Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-10-12 / 82. szám
— 326 pedig egyesülni törekszik-e a kettő a magyarság veszedelmére? „Félre sötét képek, ti sötétség rajzati. félre?“ Nemzetünk vésztől nem remeghet, mert készen van a harczra. Andrássy megvált Bécstől s hozzánk tért vissza. Minden jelesünk, s így ő is fönn les/ a fődélzeten, ha ki tilál törni a zivatar. S ha ki tör is : alios jam vidimus ventos, aliasque procédas ! Л * Háromszékmegyét rántja elő a „Magyarországé azon kételyei bizonyitgatásául, hogy Tisza Kálmán nem lesz képes korrekt előterjesztést tenni azon intézkedésekről, melyeket a kormány az idei rósz termés s az abból folyó országos gazdasági helyzettel szemben eddig tett. „Kiváncsiak vagyunk, — úgymond a nevezett lap hogy a miniszterelnök ur előterjesztése miként fogja meg- czáfolni ama szomorú tényeket, hogy az adóvégrehajtások (mint többek közt a székelyföldön) már az ingatlanokat támadják meg s magában Há rom széken rövid idő alatt több, mint 70 exekuczió hajtatott végre ingatlanokon, a mi azt jelenti, hogy ott már a puszta földön kivül semmi eladható vagy jobban mondva, elvehető nincs. Kiváncsiak vagyunk, a miniszterelnöki előterjesztés miként fogja megczáfolni azt a tényt, hogy a székelyföldről ez évben mintegy 150 család vándorolt ki az itthon pusztító kormányrendszer elől Romániába, hol jelenleg Dobrudzsában ingyen földet kap, eloláhosodik s aztán majd gyermekei verekedni fognak véreik ellen Románia érdekében.“ Ezen szomorú dolgok czáfolatát illetékes helyről elvárjuk. Gróf Andrássy Gyula folyó hó 9-én búcsúzott el a külügyminisztériumtól ; Calice mondott beszédet, melyre Andrássy melegen, önérzetesen válaszolt ; ezután br. Haymerlet, az uj külügyminisztert fogadta Calice, ki rokonszenvesen válaszolt. G r ó.f Zichy Ferenc z, konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet a török fővárosból elutazott, hogy Bécsbe jőve, az uj külügyminiszterrel személyes érintkezésbe lépjen. Konstantinápolyban a nagykövet ezen utazásának nagy fontosságot tulajdonítanak, nyilván a török részről pengetett osztrák magyar-török szövetség értelmében. Gróf Zichy utjának azonban, mint a „P. L1.“ értesülése is megerősiti, semmi más czélja nincs, mint épen csak az említettük személyes érintkezés. Valószínű, hogy a monarchia többi külföldi képviselői is hasonlót fognak cselekedni — s az uj kül- ügyérnek alkalma lesz a képviselőkkel jövőbeli magoktartását és politikai működésűket alaposan megbeszélni. Ennyiben — s ez elegendő is — csakugyan fontos a konstantinápolyi nag'ykövet utazása. A büntető törvény kön y^v életbelépte tése tárgyában összehívott bizottság az igazságügy miniszter elnöklete alatt tartotta ötödik ülését. A bizottság elvben elhatározta, hogy az osztrák pol gári törvénykönyvre vonatkozó intézkedések, a mennyiben ilyenek, tekintettel Erdélyre és a polg. határőrvidékre nézve szükségesek volnának, az életbeléptetési törvényben történjenek. — A múlt ülésben függőben hagyott, a felügyelő bizottság szervezetére vonatkozó kérdést olykép oldotta meg a bizottság, hogy az erről szóló 34. szakaszt egészen kihagyta, minek folytán az életbeléptetési törvény a felügyelő bizottságról intézkedni nem fog. A javaslatnak 35., a rögtönbiráskodásra vonatkozó szakaszának szövegezése függőben hagyatott A 36-ik szakasz az életfogytiglani börtönre Ítélteknek esetleges újabb büntetéséről elfogadta- tott, a 37. a 15 évig terjedhető fegvházra elítélteknek újabb büntetéséről szóló szakasz pedig függőben hagyatott, mivel az ülés véget ért. A kisbirtokosok országos földhitelintézetének végrehajtó bizottsága ülést tartván, azon a folyó hó 19-én tartandó alakuló közgyűlésen ajánlatba hozásra következő névsort alapított meg: Elnök gróf Festetics Pál. alelnök Bittó István. I&azgatAlc : Beliezey István, gróf Csekonics Endre, Galgóczy Károly, gróf Károlyi Tibor. Ordódy Pál dr. Piuísich Frigyes, Sx áb Károly, Tarnóczy Gusztáv, Tisza László. Felügyelőbizottsági tagok: dr. Apáthy István, báró Bánífy Dezső, Heifi Ignácz, Nagy György. Román lapokból. A bukuresti „T e- lcgraphuh közzéteszi a párisi „La Republique lrancaise“-nek a romániai zsidókérdés megoldására vonatkozó véleményét. A franczia lap azon meggyőződésben van, hogy a nagyhatalmak a bukuresti kormány által javasolt megoldással nem lehetnek megelégedve mindaddig, mig azon javaslat oly módon nem módosittatiK, a melynek értelmében a zsidók épen oly joggal vásárolhassanak ingatlanokat, mint bármely romániai polgár. Ezen megjegyzését oly rósz néven veszi a félhivatalos „Telegraphul“, hogy megfeledkezve franczia ro- konszenvéről, kikel a „franczia-zsidó köztársaság“ ellen és gúnyosan ir Gambetta nagylelkű politi kájáról és azt mondja : „Francziaország beleegyezett Bessarabia retrocessiájába és meg fogja engedni azt is, hogy Arab-Tabiát elveszítsük, most pedig már azt is akarja, hogy őseink örökségének utolsó foszlányát is, házi tűzhelyeinket is adjuk át a jövevényeknek; no de már ezt nem fogjuk oda adni senkinek sem, történjék bármi is a világon“. Tisza László elnöki megnyitója a s.-sztgyörgyi vándorgyÜlésen. Tisztelt vándorgyűlés ! Midőn az erdélyi gazdasági egylet megbízásából a vándorgyűlésen elnökölni szerencsém van, fogadják köszönetemet szép számú megjelenésükért, mely elvitázhatlan bizonyítéka annak, hogy a ván dorgyülések eszméjéhez t. gazdatársaim ma is ragaszkodnak és annak czélszerüsége iránti meggyőződésüket nem ingatta meg azon kényszerűség, hogy istennek hála nem bel , hanem külföldi háborúk és nyugtalanságok miatt három évig vándorgyűlést nem tarthattunk. Engedjék meg, t. gazdatársak, hogy különös örömömet fejezzem ki a felett, hogy vándorgyűléseinket épen Háromszékme- gye s e vendégszerető város kebelében kezdhetjük újra. Alig van azonban, és különösen magyar ember számára nincs örömpohár örömeseppek nélkül ! így mai jó érzetünket is nem kevéssé zavarja meg azon veszteségek tudata, melyek bennünket az utolsó vándorgyűlésünk óta értek és bár a sebeket felszaggatni nem szeretem, kegyeletes őszinteséget mulasztanék, ha meg nem emlékezném e helyen örökké felejthetetlen nagy elődöm, az erdélyi gazdasági egyletnek minden magyar szívben örök életű elnöke, gróf Mikó Imréről, Nagy Fe- renczről, a vándorgyűlések egyik teremtőjéröl és leikéről, valamint gróf Mikes Benedek- és báró Szentkereszty Istvánról, kiket épen a megye területéről ragadott el a halál, ezen időközben ! Legyen nyugalmuk csendes az imádott hazai földben, emlékük áldott közöttünk, példájuk termékeny, és adja isten, hogy helyüket a közéletben ifjabbak foglalják el, hasonló szorgalom, képzettség és főként önzetlen hazafiság és fáradhatatlan kitartással. Az okszerű gazdálkodás teremtője, Albrecht Thaer, úgy nyilatkozott : „Ich kenne keinen űrt Ich kenne keine Zeit; Ein gut gesprochen Wort gilt für die Ewigkeit !“ Merész, mondhatnók vakmerő állítás, a melyre csak ő lehetett jogositva, de igaz, mert az örök igazságnak minden viszonyok közt kétségtelenül helyesnek kell maradnia s rendesen az ezt kétségessé tehető események, e körülmények nem ismeréséből és ennek folytán az elv helytelen alkalmazásából erednek. Épen azért, t. vándorgyűlés, fődolog önmagunknak, viszonyainknak ismerete s ezért tartom én üdvös intézménynek vándorgyűléseinket, melyek hazánk különböző vidékeinek viszonyait megismerni segítenek, lakosainak jellemét, gondolkozási irányát, a melyekről mind tisztában kell lennünk, ha hibáinktól szabadulni, hiányainkat pótolni, szóval megjavulni s elmaradottságunkból kiemelkedni akarunk. A mezőgazdaság emelkedése fontos mindenütt, de még fontosabb az nálunk, t. vándorgyűlés, mint más részeknél, hol az egyesek bukásánál a kos- mopolitismusra gyakran hajló államgazdák semmi veszedelmet nem látnak ! Bizonyos körülmények közt tán igazuk van, mert, ha Némethonban vagy Francziaországban anyag lag elesik valaki, az, ki az elbukott helyett felemelkedik, hasonlag német vagy franczia és így a nagy nemzeti érdekek ér.ntetlenül maradnak, mig ha a tudatlan=ág, rósz számítás megfontolatlan pazarlás miatt közülünk jut tö .kre valaki, ezt kénytelenek vagyunk nemzeti kárnak is tekinteni, miután nálunk nem mulaszthatunk el egy parányi munkát, nem adhatunk ici czéltalanul egy fillért, nem hagyhatunk parlagon egyetlen megmivelhető barázdát a nélkül, hogy eszünkbe ne jusson a koszorús költő fájdalmas felsohajtása : „Teremt-e isten több magyart, ha mi is elfogyánk ?“ De fontosabb nálunk a mezőgazdasági érdek annálfogva is, mert mig más államokban a virágzó, tehát bőven fogyasztó ipar első feltétele a mezőgazda jóllétének, itt sz. István oiiodalmában a dolog egészen megfordítva áll; ha sikérüi a gazda vállalata, ha a gazdának van pénze, íelvirul az ipar, jótékony hatását, valamint az ellenkező eset megbénító erejét me,érzi hazánk bari nemcsak a legegyszerűbb mesterember vagy gyáros, de megérzi azt még a könyvkereskedő, journalistáink, iskoláink, szóval a mivelődés facto- rai is. Nálunk tehát mindennek alapja a mezőgazdaság s állami felvirágzás csakis ennek felvirágzása alapján képzelhető. Nem csak családunk és magunk, de valóban a h a z a iránti kötelességünk is figyelmünket, tevékenységünket első helyen mezőgazdasági érdekeinknek szentelni. Ha ez alapot egyszer biztosan leraktuk, felépíthetjük reá előbb a kis ipar szerény, de biztosan áldást árasztó csarnokát, később talán a nagy ipar pompás palotáját is. De ha elragadtatva magunkat divateszmék és a nálunknál fejlettebb kulturállamok példája által saját viszonyainkra való figyelem nélkül, megzavarnók a teendőknek természetes és az örök igazságnak megfelelő rendét, — az ingatag alapra épitett fényes palota igen rövid időn nyakába szakadna hebehurgya építőinek és romjai alá fedné még a haza szent földét is, melyre az alapot előlegesen megépíteni elmulasztottuk Midőn örömmel constatálnám, hogy jelen kormányunk felfogta a helyzetet, hazánk gyenge anyagi viszonyainak korlátái között semmit el nem mulaszt, hogy bennünket ez alap megvetésében előre se gitsen. Szokott őszinteségemmel elvonnom kell a t. vándorgyűlést azon nagyon is lábra kapni kezdő beteges iránytól, hogy mindenben és mindent csakis az államtól és kormánytól várjunk és követeljünk összedugott kézzel. — Ha valaki, úgy épen a gazda tartozik folyton emlékben tartani a mondatot: „Segits magadon, hogy Isten is megsegítsen!“ Ez elv iránti működés, gazdasági egyesületeink, vándorgyűléseink létezése, mely utóbbinak nem csekély szerencsére, hogy működését oly talajon kezdhette újra, mint e derék megye, mely sok irányú, másoknak sok tekintetben utánzásra szolgáló számos intézkedéseivel, melyeket itt részletesen elősorolni feladatom nem lehet bizonyítja,I hogy igenis ragaszkodik a fenebbi elvhez és érzi, miszerint ha a nagy világ haladásában elgázoltatni nem akarunk, vesztegetni való időnk nincsen s szövészeti s faragászati tanműhelyeivel mutatja azt is, miszerint érti, hogy a házi ipar pártolása is közvetlen ugyan, de egészen a mezőgazdák és mezőgazdaságjavára szolgálatra képesítvén,hogy a nyári keresménytnekelljen tétlenül emésztve kinlód- niok, de kereshesenek télen is annyit, hogy abból magukat és családjaikat tisztességesen fentarthassák., Nem vonakodom, mint ezt már máskor is volt al l kalmam kinyilatkoztatni, hogy én a mezei munkás j vagyonosodása kérdő ének megfejtését a háziipar- nak mindenütt rz adott körülményekhez alkalmazott elterjedésében keresem és vélem bizton feltalálni. Midőn újból is köszönetét mondanék érdeklődést tanus’tó szives megjelenésükért, ezen pezsgő beléletct mutató derék megye s városnak vendégszerető fogadásáért és magamat t. gazdatársaim barátságába s szives elnézésébe ajánlanám, az er-í délyi gazdák V-ik vándorgyűlését ezennel megnyitom. Kimutatás az erdélyi gazdáknak 1879. °kt. hó 2-ik és következő napjain Sepsi-Szentgyörgyön tartott V ik vándorgyűlése alkalmával rendezett tárlaton háziiparczikkekért jutalomra ajánlott kiállitókról. A szövődéi munkavezető közreműködésért két db arany, Schossberger Ilka, Balló Berta, Hamar Etel, Ft rdí Amália, szövődéi növendékek, 2—2 db arany, Zsigmond Ferencz szövődét végzett nö-1 vendék N.-Baczonból különféle szőtteményekért két db arany, Szörcsey Vilma különféle szövetek, him-1 zések és varrásokért egy db arany, Révai Borbála Nagy Baczonból különféle gyapjúszövetekért egy db arany, Csusz Tamásné Ilyefalváról szőtteményekért egy db arany, Solymosi Anna Sepsi- I Szentgyörgyről különféle női munkákért két db i arany, Nagy Teréz Sepsi Szentgyörgyről külön- j féle női munkákért két db arany, Semsey I amásné hímzésekért és varrásokért egy db arany, Andrási i Berta Sepsi Sztgyörgyről női ruhakészitésért két; db arany, Sorbán Istvánné Kovásznáról oláh ken- ? - dókért egy db arany, Sándor István Sepsi-Szent* • györgyről festett fonalakért egy db arany, Bartaj j László kökösi tanító festett fonalakért egy dbl< arany, Benkő Lajos Sepsi-SzentgyörgyrőJ külön-1- féle likőrökért egy db arany, Révai Pál Nagy-Ba- - czonból szilvapáÜnkáért egy darab ar ny, Rézer Bernât Sepsi-Sztgyörgyről kalácsokért egy db < arany, Borbát Ferenczné Kovásznáról szitáért és.; skatulyákért egy db arany, Hentz Richárd Bras- - sóból koczka-padozatokért egy db arany, Kaitár 'i István tanító Gyergyó-Alfaluból szalmafonatért, . fafaragványért egy db arany, Langer Herman Ba- róthról fafaragványokért egy db arany, Kalános György és Kalános János Zágonból teknőkért egy db arany, Stof és Horváth Feketehalomról műszer- - számokért két db arany, Költő Miklós, Sanek i Samu, Stof János, Páljános György, műfaragó nö- - vendékek Iiosszufaluból müfaragványokért 2 — 2 db c arany, Bartók Zsigmond Bodokról cserép zsindelyért egy db arany, a keresztényfalvi részvény- - társaság tűzálló agyag érték« sitésére tűzálló agyagért és tégláért egy db arany, Téglás Gábor S.- Szentgyörgyről lakatos munkákért egy db arany, János Dávid Sepsi-Szentgyörgyről kádár munká kért, különösen egy 3360 literes hordóért egy db arany, Andréi Péter Köpeczről hordókért egy db arany, Császár Róza szövődéi növendék szőttemé- - nyékért két ezüst forint, Schul Jetti fehér hímzésért egy ezüst forint, Imre Samu Papolczről kászu -u túróért két ezüst forint, Nagy Juli Kőrispatakról|T fehér hímzésért egy ezüst forint, Duka István malomtermékekért egy ezüst forint, Kovács Mózesné • Kézdi-Vásárhelyről, Czintos Józsefné Kézdi-V ásár- helyről mézes pogácsáért 1 —1 ezüst forint, Zol
