Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-11-09 / 90. szám
ílgondnokává dr. Dósa Miklós, a kolozsvári egyházmegye főgondnokává dr. Szőcs Emil s a kolozs- vatonai egyházmegye algondnokává Gyarmathy ésigmond választatván meg". Madarász János utolsó órái. Az utolsó éj. Madarásznak, Mártonfalvy ügyvéd gyilkosá nak kivégeztetéséről a következő tudósitást hozzák a lapok : A védő ügyvéd f. hó 3-án délután Gödöllőn járt, hogy megtegye az utolsó reménytelen kísérletet. — Eredménytelenül tért vissza. Az uralkodót, kinek kezében élet és halál lebeg, nem találta a királyi kastélyban, vadászaton volt. Hets tehát Gödöllőről egyenesen a siralomházba ment. Madarász felállott a székről (a kályha mellett üldögélt, mert fázott) és izgatottan várta a védő ügyvéd utolsó jelentését Hets tudatta vele, hogy a király nem fogadta kihallgatáson és igy vége a megkegyelmezés reményének. Madarász sötét arczczal visszaroskadt a székbe s meredt szemmel hallgatta Győry Vilmost, ki suttogva vigasztaló szavakat intézett hozzá : „Már most csak az isten könyörülhet rajtad !“ E sötét merengés nem tartott sokáig, mert ismét előbbi érzéketlenségébe sülyedt. A védő eltávozása után Madarász egy levelet irt kedveséhez. A levélben bocsánatot kér tőle, hogy bánatot okozott neki, annál inkább kén a bocsánatot, mert Isten is megbocsát neki. A levél végére egy ismeretes népdal vigasztaló szavát alkalmazta. A levél 4 sűrűn Írott lapra terjedt, 4 óra volt, mire elkészült vele. Győry Vilmosnak, ki egész éjjen vele volt, adta át s megkérte, hogy adja kézhez. E levél után még többet is akart írni, de kimerültnek érezte magát, s lefeküdvén, éjfél után egy óráig csendesen és nyugodtan aludt. Egy órakor felébredt, de csakhamar elaludt ismét és aludt folytonosan reggel 6 óráig, a midőn a fogházfelügyelő felkeltette. Győry lelkész ur most figyelmeztette, hogy a r ég hátra levő nehány perczet Istennek szentelje. Madarász, ki az egész idő alatt inkább mutatott vidámságot mint levertséget, most teljes bünbá- natott tanúsított, s áhítattal imádkozott a lelkész úrral kegyelemért az ég urához. Az ima után ismét székére ült és szivarozni kezdett. * Dr. Hets Ödön, miután nem nyerhetett kihallgatást ő felségénél, még sem mondott le minden reményről, s a következő táviratot intézte ő felségéhez : „I. Ferencz József, Magyarország királyához. Felséges uram ! Soha sem gondoltam, hogy pályám kezdetén kegyelmet jöjjek esedezni, de most koldulni jövök egy embertársamért, kinek védője vagyok. Madarász János védenczem felett holnap reggel 7 órakor végrehajtatik a halálos Ítélet. Testben lélekben megtört fiatal életét kérem. Te ezt meg nem tagadhatod. Jobbágyi alattvalói hódolattal. Dr. Hets Ödön.“ Madarász az utolsó perczig azt hitte, hogy kegyelmet fog kapni. Erre látszik mutatni az is, hogy az Ítélethirdetéstől kezdve a végrehajtásig folyvást megtartotta jó kedélyét és ruganyosságát. Reggel azonban nyugtalan lett, meg-megálít s mereven nézett ki az ablakon, mintha várná a kegyelmet. * Midőn a vesztőhelyre kivezették, meghagyta August börtönfelügyelőnek, hogy miután már Írni nincs idő,^ módja meg dr. Hets Ödönnek, hogy köszöni mindazt, mit érte tett. „Mondja meg neki, hogy az Isten áldja meg érte ; utolsó gondolatom is ő lesz.“ Ezek voltak utolsó szavai. Érdekes a fölemlitésre, hogy Madarász jelen volt Rózsa Istvánkivégezte- t é s é n. А к î y é g z é s. Már reggel 5 órakor a közönség nagy tömegben állt a fegyház előtt, a belépést azonban még azoknak is megtagadták, akik jegyekkel voltak ellátva, azt mondván, hogy a belépés csak is 6 órakor engedtetik meg. 6 órakor azonban ismét megtagadták a bebocsáttatást, addig, mig Horváth börtönfelügyelő Budáról át nem érkezik. Ajegyek tulajdonosai az érzékeny hidegben türelmetlenkedni kezdtek s követelték a bebocsáttatást, azonban a fegyház előtt felállított katonaság parancsnoka erélyesen föllépett s visszautasította őket. Végre megérkezett a várva várt felügyelő, s a jegyek birtokosai, köztük Mártonfalvy Gyula, a meggyilkolt fivére, beléphettek a fegyház udvarába. Kint ezalatt számos lovas rendőr vigyázott a rendre, melyet azonban nem igen zavartak meg, miután a jeg’yg'yel ellátottak bebocsátása után, csak kevesen maradtak künn az utczán. A fegyház udvarán mintegy 200-an lehettek ; bírák, ügyvédek, színészek s nagyobb számban hírlapírók. Ez az udvar maga is szigorú képet nyújt Alacsony, megsülyedt börtön-épületektől körülvett négyszög, benne egy pár csenevész ákáczfa hullatja sárga leveleit. Az udvarra nyiló börtön- czellák ablakai fekete szövettel voltak beaggatva, в a kapuval szemben, az 1. és 5. számú czellák közti bejárat irányában ott állt a bitófa. A bitó fa körül a Schmerling gyalogezred egy százada form t It négyszöget, teljes fölszerelésben, föltüzött szuronyokkal. E négyszögen belül a hivatalos személyek, kívül a közönség foglalt helyet, melynek sorában csak egynek számára rögtönöztek emelvényt. Ez Hets védő volt, kinek egy hajdú széket hozott, hogy onnan nézze végig a szomorú látványt. A várakozás perczei meglehetősen türelmetlenül töltek el, s a közönség valóságos ostrom alá vette a siralomháznak berendezett helyiség ablakát, melyen keresztül megláthatta a halálra szántat, a mint hol sirva borult az asztalra, hol Györyvel, az őt utolsó lelki vigaszban részesítő lelki pásztorral társalogva gyors izgatott léptekkel fel s alá járkált a szobában. A nap (szép derűs féli nap) pár perczczel 7 óra előtt fölkelt. Ekkor August fogházi felügyelő belépett Madarászhoz s figyelmeztette, hogy itt az idő, indulni kell a nehéz útra. Madarász ekkor letette szivarját s négy fegyveres őr közt kiment a szobából. Győry lelkész ur ez utolsó útjában is folyvást oldala mellett haladt; s elől két, hátul szintén két fegyveres őr képezte a kíséretet. — A szürke darócz fegyenezruhát viselt, szemei vörösre voltak sirva, arcza sápadt, tekintete téve dező, mint a ki valami rémeset lát, melyről nem tudja, való-e vagy álom. A bitófa alatt állott meg, — vele szemben egy asztaltól elválasztva az Ítélet végrehajtására kiküldött személyek, Matavovszky biró, Gyiirky jegyző, Bakos alügyész ; oldalt fegyveres őrök, háta mögött pedig legényeivel a hóhér. A törvényszék jegyzője felolvasta a bíróságok ha Iáira szóló ítéleteit, — Matavovszky biró pedig az igazságszolgáltatásnak szabad folyást engedő királyi határozatot. A felolvasás után a biró átadta az államügyésznek, ki ismét a következő szavakkal adta át a bakónak : „Hóhér ! teljesítse kötelességét.“ Kozarek, ki valami bekecsfélét viselt, bámulatos gyorsan járt el tisztjében. Két segédje segítségével megragadta Madarászt, ki szó nékül, arcz- izmainak egyetlen megrándulása nélkül hallgatta meg az okiratok felolvasását, de fölszisszent, mikor a hóhér kezeit összeköté. A kötél a kézcsuklókon volt megkötve s úgy erősítve a lábakhoz, hogy a kezek a lágyékok közé szorultak ; a kötélnek a lábkötés alatt fenmaradó részét a hóhérlegények a bitó alsó horgán húzták keresztül. Madarászt föltették a bitóra, Kozarek nyakára fileszté a hurkot, miközben Madarász feje mozgásával segített л hóhérnak munkájában, ez a hurkot beleakaszt i a felső horogba, a legények meghúzták a kötél alsó végét, a hóhér kettőt csavart a gyilkos nyakán, — s az emberi igazság ítélete végre volt hajtva. Kozarek hóhér oly gyorsan végezte el a borzasztó műtét előleges teendőit, hogy a kezdettől fogva addig, mig a létráról leszállva levett kalappal jelentette a törvényszék tagjainak, hogy „megtörtént“, alig egy fél perez múlhatott el. A testen semmi nyoma sem volt a fájdalomnak vagy halálküzdelemnek ; arcza olyan, mint pár perez előtt volt : kifejezéstelen. A hóhér a kidülledő szemeket s kilógó nyelv rémes látványát fehér keszkenős kezével hárította el,-letörölte a halál- veritéket, mialatt a közönség meghatott csendben várakozott. A műtét befejezése után 14 pprez 17 másodperczczel végre dr. Glück Ignácz törvény- széki és dr. Szikszai börtön-orvos konstatálják, hogy a kivégzettnél minden életműködés megszűnt. A felállított katonaság vezetője „imára“ vezényelt, s Győry Vilmos rövid megható beszédet mondott arról, hogy a földön minden bűn megtalálja büntetését. Imádkozzunk — úgymond — az elköltözött lelkeért, kinek töredelmes bünbánatát bizony nyal számba veendi az örök biró. A holttest 14 első és 34 másodperczig függött a bitófán. Ekkor Kozarek a fejénél, segédjei a lábánál levették a holttestet s bevitték a bonezte- remnek berendezett műhelybe, л holttest levétele után a közönség még ottmaradt része ugyancsak körülvette a bitót s a hóhér kötelét, a bitó fáját erősen megnyesegették. A holttestet délben a Rókus kórházba vitték s onnan temették el. — 357 — VIDÉKI ÉLET. Oltszem, 1879. november 7. Tisztelt szerkesztő ur ! Küszöbön áll a tél, mondhatjuk be is lépett már s igy kezdődik nálunk a valódi dolce far niente, már tudniillik értem magunk alatt a falusi kisgazdát. Annyi különbség mégis van köztünk és az olasz makkaróni-nyelők között, hogy minálunk a puliszkán és pityókán, e nemzeti rangra emelkedett tápszereken kivül néha akad egyéb is, mit aprítani a tejbe és mártani a tálból ; de a mi a szellemi táplálékot illeti, arra nézve nem di csekedhetünk valami kifogyhatatlan tartalmú olajos korsóval, a milyenről a mese beszél. És ebből az következik, hogy mi bizony sokszor nagyon elunjuk magunkat s ilyenkor az elégedetlenség kitör belőlünk és sok vikota után arra a meggyőződésre jutunk, hogy hát a dolgok bizony másképen is mehetnének. Legyen elnéző a tisztelt szerkesztő ur az én egyszerű észjárásom irányában, ha nem úgy feje zem ki a mit mondani akarok, a miképen akarnám. A múlt napokban a havas eső bedolgozott a kártékony egereknek, nagy része oda veszett odvaikba, Mikor egyik nap sánezot ásattam, láttam, hogy némelyik ^egérlyuk egészen ki van tapeczirozva egérbundával. Oda vesztek, ha későcskére is. Nem oknélkül emlékeztem meg az egerekről, tovább akarom folytatni historiájokat applikálva. A melyik részök ugyanis nem pusztult el, az bevándorolt lakásba, magtárba, kamrába s úgy összevissza fúrta az épületet, mint az ellenség szöktet aláminázni a véderősséget. — Megjelentek vele együtt a bejárók is, a kik sem nem cselédek, sem nem napszámosok, hanem olyan szegény emberek, a kik egy kis rántani valóért be-bekandikálnak, ha valami könnyű fajtájú munka végzendő-e. Ezen faja a falu lakosainak olyan, mint beköltözött egér; most hívatlanul is elmegy oda, a hová a nyári munka alatt napszámért is csak nagy könyörgés után lehetett rávenni, hogy elmenjen. Többnyire az étkezés idejét várja meg s akkor teszi látogatását. Van köztük több olyan, a kik ezelőtt jómódú gazdák voltak s most koldusok. Valamelyik esztendőben nem sikerült a termés, — a szükségben levő gazda egyik városi úrhoz folyamodott kö’csönért; felét kamat gyanánt le is húzta azon jószivü úri ember előre s a szerencsétlen gazda tönkrement, mert abban az úri emberképben egy vérszivó uzsorás lappangott. Sok ilyen eset történt közöttünk a közeli falvákban s nincsen tán egyetlen község, hogy valamelyik aféle tőkepénzes birtokot nem szerzett ott. Még arra is ügyelnek azok az urak, hogy egymásnak történetesen valamiképen kellemetlenséget ne okozzanak A vidéket, nem tudom, előleges egyezség után-e, vagy pedig csak a kit szive vágya merre húzott, felosztották egymás között s valamiképen láttam, hogy a mappán Bécs városából úgy nyalnak ki a vasutak, mint a csillagsugarak, úgy foly be Háromszékről a vidékről a szegény ember keze munkájának és fáradságának keserves gyümölcse a központba, az uzsorások markába. Megvallom, nagyon jól esett, mikor a tisztelt szerkesztő ur lapjában olvastam anyagi helyzetünkről és az említett munka nélkül is meggazdagodó teremtményekről az igazat. Mi hiába panaszkodunk miattok, perelni pedig velők nagyon kétséges dolog, mert mi nem igen fizethetjük már a perköltséget és igy csak az a vigasztalás maradhat számunkra, hogy szegény ember szándékát boldog Isten bírja Reményiünk és várunk Még csak azon kéréssel alkalmatlankodom a tisztelt szerkesztő urnák, bárha egy kissé ajangom is a dolgot : tanácsoljon egy czikkében nekünk falusiaknak valami ügyes dolgot, miképen lehetne a községben valami hasznos és a téli hosszú estéken egyúttal mullattató társaságot alakítani, teszem fel olvasókört, kaszinót, népkönyvtárt vagy ilyesféle valamit. Laborfalva, 1879. november 4. Tisztelt szerkesztő ur ! A kálnoki községi iskola tanítójául laborfalvi Hosszú Ferencz választatván meg, nevezett közönség szép ovatioval fogadta uj tanítóját. Ugyanis kilencz fogattal zásziókiséret mellett vonultunk be a zöld gályákból összeállított, koszorúkkal és ezen felirattal : „Isten hozott!“ ékített diszkapu alatt, hol a fergeteges idő daczára nagyszámú nép és az idős ev. református lelkész fogadták az uj tanitót a legszivélyesebb üdvözletekkel. Az iskola termében pedig Ütő Dániel unitárius lelkész, mint iskolaszéki elnök, igen szép szónoklatban kívánt uj állomásán boldog megelégedést, mire fiatal tanító barátunk általános köztetszést nyert köszönő beszéddel felelt. A czeremoniális czifraságoknak nem vagyok ugyan bálványozója, de jól esett mégis egy kis tüntetést látnom ezen a téren is, mert én ebben a néptanítói állás fontosságának elismerését és megtiszteltetését látom. Fiatal tanitó barátunk megválasztásában nem csak Káinok nevelésügye, hanem háromszéki tanítótestületünk is nyert, mert benne egy képzett, humánus és szerény, de a mellett önérzettel biró szilárd jellemet nyertünk. Mind Káinok közönségének, mind fiatal tanitó barátunknak az uj helyzetben sok szerencsét kívánunk. Kádár Lnjos. KÜLÖNFÉLÉK. — Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Kolozsváron tartott közgyűléséről lapunk mai tudósítása kiegészítéséül megemlítjük még, hogy a harmadik, vagyis utolsó napon több tanügyi kérdések tárgy altattak. Többek között kimondatott, miszerint a tanári fizetések minimuma 800 forint lesz a lakbéren kivül. Nagy-Enyedre tanároknak megválasztattak: Nagy Lajos és Keresztes József. Szászvárosra Ait us Lajos és Deák Gerő. A jövő évi kerületi közgyűlés pünkösd utáni vasárnapon kezdve Sepsi-Szentgyörgyön fog megtartatni. — A helybeli nőegylet fillérestólye megkezdődtek л mult szombaton. Minthogy az ily fillérestélyek iránt itt-ott meglehetős alapos
