimondta, hogy a kék szem „émelyítő.“ Hogyan hozza létre a szeszély a divatot, elmondok rá egy példát. А XVII. század elején Poitiers mellett élt az öreg Chateillerand grófnő, ki akkori divat szerint nehéz és tarka szövetekkel butorzott kastélyában egészen elkülönítve élt, — egyedüli társalkodója, kinek körében szórakozást talált, papagálya lévén, az öreg és durczás Rococo. Ezen állatnak azon különös szokása volt, hogy minden uj bútordarabra nagyon haragudott ; reá- szállt, orrával és körmeivel tépdelé, — mig a régi bútorzat iránt feltűnő kímélettel viseltetett. Soha sem történt, hogy Rococo vénhedt tagjait másutt pihentette volna, mint öreg, elavult bútordarabokon, mi arra bírta a grófnőt, hogy azon lakosztályban, hol ő és kedvencze időztek, merőben ó bútorokat helyeztessen el, melyek aztán a grófnő kedves papagályáról Rococo nevezetet nyertek. A madár különös szeszélyének hire a grófnő rokonai nak széles körében elterjedt és nem sokkal ezután a rococo szó egész Francziaországban, sőt lehet mondani : az egész világon polgári jogot nyert s nehézkes régi, idomú s modorú, kiáltó színű vagy ezekhez közeledő tárgyakat és Ízlést jelent, ezen jelentőségében használtatván mai napig is. Mindezt egy papagály okozta. Az öltözködés az egyetlen betegség, mely az életet meghosszabbítja. Az orvosság egy-egy uj ruha. S nem üz-e divatot maga a természet, mely minden évben váltja köntösét? A farkas télre megváltoztatja szőrködmönét, a szarvas elhányja régi ag- gancsát, a kígyó bőrét, a hernyó plane a fényűzésig megyen burokváltoztatásai számával. Az egész különbség abban áll, hogy ezeknek a csere semmibe sem kerül, nekünk pedig gyakran boldogságunkba. Hosszasan lehetne fejtegetni csupán azon kérdést : „hogyan származik a divat?“ Részint terem, részben csinálódik. Terem, mint a rét virága, mint a magyar népdal, minden előleges készülődés nélkül s egyszerre megjelen, nem tudni honnan. Ezen származási mód azonban ma, mikor a tickot oly nehéz megőrizni, nagyon ritka ; hiszen maholnap oda jut a világ, hogy senki sincs biztosítva, vájjon a reggeli lapban nem olvassa-e még ágyában azt, a mit az éjjel álmodott, ha álmában meginterwie- wolta valamelyik reporter s lestenographirozta fenhangon folytatott beszédét A divat c nnálása pedig történik aképen, hogy a compositeur kikomi- binál olyan szövetet, a milyen még nem volt, —- vagy régen volt ; a gyáros megszöveti, a rajzoló kombinál belőle öltözéket, ha lehet eredetit, ha nem : végigtanulmányozza a képtárakat, a jelmez- gyűjteményeket s azokból összerakja a „legújabb divatot“, a melynek szépsége az ő Ízlésétől függ. A rajzolat tőle a divatüzlet szabómühelyébe kerül s nehány perez múlva ki van szabva az öltözék. Nehány tuczat zakatoló varrógép, melyeknek hajtásával a varrónőknek nem is kell kinlódniok, hanem csupán a viz- vagy gőzvezeték szelepjét nyitják vngy zárják, — mint a gondolat tűzdeli, varrja az egyes részeket s rövid időn a ruha a kirakat- I ban pompázik. Meglátja ott X. bankámé s rögtön I magához szállíttatja. Délután abban kocsikáz vé- j gig a boulevardon s ekkor már a divatiap minden
