Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-10-26 / 86. szám
— 342 — nyugoti és közép Európát: ér ej ü le a közgazdasági érdekeket. A politikai szövetség még sokáig nem lesz valósítható. A kereskedelmi szövetség azonban semmit sem foglal magában, a mi nem volna megegyeztethető hazafiságunkkal. Ma csak is figyelmükbe akarják ajánlani ez eszmét az érdekelt államok fejeinek. Ez ügy megérdemli a méltatást, különösen, lia tekintetbe veszszük azt az üdvös hatást is, a melyet az érdekek solidaritása log gyakorolni a nemzetiségi szenvedélyekre. A közös hadsereg költségvetésének leszállítását illetőleg irja a „Daily Telegraph“, hogy Tisza és T a a f f e kormányelnökök nem tartották in-yan lehetségesnek aBylandt hadügyminiszter által előtf rjesztett költségvetés lényeges csökentését, de meg akarták n utatni a parlamenteknek, hogy minden e<ejökből takarékoskodni akarnak és takarékoskodnak is. A minisztertanácsban ehát igen élénk vita után rábírták Bylandt grófot, hogy módosítást tegyen a költség- vetésben. E?ek közé tar ozik az, hogy 15 embert log elbocsátani minden 1 yalogszázadból és tiz embert minden vadászszázadból. Azé módon meg takarított összeg 1.300.000 írtra rúg. Ezen kívül még más rendszabályokat is fognak tenni, a melyek segélyével négy millióval fog csökx.enni a tavalyi költségvetés, ámbár az elszállásolá* és a brucki hadgyakorlatok nagyobb költségeket fog nak okozni. A földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat módosítása iránt két javaslatot dolgoztak ki, a melyek közül az egyik rövidebbé teszi a becslés és osztálybasoro/ás fölül vizsgálatát; a másik a költséges munkával vizmentesitett területeknél alkalmazandó adómentességek és adó- kedvezményekről szól. Mind a két javaslat elő fog terjesztetni a földadó szabályozási enquetenak. 1' ranczia kormányválságról beszél a hir megint. Párisi politikai körökben állítólag nagyon pengetik, hogy W a d d i n g t о n a jövő hónapban, a parlament összeillésekor le fog mondani. Mások ellenben úgy vélekednek, hogyjanuá- rius előtt nem történik a kabinetben változás. .Annyi bizonyosnak látszik, hogy vagy a görög ügynél, vagy az amnesztia kérdésnél fog a kor mány abba a helyzetbe jutni, hogy a kabinet- kérdést fölvesse: miután elhatározott dolog, hogy Ferry javaslatainak a szenátus elé beterjesztésénél a kabinet-kérdését fölvetni nem fogják. A romániai zsidókérdés végre megoldást nyert, a mennyiben azon nehézség, mely Románia függetlenségéne/t elismerését a nagyhatalmak előtt is megakadályozá, le van küzdve. Hosszú, heves és eredménytelen viták után a kormány és ellenzék közt létrejött compromissium lehetővé tette az alkotmány módosított 7. czikkének törvényerőre emelkedését. 133 szóval 9 ellen, tehát majdnem egyhangúlag megszavazták a javaslatot. Mint Bukarestből érresitenek, az Árab-Tabia kérdésnek kedvező megoldása is remélhető. A b uк u re s t i s z c n[á í 11 s osztályaiban is tárgyalták a kormány revízió-javaslatát. A „Binde publicu reményű, hogy tekintettel a kamara egy- liangu szavazatára, melyet valószínűleg a szenátus ragadtam a rideg tetemet karjaim közé s meges.- küvém a szent tagok porára : szeretni többet nem logok ! Láttam kiterítve a ravatalon ; hosszan merengtem a szétdúlt arezvonásokon. Oly szép volt ö akkor is, mint volt virágában. Zokogtam sirja szélén; haliám, mint dübörgőit a száraz göröngy koporsójára s könyörögve kértem : hántolják csendesen. Mi kin az emlékezet! Mezőn vagyok ; mély csend, csak tompa mc rege amott költözik ; a távoli hegyek kéklő köc lat} o:ából homályosan tűnik fel utoljára a búcsúz karaván háromszög alakjával s végs# istenhozz;! dot mondva, átszállnak uj hazájokba. Megcsörre f .,a5a.'-z^ Tr \ ijedten repdes a kis dalos, tán k\mí b.°l kuitA fe‘ öt Megkísérti dalával csititani az elzengi busán, édesen még egyszer azt a dalt, méh t\el a hajnalt költé tavaszi reggeken. De felsiv a szel s hosszan nyaldosva az országút porát, m: gas oszlopokba tömörítve, őrülten tánczo,tatja megrémuU hervadt leveleket, mig szerte szórja u bol önkénye szerint. Lenyugszik a nap is. lankai tan bocsátja megtört sugarit a leveleitől megfos; tott lak száraz karjai közé s rám utószói* mos< iyogva, lehuny. Oh természet ! te is pihenni méssz ? Böhm József is megerősítené, a nyugati hatalmuk immár nem fognak késni Románia függetlenségének elismerésével. A hírnek, hogy az oroszok bevették Mérvét, nem adnak hitelt, — sőt sokan határozottan kétségbe vonják. Ellenkezőleg: a Gök-Tepénel megvert oroszok visszavonultak s a Kaspi-lenger mellett fognak telelni. Beszélgetés Kossuthtal. Peyramont, az orleanisztikus „Soleil'- munkatársa, ugyanaz, ki nem régiben Gorcsakoff hsr- czeggel Baden Badenben tartott párbeszédéről nagy feltűnést okozó közlést tett közzé, most Kos- suth Lajos nagy hazánkfiát kereste fel. A „Soleil - tudvalevőleg a franczia muszka szövetség nagy szószólója. Kossuthtal tartott társalgásáról a következőket teszi közzé : P. : Midőn 3 év előtt önnek Andrássy há^ borús szándékairól beszélettem ; ön azokat egyszerű konjekturának mondá. Mint vélekedik most a dolog felől ? Kossuth: Igaza van, egyetlen pontnak kivételével. A politika, melyet ön Andrássyénak nevez, nem az övé, hanem a Habsburg ház politikája ; ő ennek csak eszköze. Andrássy egyszerűen kitüntetéseket szomjazó udvaroncz. Ha zaj a, jövője soha nem okozott gondot fejének és ha hiúsága néhány csekélységgel ki van elégítve, leg készségesebben engedelmeskedik a bécsi udvar utasításainak. Szégyenlem, hazám helyett, hogy magyar ember annyira képes megfeledkezni Magyarország vitális érdekeiről ; de el kell ismernem, hogy Ferencz Jószef császár s tanácsosai, Andrássy n kívül is, elég embert találtak volna a hazában. Nincs egy a magyar mágnások között, ki megtisz telve ne érezné magát, helyébe léphetni. 1848 49 ben láttam őket. Perényit kivéve mind a saját érdekeikre gondoltak, hol egyik, hol másik táborhoz szegődve, hogy minden eventualitásra biztosítva legyenek. (Ez alkalommal igen jellemző vonásokat közölt velem Kossuth az előkelőbb magyar családok életéből. Szükségtelennek tartom azokat reprodukálni.) P. : Azt hiszi tehát, hogy Osztrák Magnaror- szág tényleges politikája veszélyezteti a magyar nemzetiséget? Miért nem ellenzi akkor Magyar ország e politikát ? Kossuth : Én és barátaim mindent megtettünk, mi lehetséges volt embertől, de hiába, erőfeszítéseink eredmény nélküliek maradtak A nemzet Andrássy és Tisza kormán)7zása által elgyen gitve, semmi egyéb, mint egy bureau, mely határozatokat regisztrál. A anyagi érdekek miatti gond, minden más elővigyázatot elnyomott. Mohón, vetekedtek hivatal s jótétemények után s azok, kikben a hazafiasságnak még egy atomja van, nem tudnak egyebet tenni, mint sopánkodni ч a rósz idők felett panaszkodni. P. : A franczia-orosz szövetség, mit ön elke- rülhetlennek lát, önben nagy visszatetszést szülhet, hisz ön nyilvános ellensége Oroszországi ak. Kossuth : Az események logikája nem módosul az emberek kedélyéért. Ha én franczia volnék s az ördög ajánlaná fel nekem segítségét Németország ellen, örömmel elfogadnám azt. Ezzel azt akarom mondani, hogy én Francziaországnak nem tennék szemrehányást, ha Oroszország felé hajolna; ebben a mostani viszonyok közt a jövő kérdése gyökerezik. Óhajtanám, hogy máskép legyen s a szivem vérzik, ha azon sorsra gondolok, mely szerencsétlen hazámra vár ; de mit lehet mást tenni ? Én szeretem Francziaországot, a mint Magyarországot szeretem s nem kívánhatom, hogy izolálva legyen, a mi az ón belső meggyőződésem szerint reá nézve egyenlő volna a romlással. Ehhez járul, hogy reánk magyarokra e borzasztó helyzetben oly felelősség nehezedik, mely engem gyötör es életem utolsó éveit meg fogja mérg> zni. Legújabban a sors kedvezése ismét pompás alkalmat nyújtott nekünk arra, hogy jövőnket hosszú időre biztosíthassuk : s mi elszalasztottuk azt. A helyett, hogy Törökország feldarabolását megengedtük, Plevnánál interveniálni s Törökországot arra kellett volna bírnunk, hogy Romániára, Szerbiára és Montenegróra való hasznot nem hajtó jogairól mondjon le s adjon a bulgároknalc tartományi autonómiát, ezután kényszeríteni kellett volna Oroszországot, hogy azonnal visszavonuljon a román határokon. 150,000 ember Erdélyben és Bukovinában koncentrálva elég lett volna. Oroszország valószinüleg hátrált volna, ez reá nézve egy véres vereséggel egyenlő morális vereség lett volna ; a Balkán lakói nem neki köszönték volna felszaba ditásukat s Törökország megtartotta volna pozi- czióját a Dunánál. Ellenkező esetben háborúra került volna a dolog s akkor csekély erővel Oroszország, mely roszul volt elkészülve, s a törökkel is alig tudott megmérkőzni, oly vereséget szenved, mely tovább nyomulását egy századra feltartóztatta volna. Azt mondják nekem, hogy Németország közbelépéssel fenyegetett Ez nem volt egyéb sottisenél. Németországot a franczia angol osztrák szövetségtől való fél lem megbénította volna s meg sem mozdult volna. Még ha Vilmos császár és Bismarck herczeg általános conflagratiót idéztek volna is fel, hogy a czárnak segítségére men-1 jenek, meggyőződésem szerint a legtöbb német állam vonakodott volna egy tisztán orosz érdekért vér- és pénzáldozatott hozni. Ez volt az a politika, melyet a hazafiság és a józan ész parancsolt. De ez nem volt a Habsburg ház politikája, mely Bis-! marck által félrevezettetve, a török zsákmány egy | részére áhítozott s a keleten ismét megszerezhetni] reméli azon prestiget, melyet a solferinoi és sado- wai csatatéreken elvesztett. R-: Aggodalmai talán jogosultak. De az oro i szók még messze vannak Budapesttől .... Kossuth: Magyarország el van veszve. Mi- ; пек ringassam magamat hiú ábrándokban ? Oroszország* Pestnél lesz még mielőtt a Habsburgok a budai palotában székelnének és ti, francziák lesztek az úttörői. Szegény Magyarország, te áldozata vagy az osztrák ház vak uralomvágyának, melynek minden szerencsétlenségedet köszönheted, s most a saját fiaid árulnak el ... (E szavaknál, mint a levelező megjegyzi, az agg magyar oly mélyen meg volt indulva, hogy egy pillanatra nem tudott szólani.) Nézze a lengyeleket, ók is e pártolnak. Legnagyobb részüket már megnyerte Oroszország. Mi is szlávok vagyunk, mondják, s nem sok híja, hogy Oroszország ügyét a magukénak vallják. P- : Mikép vélekedik ön Andrássy gróf visz- szalépéséröl ? Kossuth : Ez csak csalóka távozás. Nemsokára mint kanczellár fog visszatérni Nem ismeri az e férfiút, a ki azt hiszi, hogy ő hiúságáról s feltűnési vágyáról lemondhat. Ő még egyszer meg lógja hordozni szép honvéd egyenruháját. Meddig ? Azt nem tudom, mert azt hiszem, hogy a napok meg vannak számlálva. „Ezzel véget ért politikai beszélgetésem Kos suthtal irja Peyramon ur, a többi nyilatkozatait nem tartom a nyilvánosság elé valóknak.“ A kiállítás. V. A „Nemere“ 83 ik számában közlött kiállítási tudósításomat közbejött akadályok folytán nem fejezhetvén be, a szerkesztő ur, engedőimével tovább folytatom : Müfaragászati tárgyak voltak még kiállítva Péter Feroncztől Székely Kereszturról, a kézdi- vásárheiyi felső népiskolától és Gyergyóalfaluböl. Ezek közül első helyen említhetjük a Mauthe Já* nos kézdivásárhelyi müfaragászati tanító által kiállított két darab faragványt. Mindkettő tölgyfából készült; egyik Krisztust, a másik szt. Pétert ábrázolja. A nagy műgonddal és helyes felfogással készített faragványok bármely templomnak díszére válhatnának. Péter Ferencz székelykereszturi müfaragászati tanító 15 darab faragványt állitott ki. Ezekből volt 8 kis szekrény, 4 tintatartó, egy szivartartó és 2 levélnyomtató. Mindenik darab ké szitőjének müizléséről és ügyességéről tanúskodott. A szekrények mind elárusitattak. Általában ezeknek nagy kelendőségük volt, a mi eléggé bizonyítja, hogy népünk csak oly czikkekért szokta pénzét kiadni, a minek közvetlen hasznát is veszi. Ily szekrényeket a kiállítás után is többen kerestek, úgy hogy legalább is 50-et még el lehetett volna árusítani. E körülményt jövőre ajánljuk Péter Ferencz ur figyelmébe. A kézdivásárhelyi és gyergyóalfalvi felső népiskolák készítményei sokkal primitívebbek valának, semhogy azokról hosz- szasan lehetne beszéleni. Méltó elismerésben részesültek Hentze par- cjuettjei és fournier-deszkái Brassóból, — valamint Stoff és Horváth kiállítása (egy asztalosmühely teljes berendezésben) Eeketehalomból. Utóbbiak azon szándékból állították fel gyárukat, hogy a vidék nyersfaanyagából kiviteli czikket készítsenek. A kezdet szép reményekre jogosit. A kiállítási terem egyik oldalát csaknem egészen Sander János prázsmári erdősz kollektiv kiállítása foglalta el. E kiállítás egyetlen volt a maga nemében, kár, hogy az intéző bizottság több figyelemben nem részesítette. Ki voltak itt állitva a magyar királyság területén előforduló összes fa-fajok hossz és haránt-metszetben, továbbá rügyek, erdei gyümölcsök, tapló, kéreg, szén, általában az egyes fajok minden irányban be valának mutatva. Sőt, hogy a kiállitás annál inkább meg feleljen egy erdőszeti kiállításnak, a Bodza vizéből két tál pisztráng és tomolka (Aesche) kinálgalta magát a bámészkodó inyenc/eknek. Minden egyes fadarabon rajta állott annak tudományos neve s igy főleg egy gazdasági iskolában megbecsülhet • len gyűjtemény volna. Sander ur hajlandó is eladni s nagyon kívánatos volna, ha valamelyik gaz• dasági intézet vagy muzeum megszerezné. Volt még több faátmetszet egyesektől kiállítva, de melyek csak csekélyebb értékkel bírtak. Ezek közül emlitést csupán a Béldi 'livadaré érdemel, a ki a hódolni birtokán előforduló fanemeket állította ki. Igen becses s a gazdászatra nézve sokkal fontosabb volt, mint az intéző bizottság csak gondolhatta volna is, azon kőzet-gyűjtemény, a melyet a a háromszéki építészeti hivatal és egyesek kiállítottak — Hogy az okszerű gazdászattal mekkora összefüggésben van a különböző földnemek és kőzetfajok tudományos ismerete, azt — úgy hisszük, fölösleges fejtegetni. És mégis csak sajnálni lehet,
