Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-10-19 / 84. szám
— 334 — Anárássy gróf körlevele, a mely- lyel a monarchiának külföldön levő képviselőitől elbúcsúzott, igy szól : „Tizenhárom évi emésztő és felelősséggel terhes tevékenység után, tekintettel az általános helyzetre, a mely nyugalomra való vágyamat lehetővé teszi, indíttatva éreztem mrgam, hogy tiszteletteljes kéréssel járuljak ő felségéhez, legkegyelmesebb urunkhoz, hogy mentsen föl a külügyminiszteri hivataltól és a császári ház miniszterségétől Ö felsége a legkegyelmesebben méltatta azokat, a melyekkel e kérésem támogattam, és ennek teljesítése által újabb bizonyítékát méltoztatott adni legfelsőbb kegyelmének. A legutóbbi tiz év eseményei korszakos jelen tőséggel bírnak. Abban az állapotban voltam, hogy ő felségének szolgálatában álló minden közegtől nagyobb és rendkívüli tevékenységet kívánjak. En remélem, önök osztani fogják velem azt a tudatot, hogy nem munkálkodtunk sikertelenül. Midőn megválók állásomtól, szükségét érzem, hogy Excellentiádnak legmelegebb köszönetemet fejezzem ki azon odaadásáért és buzgalmáért, a mely- lyel támogatta törekvéseimet. Egyszersmind azon kérésemet kötöm [ezzel össze, hogy Excellentiád hasonló odaadó támogatásban fogja részesíteni utódomat is.“ Eogadja stb. A kö’zös minisztertanácsban, a melyet ő felsége elnöklete alatt tartottak Bécs- ben, végleg megállapították az 1880. évi közös költségvetést. A delegátiók összehívásának napját még nem tűzték ki véglegesen. Mint a „Fremdenblatt“ írja, november végén fog ülésezni. A reichsra t h e’l nőkéül, hir szerint Co- ronini grófot, első alelnőkéül Smolkát, második alelnökéül pedig Goedelt fogják megválasztani. A bécsi lapok jelentése szerint e tekintetben már megállapodás jött létre. A lengyelek még nem fogadták el a jelöltek ezen lajstromát, mert a club nem tette pártkérdéssé az elnökök választását állítólag azért, mert a párt egyik-másik tagja nem akar Coroninira szavazni. Különben azt is jelentik, hogy a választás még most is ingadozik Reclibauer és Coronini közt, mert a lengyeleket ez esetben nem kötik le clubjuk statútumai. A csehek és a jogi párt egy hangulag Coroninira szavaz, mint a kormány jelöltjére. Azt hiszik, hogy a lengyelek közt, a kik az automista párttal szemben kötötték le magukat, sok-. secessionistaHesz, a ki Rechbauerre fog szavazni. Az alkotmányhü fractiók gyűlése közelebbről dönti el ezt a kérdést. Azorojs z-n é'm et vi sz'o’n y ok jellemzésére megemlítjük, * hogy az orosz belügyminiszter felfüggesztette öt hónapra a „Ruszkaja Pravda“ hírlapot, a mely elkeseredett támadásokat intézett Németország ellen. Ebből azt akarják következtetni, hogy a pétervári kormány véget akar vetni a németellenes izgatásoknak. Ez nem lehetetlen, ha azt vészük tekintetbe, hogy az orosz kormány beláthatta eddig a hírlap-háború rósz következményeit. E fordulattal nem akarjuk összefüggésbe hozni a legújabban ismét fölmerült hirt, hogy Gorcsakoff határozottan kéri fölmentetését. Könnyen megtörténhetik, hogy mind a kettő valótlannak bizonyul. Konstan t i n á p о 1 yb ól jelentik, hogy a török minisztertanács elhatározta, hogy ezután a keresztyéneket is fölveszik a hadseregbe. Ennek az lesz legelső következménye, hogy keresztyének is látogathatják a katonai iskolákat. egy gazdag hivatalnok halálosan szerelmes belé s ö többre becsüli az özvegy ruhát, pedig alig képes eltartani négy gyermekét ! * « * Egy másik simái nagyon ingerülten perlekedik egy nő a temetőőrrel. — Tegnap óta ismét né.-y virágomat lopták el ! — tör ki ingerülten. — Nem hálhatok mellette ! — felel amaz szárazán. — Ki nem vitték a temetőből; keresse meg ! Az asszony ezzel be nem éri, a szóváltás hevesebb lesz ; a szomszédok közül némelyek megbotránkozással, boszusan tekintgetnek a perlekedők felé, másokat oda csal a kíváncsiság s kört képezve a káros körül, pártjára állanak. — Temetnek! — szól most egy hang hátul, s egyszerre vége a pörnek, mindenki elhallgat. A bus menet közeledtére részvétteljesen állnak félre két oldalt. ^ Mily szép fiatal hölgy ! — szól az egyik szomszédjához. — Ez is korán jutott özvegységre. Utána néznek a koporsónak - s némán el oszolnak. Holnap eg у gyei több látogatója lesz a temetőnek. F. Agörög-tö rÖkhatárr en dező bizottság ülése, a melyet okt. 5 én tartott, mint tudjuk, sikertelen volt. A török biztosok fönntartották azon jogot, hogy megváltoztathassák a 13. jegyzőkönyvet. Azóta uj utasításra várnak a görög meghatalmazottak és talán meg is kapták már azt, mert a jövő csütörtökön ismét ülést fog tartani a vegyes bizottság. E közben azonban a hatalmak közvetítését is kérte a görög kormány Fournier franczia nagykövet utján. Az eredmény azonban nagyon csekély lett. Á nagykövetek, Layard ki vételével, szóba hozták ugyan e kérdést a portán, de a török kormány körjegyzőkben szólalt föl a hatalmaknál Görögország" ezen eljárása ellen és azt követelte, hogy mind a két fél hallgattassék ki. A görög török bizottság működése még a keleti városokon szokás alkudozásoknál is lassúbb I és rosszabb, a melyeken legalább még is csak i szól valamit az eladó és a vevő, az egyik két- ! szeres háromszoros árt követel, a másik pedig az ár felét ígéri. A görög és török meghatalmazottak eddig még csak "követelni vagy ígérni sem mertek, attól félve, hogy keveset, illetőleg sokat találnak mondani. Az eddigi huza-vonából pedig azt lehet következtetni, hogy pártfogóik inspirálója nélkül sohasem fognak egyezésre jutni. Román lapokból. A komolyabb buku- resti lapok legnagyobb indignátioval írnak az ellenzéki üzelmekről. A „Pressa“ többek között ezeket írja : „A zsidó kérdés egy komédiává változott át, a mely a kamarából színházat csiná;. Ez egy oly komédia, mely már fárasztó kezd lenni. Az ellenzék kapkod ezen az alkalmon, hogy egy egész seriáját idézze elő a miniszterválságoknak, a melyből némi hasznot huzni remél. Igen helyesen mondá Ghika Döme herczeg egyik beszédjében, hogy tulajdonképen nem is az alkot mány revíziójáról, de a kabinet revíziójáról van most már szó.“ A „Romanulu“ pedig azt írja, hogy miután a kormány az országon kívül az „Alienee Izraelit“ ellen, az országon belül pedig a reactió ellen kénytelen küzdeni, ezen körülmény lehangoltság helyett inkább uj erőfeszítésre fogja a kormányt felserkenteni, és éppen azért elszántsággal fogja az országot ezen veszedelemből megmenteni, mert meg van arról győződve, hogy a jó hazafiak a kormányt e válságos időben is támogatni fogják. Az ínség. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. okt. 17. ínséges időket é ünk ! — igy kiált fel az ellenzék valamennyi árnyalata, s készül az e czimen megindítandó nagy politikai akczióhoz — Tisza Kálmán ellen. Távol áll a szándék tőlünk, hogy frivol módon akarjuk tárgyalni azon társadalmi s közgazdasági veszélyeket, melyekkel az idei rósz termés Magyarországot fenyegeti, teljes mértékben felfogjuk azokat s legnagyobb fontosságúnak tartjuk, hogy kormán}rsegélylyel s társadalmi utón azoknak lehetőleg elejét vegyük. S épen azért a legnagyobb elégtételünkre szolgált, midőn Tisza miniszterelnök mindjárt az országgyűlés most megnyílt ülésszakának elején egy előterjesztésében bizonyságát adá annak, hogy a kormány e balkörülményt teljes figyelmére méltatva annak mekko- raságáról s helyi kiterjedéséről közegei által pontosan s alaposan informáltatá magát s kijelenté hogy e jelentések alapján az állam részéről meg fog tétetni minden intézkedés, mely a baj megelőzésére s következményeinek szeliditésére, elhárítására szükségesnek mutatkozik. Magára a dolog lényegére nézve tehát teljesen meg vagyunk nyugtatva. A kormány, elnöke által kijelentette, hogy az államsegély alkalmaztatni fog a szükség mérve és foka szerint vetőmag- s a hol szükséges, a nép megélhetését biztosító gab- nakölcsönökkel s ehez képest magától értetődő dolog, hogy a szükség által sújtott vidékeken az adófizetés követelése is a körülményekhez fog alkalmazkodni, vagy pedig épen az „a hol nincs, ott nem keress“ magyar mondás helyességének meghajolva, teljesen felfüggesztetek Hanem hát ha csak azon ínségeseink volnának, kiket az idei rósz termés sújtott s megfosztott forgatott tőkéik becsületes kamatjától s veritékes munkájuk várt jogosan remélt gyümölcsétől. Ezeket, mint mondtuk, vigasztalón kecsegteti a társadalmi támogatás, a kormányilag biztosított államsegély. Hanem hát — hála ! —- vannak ám még egyéb ínségeink is! S itt ne gondoljunk jó horvát testvéieinkre, kik az épen most folyó pénzügyi alkudozásokban hamis okosko iásokkal és igazi daczczal akarják kierőszakolni tőlünk ama minél nagyobb, annál jobb évi quotát. melylyel ők zsíros hivatalokkal láthassák el korifeusaikat. Nem ezekről szólunk most. Hanem mikor ínségesekről van szó, kinek ne jutna eszébe a mi drága egyesült lenzékünk. Ez ám az igazi Ínséges párt az orszá. gos pártok közt. Az egyesült ellenzék ! Addig, mig a külpolitikai harcz tartott Andrássy ellen, addig csak illett rá valahogyan az „egyesült“ név. A párt Ap- ponyista része szívesen vette a párt radikális részének támogatását, hisz nem a szegényes magyar miniszterelnökség, de a külügyminiszteri méltóság i aranyalmája volt a csáberő, mely tettre tüzelt egy 1 azt lázasan igénylő Apponyit s támogatásra az Apponyi töredéket. A párt radikális része pedig a másik rész támogatását cserében vette igénybe azon nagyravágyó törekvése megvalósítására, miként Andrássy révén Tiszát is ha lehetne nyeregből kiütni s helyére letelepedni. De hát mindkét törekvés szerencsétlenül megbukott; az Andrássy- politika szilárdan áll, ha inauguralója ez idő szerint nyugalomba vonult is, Tiszának állása pedig szilárdabb mint valaha, mind az országgyűlésen, mind az ország közvéleményében. Szegény egyesült ellenzék alól kiesett a világ feneke. Most el. hagyatottságában s árva iigyefogyottságában azon tanakodik, hogy hol vegyék ama talajt, melyen ismét lábat vetni lehessen, hogy onnét folytatásukat vehetnék ismét a Tisza ellen intézendő gáncshányások. Érzi a párt maga is, hogy valami elvi alapra kellene állani, mely népszerű legyen s mely nincsen meg a Tisza által megvalósításra kitűzött teendők programmjában. Hanem hát ez a nagy baj, egy ilyen elvi alapot találni oly ellenzéknek mely szörnyen bővelkedik elveknek hiányosságá. ban. A sors által sújtott párt sorai közül egy toll- forgató pártférftu közelebb a pártok állásáról megindított német czikksorozatában az állami közigazgatást ajánlja azon archimedesi pontul, honnét a Tisza-uralom világát kiforditni lehetne sarkábó’j Itt azonban megint az a bökkenő, hogy a közig, tisztviselők állami kinevezését már rég ajánlja ugyan az egyesült ellenzék konservativ része, — mely a választott tisztviselők által teremtett köz- igazgatási helyzetet „ázsiai állapotoknak“ nevező Sennyei Pált tartja mesterének, de pokolba kívánják a pártnak az egykori balközépben szélső- báli elvekkel helyet foglalt s onnét a fúziókor elszakadt részei. S azontúl még az sem bizonyos, hogy ha a közvélemény a közigazgatás államivá tételének eszméjével megbarátkozik s annak megvalósítását szükségesnek tartja, nem veszi-e fel Tisza ez eszmét is megvalósítandó feladatai sorába — hisz már a hozzá közel álló lapoknak állandó tárgya lett e kérdés fölött pro et contra vitatkozni. Szegény egyesült ellenzék ! Résztvevő szívvel figyeljük haldoklásának, ereje fogyásának szomorú symptomáit, melyek közt nem utolsó azon lélekölő irigység sem, a melylyel a szélsőbalnak megindított ínség-agitáczióját nézi. Boldog szélsőbal ! neki megvan a maga otthona megkövesült közjogi elveinek mentsvárában, honnét hol egy, hol más czimen kironthat uj takarmányt harácsolni megfogyatkozott népszerűsége élelmi szereihez ; de az egyesült ellenzéknek mozdulni sem szabad, nehogy kibillenjen lábai alól a fogyatékos talaj s tétlen tűnődésben a választandó elv fölött kell bevárni a minden létnek végét, a megsemmisülést, mely rá oly közeli kilátásban várakozik. A. M. Postaforgalmiink^ egy év alatt. A posta költségvetése az 1878 évre a következő összegekkel lett megállapítva: bevétel 5 millió 689000 frt. kiadás 4689000 frt, többlet 1000000 j\z eredmény pedig volt: bevétel 5866370 forint oö kr. kiadás 4822223 frt, 71 kr. többlet 1044146 frt. 35 kr. A megelőző évhez képest tehát a bevételek 4,|1 °/'0-kal emelkedtek. 1878 junius i-től kezdve 1879 junius végéig felállitatott 84, megszüntettetek 9, engedélyeztetett, de életbe még nem lépett 59 postahivatal. A postahivatalok összes száma 2024, ezek közül kincstári kezelés alatt 54. Ezenkívül csak szállítással foglalkozó állomás 46. A levélpostai küldemények száma tett : 1877- ben 82280000, 1878 ban 88940000. A h i r 1 a p о к száma tett : 1877-ben 32447000* 1878-ban 34640000. A hivatalos levélpostai küldemények száma: 1877-ben 13487000, 1878-ban 15139000. Az összes érték nyilvánítással vagy a nólk.il feladott kocsipostai küldemények tettek : 1877 ben 6495880 darabot, 100182 mm., 838 millió 701318 frt, 1878 ban 7635305 frt értéket. ..
