Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-10-30 / 87. szám
— 346 — A képviselüíiáz pénzűéi bizottsága folyó hó 25-én délután 5 órakor tartott ülésében az ő felsége udvartartásának költségeiről és a megyék i88oiki közigazgatási költségei árva- és gyámhatósági kiadásairól szóló törvényjavaslatodat tárgyalta. " z\.z előbbi törvényjavaslat, úgy alakjára, mint tartalmára s az összegre (4.650,000) teljesen megegyezik az udvartartás költségeiről hozott eddigi törvényekkel. Az összeg újabban az 1880 — 1889. évig állapittatik meg. Lukács Béla e törvény javaslatot elfogadja, de az indokolást szeretné kifejteni, s az összeg fentartását bővebben indokolni, bár elismeri, hogy az összeg más államokéhoz hasonlítva nem túlságos. T i s z a Kálmán miniszterelnök rövid viszonválasza után a bizottság a törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadja. л megyék költségeiről szóló .örvényjavaslatnál Rakovszky István kérdést intéz a miniszter- elnökhöz, mint belügyminiszterhez, vájjon hiszi-e, hogy a megyék a fokozott közigazgatási teendők mellet ki tudnak-e jönni ugyanoly összeggel, mint a milyen a nuit években engedélyeztetett? Tudomás szerint a megyék eddigi dotacziója is igen szűkre van szabva a nagy számú teendőkhöz képest. Tisza Kálmán belügyminiszter kijelenti, hogy az ország anyagi helyzetével szemben nem irányozhatott elő többet. Elismeri, hegy a köz igazgazgatásnak igen nagy összegekre volna szüksége, de azt hiszi, hogy a hol a törvényhatóságok erélylyel és buzgalommal látnak a munkához, ott a jelen kereten belől is teljesíthetik kötelességeiket. Ezután a bíróság a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. Előadóvá mindkét törvényjavaslatra nézve Máriásy Sándor a bizottság jegyzője választatott. Az ülésen jelen volt S z a p á г y Gyula gr. pénzügyminiszter is. Hitelesítési ülését a bizottság jövő ked- dan fogja lartani. A Németország és Ausztria-Magyar- ország közti szövetség a „Köln. Ztg.“ berlini távirata szerint a következő módon létesült : „Miután Bismarck és Andrássy teljesen megegyeztek volt, Ferencz József császár és király jelenlétében jegyzőkönyv vétetett fel az egyesség- ről s e jegyzőkönyvből két példány készült oly czélból, hogy mindkét uralkodó egyet egyet aláírjon. Bismarck herczeg az összes porosz állammi- niszteriumot meggyőzte e nagyfontosságu politi- 1-ai lépés szükségességéről s vele közösen járt el. Stolberg gróf Baden Badenbe utazott, hogy a császár beleegyezését kikérje. Azon esetre, ha a jóváhagyás megtagadtatnék, a birodalmi kanczel- lár elbocsátás iránti kérvénye készen állott. Kép zelhető, hogy a császár kit a legbensőbb barát ság fűzött az orosz udvarhoz, nehezen határozta el magát arra, hogy jóváhagyjon egy egyezményt, a melynek czéljai csakis békések ugyan, de bennünket Oroszországgal mégis küzdelembe bonyolít hatnak. Stolberg grófnak sikerült 8 napi tartózkodása alatt a császár aggodalmait legyőzni. Ö Felsége beleegyezését adta s a jegyzőkönyvet aláírta. Hogy ez egészen az eredetileg szándékolt módon történt-e, vagy pedig ő Felsége érzelmeinek kímélése szempontjából valamely változtatással, azt nem tudjuk. Elég az hozzá, hogy itt csak puszta formalitásról volt szó, melyre csak azok fektetnek súlyt, kik az egésznek összefüggését nem ismerik. Fontos csak az, hogy Vilmos császár ép úgy, mint Ferencz József császár is bele- egyezését és aláírását adta és pedig ha jól vagyunk val járulhatunk hozzá. A cselekvény g'yorsan ha- E^d,— a szerző nem áldozza fel a rövid lényeget hosszú teketóriázással ; a mellékes dolgok s a fő cselekvény közt nem az a sok darabnál ismert la.2a összefüg'gés áll, mely mállik, mint a rothadó faról a kéreg, de szoros lánczkapcsolat, melynél eg} ik a másikat fűzi össze, szónak, sornak úgy megvan helye, mint a hirnezésnél bármely szemnek. Nem keresett logika az indok, de természetes következetesség. Jellemei világos színben állanak előttünk. Szóval fejük tett ; röviden, de kifejezőn. Mátyás egyaránt mutatja az igazat, mint a szerető egyszerű szivet, önzetlen jóakarót s látszik minden tettén fiatal kora daczára az ifjú szenvedéllyel helyesen párosult nagyértelmü erő. Szépen tűnik ki Mátyás ajkáról, mily erős s nemes fegyverül szolgál egy-egy ^ röpke élez, ha ez találóan hat, midőn a gyors ész villámsebességgel reflektál. — Bánfi Miklós bármily erős kardcsapást szívesebben hordoz s eltűr, mint egy-egy mélyen sebző s gyengéjét találó csípős megjegyzését urának, Hatalmá tói kevésbé, mint mondásaitól fél. — Midőn látogatását teszi a k.rály a fóispáni lakban s az álfeleség megjelenése által kijátszva érzi magát, gyanúját oly sok találó burkolt jelentésű szikrázó szóban adja tudtul s oly mértékben alkalmazza a célzott személyre, hogy ez teljesen lesújtva érzi ma- gcát ép úgy ügyetlensége által önmagának okozott kellemetlen helyzete miatt, mint annak szavai hal- latira, ki bölcs mondásaival a nemigazra is Razat tudott mondani. értesüRe, folyó hó 15 én. A Coás;éri család többi tagjai a bécsi egyezménynyel és a birodalmi kan- czellár politikájával teljesen egyetértenek.“ Azosztrák képviselőház fö lira ti bizottsága befejezte működését. A kormány részéről Taaffe, Stremayr, Korb és Cheriek voltak jelen, a tárgyalásban azonban részt nem vettek. Clam. Martinitz gróf a két felirati javaslat publica- tióját ajánlotta, mely indítvány el is fogadtatott, mivel pedig Hohenwart javaslata a bizottság tagjaival már tegnapelőtt közölve lett, e javaslat nem olvastatott föl. Grocholski elnök megnyitotta a?, érdemleges vitát, de szólásra semd sem jelentke zett. Sturm az alkotmánypárti kisebbség nevében kijelenté, hogy a Hohenwart-íéle javaslat minden részben az alkotmánypárt elveivel ellentétes, s miután társai mm remélik, hogy felszólalásuk a felirati javaslat tendentiáit megváltoztathatná, ők a részleges vitában részt nem vesznek, s egy külön javaslatot fognak a ház elé terjeszteni. Hohenwart közbeszólása után Sturm pontról pontra előadta az előterjesztés azon tételeit, melyeket az alkot- mányhivek alá nem írhatnak, A szavazásnál Hohenwart javaslata 14 szóval 9 ellenében elfogadtatott. Sturm a kisebség javaslatát, melyet Herbst Kopp, Tomasczuk, Weeber, Demel, Sbharsbhmid, Suesz, Rechbauer és Sturm Írtak alá, még az este átnyújtotta az elnöknek. Román lapokból. A nagyszebeni „Ob- servatoriulu“ 81-ik számában (okt. 22.) Bosznia és Herczegovina adminsztratiójáról szóló törvényja vaslatról irva nagyon csodálkozik azon, hogy ezen törvényjavaslat felett, hogyan dühöng az ellenzéki sajtó s ezeket írja : „A „Pesti Napló“ október 16-ki számában írja: „a helyett hogy Deák Ferencz mauzoelumára ada koznátok, inkább készítsetek egy tömlöczöt és abban temessétek el Tisza Kálmánt ! Es ezen az amerikaiakhoz illő brutális hang, a mely Magyar- ország miniszterelnökéhez intéztetik, egy magyar mágnás, egy báró tollából kerül ki. Mi azt értjük, hogy perbe kell fogni és tömlöczbe kell küldeni egy oly minisztert, a ki visszaéléseket követ el, a ki megsérti a szentesitett törvényeinket, és sikkasztja az állam pénzeit, azt meg kell büntetni, hogyha a miniszteriális felelősségről van törvény. De hogy, a midőn egy monarchikus alkotmányos államban egy miniszter egy törvényjavaslatot tesz a ház asztalára, és pedig egy oly törvényjavaslatot, a mely az uralkodó jóváhagyását birja, — akkor azt mondani neki: tömlöczbe veled, ez tisz tán és egyszerűen nem jelenthet egyebet, mint meg tagadni minden tiszteletet a koronától. — Egyébként nem lehet tagadni, hogy ezen törvényjavaslat nagy horderejű a monárchia minden népére nézve, és óhajtandó volna, miszerint a két tartomány minél hamarább tökéletesen bekebeleztessék, mert ottan uj tért foglalhat a mi iparunk, kereskedelmünk. A francziák és angolok ugyan nagy concurrençât fog nekünk csinálni, de versenyezni fognak majd az osztrákok is velünk, mer ők szorgalmas emberek és végre mégis a mi iparunk, kereskedelmünk győzni fog.“ Bukurestből írják: „Az alkotmány revideált 7. czikkének egy gyakorlati szempont sokkal nagyobb értéket ad, mint első pillanatra hinni lehetne. A törvény szerint ugyanis már most nemcsak a kezdetben indítványozott 1074 izraelita, hanem valamennyien, kik itt meg vannak telepedve, megnyerhetik a honosítást, ha most kérik azt, midőn a kamra abszolút többsége a kormány mellett áll. Eddig azonban még alig 500 izraelita Az egész mese csak egy kis tréfa, melynek lehet történelmi háttere ; s im e kis tréfa ily kezek alatt oly cselekvénynyé alakul, mely többet ér, mint bármely összetákolt köznapi eseményes siró dráma, vagy nem tudom miféle. Nevettet, lelkünket vidoran tartja, a nélkül, hogy hangos röhögéssel kellene nyilatkoznunk örömeink felett. A szereplőkről elismeréssel nyilatkozhatom. G y e n e s Mátyás jellemét igyekezett kidomborítva szem elé állítani ; játékán tanulmány jele volt, — nincs ugyan megjegyezve s szükségtelen is hol — hagyott pár helytt elszavalásán kivánandót. D e- midor Bánfi volt azaz lett volna ha ugyan némely helyt a hangszinezési törekvés a hallgató közönség rovására nem esett volna. Héler Ilona Sagányi Margitban oly alakot mutatott fel, mely méltóan összhangzatos a költő által megteremtettek így a többiek. Szólanék részletesebben mind az egyes szereplők, mind a darabban közreműködő alakokról, ha helybeliek számára Írtam volna e sorokat, kik jelenlétükkel tanuskedának a kedélyes darab lefolyásáról. így, csak mint ismeretlen s sikerült kidolgozású uj színdarabra akarom figyelmét felhívni s mint avatottnak ajánlani, mert elolvasásra is, —jó erők által színen előadva, megnézni pedig épen érdemes. liöhm József. nyújtott be honosítás iránti kérvényt. Állítólag a párisi Alliance Izraelitetöl való félelem tart sokakat vissza a polgárjognak a mai körülmények közt kérésétől. A leggazdagabb bankár, Hilel, már beadta kérvényét, hogy- habozó hitsorsait példá jával felbátorítsa.“ Külföldi szemle. A „Popolo Romano“ olasz lap egy igen meg- ! döbbentő újságot hoz, hogy most egy konzorczium járja be Olaszországot, mely a legtöbb kitűnő olasz Rp kiadását meg akarja vásáriam s úgyszólván a I közvéleményre legnagyobb hatást gyakorolni, még az „Agenzia Srefanit“ is meg akarja keríteni. A „Popolo Romano“ ezt Olaszországra nézve nagyon veszedelmesnek tartja s javasolja a kormánynak, hogy ezen üzletet meggátolja. Végül még azt teszi hozzá, hogy ezen konzorczium csupa külföldiekből, jelesen németekből áll, miből azt következteti, hogy ezen üzlet Bismarck érdekében történik. Ezen jelentéssel majdnem összeköttetésbe hozható egy másik jelentés, egy Rómából származó tudósítás, mely szerint Maffei gróf külügyi államtitkár Peglibe megy, hogy ott a német koronaher- czeggel találkozzék. De Launay grófnak a berlini olasz követnek Svájczból Rómába hivatását ugyan ezen találkozással lehet összeköttetésbe hozni. — Azon vélemény van elterjedve Olaszországban, hogy Cairoli is szeretné, ha Olaszország az osztráknémet szövetségbe beléphetne. A muszka lapok, jelesül a „Golos“, mely Salisbury manchesteri beszédéről azt mondja, hogy az „szemtelen“, az osztrák német szövetségtől nem látszanak elrémülni. A „Golos“ azt mondja a többek közt : „az osztrák-német szövetség kötése, melynek létezését Salisbury lord is bevallotta, minket csak arra int, hogy mi is készüljünk ellenségeink ellen s keressünk szövetségeseket. A világ igen meg lesz lepetve, ha látni fogja, hogy azok nem is fognak hiányozni. Ezt Salisbury lordnak köszönheti Európa, ki megnyitotta szemeinket. Egy berlini levelező — talán Busch Mór, vagy valamely sugalmazottja— azt Írja, hogy Vilmos császár nagyon nehezen határozhatta el magát a Bismarck herczeg által tervezett német-osztrák szövetségről szóló jegyzőkönyv aláírására. A czár iránti rokonszenve mindig útjában állott ezen terv létesítésének. Az egész berlini udvar és a minisztérium nagyon helyesli ezen lépést. Bismarck választást engedett Vilmos császárnak ezen szerző dés ratifikácziója és az ő — Bismarck — lemondása közt. Muszkaország most Ázsiában két hadsereget szervez, mindegyiket 40,000 emberből ; az egyiket a Kaukázusban, a másikat a tekke turkománok ellen való oldalon, úgy, hogy mind a két sereg Afganisztán felé indulna — s igy egymással konvergálna. Afganisztánból az angolokra nézve mindig rósz hírek érkeznek. E hó 16-án egy lőpor raktár 2500 mázsa lőporral és roppant nagyszámú lőkész- letekkel és fegyverrel robbant fel, mely alkalommal 21 puka katona és egy angol tüzérszázados, Shafto, életét vesztette. A robbanások még folyvást tartanak. A Ghélzaik Sutargardánt fenyegetik. — A vidék Kuró, Dzsagallah és Kabul közt az afgán törzsek kezei közt van Lesz-e Háromszéken tanitógyülés? Szabad-e tisztelt szerkesztő űr? Megvallom, ; már kissé „ajangom“ annyit alkalmatlankodni; mint a vén czigány, mindig csak egy nótát fúvók. Lesz e Háromszéken tanitógyülés ? Ezt kérdeztem a czim- mel, melyet mai czikkemnek adtam. Bizony erre ■ a kérdésre nagyon rövid a felelet, annyi t. i.hogy n e m. Isten tudja, hányszor emeltem már fel gyenge szavamat a tanítótestület, mint organikus egész — együttes működése érdekében s mindannyiszor'falra hánytam a borsót. En, tisztelt szerkesztő ; ur, ezt a dolgot már meguntam. Ha ennyi hírlapi felszólítás sem képes életre serkenteni egy szuny- nyadó tanítótestületet, akkor nem tudom, ^ miféle serkentőt kell használni a tunyaságból való feléb- j resztésre. Most már harmadik évbe lépünk át s még sem volt gyűlésünk. Szabadé ez? Meg van-e ez engedve törvényeink, illetőleg min. utasításaink értelmében ? — Vagy talán úgy gondolkoznak azok, kik tanítótestületünk szellemi ) ügyeit vezetik, kik arra felügyelnek, hogy egy ta- , nitógyülés úgyis csak lári-fári : bizony be kell ismernünk, ki kell mondanom, hogy léha felfogasa a legmagasztosabb kérdésnek az ilyen gondolko- , zás ; kimondom, hogy haszontalan játékot űznek j velünk azok, kiknek módjokban állana rajtunk se- -■ giteni s kiknek kötelességük volna bennünket a munkára s folytonos szellemi képzésre sarkalni. Mikor felszólaltam egy Ízben, akkor rám törtek több oldalról s különféle szebbnél szebb okokat emlegettek annak bebizonyítására, hogy miért nem tartottunk tanitógyülést. En elfogadtam az ; okokat és hallgattam. Ma azonban ott állok, hogy minden e tárgyban felhozott czáfoló indokokat a mulasztás, az elkövetett vétek takarójának kell tekintenem. Nem tudok megegyezni azon gondolattal, hogy a tanitógyülések, a mint azt egy t e к i n-
