Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-10-30 / 87. szám

87. szám.

Szerkesztőségi iroda

Sepsi-Szentgyn-gyön Csiki-ntcza, Matheovics-féle ház, hová

a lap szellemi részét illető közlemények küldendők•

Kiadó hivatal:

J5 EINSTEIN JA ÁRK

könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendú'k.

Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök, október 30.

mai

oIX. évfolyam,

ai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap.

h píKáramszéfeí házíípar-egjlefc™ hivataías fcSzfinye.

Megjelenik ezen lapheten- kint kétszer: " csütörtökön és vasárnap.

ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 3 fit 50 kr.

Hirdetmények dija :

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílttól' sora 15 kr.

Sepsi-Szentgyörgy, október 28.

Ma a napi sajtó fáradhatlaiml küzd egy kérdés mellett. Egyik-másik meglehetős jártassággal pillant bele e kérdés kuszáit tömkelegébe s itt-ott találkozunk jóakaratu hangokkal is a baj orvoslását illetőleg. Azt hisszük, mindenki kitalálta, hogy az úgynevezett Ínség ügyről van szó. Azért mondjuk „úgynevezett“ inségügynek, mert ma még istennek hála. Ínségről szó sincs. Mindazáltal igen helyes utón jár a napi sajtó, midőn sokszoros sürgetéseivé), a kérdés tárgyalása körül tanúsított jóakaratu igyekezetével hatni kíván minden irányban, hogy közgazdasági meggyengült helyzetünk, vagyoni állapotunk valóságosan ínségessé ne váljék.

Nagyon hibáznánk, ha a mai állapotokat csupán paradicsomi boldogság képében akarnék feltüntetni. Bizony ránk férne egy kis boldogság, — ránk férne nagyon is a jóból sokkal több, mint a mennyivel bennünket az isten megáldott. Azt sem szabad állít,amink, hogy kormányunknak a gazdasági állapotok javítása körül tett intézkedései merő bölcsességek volnának. Mint minden emberi intézkedés, ez is kifogás alá jöhet és kell is, hogy jöjjön. Csak egyet nem szabad megtagadnunk, és ez az, hogy a kormány jóakarattal, hazafisággal, kötelességérzetének teljes tudatával igyekszik bajainkon javítani. Hogy ez még egészen nem sikerült, hogy ezek daczára is folyton találkozunk itt- ott panaszokkal, — az már a dolog természetéből folyik. Nincs állam miseriák nélkül, nincs kormányzat akadályok nélkül s ezeket számba venni, ezeket a kérdés tárgyalásánál hasonló jóakarattal mérlegelni kötelessége minden polgárnak.

Ámde kötelességünk másfelől a baj kutforrásánál tapogatózva, annak elhárításáról is gondoskodni, vagy legalább módot nyújtani arra nézve, hogy az állam czéljait, a polgárok közös munkássága mellett elérhesse. Ezen pontjára elmélkedésünknek vissza fogunk még térni.

Egyelőre sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy midőn az összes ellenzéki sajtó mintegy kihívó fenyegetéssel mutatott rá mai meggyengült vagyoni állapotaink illustratiojfP gyanánt II áromszéкme- gyére; s midőn mi ezt konstatálván, felhívtuk az illetékes köröket azok megczáfolására : ugyanakkor nemhogy czáfolatot kaptunk volna, sőt sole tekintetben teljes bizonyítékokat szolgáltat a hivatalos eljárás az ellenséges vádaskodik kezébe.

Hogy tovább ne menjünk, csupán az adóügyet és az adóvégrehajtásokat vegyük egy kissé figyelembe. Igaz ugyan, hogy Háromszékmegye nem in- ségsujtolt lakosokból áll s így csakugyan tény az is, hogy e megye lakosai megfizethetik adójukat. Mi az oka tehát, hogy az adóhátralék itt is szaporodik a légiedartöbb behajtási rendszer daczára ; mi az oka annak, hogy az adóvégrehajtások, mint valami isten csapása, — kivétel nélkül minden községben szaporodnak napról-napra. Nem múlik el Ivézdi-Vásárhelyit vagy Sepsi-Szentgyör- gyön egyetlen hetivásár, melyen a legszegényebb iparosok vagy napszámosok házi bútorai, ágyneműi, evőeszközei dobra ne hitetnének elrettentő nagyszámmal. Közelebbről 80-nál több végrehajtás foganatosíttatott m á r az i n g a t1 a n о к on is. Nem megdöbbentő jelenség ez? Háromszék, mint mondók, boldog Kanalián még. Van búzája, rozsa, kukoriczája elég és jó; van fája erdeiben, hala vizeiben ; gyümölcs- és veteménj-termelése elég nagy; népe szorgalmas, itt-ott a háziipari czikkek

is behajtanak a munkásoknak meglehetős tekintélyes összeget. Mi az oka tehát, hogy adófizetés tekintetében ennyire képtelenné vált ; mi az oka ennek a roppant számú végrehajtásnak?

á alóban, alig vagyunk képesek feleletet adni e kérdésre.

Egyik, mindenesetre lényeges oka ez állapotnak maga az adóbehajtás rendszere. Lesz alkalmiunk e tárgyban elmondani nézeteinket nemsokára. Annyit azonban még most ki kell mondanunk és szorgosan figyelmébe ajánlanunk a kormánynak, hogy ne csupán a befizetett adókat vegye vizsgálat alá, hanem puhatolózzék kissé utálnia azon módnak is, a melylyel az adófizetés történik. Mert még Háromszék mindez óráig szükséget nem lát ; de ha ilyen kedvező anyagi viszonyok között is ily kedvezőtlen arányt mutatnak fel az adófizetés és annale kényszerűsége körül lakosaink : akkor nem tudjuk mi fog történni majd, ha eljönnek — az irás szavai szerint — a napok, melyekről azt kell mondanunk : nem szeretem ezeket. Mi fog történni egy — deus avertat — ínséges esztendő esetén, mely megsemmisítheti a határokat s elpusztíthatja a szegény nép keserves keresményét ; mi fog akkor történni a lakossággal és az államinak mely utóbbi évekre nélkülözni lesz kénytelen egy tekintélyes megye adófizetését. Most a mig nappal van, gondolkoznunk kell az eshetőségekről is; csak akkor mondhatja el a kormány is magáról, hogy megtette kötelességét.

Mint mondók, e kérdéshez még hozzászólunk.

II.

Mátyás király.

Kolozsvár, 1879. október 21.

Egy érdekes újdonság került színpadunkra e hó 2i-én. Szász Károly jeles költőnk sikerült vig- játéka adatott elő, nálunk először. A csínnal, művészi gonddal szerkesztett mese, melynek élénk dialógjai a néző-hallgató közönség figyelmét mindvégig ébren tartják, a nyelv tiszta, költői kezelése mesterre utalnak. Valóban jól esett látnom egy ily újdonságot, mert becse jóval fennebb áll a mostan busásan sarjadozó, mondva csinált szini férczelmé nyéké felett. Sajnos ! egy ily nagy név ma már nem oly vonzó a müveit közönség előtt, ha néha- néha alkotásait más téren is láttatni akarja, mint azoké, kik épen névnélküliségöknél fogva szítják ideig-óráig a felületesek ingerének viszketegét. - Ma üres darab telt ház előtt, holnap tartalomdus darab üres ház előtt ! Különös !

Nem akarom szavaimmal ismételni, miket a rendes referensek szoktak s méltó joggal, valahányszor (s pedpuigen gyakran) üres a színház; de megfoghatatlan, feltűnő jelenségnek tartom azt a fagyasztó közönyösséget, melyet tapasztalok itt s tapasztaltam Sepsi-Sztgyörgyön is azon idő alatt, mikor Sztupa jól szervezett társulata produkálta magát legtöbbször üres falak előtt. De mit beszélek s kinek ? hát feledésbe menjen a tarock, whist, makaó, násivási, polnische bank, calabrias etc. ? a világ örömeiről végkép lemondott fájó keblek az utolsó reményt is kitépjék sziveikből, — a nyerés éltető reményét ? Aztán meg pénz sincs, itt pedig ma veszítünk, holnap tízszeresen visszanyerjük.

De ne tovább. A darabról s előadásról akarok röviden szólani. — Mielőtt a darab mivoltáról holmi könnyed reflexiókat tennék, meséjét ismertetem, mert érdemes reá.

Mátyás király ifjú barátaival meglátogatni készül Bánfi Miklós grófot, a pozsonyi főispánt kastélyában. Л kastély asszonya Bánfiné, a szép és szűzi erényekben páratlan Sagányi Margit herczeg- nő, kit megismerni egyik indoka a tervezett látogatásnak. A. neje erényeire büszke s mégis határtalanul féltékeny férj, Bánfi a magas vendégeket

bár szerencsének tartja, de nejének ez idő alatti honnlétét féltékenységből nem helyesli s föl is szólítja, hogy távozzék el hazulról minél gyorsabban, kísérőjéül ajánlva várnagyát, a meglehetős koros Cseneházy Boldizsárt A. nemes, önérzetében meg sértett nő, bár férje akaratához makacsul ragaszkodó, fájdalmas érzéssel ad kifejezést e kívánság feletti csodálkozásának, ellentmond férjének, hivatkozva azon eszközökre, melyekkel egy jellemes nő megtarthatja bármily társaságban, bármely körülmények közt is legszentebb kincsét: szűzi erényét. Mindezek ellenére végre engedelmeskedik, szép jelét mutatva ekkor is női erényének.

Hogy feltűnő ne legyen királya előtt nejének távolléte, Bánfi. házánál lakó rokonát, a sokkal kevesebb női bájjal biró Szerénát hivja fel, hog-y neje szerepét vállalná el, mig a magas vendégko- szoru kastélyát ékesíti : szóval legyen ez idő alatt Bánfiné. Szeréna ugyan vonakodik külsőleg, de elfogadja a nehéz tisztet.

Ez idő alatt a távozó Sagányi Margitot útközben meglepi a király, a mint vadászna ; eleinte nem tudja, de végülf tudatja kilétét a herczegnő. A látogatás napja itt van ; fölkeresik Bánfit kastélyában. Kérdezősködnek nejéről, a ki a mondott Szeréna alakjában megjelen. A király, ki a véletlen közbejátszása utján a mondott helyen megismerte már a valódi Bánfinét, — megcsalatva érzi magát ; felindulását elpalástolja s bár Bánfi által kijátszottnak látja magát, a visszás esetről semmit sem szól. Szerénával úgy beszél, mint Sagányi Margittal, csak néha-néha ejt el szándékosan egy- egy oly szót, a mely alatt rejtőző gyanú s ezélzat Bánfi által is észrevétetik. A király távozik azon feltett szándékkal, hogy Bánfit ezért a cseléért, s főleg féltékenységéért viszont csúfosan megtréfálja. Tehát felkéri Bánfit, hogy még itt léte alatt egy társasebédet rendezzen, — megjegyezve azt, hogy neje is szerencséltesse a társaságot s fölkéri : engedje meg, hogy barátjának Rozgonyi Sebestyénnek nejét is elhozza magával. Itt Sagányi Margitra gondol.

Ez alkalom is megjő. Bánfi hozza állítólagos nejét, .Szerénát, semmit sem gyanitva, mik fognak történni s mi czélból gyűl össze a társaság lakomára. A király is jön, vezetve a lefátyolozott valódi Bánfinét, ki remegve engedelmeskedik királya szavának s fölismertetése esetében fél férje magatartásától. Kezdődnek a felköszöntések erre, arra, Bánfira. a királyra, ki — Bánfinéra köszönt. Ez sáppad. A felköszöntésre mindkét nő, Szeréna úgy, mint Margit, köszönetét mond a királynak a megemlékezésért Erre Mátyás — tud ugyan mindent — azt kérdi Bánfától: „mi ez? tán két neje van s egyikéről nem szólott ?“ Bánfi haboz, halványul, remeg s látja.ugyan nyilván a dolgot, de nem mer szólni, hogy neje az, kit a király hozott magával. Világos lesz minden. De, hogy czélját elérje Mátyás, hogy t. i. féltékenységéből kigyógyitsa Bánfit, haragot színlelve kijátszatása miatt, vasra verve elzár a'ja. Elzáratását Cseneházyra bízza, szándékosan, mert tudja, hogy ez urát elszökteti ; erre is számit.

I'y utón amaz kiszabadul börtönéből, haza siet, hogy nejét vonja kézdőre mindezekért. Mig nejét várja, megpillantja őt Mátyás karján, a mint betérni akarnak szobájába. Bánfi látja ezt, a féltékenység dühe |egyre nő keblében, vegyítve bo- szu érzetével; szökött fogoly lévén, nem láttatja magát — s hogy a történendőknek szemtanúja legyen, elbuvik a neje ágya előtt levő függönyök mögé A király tudja, ő tervezi igy ; csak Margit előtt titok minden. A pár belép. Leülnek. Mátyás vallomást téve, Margit szerelméért eseng ; ez visz- szautasitja. Kéri, követel, fenyegeti, biztatja, hogy trónra lépteti, vagy ő mond le a trónról érte. Nem használ ez sem ; Margit szive bevehetetlen. Midőn a fenyegetés sem használ, meg akarja ragadni Mátyás a herczegnőt, ki fölindulva e botrányon, szégyen s boszuérzettől lesújtva, tőrét akarja ágyáról elhozni, hogy leszúrja magát, — midőn előlép az elrejtezett, érzetében fölgyujtott győző fél : Bánfi, karjaiba véve erős jellemű nejét, Mátyásra átkot szórva, esküszik, hogy boszut áll ezért. Mátyás szerényen elmondja, miért tette ezt s hogy világosabban álljon Bánfi szemei előtt a dolog, elővezeli .Szerénát egy oldalszobából, kit ő maga Binfi érkezése előtt rejtett el, előlegesen megmondva neki mindent, mit tenni fog. így gyógyítja ki a nagy férfi egyik leghübb, szeretett alattvalóját egy nagy betegségből, a féltékenység kórjából.

A mese, igy elbeszélve is, érdekes. — L. gna- gyobbunk játsza a főszerepet; az ő hatalmas ge- niéjének nyilvánulását látjuk egy leleményes játszi kis tréfában megtestesülve s az iró által úgy színre alkalmazva, hogy a legnagyobb elismerés adójú-