Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-02-02 / 10. szám
10. szám. Szerkesztőségi iroda: ! , , főpiac, Csulak-féle ház, horá a lap szellemi részét > illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal : Politik Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és Sep —. sí-SzenígyÖrgy, 1879. Vasárnap, február 2. / N előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. A fránmszátó и Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai ípar-eg-jfl-SZ@! IX. évfolyam Megjelenik ezen lap heti* kint kétszer: csütörtökön és rasár.ap lap. ИЗ Előfizetési feltételek : Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — W. Fél évre ... 3 frt — W. Negyedévre . . I frt 5« kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-serért, vaj/ annak helyéért é kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sor*, 15 kr. A pónzüg}i bizottság munkálata. A pénzügyi bizottság bevégezte az 1879. évre sznló költségvetés tárgyalását Ha a bizottsági megállap elások Össze lesznek ál itva s a budget véglegesen szerkesztve lesz, a pénzügyi munkálatok teljesen be lesznek fejezve. A pénzügyi bizottságok tevékenységének köre jóval korlátoltabb, mifit ezelőtt. Ma már a pénzügvi-demobilizáció korszakát éljük ; most már a kormány is idegenkedik mindazon eszmék iránt, melyek egyúttal pénzt jelentenek ; minden tudásaink, melyek az administrációhoz vagy beruházásainkhoz szükségesek, alul maradtak még a minimumon is. E szerint itt a pénzügyi bizottságnak alig van teendője. Hanem van ezen kívül a pénzügyi bizottságnak egy igen fontos teendője ; megvizsgálja ugyanis az évek során megállapodásra jutott költségvetés részleteit, őrködik szigorú pontossággal a felett, hogy a beladnrnistrációnk ren delkezésére megmaradó Összegek vájjon kellő időben és kellő célra fordittattak-e ? Hogy megfelelt-e e bizottság ezen kivánalmaknak, úgy hisszük, leginkább ki fog tűnni, ha számokkal illusztráljuk. A bizottság a rendes bevételek előirányzatában hathatós rek- t fikációkat eszközölt, Mert ámbár egy bevételi tétel, t. i az állami és vasutak jövedelme 240 cv. r forinttal fel van emelve, a többi ágaknál о у jelentésekkel állunk szemben, hogy a rendes bevételek előirányzatában összesen 1 miiiió 400 000 frttal esett a költségvetés summája. A legnagyobb leszállításokat a földadónál tapasztaljuk, ott 425,000 frttal esett a mérleg, a jogiiletményeknél 420,000, az állami jószágoknál 488,000, az állami erdőknél 129,000 és az ingó államvagyonnál 100,000 frt mutatkozik. Egyes bizottsági tagok, különösen az egyesült ellenzék részéről igen szorgalmasan sürgették a különböző b :vételi ágaknál a nagyobb törléseket. Az előterjesztett törlések egész ösz- szege sem érdemelte meg azonban azt a lármát melyet a biz. tagok igen ártatlan bizőbeszédeik- böl a pártlapok ütöttek Úgy látszik, szándékos célzattal igyekeztek a bevételeket ke léténél alább szállj tani, csupán azért, hogy ez által a költségvetési hiány aránya hirtelen nagyobbodjék Hogy mennyi érdeme, minő része van ebben a hazafiságnak, azt még csak gondolni sem sem tudjuk ; annyi azonban tény, hogy a mai viszonyok között nem igen emelnék az ország érdekeit a bevételek olyannemü alábbszáll!tásai. A pénzügyminiszter, igen természetesen, ellene mondott az ily szándékú leszállításoknak s a bizottság eltalálta az arany középutat a túlhajtott és igen óvatos előirányzás közt Az előirányzat alapja e szeiint határozatlan lesz ezután is, valamint ingatag vo’t minden időben. Nálunk, hol a jövedelem alapja leltéte- Uzve van az időjárástól, feltéte'ezve van a politikai pártárnyalatok tendenciájától, határozott kolt- ségelőirányzati alapról szó sem !ehet Nálunk az ellenzék csupán pártja érdekeit tartja szem előtt, nem pedig az országét. Ha a párt érdekeinek használ valami, elfogadják, ha pedig ártani lehet ve'e a kormány hitelének, akkor a haza kárára is oppositio — és oppositio mind halálig. Egyelőre beérjük annyival, hogy konstatáljuk azt a végeredményt, hogy a különválasztott államadóssági és vasúti karnatbiztosi ási címek kivételével a költségvetés többi részeiben a bizottság összesen 1 518,585 frttal gyengítette a mérleget s tehát emelte a kormány által előirányzott deficitet. Konstantinápolyban ismét javában uralkodik a palotaármány s míg Európa türelmetlenül várja, hogy a török kormány végre komolyan hozzáfogjon zilált viszonyai rendezéséhez, a porta köreiben csak a régi személyes verseny,gések folynak. A [ült csütörtökön, mint a „Pol. Corr.“ jelenti, a szultánt ismét meglepte régi betegségének egy heves rohama s alkalmat erre az adott, hogy ismét „összeesküvést“ rendeztek a szultán megrémitésére. A palota. közeiében több lövés hallatszott s a rémüldöző Abdul Hamid ezt a palota megrohanásának jeladásául vette. Azt is beszélték neki, hogy a kert őreinél fegyverek ta’áltattak, melyek teljesen különbözők a palota őreinek fegyvereitől, tehát kétségkívül összeesküvőktől kerültek oda. Senki sem kételkedik, hogy a legújabb összeesküvés ismét a Said basa találmánya, ki szükségesnek látta újból megijeszteni a szultánt, hogy annál könnyebben uralkodhassék rajta. Célját — legalább részben — el is érte ; Savfet basa rendőrfőnök, mivel semmit sem tudott ez összeesküvésről, elmozdittatott s helyére Ilaíiz basa, Said hű embere neveztetett ki. Said továbbá belekeverte a gyanúba Server basát is, kit veszélyes ellenségének tart s kit állítólag e gyanú alapján kiván eltávolítani Konstantinápolyból, Eszad bey helyett nagykövetté neveztetvén őt ki — Bécsben. Lőcsben, bir szerint, nem nagyon kellemesen hatott annak hire, bogy a porta Server basát г,karja oda küldeni s a „Köln. Ztg“-nak ez ügyben jelentik: „Az osztrák-magyar külügyi hivatal s ne vezetesen Andrássy gr. nem nagyon örült a porta azon javaslatán, hogy Server basa, a san stefanoi szerződés egyik aláírója, foglalja el a bécsi nagyköveti állomást, Andrássy gróf tudvalevőleg legsa- játabb müvének tekinti, hogy Ignatieff e munkája a berlini kongresszu- on megsemmisittetett ; még nem nyilatkozott ugyan véglegesen, hogy nem ki vánja Server basa kineveztetését, de hiteles forrásból jelentik, hogy ily féle értesítés már legközelebb történni fog s föl nem tehető, hogy a török kormány azt ne vegye figyelembe.“ As orosz-török végleges békeszerződés megkötés elé gördült akadályok még mindig nincsenek elhárítva, a mi annál sajátságosabb, mert félhivatalos közlemények folyton ismételgetik, hogy csak „másodrendű“ kérdések körül uralkodnak differenciák. — Az eddig már végleg megállapított pontozatok - - mint Konstantinápolyból jelentik, a következők : 1) A hadi kárpótlás papirrubelekben, meghatározott ái folyam szerint fizetendő, úgy hogy tényleg 300,000 (?) rubellel kevesebb, mint eredetileg volt s összesen százhetven millió ezüst rubelből áll. 2) Az Oroszországban volt török hadifoglyok eltartásáért járó kárpótlás a berlini szerződés aláírása napjáig számittatik s nem a tényleges hazabocsátásig. A török meghatalmazottak ugyanis azt adták elő, hogy Oroszország maga az oka, ha a török foglyok tovább maradtak orosz területen, — mert az orosz kormány szándékosan tartotta visz- sza a foglyokat, hogy eként nyomást gyakoroljon a portára. 3) Oroszország lemond arról, hogy Törökország kötelezettséget vállaljon a berlini szerződés végrehajtása iránt ; de e helyett a porta köteles a következő nyilatkozatot aláírni : „A san-stephanoi szerződés megsemmisített pontjait a berlini szerződés helyettesíti.“ 4) Thrácia kiürítése az orosz csapatok által a jelen szerződé s aláírásától számított hat hét alatt kezdendő meg. Londonban az angol-afgán háború befejezését már közel állónak hiszik; indiai hirek szerint Sir A 1 i útban van visszafelé Kabulba, hogy itt a békét megkösse, még mielőtt az angol csapatok elfoglalják fővárosát. — Northcote kincstári kancellár egy levelében, mely egy Devanportban rendezett lakomáról való elmaradását menti ki, szintén megnyugtató nyilatkozatokat tesz s levele végén igy szól: „Az uralkodó aggodalmak közepette azt hiszem, hogy több ok van a reményre, mint csüg- gedésre s én bizalommal tekintek a jelen év lefolyása elé.“ Azt azonban az angol miniszter ur nem érintette, vájjon e bizalma a szorosan vett angol viszonyokon kívül kiterjed-e másra s nevezetesen a keleti ügyekre is? A francia kormány igyekszik megfelelni pro- grammjában tett Ígéreteinek. A közoktatási minister előterjesztette a népoktatási törvényt, — mely szigorra nézve a legszélsőbb határig megy. A hivatalnoki karban is megkezdődtek az elmozdítások és áthelyezések s a pénzügyigazgatás és az államügyészségek körében a monarchisták helyeit sűrűén foglalják el a republikánusok. A radikális frakciók mindazáltal folytatják támadásaikat Dufaufe kormánya, sőt már Gambetta ellen is, mint a ki magatartása által lehetővé tette a jelen minisztérium megmaradását. Sepsi-Szentgyörgy város a közmüve- ‘ lödés terén. Sepsi Szentgyörgy, 1879. január 30 án. Tisztelt szerkesztő ur ! Mint városunk egyik igénytelen polgára, a nélkül, hogy valakit megbántani akarnék, egy pár szót kockáztatok e város életéről a fentebbi címben foglalt közművelődést illetőleg. Ismerem e városnak múltját, a mennyire korom és emlékező tehetségem engedi ; ismerem e városnak előhaladását a közelmúltban és jelenben : épen ezért nem lesz talán egészen indokolatlan, ha pár szóban a közművelődéshez való viszonyáról én írok egyelmást. E városnak annyi számos tanintézetei, olyan sok intelligens férfiai vannak, hogy ez a közművelődésnek erős bástyája lehetne s az egész vidékre nézve mintegy irányadó szerepet vihetne e város csak akarat kellene hozzá. Lehet, hogy az akarat megvan, — és mégis hiányzik valami, a mi fenn tudná tartani az érdekeltséget, folytonos tevékenységbe, mozgásba hozná a szellemi erőket a város vidéke társadalmi életének fejlesztésére. Nem tudom én ezt a „valamit“ valódi nevén megnevezni. Nem közöny ez, mert hiszen mindnyájan halljuk utón útfélen emlegetni : „beh jó volna egy hangversenyt rendeznünk !“ „beh rég nem volt színházunk !“ stb. A közvélemény általában meglehetős kellemesen _van hangolva minden a közművelődés felé irányult törekvések iránt, — és mégis azt kell tapasztalnunk, hogy társadalmi életünk pang. E városnak mintha fiatalsága nem is volna, alig-alig jelenti magát elvétve egy-egy bál alkalmával, akkor is elszórtan s az ifjúi lelkesedést annyira jellemző minden nemesebb tűz nélkül. Hova lett a mai ifjúság ? Ha visszagondolok régi napjaimra, mi máskép volt akkor minden Mennyire más szerep jutott nekünk a külső életben ! Hát a mostani ifjúság a művelődés magasztalt századában nem találná meg a maga helyét, melyet betölteni hivatva van? Ilyen s ezekhez hasonló kérdések merülnek fel lelkemben, ha rágondolok városi életünk unalmas falusi napjaira. — De ugyanakkor mintegy elégtételül a talán keményen vádolt ifjúságnak — eszembe jut a csak nem régi időkben fennállott és oly szép kezdetnek indult m ü kedvelő társ u- 1 a t. Hisz az ifjúság megindult a nemes irányban s mikoz a legszebb reményeket kötöttük hozzá : akkor aludt el, hihetőleg örökre, Ezen műkedvelő társulat városunk tanító és kereskedő ifjúságából alakult nem régiben. A kezdet nehézségein ifjúi hévvel, hangyaszorgalommal átestek s hogy többet ne említsek, például oly da rabokat hozott színre azon rövid idő alatt is, melyek a müértők bírálatát fényesen kiállották. Aztán hoszáfogott e társulat belügyei rendezéséhez- A most „díszteremmé“ metamorphált városi nagyterem felékitését ez a társulat kezdette meg. Jövedelméből díszes csillárokat, függönyöket vásárolt s ha tovább fennállhatott volna, mindenesetre bevégezte volna saját költségén a díszítés munkáját is. A társulat azonban, a mint emlitém, lehajtá fejét örök álomra s vele együtt szunnyadni kezdett
