Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-11-06 / 89. szám

lépett tira 1-e a parlamentbe; a jobbpárt vezéréin к ezen szavaiból azonban mégis lehet annyit küvétkeztetni, hogy az uj többség, legalább egy- tilcrro, nagyon csinyján akar bánni nemcsak az alkotmánynyal, hanem még az alkotmányhü párttal is.

Egyúttal, a vita befejezése után, azt is mcg- ’“egyezük, hogy az edd gi küzdelemben nem az a kotmányhü pártot tartjuk győztesnek. Es pedig azért, mért az alkotmány védelmezésére helyezte a fő súlyt, a melyet nem rámadott meg az autono- inista többség.

Azon tojás-táncz jellemzésére, melyet az osztrák minisztérium járni kénytelen, ide igtatjuk TaafEe gróf nyilatkozatát: ,,A minisztériumnak

helyt kel! állania a trónbeszódórt, de a minisztérium nem párt-miniszterium. Az első oknál fogva ajánlottam a többség javaslatát a részletes vita Máj ául, a második oknál fogva pedig kijelentem, hogy a minisztérium nem fog résztvenni a részletes vitában.“

Az egyszersmind képviselő miniszterek el is távoztak a házból. A harmadik íölolvasásra Zie mialkovski, Ealkenhayn és Prazak minszterek jelenlek csak meg a házban és a fölirat mellett szavaz! alc.

A „S t a n d a r d“ berlini tudósitója azt a hirt bocsátja világgá, hogy a német kormány szaporítani szándékozik Elzászban és Lotharingiában elhelyezett hadseregét, mely három hadosztályból áll. Ez intézkedésre az adott állítólag okot, hogy a franczia kormány is szaporítja hadseregét.

Nem hisszük, hogy az illető tudósító is felelősséget merne vállalni e nyugtalanító hírért.

Román lapokból. A bukuresti ellenzéki lapok, miután már most a zsidókérdés meg van oldva, s a kormányt pedig megbuktatniok nem sikerült, most kapaszkodik fűhöz, fához, s nem res- telik a dolgot, hogy némely diplomatának elferdített szavait használhassák pártfegyverül, hogy azután megmondhassák, hogy a román miniszterek honárulók. A „Timpulu“ kapaszkodik Salisbuiy szavaihoz, a melyeket egy Manchesterben tartott gyülekezetben mondott, s a hol — állítólag —azt mondotta volna, hogy Bessarábia retrocessiójával a Eeketetenger mellett oly változás állott be, a mely ellenkezik Európa érdekeivel, de minthogy ez ellen egyetlen egy hatalmasság sem kelt ki, Románia pedig e kérdést nem is vette egész komolyan, tehát Anglia sem ránthatta ki kardját, miután elszigetelten állott. E nyilatkozatot most kiaknázzák az ellenzékiek a bukuresti kormány ellen és daczára, hogy tudják és ismerték annak idejében is a dolgok állását, most roszhiszemüleg kimondják a kormányra a hazaárulás verdictumát.

Horvát-orosz lapszemle.

Az „O bz or“ „13r. Sztárcsevic^ kétségbeesése'* 1 czimü czíkkében elmondja, hogy Sztárcse- vies, ki eddig Németország bámulója volt, most egyet rántott a subán s Oroszország felé pislogtat remélvén, hogy orosz befolyás s pártfogás mellett sikerűiéiül a horvátoknak elnyomniok a szlavo- s zero eket s igy a horvát művelődést előmozdítani. Ha megfontoljuk, hogy a jelenlegi horvát ifjúság mind Sztárcsevics-párti s azt, hogy Sztárcsevics «/ért akarna Oroszországgal „szövetséget“ kötni, nurt hiszi, hogy Oroszország orthodox létére sedala mellett perczeit, elhiteti a babonás szatócscsal, bogy egy mellette levő fa meg van babonázva, m rt róla mind csókolózó szerelmes párokat lehet látni. Az öreg meggyőződés végett fel is mászik a fara s úgy találja ; mert Boccaccio azalatt Fiamettával csókolózik. S az öreg hiszi a mondottat. Az édes órákat megzavarják. Jőnek a szatócs fogadott lányáért, hogy vigyék a florenczi herczeg- hez. Csak itt nyilvánul ki a dolog, hogy Fiametta nem más, mint a florenczi herczeg balkézről született leánya, — kinek a szicziliai herczeghez kell menni nőül nolens volens. De Boccaccio most sem mond le Fiamettájáról, mert megesküsznek, hogy egymást bárhol is követik.

A harmadik felvonás színhelye a ílorenczi herczeg kerti palotája. Jelen van Boccaccio is, kit

I ietro telkei, rendezzen a nászünnepély előtt eg'y mulattató kis játékot. Ez elfogadja, miután meg tu Íja, hogy Fiametta is jelen lesz. Olyan színjátékot rendez, mely példázat által hat Pietrora, hogy lemondjon leendő nejéről Fiamettáról, ki őt úgy sem szereti. A férjek jőnek. Magától a herczegtől akarják kérni Boccaccionak kiűzetését a városból. De a színmű előadatván, mindenki részére megteszi a maga hatását. A herczeg lemond Fiamettáról, Boccaccio pedig eléri czélját, Fiametta kezét megnyeri s igy a mivel eddig ő csak játszott, most teljesen annak hatalmába kerül. Pietro pedig elhatározza, hogy ő csak fo1 у tatja kalandját tovább is — novellájáért.

Rt a mese; sok heb t hézagos bár, kis töre- d : ce egy élni vágyó nagy költő kalandjainak, — di ni ti.utaló. \ un bonyodalma, kiíejlése s ily csi- no au ко nponálva, feledteti, hogy operette. S ha t í-cintetbe vés izük azon fé r czmü veket, melyek az opjrMti ni/ez-tet hordják magukon, legkevesebb

gélyezni fogja a horvátokat az orthodox szerbek Ге- ! tiporásában, csakugyan azt kell mondanunk, hogy a kétségbeesett ide-oda kapkodás ébresztette fel Sztárcsevicsban azt a hallatlan naiv gondolatot, hogy Oroszország szövetkezni fog tőle távol fekvő ; 600 ezernyi népecskével. líorrendum est dictu !

A „S z. Peterburgszkija V j e dorn ősz ti“ buzdítja a kis szláv államokat, hogy lépjenek egymással szövetségre, mert „e szövetsé- ; get úgy kell tekinteni, mint a fejedelemségek élet , és hal'd kérdését s nem kell azt rejtegetni, nem kell félni tőle.“ E nyilatkozatra okot szolgáltatott azon belgrádi sürgöny, mely megczáfolja a Szerbia s Bulgária közti támadó és védő szövetkezés lét- I re;öttét. Nagyon buzdítja a balkántélszigeti feje- j delemségeket az ily szövetség megkötésére, mondván : „Ki fogja viselni a lakosság előtt a felelősséget az alkalmas idő elhalasztásáért ? Aztán meg lehet-e minden alkalommal, minden pillanatban számítani Oroszországra, hogy az fölfegyverkezve induljon segedelmére a szláv érdekeknek ? Mindenkor lehet rá számítani, de minden pillanatban nem, mert Oroszország igen nagy s igen összetett testtömeg. Megtörténhetnek oly belső nehézségek is, melyek egyidőre paralyzálhatják Oroszország erejét is.

Külföldi szemle.

Miután annyi sok hirlap az osztrák-német szövetség írásban történt megkötését mint tagadhatatlan tényt állította fel, most több helyről érkező tudósítások azt valótalannak mondják s nemcsak a „Kölnische Zeilung“-ot, hanem Puttkam- mert, ki ezen lapra hivatkozott is meghazudtolják, sőt igyekeznek bebizonyítani, hogy ezen szerződés oly formán, mint azt a „Kölnische Zeitung“ állítja, nem is köttethetett meg. Hivatalosan semmi sincs ez ügyben jelentve s igy a világ azt ahhoz képest, mint érdekeinek megfelel, történtnek vagy nem történtnek tekinti.

Hicks Beabh angol miniszter Birming- hamban tartott beszédében Bright manchesteri beszédét igyekszik megczáfolni, de czáfoltában igen szerencsétlen, mivel olyanokat állít, mik sem Har- tington, sem Bright érveit nem gyengítik. A többek közt az mondja, ha Anglia Afghanisztán ellen nem kezdett volna háborút, a muszkák most Konstantinápolyban lennének; holott az afghán háború 9 hóval a berlini kongresszus után tört ki, mely által már megvolt akadályoztatva Konstantinápoly elfoglalása a muszkák által. Védte a kormányt azon véd ellen, hogy annektál s azt mondja, hogy sem Afghanisztánt, sem a zuluföldet nem annek- talták, a Fidzsi szigetek és Transvaal annexiójába pedig a parlament többsége is beleegyezett.

Az agrárius mozgalom ír honban nemcsak tart, hanem növekedik, elébb csak Connaught és Armaghban, most már Ulsterben, Munsterben, Leinsterben és Londonderry vidéken is elterjedt, igy tehát egész Írországban 20 millió 300 ezer acre (angol hold) közt 4 n illió 700 ezer acre parlagon heverő föld. Az ir parasztok azt kívánják, hogy legalább az osztassák ki köztük ; azon ellenvetésre, hogy ezen parlagon heverő földnek nagy része hegyes, azt válaszolják, hogy az ir hegyek koránt sem oly magasak, mint a svájeziak és ti- roliak és ezen országokban a hegyen fekvő földet is munkálják, holott az Írországi hegyek talaja a földmivelésre sokkal alkalmasabb a terményekre, mint akár a svájezi, akár a tiroli hegyeké.

kivánandót tán a sok közül ez hágy maga után. Magán- és párbeszédei élénken, gyorsan folynak. — Találó megjegyzésekben, ügyes élezekben nem szegény s léhaságnak épen nem mondható. A főbb alakok charakteristikus jellegűek. Kétségkívül az eredményben osztoznak azok is, kik az alakokat személyesiték, mert mindenik jó kézben volt. Erdélyi Marietta Boccaccioja, Szombathelyi Pietroja, Krasznainé Petronellája, Bokodi szatócsa, Kassai borbélya figyelemre méltó, sőt némelyiké genialis alakitás volt. A szenvedélyes, nemes szivü ifjú kalandort, a gyöngé i érzelmű, gyermeteg Boccacciot Erdélyi Marietta, hangjának könnyed, a finom árnyalatokat híven visszaadó intonálása által s evvel összhangzatosan a legkisebb részletekig mélyen s művésziesen átgondolt játékával oly hiven visz- szatükrözé, oly találóan személyesité, hogy bátran elmondhatom, honi színpadunkon aligha találhatni sok ily művészi szeméiyesitőre. Csak Halmayné játéka nem volt otthonos. Hangjával inkább tud rendelkezni, mint mozdulataival. A sok helyt szögletes taglejtést csak szépen csengő, tiszta, érzelmes hangjának lágy dallamaival feledteté. Kétségkívül sokban emelte a darab sikeres lefolyását Molnár müértő s tapintatos rendezése. Jóizlésével párosult szakavatottsága minden lépten-nyomon észrevehető. A műgond, melylyel a bécsi színházak előadásai után scenirozta jelen darabot is, az ügy szorgalom, melylyel eljár a darab kerekded s Ösz- szevágó előadását illetőleg, elismerésre méltó. — Adná isten, hogy buzgósága érdemét, jutalmát találná meg czélja elérésében, a kolozsvári nemzeti színház jövőjének állandó megalapításában !

INilim Józ»ef.

U] a 1

A ghilziaik guerila háborujok Anglia ellen az által válik súlyossá az angolokra, hogy ghilzaik az angoloktól mindenütt a vizet vágják el. így tettek az asszamiak is, úgy hogy az angol hadsereg helyzete nagyon válságos, daczára mind azon győzelmüknek, miket az afghánok felett ki- vívtak. Ez az oka, hogy most az angolok a Su! targurdan szorost kénytelenek elhagyni. — Ro berts tábornok pedig csak heliograf által áll össze köttetésben Ali Kheillel.

A m a r seilli szoczialista kongresszusban Bér nard Grenoblebel igen heves beszédet tartott, melyj ben azt hangoztatta, hogy a népnek háborút kell kezdenie a papság, az arisztokraczia és a bour geoisie ellen, beszédét ezen szavakkal „éljen szocziális forradalom!“ végzé. Lyonban Is egy volt kommunardot, ki most tért vissza amnesztiával! Erancziaországból, Gárel egykori hírlapírót meg választottak községi tanácsosnak.

A muszka kormány legújabb ukáza által valamennyi zsidónak kiűzetése a dóni kozákok földjéről meg van parancsolva, sőt már végre is hajtatik. Az ottani zsidókat azzal vádolják, hogy az egész vidéken a legdrágább áron összevásárolják a gabonát s azt addig tartogatják, mig a vidéken ínség nem áll bé s akkor roppant nyereséggel ismét elárusítják. Némelykor az ilyen gabona megdohosodik és megromlik, de 1 inthogy más nincs, az emberek azt is megveszik s igy ezáltal betegségek is támadnak.

A muszkák expedicziójáról a tekke túr- ko mán о к ellen semmiféle újabb jelentések nem érkeznek, mivel a muszka kormány a táviratok továbbítást betiltotta, igy történt, hogy még most sincsenek bizonyos és részletes adatok a göktepei vereségéről, valamint akkor, mikor a muszkák Plevnánál vereséget szenvedtek, Muszkaországba nem küldettek táviratok.

A törvénykezés Muszkaországban gyönyörűen folyik. Nem régen 17 parasztot fogtak be, kik egy vén asszonyt, mint boszorkány elevenen égettek el, a törvényszék ezen rajongók közül 14- et felmentett, a három főbünöst pedig csak_egyházi büntetésre s bocsánatkérésre ítélte el.

Most egy uj nihilista lap adatik ki Pé- tervárott, mely még sokkal dühösebb a Simljei volá“ nál, cziine „a nép akarta“, ez nyílt háborút hirdet a kormány ellen

Konstantinápolyban a minisztériumban uj változás történt, Mahmud Nedim ugyanis miniszterelnöknek, Szaid pasa pedig igazságügyérnek neveztetett ki.

Az uzsora a vidéken.

Iíézdi-Vásárhely, 1879. nov. 4.

Tisztelt szerkesztő ur !

A „Nemere“ egyik számában olvastam egy czikket, mely népünk vagyoni állapotával foglalkozik s mely minden teketória nélkül kimondja, hogy szegényedünk. Ámde czikkiró nem ismeri el, hogy Háromszék szegényednék, vagy legalább is oly állapotban lenne, mely adófizetési ke - pességét veszélyeztetné ; és tovább fűzvén gondolatait, inkább a rendszerben keresi és találja fel a baj okát, mint társadalmi életünkben. Pedig ez nem áll. — Hogy népünk nem fizetheti adóját rendesen, hogy a szegényedés, hanyatlás szomorú jelei napról napra mutatkoznak, annak egyenesen társadalmi okai vannak. S minthogy a társadalom belsejében rágódik a féreg, a mely mind mélyebben hatol az egészséges testbe, én úgy vélekedem, hogy a töl vényhozásnak, illetőleg a kormánynak is van ebben a bajban egy kis része, vagyis terheli őket első sorban a mulasztás, az elnézés vádja.

Hogy népünk elszegényedett, annak száz oka van, a melyek között a legelső : az elharapózott uzsora. Én csak erről akarok pár szót Írni a t. szerkesztő ur engedőimével.

Nem az ön lapja az első, mely az uzsorakérdést szellőzteti s nem is az utolsó. Megjárta már ennek a rettegett ellenségnek neve a magyar lapokat és járja még ma is folytonosan. Elnevezték az uzsorát eze!- karú p о 1 у p-nak, mely áldozatát megrohanja s ölelés közben szívja ki belőle a vért, az életet. Olvastuk az uzsoráskodás elrettentő példáit akárhányszor, sőt még egy-egy lap egész kíméletlenül neveket is megtámadott, csakhogy a jó ügynek annál jobb szolgálatot tehessen. Szégyenkőre, pellengérre állították az ilyen vérszopó nadályokat, hadd üsse arczul őket a közvélemény — és mi lett az eredmény ? A polyp karjai még inkább megnyúlnak ; mint a mesebeli sárkánynak, minden egy levágott feje után tíz nő egyszerre. Az lett az eredménye, hogy a polyp még erősebben szorítja áldozatát magához és még nagyobb kéj- vágygyal szopja ki vérét a haldoklónak. Közbelépett a törvényhozás is : hozott egy „tessék lás- sék“, „papkiszuromszemedet“-féle törvényt az uzsorások fejére. S mi lett a haszna ennek is ? — Az, hogy a* mit eddig a nyilvánosságtól való félelem miatt alig mertek űzni : az óriás kamatszedeseket, most titokban, kéz alatt tízszeresen gyakorolhatják. A ki eddig csupán 2o'j„ra adott pénzt, mióta a törvény életbe lépett, azóta 50, 60, sőt ioo'É-ot is lefizettet magának előre a kölcsönadott ősz- szegből, — tudván, hogy azt utólagosan úgy sem ítéli meg a törvény.