Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-11-06 / 89. szám
89, szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyfrpfyön Csíki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal: J3 EINSTEIN JAÁRK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendú'k. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök, november 6 Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgrzdás/aíi lap. A ..................................... ff 3(1 IX. évfolyam, Megjelenik ezen lap’ieten- kint kétszer: " " csütörtökön és vasár* sp. ELŐFIZETÉSI FEL ( ÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Lg-ész évre . . 6 fit — Ur. Fél évre . . . 3 frt — t r Wjryedé'vre . т fit 50 kr. HírdetméR.rak dija: 3 hasábos petit-serért, vagy innak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. ■vOttór sor-a 15 kr. Sepsi-SztgyÖrgy, november 5. Említettük már több Ízben, hogy nem tartozunk azok közé, kik a létező kormánynak, csupán azért, mert kormány — dertire-borura térdet-fejet hajtanak. A hol egyes vidéket vagy hazánkat érdeklő mulasztásokat láttunk, rámutattunk a bajra mi is és igyekeztünk álláspontunkat kormány és olvasó- közönség előtt alkalomadtán kifejteni. Másfelől azonban tán felesleges is kijelentenünk, mikép a szeleburdi ellenzék azon eljárását, hogy mindenért mindenben egy kormányt tesz felelőssé, határozottan kárhoztatjuk. A honosítási törvényjavaslat, a jövő évi budget tárgyalások alkalmával megejtett szavazások ismét oly siralmas helyzetbe hozták a mi egyesült államférfiainkat, — már tudniillik azokat, a kik cicerós vezérczikkekben szokták eljajveszékelni panaszaikat — hogy most már akarva, nem akarva sutba teszik a magas politikát és leereszkednek ismét ahoz a néphez, melynek utolsó betevő falatját is kivette szájából Tisza Kálmán. Ma már az egyesültek ismét a pauperismust rántják elő és boldogan éldelik azon dicsőségüket, hogy Magyarországot Európa összes nemzetei előtt a legföldhözragadtabb koldusképen mutathatják föl. Mi nem irigyeljük tőlök azt a dicsőséget, beérjük azzal a szerény eredménynyel, lia kifejezést adhatunk egy, a legszélsőbb vidéken eső megye rostálásának ily hazafiatlan eljárás fölött. Hogy *j a vit ni való bőséggel ne volna nálunk is, azt józan észszel állitni nem lehet; csak hogy a teendőkre nem úgy figyelmeztetik a kormányt, hogy azzal együtt sárba tápodjuk becsületét, tekintélyét a magyar nemzetnek minden más nemzetek előtt. Azok, a kik mai nyomorúságos viszonyainkat oly sötét ecsettel mázolják, restéinek egy kis látogatást tenni a világ többi népeinek belélete körül. Megtalálnák a bajt potentirozottan más nemzeteknél is. Törökországról, mely a nyomor és Ínség szomorú hazája lett az utóbbi években, nem is szólunk. A kancsuka hazáját se tegyük be összehasonlításunkba ; ott tudvalevőleg sokkal boldogabbak azok, a kik Szibériába küldetnek, mint azok, kik otthon maradtak. Németország vas-rendszere ellen fellázad a legnyájasabb és vele leginkább sympathirozó magyar ellenzék is. Látogassanak azok el, kik nincsenek itthon megelégedve, a boldog, hatalmas és irigyelt Angliába ; vájjon mit fognak ott találni? — Van-e egyetlen nap, melyen például London város éhha- lállal kimúlt áldozatokat ne jegyezhetne fel az Ínség krónikájába ? Abban a boldog Angliában a szegény ir hetekig töri, izzasztja testét a fáradságos munka alatt, a nélkül, hogy főtt eledelt csak szemével is látna. Vájjon kapnánk-e nálunk, ebben az ínséges tartományban, amolyan élelmezés mellett munkásokat ? Mit szóljunk Francziaország belállapotaihoz ? A köztársaság, melytől üdvöket, jólétüket remélték a francziák, meghozta -e az áldás olajágát a nemzetre ? Az Ínség, nyomor szembeszökő példái az ellenkezőt bizonyítják napról napra. A tüntetések, izgatások napirenden vannak ott. — Bizony nem óhajtjuk ezt az El dór adót sem a magunk számába ! A mi gyászoló ellenzékünk hiába keresne tehát boldogabb nemzetet, melybe jó lélekkel átplántálhatná Magyarországot. Daczára azonban ennek, — be kell látnunk mégis, hogy helyzetünkön, csupán a létfentartás szempontjából is, javítanunk kell. Erre pedig három dolog szükséges : először m u n к a, másodszor m u n к a és harmadszor is műnk a. Összetett erővel, solia nem lankadó hévvel, közös akarattal munkáljunk közös bajaink javításán. Minden megyének, minden vidéknek vannak specziális szükségei, melyeket maga ismer legjobban. Ezekért fáradozni első sorban az ő kötelessége. Háromszékmegyének s általában a székely- ségnek is vannak szükségei, melyek segélyért kiáltanak. Kevés a talaj s a legszorgalmasabb munkás kéz is alig kaphatja vissza csekély földjéből munkája bérét. Nem lehet eltagadni a kegyetlen igazságot, hogy sok szegény ember van nálunk. Ezeknek munkát kell adnunk. Azon intézmények, melyek újabb időben Háromszéken keletkeztek, ebből a nemes intent mb И jöttek létre. Most van alakulófélben egy másik ev czélu intézmény is: az „Első székely szövőgyár“, melynek czélja, rendeltetése felől a lapokban közlött felhívásokból eléggé tájékozva van a közönség. Mi ez úttal nem teszünk azokhoz semmit, — csupán óhajtásunkat fejezzük ki : vajha a székely népnek a munka iránti érzéke ezúttal se hazudtolja meg magát ! Félre kell tennünk minden kicsinyoskedést, s meg kell teremtenünk a székely szövőgyárt közös erővel, közös akarattal. Ne várjunk mindent felülről ; segítsünk valahára mi is önmagunkon ! II A földmivelés-, ipar és kereskedelmi minisztériumban külön erdészeti osztályt állítanak fel, mely jan. i én kezdi meg működését. Az erdőtörvény végrehajtása czéljából Kemény b. közgazdasági miniszter az országot 14 erdökerületre akar • ja felosztani, melyek mindenikében egy erdöfelü- gyelő és egy alfelügyelő alkalmaztatnék és pedig legkésőbb a jövő év május havában. A külön erdészeti osztály felállítása 5117 írttal emeli a kereskedelmi minisztérium központi kiadásait, az erdészeti külszolgálat kiadásainak fedezésére pedig — a jövő évben mintegy 8 hóra — 60,000 frt általányt kér a miniszter. Pénzügyi körökben az a b‘r van elterjedve, bogy a kormány az úrbéri kötvények és szőlő dézsmaváltsági levelek tárgyában beadott törvény- javaslat elejtését határozta el. Ezt írja a „Független Hírlap.“ Az osztrák képviselőház, csekély többséggel fogadta el Hohenwart föiirati javaslatát. A lefolyt vitából megemlítjük, hogy Hohenwart a vita végén, midőn mint előadó szólalt föl, elég határozottan rendre utasította Riegert az al- kotmányhü-párt ellen használt kemény szavaiért. „Az egyik jobbpárti szónok — mondotta Hohenwart — kemény, sőt nem általion! kimondani, meg nem érdemlett szavakkal élt tegnap, a melyek fölött mi nagyon sajnálkozunk, mert okvetlenül meg‘- sértették az ellentábort.“ E rendutasitást megédesítette ugyan Hohenwart, a mennyiben mentségül hozta föl, hogy nem kell szigorú ítéletet tartani azon ember fölött, a ki azt hiszi, hog-y meg voltak kurtítva hazájának jogai és a ki sok év után most A „Nemere“ tározója. „Boccaccio44 a kolozsvári nemzeti színpadon. (1879. október 28. és 29-én) Fennevezett újszülött világra jöttéről örömmel emlékezett meg a sajtó elmúlt időkben ; evvel arányban mutatkozott az érdekeltség, ne mondjam kíváncsiság, mind a nézni, mind a hallgatni vágyó fővárosi s vidéki közönség részéről is. Művészi s költői szempontból Ítélve van e állandó becse — nem fejtegetem ; de nem tagadhatni el tőle azt a tulajdonságot, melylyel bár minden feltűnőbb Operette kisebb-nagyobb mértékkel bir, ez állandóan látszik vonzani közönségét. A könnyed kompozi- czió, hol nincs a helyzetek bonyodalmas egymásutánja az ész következtető eljárására utalva megértés végett ; a tarka-barka képek mozaikszerü vegyülete, mely az elfoglalt elme mellett a szemnek is folyton üditő tápot ad ; a hol enyelgve játszó, hol andalító, majd dévaj zenerészletecskék, melyek gazdagon váltakoznak s ép sokféleségüknél fogva kedvesek ; a keringők, standehen-ek s a részletekről szólva, az undeci duodeci couplet, a solok, duettek, sextettek, az elragadó szépségű olasz dal, az induló, mely oly általános tetszésben részésült, hogy a közönség mindkét előadáson négyszer ismételtette, stb. mind oly kiegészítő részei a darabnak, melyek hallatára a fül kapcsola tosan mulat a lélekkel s üditő hatását érezteti továbbra is. A mellett a nem épen érdektelen mese, mely a nagy olasz költő dekameronja töredékeiből van beszőve, szintén osztozhatik a megérde melt becsben. Mind a szöveg, mind a zenerészlet általán a darab feletti véleményadás tekintetében eltérő álláspontot kellene elfoglalnunk, mert nem nrnt teljesen önálló alkotást bírálhatjuk meg. — Inkább egy kis körültekintéssel adhatunk feleletet, vájjon az átvett szöveg s zenerészek helyesen csoportosulnak egy központ vagy egy alapeszme körül ; képeznek-e kerek egészet és ha ugyané nemnél lehet erről szóíani : nem sérti-e a korszerűséget, a helykérdést s a faj jellegét az a quodlibet, mely a bécsi ständcheneknek a szép olasz dallal való vegyületéből áll ? A mese, mely igen érdekes — mint mondám, Boccacció olasz novellista beszélyeiből van alkotva jobbrészt. Florencz város a színhely. Boccaccio kedvencze a könnyüvérü, hamar lobbanó florenczi hölgyeknek, kik pikáns novelláiért rajongnak érte s különben is „szép gyerek“. — A templom előtti téren ép árűlják müveit nagy népcsoport jelenlé tében. A mily kegyben van a nőknél, annál nagyobb ellenszenv uralkodik a polgárok részéről, mert Boccaccio rendre veszi feleségeiket, itt is, ott is fűz egy-egy szerelmi kalandot, s ez még nem elég — élményeit le is Írja novelláiban. E miatt három férj megesküszik, hogy eldöngetik s szám űzik a városból. Ez idő alatt Boccaccio legjobban mulat az egyik dühös férj, Scalza borbély feleségével, az eleven Beatricevel, hol csak időtöltésből van, mert nem ez szive választottja, hanem Fiametta, Santbertuccio szatócs és Peronella fogadott leányuk, kit a templom előtt láta meg először, a mint fentebbi gyámanyjával misére menne- Ezalatt megérkezik Pietro, szicziliai herczeg, ki Florencz- be atyja kivánságára azért jött, hogy ennek balkézről Született leányát nőül vegye. Pietrot kevésbé űzi e czél, mint inkább a kalandvágy, mert so- kat hallá emlegetni a florenczi szépeket s eszmény- keP©, Boccaccio is vonzza, s ő is szeretne Írni no- fiákat; mint mondja: ha herczeg nem volna, JJoccaccio szeretne lenni. Az alkalmat keresve keresi, t. L, hogy a legfőbb alapra, élményekre tegyen szert. Alegismerkedik Boccaccioval s ez megígéri, hogy segélyére lesz, a miben csak teheti. A herczeg azonban kilétét nem árulja el, csak incognito szerepel szicziliai diák képében. — Ép a templom előtt „spectálják“ a miséről jövő szépeket. Pietronak meg is tetszik egy fürge menyecske, Isabella, Lotteringhi kádármester felesége. De egy érdekes intermezzo megcsufolja a kalandor herczeget. Eljogják a bőszült összeesküdt férjek Boccaccio helyett s a terv szerint istenesen elpáholják. S ki tudja mit nem végeznének vele, ha Scolza borbély elő nem áll s föl nem világosítja barátait a felől, hogy nagy tévedés történt, mert az elvert ifjú nem a keresett Boccaccio, hanem — a szicziliai herczeg ; ő ismeri, volt szerencséje megborotválni ő fenségét. A komoly tréfa egy kissé lehűti a bőszült polgárokat, meghunyászkodva en- gedelmet kérnek a herczegtől, — ki nagylelkűen megbocsát nekik inkább, csak élményeit tovább folytathassa, mert ő „novellát akar irai“. A második felvonás a részeges kádár mester és a minden ízében babonás szatócs Lambertuccio szomszédos telkén megy végbe. Alig virrad, a három szerelmes kalandor : Boccaccio, Pietro és Eeo- netto várják titkon álruhában kedveseiket. Bocc. szerelmes leveleket juttat a nők kezeihez. Kiki a maga párjával találkozik : Pietro Isabellával, a kádár feleségével, Leonetto a vén Peronéval, kivel a tréfaüzést csak Bocc. iránti gyöngédségből teszi, azon czélbél t. i., hogy Peronella, Fiametta gyámanyja el legyen foglalva addig, mig Bocc. itrádott- jával édes óráit tölti. S bár a találka a férjek részéről rósz eredménynyel mutatkozik, Boccaccio találékonysága által kedvezőleg üt ki a dolog. — Bocc. egy ügyefogyott ficzkó alakjában jut Fia mettájához s hogy szabadon élvezhesse kedvese ol
