Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-10-16 / 83. szám

— 331

ben, mivel az út Zágrábig 53 mértfölddel volna rövidebb.

A „N о V о j e V r e m j a“ hivatkozván a „P. Lloyd‘£ czikkére, —kimondja, hogy a németekben igen rósz vért szült az a körülmény, hogy egy franczia-német háború esetén Ausztria-Magyaror szág semleges állást foglalna el.

Az orosz lapok az angol-afgán kérdést Oroszország beavatkozása nélkül nem tartják megoldhatónak s javaslatba hozzák az osztozkodást és pedig a Hindukuson inneni részt az oroszok foglal nák el, a túlit az angolok, Herat jutna Perzsiának. Az Amu Darja torkolatát, hogy az angolok megszállják, az orosz lapok minden áron ellenzik.

Román lapokból.

A párisi „La Franc e“ panaszkodva emliti hogy a románok, a kik ezelőtt Párisba, Montpel- lierbe és Strassburgba küldték gyermekeiket iskolákba, ahonnan azután mint francziák tértek visz- sza hazájokba, most már többé nem ottan, hanem Ausztriában tanittatják fiaikat. Panaszkodva emliti azt, a mi azt jelenti, hogy Romániában megszűnt a francziákérti rokonszenv.

A párisi lapnak azon szemrehányásaira a bu- kuresti „Telegraphul“ (kormánypárti lap) ezeket irja :

„Nem tudjuk, hogy mely pontig hitelesek a lap bukuresti levelezőjének állításai, azonban az kétségtelen, hogy a románok Ausztriára irányozák figyelmüket, annál is inkább, miután ez állam a legutóbbi időben annál jóakaróbb barátunknak mutatta magát, mennél idegenebbnek, hogy ne mondjuk ellenséges indulatubbnaá látszott Érancziaor- szág lenni irányunkban.

Mi reánk vonatkozó egyetlen egy kérdés se volt az orosz-török háború befejeztével, a melyben Ausztria minket ne támogatott volna. A függetlenségi, az arab tabiai és a zsidó kérdés épen most vannak napi renden és mindezek elég' világosan tüntetik elő Ausztriának irányunkban való jóakaró barátságát. Mig ellenben Francziaország részéről e kérdésekben egyetlen egy barátságos szót sem hallottunk.

Eleintén azt hittük, hogy Francziaország még nem érzi magát elég erősnek, miszerint érettünk kardoskodhasson ; és ime a legnagyobb bámulatunkra látjuk azt, hogy Francziaországnak 9 évi hallgatása után első tette az volt, hogy megadja nekünk a halálos döfcst és a zsidók teljes eman- czipatiójával szivünkre irányozza a gyikoló tőrt, a mely által valamennyi zsidónál zsidóbbnak mutatta be magát.

Soha sem kívántuk azt, miszerint velünk kivételt tegyenek a hatalmak ; azonban azt sem sza- ibad tőlünk követelni, miszerint hazánkat a zsidóknak prédául átadjuk és hogy öngyilkosok legyünk, mint a hogy ezt Waddington ur akarja, ki úgy [látszik, vesztünkre tör.

Azt kijelentjük, miszerint a zsidó kérdés Romániának a legégetőbb kérdése és a ki azt bolygatja, az a mi legkérlelhetlenebb ellenségünk. — '.Meglehet, hogy Waddington ur megváltoztatja mézetét, de késő ne legyen már.

Ezen szavak által nem azt akarjuk mondani, hogy Francziaország talán mi reánk szorulna, — -azonban azt nem lehet tagadni, hogy némelykor a ^nagyoknak is szükségük van a kicsinyekre. Az óorosz-török háború megmutatta, hogy a kis Románia mikép mentette meg az északi kolosszust egy katasztrófától, a melyet később — meglehet — tán jóvá tenni sem lehetett volna többé ; bebizonyította ..újra azon mondás igazságát, hogy „Qu a souvent besoin d’un plus petit que soi.“

Az „Első székely szövőgyár“.

Ezen szövőgyár érdekében megyénk főispánja következő lelkes felhívást bocsátotta ki városunk polgármesteréhez :

Midőn az „Első székely szövőgyárra“ az aláírási ivet ide zárom, nem tehetem különösen fel ne ; hívni figyelmét ezen ügyre.

A mindennapi élet bölcs tapasztalatot nyújt,

. hogy minő szomorúk birtokrendezetlenségből származó gazdasági viszonyaink s hogy azok a megye népének nem gazdagodását, hanem napról-napra szegényedését okozzák. Meg kell tehát ragadni minden alkalmat, kiknek hivatása a nép jóllétére felügyelni, hogy a gazdaság folytatása mellett házi parral szerezzenek biztos kenyeret.

Ezen szövőgyár által a részvényesek pénzük atán biztos kamatot kapnak, a szövőiparral foglalkozók munkájuknak biztos vevőt bármely időben, — nem lévén a vásárok hullámzó árainak kitéve :munkájuk.

Nem szükséges figyelmeztetnem, hogy egy vi- lék előhaladására csak az oly nyerészkedő intézet szolgál, melynek részvényei azon vidéken vannak elhelyezve ; — mert ha ez nem történik igy, úgy nunkánkkal idegent gazdagítunk. Elvárom azért, iogy úgy ön, valamint hivatalos közegei oda hatnak, miszerint a polgárság házanként bár egy •»részvényt írjon alá.

Oly helyen, hol a közjó előmozdítása társa- lalmi utón nem elérhető, a hivatalos közegeknek coll hatni; mert ki rövidlátó és önjavat nem munkálja, kényszeríteni kell reá. Higyje el ön, később tjildani fogja a kezet, mely kényszert alkalmazott.

Ész, erő és szent akarat isten áldásával minden akadályt megszüntet.

Az utolsó óra itt van, — tenni kell minden kinek !

Nemzetiségünk fentartása a jelszó, és ki ezért tenni nem akar, avagy langyos cselekedetében — annak a haza szent földjét tapodni bűn.

Ide zártan vészén czimed 5 aláírási ivet ; október utolsó napján küldje be azokat az első részlet befizetési összegével.

Kelt S.-Sztgyörg‘yön, 1879. okt. 10.

Potsa József, főispán.

A ldállitás.*

A kiállításnak egyik legszebb, talán mondhatnék, a legfontosabb osztálya volt az, a mely a ref., kollégium nagytermében vala elhelyezve. — És mégis, nem mondjuk, hogy a legkevesebb figyelemben, mert hiszen sokan látogatták meg, de mindenesetre az intéző bizottság részéről ez részesült a legcsekélyebb méltánylatban.

Értjük ez alatt azt, hogy mig a többi osztályokban érmeket, aranyakat osztogattak a kiállítóknak, legtöbbször olyan tárgyakért, a melyek a kiállítási czikkek közé fel sem valának véve az Ertesitvényben, mert kívül estek egy gazdasági kiállítás határán : addig a gazdászattal oly szorosan egybefüggő erdőszeti tárgyakat, ásványokat, kő zeteket, földnemeket, vaskészitményeket az intéző bizottság teljesen ignorálta. Sőt megtörtént az is, hogy az asztalosmunkákat az illetékes jury meg sem nézte. Pedig azon Kézdi-Vásárhelyről lehozott ruhaszekrények, Íróasztalok, a melyek a kollégium egyik boltjában valának elhelyezve, mindenesetre megérdemelték volna a figyelmet.

De térjünk a dologra. A kiállított tárgyak közt figyelmünket legelőször is a hosszufalusi mű- faragászati iskola készítményei vonták magukra. Egy °ly kollektio volt ez a legszebb müfaragászati czikkekből, a mely bármily nagyobbszerü kiállításnak csak díszére válhatott volna. Ki volt állítva összesen 116 darab tárgy és ezenkívül mutatványok a szabadkézi rajzból. Élárusitható tárgy volt 55 drb, a melyek nagy részben a kiállítás alatt el is keltek. Gyakorlati tanulmány fából volt 37 darab, agyagmintázat módszeresen a tanulmány fokozatos keresztülvitelét feltüntetve 19 darab.

A kiállított darabok közt voltak olyanok, a melyekben a faragászati tökélyt mintegy megtes tesitve láttuk. — Ezek közt leginkább kitűnt egy asztali ékítmény látogatójegyek számára, diófából faragva (készítette Stoff János). Egy körtvefából készült virágtartó, melynek készítője csikgyergyói Köllő Miklós, a székely egylet költségén jelenleg a müncheni akadémián tanul ; ő készítette azon gyönyörű képrámát is, a mely a székesfehérvári kiállításon is méltó feltűnést keltett (ára 90 frt) ; egy tölgyfából faragott szarvas, a melynél a szőrözet kivitele volt feltűnő a szarvas nemes magatartása mellett (készít. Sánek Sámuel) ; egy nagy képráma (kész. László Gyula) ; egy toilette asztal tükörrámával, a melynek legtöbb bámulója akadt (kész Joós Imre) ; egy 9 darabból álló gyakorlati tanulmány (kész. Bocz József) ; csakugyan gyakori, tanulmányok Farkas Ede és Farkas Istvántól. A mintázásokból meglepő ügyesen valának készítve Páljános György és Köllő Miklós szegietrámái. A kiállított rajzok oly pontossággal és figyelemmel valának készítve, hogy nem csudálkozom, ha egy különben müveit úri nővel nem tudtam elhitetni, hogy azokat a tanulók rajzolták — és nem nyomtatás.

A jury Köllő Miklós, Páljános György, Stoff János és Sanek Sámuelnek, mint legszorgalmasabb tanulóknak 2— 2 aranyat Ítélt a kiállított darabokért És a derék székely fiuk erre érdemesek valának. De legnagyobb elismerést és méltánylást érdemel a müfaragászat lelkes és szorgalmas tanítója Kup- csay János ur, a ki valódi odaadással és ügybuzgalommal vezeti tanítványait a müfaragászatban, a kiről bátran elmondhatjuk, hogy e téren Magyarországon aligha múlta felül valaki. És a székely nép csak köszönettel adózhat egy ily tanítónak, a ki megmutatta, hogy a székelyben is van akarat és kitartás, csak ügyesen vezettessék.

— —ll.

VIDÉKI ÉLET.

Kiállítási utóhangok. — Egy kis feledékenység, — Két nyomda. — Uj lap. —

Kczdi-Yásárhely, 1879. okt. 12 Vége van az erdélyi gazdák vándorgyűlésének, vége az általok rendezett kiállításnak, vagy jó magyarsággal „tárlatának. Ha most szólunk hozzá, mikor már „eső után köpenyeg“, nem lesz semmi praktikus haszna, nem fogok semmi czélt elérni vele, hanem egyetmást mégis elmondok, — bárha az igazságért mai napság gyakran betörik az embernek a feje.

Tehát uram, uram, kézdivásárhelyi polgár- mester uram, szólok az urnák ! Meg kell egy kissé interpellálnom, hogy hát a polgármester ur elég fényes sikerűnek találja e az elmúlt kiállítást ? És ha nem találja annak, tudna-e feleletet adni arra nézve, hogy Kézdi-Vásárhely, az a mi nagy ipa» Tárg/halmaz miatt késett. Szerk,

ros, és kézi munkával annyira bővölködő városunk miért nem rukkolt ki tisztességesebben ? — Nem szégyen-e tőlünk, hogy pár darab bőrön és női munkán kivül ez a mi hatalmas városunk semmi egyébbel nem volt képviselve a kiállításon ? Kinek lett volna kötelessége a kiállítás érdekében bu- zogni, az iparosokat, gazdákat, termesztőket sarkalni, ha nem épen a polgármesternek ? S miután ezt a polgármester ur nem tette meg, vagy „sine curá“-nak tekintette, minő szívvel és lélekkel olvassa most a lapokban, hogy a kiállítás lehetett volna Háromszéken több is, szebb is ? Én hiszem, hogy most nálunk nagyobb bajok vannak, azt is készséggel elhiszem, hogy a leányiskola mellől azokat a kedves sylphideket megtűrni vagy plane protegálni sokkal több gondot ad, mint eféle apróságokra figyelni ; de azért lássa, mi resteljük ám az eféle dolgot s ha bennünket hírlap utján szégyen ér, azt kénytelenek vagyunk a polgármester ur előrelátó bölcsességének felróni. Mi jól tudjuk, hogy egy polgármester nem minden mindenben, de azt is tudjuk, hogy népünknek kell az efélékre mint egy kiállítás is, bizonyos rugó, mely mozgásba hozza azokat, a kik különben nem igen szeretnek mozogni. Ezt — mondjuk ki őszin én — megtenni elmulasztotta a polgármester ur, s Kézdi- Vásárhely ott szégyenkedett a kiállításon egy két szánandó portékával. — (Tisztelet a kivételeknek. Szerk.)

Tehát uram, uram, polgármester uram, szóltam az urnák !

A mulasztásokról szólván, eszembe jut még valami, a mit a t. szerkesztő ur engedelmével ide le is irok. Olvasván ugyanis, hogy Tisza László ur ő méltósága köszönetét mondott mindenkinek, a ki a kiállítás létrehozása körül csak a legkisebb tevékenységet is kifejtett. Nagy csudálkozásomra nem láttam ott a hírlapokat s nem láttam főként becses lapját, a „N emerét“ megemlítve. Nekem most nem szükség elmondani, mit tett lapja a kiállítás érdekében, hogy egy félév óta alig jelent meg a „Nemere“ egy száma a nélkül, hogy a kiállítással ne foglalkozott volna a leglelkesebben, úgy is tudjuk azt mindnyájan; tudjuk^nagyon jól, hogy a „Nemere“ nélkül nagyon kevésre mentünk volna a kiállítás dolgában ; de hogy azt illetékes helyen elfelejtették, az már kissé több a feledé- kenységnél. (Kötelességünket teljesítettük csupán, s a kötelesség teljesítése nem vár elismerést. Szerk.) Epen ezért engedje meg szerkesztő ur, hogy ha én^ itt e figyelmetlenségről, illetőleg mulasztásról szót emelni mertem.

Hogy városunk már most előbb__áll, mint az önöké, azt felesleges is említenem. Önöknél csak e g У> nálunk pedig két nyomda van. Hogy tudunk-e elég falni valót adni csak egyiknek is : az már más kérdés. Meglepett bennünket a czivi- lizáczió utáni esengés ; erőnek erejével okosak akarunk lenni ; meglehet, hogy" ezzel a világot is, magunkat is ámitjuk ; de hát az mindegy : „mun- dus vult decipi, ergo decipiatur !“

A két nyomdának lesz egy lapja egyelőre. Azért mondom egyelőre, mert még megérjük, hogy a másik is egy lapot fog megindítani, a mi már nem is lesz feltűnő. Az egyik novemberben Ígérkezik megjelenni ; czime lesz : „Kézdi Vásárhely és vidéke“, a másik, a melyik még nem ígérkezett, valószínűleg „Bereczk és vidéke“ néven fog napvilágot látni. Részemről nem búsulok rajta, ha itt lap lesz, mert bizony-bizony elkelne nálunk is a tudomány, mindenekfelett pedig nagyon clke’ne a közügyeknek egy oly ellenőrző közeg'e, mel) valamit tenni is tudjon a mi elhagyatott állapot-nk javítására, de hogy meg is éljen, oda már sok keli a mit mi nem bírunk és nagyon sok nem kellene, a mi most nekünk megvan.

xTy.

Az erdővidéki tanítótestület közgyűlése.

Laróth, 1879. okt. 11.

Az erdővidéki tanítótestület folyó év szept. 30-án tartotta meg rendes közgyűlését Bedő József elnöklete alatt.

A tárgysorozat első pontját az elnöki megnyitó beszéd képezte, mely rövid, de annál tarta- lomdusabb vala. Az évi jelentés, mely kapcsolatosan a megnyitóval adatott elő, élénk képét tüntette fel a tanitótesület múlt évi történetét, munkásságát és szorgalmát felölelő életképességének. — A tagok megéljenezték a buzgó elnököt és óhajukat fejezték ki a felett, hogy a csinosan összeállitott munka valamelyik lapban lásson napvilágot.

A jegyzőkönyv felolvastatása és hitelesítése utána tanszerkiállitást rendező bizottság tervezete olvastatott fel, mely igen élénk eszmecserére adott alkalma*. A tervezetet elvetni határozta a közgyűlés és a kiküldött bizottságot megbízta, hogy feltétlenül rendezze a tanszerkiállitást, melynek ideje a folyó tanév vége, helye pedig Baróth mint központ lenne.

A tanítói nyugdíjtörvény revízióját illetőleg annak tanulmányozásával és véleményes javaslat előterjesztésével megbízott bizottság jelentése szérint » tárgy fontossága megkívánta, hogy behatóan vitattassék meg egyes pontja s a megállapodásra jött módosítások lehetőleg adatokkal legyenek indokolva. Hogy ezt könnyebben végrehajthassa a bizottság, kért még két tagot. Ezen elő*