Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-11-02 / 88. szám

— 351

e téren még roszabbul állunk, mint a bőriparban s csak az agyagedények szállítási nehézségeinek köszönhető, hogy azon nagy számú iparosaink, a kik cserépedény készítéséből élnek, még eddig tönkre nem mentek. — Az egész kiállításon csak Horváth Károly lekenczei ügyes fazekasunknak nagyszámú czikkei érdemeltek figyelmet, nem annyira korrektségük, mint inkább a színezés eredetisége és magasabb müalakok utánzására való törekvése által. Horváth a mázhoz szükséges anyagokat, a melyek szép színeik által valóban feltűnők, mind Deés vidékén kutatta fel s állítása szerint e közben egy nagy cement telepre is akadt. Minden esetre kívánatos volna, hogy nagyobb tőke szakértőkkel indulna meg e téren a kutatásban s ezen anyagoknak minden körülmények között szerfelett háládatos felhasználására. A legkitűnőbb agyag nemekben és festékekben hazarészünk nagyon gazdag s csak vállalkozó, tőke és mindenek- felett oskolában kiképzett erők volnának szükségesek, hogy itt egy nagy kiterjedésű hatalmas agyag-iparnak vessék meg alapját.

Ezen anyagok között különösen a cement valóságos kincs, a melyet más országokban az aranynál szorgalmasabban aknáznak, mi a deési kiállításon csupán ifj. Orbán Károly építőmester által Zilahról láttuk feldog'ozva gránit és márvány mozaiquekal alkalmas padozat-lapoknak.

H.

A kohimMcsi légy.

Kedves szerkesztő barátom ! Több magyar lapból s ezek közt a „Nemere“ múlt számából is olvasom, hogy azon földrengések következtében, a melyek nemrég- az Aldunánál érezhetők voltak, a történelmi nevezetességű Galambócz (Kolumbács) vár romjai összedőltek s a romok betemették azon barlangokat, a melyekből a kolumbácsi (lapod szerint a „golubácsi“) legyek szoktak к i к e 1 n i(?) E körülményt a lapok általában nagyon örvendetes dolognak tartják. Pedig bizony semmi örven detes nincs abban, sőt inkább sajnálkozni kellene egy szép várrom összedülésén. A kolumbácsi legyeknek épen semmit sem ártott a földrengés s létezésökkel semmi összefüggésben sem voltak azok a betemetett barlangok.

Hogy ki, mikor és minő alapon nevezte ezen szunyogfajta legényeket kolumbácsi légynek, arra kielégítő feleletet nem adhatok s úgy hiszem egyik zoologus sem. Annyi bizonyos, hogy e vandal állat épen nem szorítkozik Kolumbács vidékére, hanem a Baziáson alóli Dunaszorosokban és völgyek ben terül el birodalmuk. Becses nevöknek hajlandó volnék mythologiai vagy babonás eredetet tulajdonítani. — Minden nemzet vallásos mondáiban fordulnak elő oly szellemek, a melyeket a képzelet barlangokba, földnyilásokban helyez el. Ily szellemek leginkább azok, melyek az ember vagy állatok életére káros befolyással vannak, — vagy legalább azoknak alkalmatlanok. Ismeretes a görög mythosból, hogy a szeleket Aeolus egy nagy barlangban tartja és kénye-kedve szerint onnan bocsátja világgá. Benne van a székely ősmondákban, hogy a Nemere, mely embert állatot egyformán megfagyaszt, egy nagy hegy üregéből veszi eredetét. Ma már mindenki tudja, hogy a szelek miképen támadnak. Tavakba, barlangokba helyezte az ős néphit azokat a rettenetes sárkányokat, melyek rendesen a tó vizét kiisszák, de egy hős legény, a kinek kedvesét elragadja, levágja mind a hét fejét s a tó ismét megtelik vízzel. Némelykor barlangba szorittatik be ő sárkánysága s innen fújja a rettenetes tüzet és öldöklő gázokat.

A kolumbácsi sziklák hasadékai sem voltak mentek attól, hogy a sárkánynak szállást ne adjanak;. A néprege szerint midőn egy királynak beteges leánya üdülést ment keresni a sziklák alatti völgy forrásánál, egy rettenetes sárkány rohant rá és kíséretére. A jajveszékelés hallatára ott terem György vitéz, ráront a sárkányra, földreteriti s levágott fejét a kolumbácsi sziklák egyik hasadókába dobja. A levágott fő rothadásnak indult s ebből származtak később a rettenetes kolumbácsi legyek. (Lásd B. Mednyánszky stb. „Erzählungen, Sagen, Legenden aus der Vorzeit Ungarns“ Pest, 1829. 461. lap.) Később egy király, hogy e legyek által okozott nyomornak véget vessen, a nyílást befalaztatja, de tavasszal a legyek tojásainak kikelése által oly hatalmas nyomás támad, hogy a fal leszakad s a mérges legyek még sokkal nagyobb mennyiségben törnek elé, mint valaha. — (L. Schott Arthur és Alb. „Walachische Märchen“ Stuttg. 184,5. 284. 1.) Népünknél is megvan a monda, hogy Margit napján (július 13.) az általa legyőzött s árkány torkából szállnak ki a legyek.

Az elmondottakból könnyen kimagyarázható a kolumbácsi légy néveredete. Különben a népbabonának táplálékot nyújtott egy pikáns eset is, a mely az 50-es években történt. Az akkori katonai kormány nemes atyai indulatától vezéreltetve, elhatározta, hogy ezen bestiáktól megszabadítja az alvidéket. Szakértőt küldött tehát ki a helyszínére tanulmányokat tenni s ennek sikerült végre azon hivatalos meggyőződésre jutni, hogy a nevezett legyek az aldunai barlangokból veszik eredetüket. „Véleményos jelentését“ abban tette meg, hogy minden barlang befalaztassék. Ez meg is történt, de azért a legyek egyetlenének sem lett semmi

bántódása. Másik nyáron épen oly nagy számban | lepték el a vidékeket.

A kolumbácsi vár összeomlásáról és ezzel együtt a legyek elpusztulásáról, ha jól tudom, az első tudósítás most is Bécsböl jött. Sajnálom, hogy a magyar lapok ily alakban utánközöiték. Hogy úgy ne járjunk ezzel is, mint a „gyöngyösi kávé val“, szeret em volna, ha más szakavatottabb valaki vállalkozott volna a tudomány érdekében ezen félszeg hir visszautasítására Meglehet, hogy azóta már jött czáfolata, de figyelmemet kikerülte.

Hogy mennyire téves felfogás a barlangokból származtatni a kolumbácsi legyet, annak bebizonyítására szolgáljon a következő rövid leírás.

A kolumbácsi légy (foltos tücsöl, Simulia maculata s. columbacsensis Fabr.) a kétröpüeknek egyik alrendjéhez, a szunyogfélékhez (Nemocora) tartozik. Hossza 3—4 mm., színezete szürkés, kissé kéklő fuvattal ; csápjai, homloka, czombjai sötétbarnák, a lábak többi Ízületei világosak. A tor hátulsó felén három sötétebb hosszú vonal látható. A szárnyak fehéren átlátszók. A végtest aczélkék. A csápok vaskosok, tizenegy izületüek. Fejlődésének első korszakában kizárólagosan a vízben él. A megtermékenyített anyalégy petéit rendesen a vizek szélén tenyésző növényekre rakja le. Az ezekből kikelő álcza a viz fenekére hatol, a hol különböző tárgyakra gabnaszem alakú tokokat készít és ebbe huzza meg magát, később bábbá, alakul, melyből aztán a légy fejlődik ki.

A kifejlődés ápril végére vagy május elejére esik, a mikor is roppant nagy rajokban rohannak a legelőkre és nagy pusztitást visznek végbe az ott legelésző állatokban. Némely években, ha na- nagyon elszaporodtak, átcsapnak Hunyadmegyébe is. A marhákat milliószámra lepik el s erős csípéseikkel addig üldözik, mig a szegény állat végkép kimerül. Legveszedelmesebb akkor, ha a szembe, szájba, orrba, vagy légcsőbe jutnak. Ilyenkor az állat erős köhögésre ingereltetik s az inger rendesen meg nem szűnik addig, mig az állat ki nem adta páráját. A szegény marhák a veszélyt korán megérzik s hogy attól szabaduljanak, a pász- tortüz köré szoktak gyűlni és pedig úgy, hogy arcczal legyenek a tűz felé. Ez némelykor hasznukra is válik.

Az Aldunánál évenkint több marha esik a kolumbácsi legyek áldozatául ; kiirtásuk még eddig nem sikerült. A sziklahasadékok befalaztatása vagy a kolumbácsi vár összedülése legkevésbé sem alterálja őket.

Dr. Szász István.

KÜLÖNFÉLÉK.

— A sepsi-szentgyörgyijótékony czélu nőegylet fillérestélyei a városház termeiben ma (szombaton) estve kezdőtöket veszik. Ajánljuk az egylet tagjainak és a pártoló közönség figyelmébe.

— A háromszéki házii par egy es file t igazgatósága értesíti mindazokat, a kik a szö- vészeti tanműhelybe mint benkikók felvétetni óhajtanak, hogy novemberhó 15 én az intézet igazgatóságánál jelentkezhetnek.

— II. közlemény a Székely nemzeti Muzeum részére beküldött tárgyakról. Dr. Cseh Károly ur Zalathnáról a következő becses tárgyakat küldötte be : 1)7 darab pénzt, melyek közt van

egy Augustus korabeli rézpénz és egy Mária The- rézia-féle „Justitia et elementia“ tallér. 2) 5 darab ásványt. Ezek közül az 1. és 2. számuak — rajtuk arany jegeczek lévén láthatók — rántások; sőt az I. számú még az által is nevezetes, hogy ez oly kőzeten ■— meddü — jön elő, a milyenen az arany nem szokott előjőni (quarz helyett homokkőn). A 3. számú a székelyföldről van. — A küldemények átvételét köszönettel elismerem. Kelt Sz. Bányán, 1879. október 28 án. Potsa József,, főispán.

— A háromszéki takarékpénztár 1879. október havi forgalmi kimutatása. Bevétel : 83 féltől betét 9719 frt 50 kr. Befizetett váltókból 54528 frt. Befizetett kamatokból 1296 frt 28 kr. Illetékből 325 frt 16 kr. Kölcsönből 15000 frt. A múlt hóról készpénzáthozat 3349 frt óó kr. Összeg 83218 frt 60 kr. Kiadás: 54 félnek betétvisszafizetésre 19216 frt 17 kr. Folyó kamatokra 128 frt 2Ó kr. Leszámítolt váltókra 49858 frt. Osztalékra 38 frt 40 kr. Kezelési költségekre 48 frt 10 kr Tiszti fizetésekre 95 frt 01 kr. Postadijakra 9 frt 31 kr. Kölcsönvisszafizetésre S400 frt. Kölcsön kamataira 151 frt 60 kr. Készpénz 5273 frt 75 kr. Összesen 83218 forint óo kr. — Kelt Sepsi Szent- Györgyön, 1879. évi október hó 30-án. Ötves Pál pénztárnok. Vásárhelyi Samu, könyvelő.

— A kincskereső. Egy lélektani telein tetben feltűnő esemény adta elő magát Kolozsvárit. E hó (október) 30 án — írja a „Kelet“ — híre terjedt, hogy Korbuly Gergely ur házát a Belső monostor utczában aláaknázták, hogy a föld alól feljőve a Wertheim-szekrényhez jussanak Egy névtelen feladás következtében a rendőrség és az ügyészség is kiszállott s a szomszéd telek pinezé- jében valóban óriási földmunkálatokat és egy alagutat fedeztek fel, mely az épület fundamentuma alatt Korbuly Bogdán ur pinezéje alá nyúlt be. A feltűnő jelenség azonban a bűnös szándék minden jelének hijjával volt s egyetlen nő babonás álmában leli magyarázatát M. R. asszonyság szobalánya kilencz évvel ezelőtt azt álmodta, hogy a ház pinczájében biztosan kincsre talál. A szép álom borzasztó rögeszméjévé vált, a mely egész lényét rabjává tette s emberfeletti munkát végeztetett vele Hozzáfogott az ásáshoz s kilencz hosszú évig minden éjjel, a mikor csak szabad ideje akadt, a sötét, nyirkos pinezében m'ndig ásott. — Először mintegy másfélöl mélységre hatolt lefe’é s az üreget ellátván lépcsőkkel, egyenes irányban kezdett ásni. Ilyenformán egy kilencz méter hosszú, egy méter magas, háromnegyed méter széles alagutat ásott, küzködve hatalmas kövekkel, a beomló földdel, a melyet deszkákkal feszített fel oly kezdetleges módon, hogy valahányszor az üregbe csúszott, élete forgott veszélyben, a leomló föld bármikor elzárhatván a visszatérhetés útját. Elképzelhető, mily borzasztó lehetett éjjeli munkája, melyet az alacsony üregben görnyedve kellett végeznie, kihordva minden kosárka földet. E kihordott földdel az egész pinezét megtöltötte, még pedig mind egymásra lapitva a nyers földet, hogy meredek hegygyé lett a nyílás körül s kénytelen volt azt később a szomszéd pinezébe hordani át. A rendőrség négy lámpát, elromlott kosarakat, földvágót, fát, fűrészt talált a nyílás körül, mint ez iszonyatos múnkának eszközeit. A nőn szomorú jelenségei látszanak, hogy egy szerencsétlen rögeszme áldozata, szerfelett ideges, el van halványulva s most is hiszi, hogy munkáját megzavarván, kincsétől fosztották meg.

— A szüretelés katonai karhatalommal. Peér község (Szilágy megye) határában, hol a philloxera nagy mértékben fellépett, a kereskedelmi miniszter az összes szőlőkre zárlatot rendelt el. Az alispán attól tartván, hogy a zárlatot a mintegy négyszáz holdnyi szőlőterülen a szőlőbirtokosok netáni tiltakozása esetén a rendelkezésére álló őrséggel nem fogja foganatosíthatni, katonai karhatalom kirendelése végett folyamodott a minisztériumhoz, mely kérelméhez képest ki is rendeltetett.

— A kassai hajdú meg a szolga- biró leánya. Kassai lapok beszélik, hogy egy közel megyebeli szolgabiró 18 éves, feltűnő szépségű leánya, apja hajdújával, egy hasonlóképen csinos legénynyel megszökvén, Kassára jött. Ott paraszt öltönye daczára — minőt, mint mondatik. gyermekkorától fogva viselt — felismerték s atyja a hatóság részéről értesittetvén, további intézkedésre felkéretett. A nő kijelentette, hogy atyjához semmi áron sem tér vissza, hanem követi szive választottját ; e nyilatkozata miatt egy helybeli rokon család gondjára és felügyeletére bízatott,

— elzáratása ugyanis nagyon lealázó lett volna, s ő megígérte, hogy bevárja atyja válaszát, — innen azonban sikerült neki este az ablakon át megszöknie. Hollétét ekkoráig nem tudni.

— Szerelmi tragédia. Bécsben nagy senzácziót kelt a következő kettős önmérgezési eset. Fleischhakker Paulia, egy tekintélyes lipótvárosi vendéglős fiatal leánya tegnapelőtt eltűnt a szülői házból. Tegnap Purkersdorfból az a jelentés érkezett, hogy egy leány és Fichtinger nevű fiatal ember, kinek Bécsben neje és két gyermeke van, a vendéglőben ciankalival megmérgezték magukat. A vizsgálat kiderité, hogy ez az öngyilkos leány Fleischhakker Paulin. A leány szerelmes volt Fich- tingerbe, de szülői megtiltották neki a viszonyt. Ezért mindketten elhatározták, hogy közösen véget vetnek életüknek és borzasztó szándékukat végre is hajtották.

— Fin áncz história. A napokban, mint a „Kecskemét“ Írja, egy fináncz elfogott egy fiatal paraszt legényt egy pár kötés dohánynyal, s hogy jobban tudja, hogy merre van a „direction“ hát egy szelíd pofont is adott neki ; — azzal aztán mentek arra, a merre a fináncz mondta ; útközben a legény azt monja : „de ’iszen csak még egyszer vágott volna pofon“, — „akkor kettő lett volna“

— mondja egy ott álló asszony. — „Nohát, hogy eg'y se legyen, visszaadom“ s miként beszélt, akként cselekedett. No de azután rá is gyújtott ám a szaladásra, s hogy legyen mivel gyújtani a pipára, a dohányt is magával vitte.

— Tömeges mérgezés. Iszonyú szerencsétlenség' tartotta a napokban a krimi Halb- stadt város lakosságát izgalomban. A nevezett hely két legnagyobb kútját ugyanis vándor czi- gányok, azért, mert a hatoság nem engedte meg nekik a városba v=dó letelepülést — megmérgezték. A kutban egy fontot nyomó arsenicum-dara- bot is találtak. Az első nap tizennégyen haltak meg, azonkívül még ötvenen kisebb-nagyobb mértékben megbetegedtek.

— A csokoládén nevelt bakák. Лгап a hires neves Mollináry-ezred Kecskeméten állomásozó tartalék zászlóaljának egy kedélyes hadnagya. A „Kecskemét“ Mocsárynak írja a nevét ;

— nagy hire van az ő jó bánásmódjának, tanítási rendszerének, — mit igazol az is, hogy esténként a kucséberek minden csokoládéját elnyeri, csak azért, hogy másnap annak a bakának adja jutalmul, a kinek egy dolgot kétszer kell mondania —- mivel nagyon szeret tanítani. — Hallván ennek hírét a leendő Mollináry nemzedék, körül fogják a gyakorlótért és úgyszólván leszorítják arról a bakákat. — Nehogy e miatt a tanításban hiány legyen, a finom bánásmódu hadnagy ur a bámész .